INTIM

Megcsalásom története – Na, ez azért kicsit sok!

2010. január 21., csütörtök 18:20

Nehezen kezdett a mesélésbe: az elején még rengeteget nevettem, szúrt az oldalam, nehéz volt elképzelni a Joe-t egy vaskos spanyol lánnyal Írországban, a finálé viszont szörnyűre sikeredett. Összezsugorodott tőle a szívem. Rosszabb, sokkal rosszabb volt, mint az én egyszerű megcsalatásom. 

cikk-tipus-netregeny

 

Akkor mondod, vagy mi? – fordultam hátra Joe-hoz, amikor már percek óta hallgatott, és meg se mozdult. Azt hittem, tényleg elaludt. De nem.Elhomályosult tekintettel ült a padon, meredten bámulta az alkalmi olajradiátort, és tisztára olyan volt, mintha valami tudatmódosító izét fecskendeztek volna az ereibe.

- Nem hittem, hogy ezt veled osztom meg valaha is...  Egyszerűen beledöglöttem, amikor rövid tőmondatokkal, egyértelműen a tudtomra hoztad, hogy lépsz. Hogy te bizony lépsz. Ne, ne, nem kell magyarázkodnod! Értettem is meg nem is, csakhogy arról neked fogalmad nem volt, hogy én pontosan azt a lányt láttam benned, akivel minden érdemes és minden jó. Akinek ismertem a mozdulatait, a fájdalmait, azt is tudtam, hány szarkalábat hord a szeme mellett, meg mindent. 
- Khm, khm – köszörültem meg a torkomat
- Csönd, nem kell a cinizmusod, most nem. Tudomásul vettem a döntésedet, aztán egy évig nem húztam föl a redőnyt az albérletemben. Tök mindegy volt minden, nappal és éjjel is. Bent éltem az egyetemen, meg a klubban, meg a kórházban.
- Akkor rengeteget tanulhattál…
- Mindjárt felpofozlak! Nyáron a vizsgák után pedig el kellett indulnom valahova, még mindig annyira közel voltál, meg közben összefutottam egy barátnőddel, aki elmondta, hogy eljegyzett egy pasi. Ennyi pont elég volt. Tudod, mennyire szerettem volna végigcsatangolni Írországot. Pénzem nem sok volt, különösebben nem érdekelt, hol alszom majd, felírtam néhány nevet, néhány ismerősöm ismerősének címét, telefonját, ha nagyon rászorulnék, de úgy gondoltam, elég a hálózsákom, abban bárhol jó lesz aludni. Mondjuk arra nem számítottam, hogy már az érkezés sem megy simán, hogy rögtön az elején lekapcsolnak.
- Ö..., mint drogdílert?
- A drog rendben, de ez legális volt. Vittem magammal néhány gyógyszert, csak nem a szokásos kiszerelésben. A gyógyszerész srácoknak volt egy spéci fájdalomcsillapítójuk, kombináltak néhány szert – persze por formájában. Na, ebből volt nálam tíz apró zacskóval, ezt találták meg a fogkefe mellett. Az ír vámosok nem nagyon voltak kíváncsiak arra, hogy ez egy új szer, egyszerű gyógyszerekből összerakva, beraktak egy szobába, rám zárták az ajtót. Egy napot aludtam ott, kihallgattak, megnézett egy orvos, enni adtak, újra kihallgattak, és ellenőrizték a gyógyszert. Pont egy napba telt, mire kiderült, hogy mégsem tíz évet kapok, mondjuk, hanem „uram, tévedtünk, de beláthatja, nem tehettünk mást!” kezdetű elnézést kérő mondatot. Amikor másnap este kiszédültem a reptérről, és fogalmam sem volt, hogy merre is induljak, lerohant egy nő. Én még ilyen erősen festett, démoni jelenséget addig csak szakfolyóiratokban láttam.
Fogadjunk, hogy nincs hol aludnod, mondta, én meg a döbbenettől meg sem tudtam nyikkanni. Az jutott az eszembe, ha egy ekkora nő egyszer a derekam köré tenné a neccharisnyás lábát, azzal valószínűleg exitust idézne elő.  A nagy hallgatásból viszont az lett, hogy lökdösni kezdett, ismeretlen, angol kifejezéseket használt, én meg egyszer-kétszer bólintottam. Erre ő taxiért fütyült, és már robogtunk is Dublin fényei felé.  Azt gondoltam, egy peremkerületi, koszlott, omladozó háznál állunk meg, stricik, trógerek és köpködő piaci kofák lakhelyén, ehhez képest rendesen meglepett, amikor egy középosztálybeli, kertvárosi rész elegáns villája előtt landoltunk. Őnagysága fizetett, kicsit siettetett, kérte, hogy igyekezzek, mert kezdődik a sorozata. 

 

Aha. Te elmentél egy kurvával? – néztem Joe-ra őszinte döbbenettel. Első szóra?
- El. De mondjuk, ha kivárnád a végét... Susanne, így hívták, az alsó szinten megmutatta a szobámat, egy gyönyörűen berendezett kis könyvtárszobát, ahol volt egy kanapé, még bevitt a konyhába, kitárta a hűtőt, egyek csak egyek nyugodtan, majd egy sikollyal eltűnt az emeleti hálószobájában. Miközben kiadósan megvacsoráztam, próbáltam összerendezni magamban a szürreális jelenetek sorát, és felfogni hol is vagyok, mibe keveredtem. Épp itt tartottam, amikor belépett egy hosszúhajú, gyönyörű arcú lány. Háj, mondta, háj, mondtam én, kibontott egy sört, kenyeret pirított, aztán megkérdezte, tartunk-e itthon majonézt. Én meg eldadogtam, lehet, hogy ez itt egy itthon, de valaki másé, nem az enyém. Mindegy, mondta erre ő, attól majonézünk még lehetne. Sarkonfordult a két pirítóssal, és ő is eltűnt.
- Jézusom, egy kuplerájba kerültél!
- Lefeküdtem, mire reggel felébredtem, Suzanne már nem volt sehol. Ott álltam egyedül egy látszólag üres lakásban, töprengtem, hogy mit tegyek, amikor a hűtőn találtam egy cetlit, érezzem magam otthon, ha elmegyek, csak csapjam be az ajtót, kulcs a kertfelőli teraszajtónál, a nagy cserép alatt, és egy S betű. Megreggeliztem és csak azon gondolkoztam, vajon mi is lehet ez a lakás. Egy garni szálló? De vendég rajtam és a lányon kívül nem akadt. Mire leküzdöttem a reggelit, feltűnt a spanyol lány, akiről persze akkor még nem tudtam, hogy spanyol. Akkor néztem meg először jó alaposan. Méretes combok, méretes fenék, de légiesesen karcsú derék, csinos, finom arcél – összességében bájos volt. Nagy nehezen beszélgetésbe kezdtünk, valahogy mániásan ragaszkodott a majonézhez, tízszer is elmondta, hogy neki erre szüksége van. Feltűnhetett volna ez a mániás dolog az elején, mint intő jel, de az egész olyan őrület volt, hogy ez igazán apróságnak számított. Inéz, őt meg így hívták egészségügyi főiskolán tanult, Suzanne egy parkban szedte össze, amikor egy padon akarta tölteni az éjszakát. Elhozta őt is abba a házba, lakbért nem fogadott el, néha megkérte egy-két szívességre, bevásárolt, főzött, vasárnaponként elment Suzannal a templomba, de mindössze ennyi. Suzanne különös nő volt, Inéz szerint mindig lakott nála egy-két csodabogár, lehet, hogy így akart vezekelni, meg szüksége volt rájuk, hogy ne legyen egyedül. Mert az egyedülléttől rettegett.
- Ezért kellettél te is. A hangérien fiú.
- Így maradtam nála én is, bő egy hónapot. Lassan megismertem Dublint, Inéz kalauzolásában. És lassan megismertem Inézt.  Annyira más volt, mint te, olyan kiszámíthatatlan, szívszaggatóan  sodró. Ha nevetett, abban is volt mindig valami keserédes melankólia. Ha dühös volt, ha valamiben nem értettünk egyet, rögtön spanyolra váltott, megőrültem érte, ahogy ropogtatta a szavakat azon az egyébként dallamos nyelven. Okos nő volt, orvosnak készült, de az egyetem túl sokba került. Ezért járt a főiskolára, úgy tervezte, néhány év gyakorlat után, félretett pénzzel elvégzi az egyetemet. Már együtt vágtunk neki Írországnak, átbeszélgettünk vagy száz pubot, rengeteg sört ittunk, aludtunk árokparton, egyszer egy vizes árokban egy kastély mellett… Mindez olyan tájakon, ahol a szabadság minden elemben benne volt, a szélben, a napsütésben, a föld színében, kőben, fában.
- Beleszerettél?
- Inézbe?
- Igen.
- Nem, de végtelenül megszerettem a furcsaságaival együtt. Nem volt senkije rajtam és Suzanne-on kívül, egy spanyol faluból jött Dublinba a szülei halála után. Menekült ő is.
- Mi derült még ki róla?
- Az öngyilkossági hajlama nem, elhiheted.
- Ne!
- Gyönyörű napunk volt, szélfútta, amikor Inéz azt kérdezte, feleségül venném-e, ha megkérne. Azonnal igent mondtam, ne kérdezd, miért.
- Mondjuk, baráti szívesség.
- Mondjuk. Kerestünk egy kis templomot, és összeadtuk magunkat.
- Úgy érted, hogy csak ti ketten…?
- Igen. Inéz elment, vett valami fehér felsőt, és egy second handben túrt nekem egy zsakettet. Abban álltunk az oltár elé, és ketten tettünk ígéretet egymásnak. Az életem végéig, mondta Inéz. Aztán másnap, mire felébredtem, már nem volt sehol. Nem volt túl nagy falu, próbáltam kérdezősködni, de nem látta senki. Délután már a rendőrséget hívtam. Ők találták meg, egy szikla alatt. Vagy ötven métert zuhant lefelé.
- Ez borzalom – mondtam Joe-nak és megszorítottam a kezét.
- Akkor most már tudod, ő volt az első feleségem. Inéz, a spanyol lány. Suzanne, a pap és én voltam a temetésén.  El tudod azt képzelni, hogy egy fiatal, gyönyörű élet úgy vész el, hogy senkinek sem hiányzik?

Néztem Joe szemét, de már nem láttam benne a fájdalmat. Csak az irtózatos fáradtságot. Nem tudtam, mit is illene mondani. Szó nélkül mentünk a kocsihoz, fogtuk egymás kezét, még mielőtt beültünk volna, Joe átölelt. Hang és könny nélkül bőgtünk mind a ketten. De ahogy beültem hirtelen olyan magányosság fogott el, olyan rettenetes félelem attól, hogy a házasságom romjain minden elvész, hogy döntöttem. Hazamegyek. Hiszen haza kell mennem. És elviszem Andrást valahova. Mert ezt a mi kettőnk dolgát valahogy nekünk kell befejezni. Már én is remegtem a fáradtságtól. 

 

Folytatjuk...

cikk-tipus-altalanos

« előző rész || következő rész »

cikk-tipus-linkek

A megcsalás módjai – a rendelő padlója
A megcsalás módjai – a régi barát
A megcsalás módjai – az egyalkalmas

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.01.21 20:00:28csacsacsa

    Királylány!
    Lassan olyan lesz mint a barátok közt :)

  • 2010.01.22 10:33:47izadoradanken

    Csacsacsa,

    hűséges olvasóm :-)), annyira hosszú, mint a BK, vagy annyira rossz?

    üdv, id

  • 2010.01.22 12:32:13Girl power

    Ne aggódj, csak nagyon hozzászoktunk az akciófilmekhez. Menekülnek, üldöznek, lőnek, csikorognak a kerekek és a fogak, másfél óra az egész, akinek meg kell halnia, kilyukasztják, akinek élni kell, szomorúan mosolyog, elégedetten összeszámoljuk az összetört autókat, és már túl is vagyunk rajta, jöhet a következő. Ez még csak fele-regény, úgyhogy folytasd nyugodtan. :)))
    Mellesleg, akinek Joe sztorija túlságosan hihetetlen lenne, annak kapásból tudok mesélni olyat, ami legalább ennyire fura, csak éppen megtörtént.
    Szal, hajrá id, ne lazsálj, írj! :)))

  • 2010.01.22 12:56:10csacsacsa

    Királylány!

    Emlékszel rám :) . Nagy öröm ez nekem!

    Nem tudom olyan rossz-e, mert nem láttam még a fél percnél hosszabbat belőle.
    Na jó ez vicc volt.
    Olyan szétszabdaltnak tűnik.
    Legutóbb a fácánlevesnél tartottunk, én utána sült kacsamell filét barack befőttel gondolnék.
    Nagyszerű, hogy előkerültél.

  • 2010.01.22 13:00:47csacsacsa

    Volt egy csoporttársam, dupla Norbinak hívtuk. Bármiről volt szó, Ő mindig tudott dupla akkorát mondani.

  • 2010.01.22 16:25:16Girl power

    Én nem mindig tudok, de ha igen, akkor mondom...:))))

  • 2010.01.22 16:44:43izadoradanken

    Ez kedves Girl power, köszönöm! Azt mondod, a fele? Na ne viccöjjé'! Egyezzünk ki 2/3-ban, jó :-))
    Meséld, meséld az a megtörtént sztorit, kíváncsivá tettél!

  • 2010.01.22 16:50:42izadoradanken

    Még szép hogy emlékszem! Hú, a fácánleves, tényleg! A kacsacsát :-)) hanyagolnám, nekem valahogy túl szárnyas. Vagy túl kacsa.

    Örülök, hogy örülsz, komolyan!
    Szóval, a mű szétszabdalt? Hát olvasd egyben, kezd az első résszel, így tovább. Most én is megteszem. Aztán majd referálok.

    szia,

  • 2010.01.23 21:03:58csacsacsa

    Na igen a fácán is lábasjószág ! Mint mindig most is a Nőre hagyom magam. Mi legyen a fácán után?

    Az a jó mikor mindenki örül, de bizonyos esetekben őrülni jobban esik.

    Tehát olvasol, az elejétől? Remélem tetszeni fog!
    Jutalmazd meg Joe-t és simogasd meg Andriska fejét :)

    Most megyek síelni. Csók Királylány!

    kacsacsa !! hihi

  • 2010.01.24 07:37:32Girl power

    Szia, id, hát legyen, kicsit más jellegű a történet, de tényleg igaz. Pár évvel ezelőtt egy ismerősöm lánya férjhez ment. Volt nagy lagzi, esze-iszom, dínom-dánom, fehér ruha és nagy tervek. Apuci befizette őket egy trópusi nászútra, 15 csillagos nyaralóhely, fehér homok, luxus ezerrel, tengerparti bungallow. Első este megjött a trópusi vihar, ahogy az arrafelé szokott, mennydörgés, villámlás, hatalmas eső, amitől másnapra 5 métert nőnek a fák. A friss férj felkelt, talán szólította a szükség, vagy meg akarta tekinteni a kinti eseményeket. Nyúlt a villanykapcsolóhoz, és abban a pillanatban agyonütötte az áram. A kacsalábon forgó palotában! Igaz, nem pszichológiai feladvány, mint a spanyol lány sztorija, de megtörtént. Talán hasznát veszed egy következő írásban. :))) Olyat úgyse tudunk kitalálni, amit a való élet ne bírna csípőből überelni. Üdv, gp

  • 2010.01.25 13:10:39hemish

    Inkább mint egy szánalmas erőltetett nyálfolyam.
    Kezdetben tetszett. De Rolandnál és a rendőrségnél elvesztettem a fonalat. Joe már nem is érdekel.
    Szerintem a sztori valóságos történetből indult. Az írója tényleg leírta a fájdalmát, de valahol Roland a rendőrségi jelent között kibékült hites urával, és nem írt többet.
    Valaki más folytatta. Azóta egy rakás fos, már elnézést az őszinteségét.

  • 2010.01.25 18:26:54zizz

    neken tetszik, ettől függetlenül érzek némi igazságot az irományodban :)

  • 2010.01.26 13:06:31pinkdevil

    Most már kijelenthetjük, hogy ez egyre rosszabb.... Az utolsó három részt úgy olvastam, hátha ez jobb lesz és érdemes volt napokat/heteket várni a folytatásra. De nem, ez már a vég. Joe, a tökéletes gyermekorvos férfi jóképű, izmos, barna bla-bla-bla - nagyon nyálas tényleg...

  • 2010.01.26 16:50:16izadoradanken

    Kedves Megfáradt Kommentelő Olvasók!

    Most már én is kijelenthetem: roppant unalmasak vagytok! Az egyszerűség kedvéért uncsik. Fájdalom, de semmi inspiráló nincs bennetek.
    Se ötlet, se tartalom, uncsi szövegeket firkálgattok, pont olyanokat, amelyekből egy tucat terem, minden bokorban. Olyan uncsi, uncsi, uncsi! Uncsi végigolvasni. Mindössze ennyi futná az én drága olvasóimtól??? Ajajajaj!

    üdv, id

  • 2010.01.26 16:53:47izadoradanken

    Hű, a mindenit! Azért köszönöm! És mi lett az ifjú feleséggel? Hogy lehet ilyesmin túljutni?

    üdv, id

  • 2010.01.26 17:02:57pinkdevil

    Lehet, hogy a kommentek helyett, a történet elejét kellene átolvasni és ihletet meríteni. Olyan klasszul indult, természetes, hogy csalódottak vagyunk ... Egy regény általában egyre izgalmasabbá válik, de számomra ez a történet inkább bosszantó már. De azért biztosan el fogom olvasni a következő részt! :- ) Csak, hogy bosszankodhassak....

  • 2010.01.26 18:29:05izadoradanken

    Pinkdevil,

    na jó, négyes fölé :-)) Mert javul a technikád. De miért bosszankodsz? Mire vártál volna? Vagy vársz? Hová juthat el vajon egy szimpla megcsalás? Hm? Hányféle kiút létezik szerinted?

    üdv, id

  • 2010.01.26 19:25:09BRAAJEN

    Van le is út, meg fel is út!
    Ez már kettő! :-)
    De van még egér út, közép út, járatlan út, rögös út,......
    Egy csaj meg egy pasi a neten megis merkednek. 20 év van köztük, összegabalyodnak, sok szereplős tragi-komédiává vállik a dolog. Az élet írja, de mindneki megszenvedi.

  • 2010.01.27 06:58:54babus

    Mint mondottam volt: aki szépirodalmat akar, az rossz helyen van. Járjon könyvtárba, olvasson Victor Hugot aztán képzelje el azt ide a Díványra:-) Mennyi kommentet kapna, hogy unalmas:-) Oldalakon keresztül tájleírások mindenféle cselekmény nélkül... Pedig klasszikus és elismert. Más műfaj. Egy netregény szerintem nagyon nehéz. Egy rövid oldalba sok mindennek bele kell férnie. Kell bele cselekmény, a végére csattanó, ki kell derüljön a szereplők jelleme, de legyen vérhiteles?
    Bevallom, az eleje nekem is jobban tetszett, biztosan, mert nagyon magaménak éreztem Juli érzéseit, most meg nekem sehol egy Joe...:-D
    Úgy lenne fair, ha a kerek egészről mondanátok kritikát, ha vége a sztorinak. De bevallom ezt a rosszindulatú fanyalgást nem vélemény nyilvánításnak érzem, hanem sima beszólásnak. Persze ez is egyfajta szórakozás:-)

    Helló Braajen! :-) Nagyon filozófikus vagy most:-)

  • 2010.01.27 07:32:38izadoradanken

    Na, nézzünk oda! De hogy jön ez a Julihoz, meg az Andráshoz, a Joe-ról nem is beszélve?
    Esetleg a Juli a neten rátalál valakire, nem bosszúból csak úgy, csak az a fura ebben a fickóban, hogy nem akar vele személyesen találkozni. Egyszer aztán mégis, de a Juli még nem tudja, hogy nem ő megy el a randira, hanem valaki helyette... Na?

  • 2010.01.27 08:39:41Girl power

    De csak azért, mert a netes pasi tulajdonképpen András, aki az Ancsikával való afférját követő orbitális csalódáshalom következtében a páramponthura regelt be, és végre meg is találta élete párját a szintén inkognitóban nyomuló Juli személyében, de a személyes találkozástól való félelmében egyik haverját küldi el a randevúra, hogy felmérje a terepet. Az meg, András utasításait követve virágot visz, verselget és udvarolgat, és Juli komolyan azt hiszi, hogy ő a nagy Ő, pedig nem is, és Andrásnak is bekattan egy idő után, hogy élete Nagy Fogása tulképpen a volt-jelenlegi-jövendőbeli feleség, de akkor most hogy mondja meg... Hoppá, nekem ismerős kicsit a sztori, nektek nem? Mintha valaki már megírta volna... :))))

  • 2010.01.27 12:46:34pinkdevil

    Id,

    Arra vártam, hogy a szűk család lelki életéről, gondolatairól olvasok. Nem pedig Ancsika pasija és Joe a téma :-) Nem életszerű számomra Joe.. :-) túl tökéletesnek tűnik!
    Az én véleményem az, hogy egy féle kiút van. Sosem tudnám túltenni magam, egy ilyen áruláson. Nem tudnék olyan lenni, mint most a házasságunkban. Alapjaiban dőlne össze a kapcsolat. És ha egyszer megteszi, akkor megteszi mégegyszer. Sosem voltam még ilyen helyzetben, de két gyerekkel is most azt mondom, hogy összepakolnám a kis sporttáskáját és viszlát. A baráti körünkben most aktuális ez a téma. A "kedves" feleség lépett félre fél éven keresztül. Mentségére legyen, hogy a férje nagyon elhanyagolta.... Ők kibékültek. Mi, a barátok várjuk a fejleményeket, de a lelkünk mélyén egyikünk sem hisz abban, hogy egy ilyen törés után megerősödik a házasság és fellobban a szerelem újra. És a szex közben, nem jut eszébe a férjnek, hogy " vele is így csinálta???"
    Nehéz a kérdés hogy hová juthat a szimpla megcsalás... Én lelépnék.

  • 2010.01.27 16:28:29Jade

    Végig fogom olvasni, feltéve, ha nem évekig tart !
    Csalódott vagyok-e? Talán.
    Nem fanyalgunk, csak olyan lendületes volt az eleje, hogy kicsit több temperamentumosságot vártam (unk)!
    Maj meglássuk...

  • 2010.01.28 18:37:32zizz

    Babus Drága... jó reggelt :D
    Őszinte leszek.... első körben azt hittem ez egy megtörtént eset, s mivel sajnos valamilyen formában én is belekerültem egy érzelmi válságba, (ha nem is ennyire súlyosan) így nem éreztem magam egyedül. Valóban szerettem volna azt olvasni a folytatásban, hogy Juli ezt a helyzetet vajon hogy oldja meg, mi az amit tesz, s milyen indíttatásból. Persze már nem életszagú az ügyünk, de tetszik.

  • 2010.01.28 19:41:46BRAAJEN

    filozófia? :-) áááá, nem, csak ÉLET! de az bele a képébe az embernek!
    de mért akarnál épp egy Joet? Kovács Lajos hegesztőhöz mitszólnál? igaz, albérletben lakik és csak magyarul beszél, rosszul. horkol, piszkálja a fogát a kisujjával, szipog az orrával, szürcsölve eszi a levest, de nagyon rendes ember. nem iszik, támogatja özvegy édesanyját, katólikus és nagyon szereti a gyerekeket. neki sajnos nem lehet, mert gyerekkorában leesett a széna padlásról és pont rá a szekér rúdra amitől odalett a férfiassága. visszhúzódó, magának való ember, nem mer közeledni a nőkhöz. hetente egyszer jár társaságba, haverjaival ultizik, de csak 5 forintos alapon! áldott jó ember!
    ez már nem is élet szagú, hanem ....

  • 2010.01.29 04:39:41babus

    Jóreggelt Drága!:-D Tudod, hogy nem Neked szólt:-D
    Én csupán azokat nem értem, akiknek az a szórakozás, hogy minden rész után elmondják, mennyire utálják ezt olvasni:-D
    A kezdés után én is kicsit mást vártam, de még nics vége és szórakoztatónak találom, valószínűleg ezzel a céllal született a regény.

  • 2010.01.29 04:43:37babus

    Mit szólnék? Hááát, nem tetszik, mert katolikus:-D

  • 2010.01.29 06:16:31anyaaa

    szerintem is a végén tudsz valamiről igazán véleményt alkotni.

  • 2010.01.29 06:41:34anyaaa

    Az életszagúségról csak annyit engem egy 2 hetes gyerek mellett kezdett csalni "apa" a fiam nov 15. született úgyhogy emlékezetes volt a karácsony, de vetekedett 1 brazilszoperával: sejtettem de nem hittem biztos csak a gyerek miatt van üldözési mániám,kiderül , lapátra tesz, visszajön, elmegy befordulás ,kifordulás, szülőkkel csörték ...folyt köv

  • 2010.01.29 09:02:19anyaaa

    ...összefutás szeretővel ,keresgélés, megtalálás majd hitetlenkedés miért pont én hisz okos jóképű (nem orvos) mérnök mit akar tőlem valami biztos nincs rendben vele , lehet pedofil vagy mittomén ,szerelem , gyerek ...9 éve vagyunm együtt a fiuk 10-6 évesek még mindig imádom meg tudok benne bízni 100% ban ,de karácsony előtt még mindig vannak rossz álmaim.

  • 2010.01.29 11:21:16izadoradanken

    Várj, itt most lehet, hogy kimaradt valami. A keresgélés még lánykorodból való?
    Akkor ő a férj(ed), aki az első közös családi karácsonykor lépett, ugye? És mi segített, hogy túljuss az egészen, hogy újra tudj bízni, remélni, szerelmesnek lenni?

    üdv, id

  • 2010.01.29 16:15:21anyaaa

    ő volt az 1 szerelmem férjem, majd miután sikerült, túltennem magam az egészen (persze nem 2 hónap alatt )találtam meg a nagy ŐT.
    Amikor ez az egész történt főiskolás voltam levelezőn gyed mellett, segített ,hogy nem gubóztam be ,ott volt a pici neki nagy szüksége volt rám, és a suli miatt sem unatkoztam ( a iskolában csak azt vették észre hogy milyen gyorsan ledobtam a szülés után a plussz kilókat),azt már az első hetekben is tudtam egyedül is képes vagyok felnevelni a gyermekem, persze jó lenne valami apaféle ,de majd ott lesznek a nagybácsik egy kis hancúrra meg jó valami komolytalan alak is majd kölcsönösen kihasználjuk egymást és slussz :-))...legalábbis ez volt a vezérgondolat az elején ez segített nem estem kétségbe hogy most akkor jaj mi lesz(vagy nem tartott sokáig ), illettve az ,hogy a barátaim 2 hetente elvittek szórakozni, a barátnőm ottaludt heti 1-2 alkalommal, sokszor könnyesreröhögtük magunkat.Majdnem 1 év eltelt mire úgy éreztem kell nekem is valaki ...

  • 2010.01.30 19:54:19Lótusz

    Kedves Izadóra, nagyon szeretem, ahogy írsz. Csak ne hagyd abba! Gratula!!!

  • 2010.02.01 22:11:39csacsacsa

    Királylány!

    Ötllet: Joe-t megjutalmaznád, de nem áll fel neki a régi traumák miatt.
    Ancsikát fojtsd meg a saját sáljával ( tanulhatnál az élettől :) ) .
    Andriskának vegyél bőrtangát, nyakörvet és olyan hülye maszkot és csak úgy engedd be a hálószobába.

    Mi legyen a fácánleves után?
    csók

  • 2010.02.01 22:17:56csacsacsa

    "Szerencsém van, megcsalt a feleségem" Woody Allen (azt hiszem)

  • 2010.02.08 15:40:01drica

    Ilyen sztorija így-úgy mindenkinek van... akár megcsalós, akár mi lett volna, ha szupermácsós... szóval van...

    Na dw mi lesz már a folytatással????

  • 2010.02.10 19:21:35zizz

    Hello! Már sosem lesz folytatás??????....
    Vagy még nem készült el? vagy február 21ig még van időnk? Mitől függ, hogy mikor kapjuk a következő adagot?

  • 2010.02.11 15:41:54Jade

    Nem lesz folytatás?

  • 2010.02.11 17:56:09Vermilion

    Már lehetne folytatás.. olyan sokáig kell várni, hogy nem lesz kedvem elolvasni:S gyerünk gyerünk:) türelmetlenek vagyunk!:P

  • 2010.02.17 14:00:59zizz

    szóljatok, ha befejeződik a "regény", egyben elolvasom... mert ennyit várni 20 mondatra.....
    Sajnálom, szerettem ezt a történetet. De így nem élvezhető.

  • 2010.02.17 14:41:29izadoradanken

    Kedves zizz!
    Ezt már olvastad:
    http://divany.hu/Intim/megcsalasom-toertenete-15-ha-meg-egy-szot-mersz-szolni-en?
    üdv

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta