INTIM

Megcsalásom története – Micsoda éjszaka micsoda reggele!

2010. január 6., szerda 16:30

A Joe-t tulajdonképpen akartam is, meg nem is. Mondjuk múlt idő, mindez csak múlt idő. Húsz éve történt, és most, hogy visszagondolok rá olyan valószínűtlen, olyan, olyan... nem is tudom milyen, talán minden nő erre vágyik titokban.

cikk-tipus-netregeny

J
ó, hely ez a Nefelejcs utcai Honolulu! – mondta köszönés helyett, amikor kiszállt a kocsiból.

Én mindenre megesküszöm, ami szent, de tényleg mindenre, hogy abban a pillanatban, amikor megláttam, egyszerűen megállt a szívem. Nem attól, amit láttam, mert bár a Joe hozta a formáját, és nem mintha szándékomban állna dicsérni, de észveszejtően sármos negyvenessé érett, ugyanakkor mégsem ettől ájultam el. Hanem attól, ami volt. Ha jobban belegondolok, amióta férjhez mentem, szültem, anya lettem, és a fontos állomások között néha elábrándoztam néhány percre, ki is voltam, lettem valójában – megfeledkeztem arról, milyen az, igazán nőnek lenni. Micsoda hülyeség! Az ember azt gondolná, ha szerelemből megy férjhez, márpedig én azt tettem, ha hosszú éveken keresztül él valakivel valami boldogság-biztonságféle puha pamacsfelhőben, akkor kizárt, hogy hiányozzon az életéből „a tudok én izgalmas nő lenni!” fejezet.
Miért is kellene? Ugyan miért?
- Na, mármost vadvirágom, úgy áll a helyzet, hogy túl korán van. És túlságosan hosszú éjszakák után telefonáltál rám a semmiből, úgyhogy keressünk valami nyugodt helyet. Gyere, szállj be!
Akkor már nem nagyon tudtam tartani magam. Kellemes sötétséget láttam magam előtt, jó volt beleszédülni. És úgy, ahogy voltam, összeestem a járdaszegélynél.

Amikor magamhoz tértem, Joe pofozgatott. Nem mondanám, hogy szelíden.

- Juli, ne szórakozz itt nekem, gyere vissza! – morogta, mintha legalábbis odaátról kellene indulnom.
-  Jobban vagy?
- Aha – pihegtem.
- Jól rám ijesztettél. Mi a frászt csináltál magaddal?
De addigra már a járdaszegélyen ült, a fejem az ölében pihent.
-Mit csináltam magammal? Nem is tudom. Én csak összeestem, rettenetes éjszakám volt. Kimerültem.
Végigsimított az arcomon, félresöpörte a szemembe lógó tincseket, aztán csak nézett, elvesztem ebben a nézésben.
- Vadvirág, gyönyörű vadvirágom! Mondd a nevét, és az a férfi halott!
- F-el kezdődik a neve – suttogtam.
- Úgy érted f, mint asz?
Bólintottam, elmosolyodtam, ő meg felnyalábolt, kissé setesután berakott a hátsó ülésre, valami plédfélével is betakart. A Joe, akit tizenkét éve nem láttam, aki egy időre újra elhitette velem, hogy az örök femme fatale kizárólag én lehetek, maga a megtestesült végzet.



Megcsörrent a telefonom, a kabátzsebemben volt, pont rajta feküdtem. 
- Ne vedd fel, hagyd! – kérlelt Joe, de valahogy kitornáztam a készüléket, meg kellett néznem a kijelzőjét. 
- Anyám az. Tudnia kell, mi van velem. A gyerekek…
- Akkor vedd. Anyádat vedd fel.
- Anya!
- Kislányom, sejtem, már sejtem mi van itt, bár ne tudnék róla. Neked viszont azt kell tudnod, hogy András hazajött, itt fekszik a küszöbön, és azt mondja, nem mozdul onnan, amíg te haza nem jössz. És tudom, hogy megteszi. Olyan állapotban van.
- Az ajtót be tudod zárni tőle?
- Hogy mondtad?
- Hogy az ajtó zárható-e?
- Ezt most hagyd abba! Teljesen elment a józan eszed? – eszmélt fel anyám. – Mindjárt kelnek a gyerekek, lépjenek át rajta???
- Lépjenek – mondtam és összecsuktam a telefonom.
- Akkor mi legyen? Vigyelek mégis haza? Ha akarod, megteszem, bár úgy reméltem tizenkét év hallgatás és egy ígéret után, miszerint nemsokára jelentkezel, talán végre elmeséled, mi is történt. Ennyi jár, ha nem is több.
- Jó. Vigyél hozzád, ha lehet.
- Nem megy, ki kellene tennem a nőt. Zokon venné.
- Megértem, én is.
- Akkor?
De már nem kellett felelnem. Egy piros lámpánál álltunk, valami felüljárón, épp ráláttam a hajnali városra. A tetőkre, az imbolygó füstcsíkokra. Furcsa érzés volt ez a kis magamra ébredés.  Mintha visszatáncoltam volna az időben.  Joe hátranézett, én bólintottam.
- A menedékház – mondtuk ki egyszerre. Hát nekivágtunk. Egy hosszú éjszaka még hosszabb reggelének. Mert a regényes történetekhez regényes színhely is dukál. Így van rendjén.

 

Folytatjuk...

cikk-tipus-altalanos

« előző rész || következő rész »

cikk-tipus-linkek

A megcsalás módjai – a rendelő padlója
A megcsalás módjai – a régi barát
A megcsalás módjai – az egyalkalmas

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.01.07 06:44:30pinkdevil

    Nagyon sokat vártam a folytatásra, már az előző fejezetek sem tetszettek igazán, de ez már a vég... Mintha két perc alatt írta volna, csak hogy megjelenjen már valami!

  • 2010.01.07 08:36:35zutty

    Most kezdtem el unni a történetet. Átéltél Te ilyet? Kisebb gondja is nagyobb az embernek, amikor éppen csalják, hogy régi pasijával kavarjon., bosszúból. Innentől nem hiteles, pedig olyan jól indult....
    A főszereplőnek, nem kell gondolkodnia, hogy miért jutott ide a házassága, a gyerekire is sz@rik, nem érzek vele együtt. Jelenleg a "gaz" csaló, sokkal szimpibb, ugyanis ez már egy tudatos döntés.

  • 2010.01.07 12:44:58Girl power

    Emberek, nyugalom! Először is, aki tuti receptet akar, az olvasson Stahl Juditot. A műfaj megnevezése: netregény, a regénybe pedig ez-az belefér. Ha nekem annak idején van egy Joe-m, a hajcihő egy pontján én is biztosan felhívom, nem bosszúból, hanem azért, mert romokban heverő önbizalommal nehéz okosan gondolkodni és jó döntéseket hozni. Sztem a történet Julijának az éjszakai események után igenis joga van kicsit kimenekülni a történetéből, és időt tölteni valakivel, akinek a számára nő, nem pedig egy használt, sarokba tolt, öreg bútordarab. Olyasvalakivel, aki mellette áll, de kívül van a sztorin, és hozzá csatlakozva ő is kívül kerülhet rajta. Mert ránézni csak arra tudsz, amiben nem vagy benne. Hol itt a bosszú?!
    Mellesleg, hol van kőbe vésve, hogy csak a nőnek kell törődnie a gyerekekkel? Apuci meg ott tölti az estéket, ahol akarja, jelen pillanatban meg megomolva üldögél a küszöbön, ahelyett, hogy azt mondaná a nagymamának, hogy menj haza, majd én gondoskodom a gyerekeimről, adok nekik reggelit, meg elviszem őket a suliba, azok után, amibe ma belekevertem a feleségemet, az a minimum, hogy legalább most férfiként és apaként viselkedem. Ehelyett az ajtó előtt tenyészik, mint egy rakás szerencsétlenség, mit tiszteljek rajta?! És a gyerekei vajon mit fognak tisztelni rajta, amikor átlépnek a feje fölött?
    Szóval, nekem tetszik, írd tovább, és hajrá Juli! :)))

  • 2010.01.07 13:30:02zizz

    Nesze semmi fog meg jól :S
    Pedig vártam. De most csalódtam :( nagyot.

  • 2010.01.07 13:34:15zizz

    bocsánat... fogd meg jól...

  • 2010.01.07 15:06:53babus

    Nekem kifejezetten tetszik:-)
    Ez egy ilyen műfaj. Ha véresen komoly hitelességet akarok, akkor megnézek a Spektrumon egy dokumentum filmet, vagy a saját nyomoromon elmélkedem.
    Ez pedig szórakoztat. Voltak részek, ahol hangosan röhögtem:-D
    A hitelességhez még annyit, hogy amikor az ember éppen atomjaira hullik, nem tudom miért szaranya, ha a gyerekeit FELÜGYELET alatt hagyja egy rövid időre, ő pedig megpróbálja összerakni magát. Valószínűleg az én sajgó lelkemnek is gyógyír lett volna, ha akkor egy kicsit NŐnek érezhetem magam valaki által és nem valami lejárt szavatosságú, lecserélhető tárgynak. Ebben a helyzetben a legkevésbé a racionalitás kérhető számon... Az ember kétségbeesetten próbálja valahogy túlélni. Hát ha még ehhez még adott egy Joe is...:-))) A műfajból adódóan belefér:-)
    Bevallom, azt sem értem, miért szimpatikusabb egy ilyen "tudatos döntés"... Tudatosan lealázni egy embert, nem vállalni a felelősséget (a regény szerint Andriskának annyi vér sem volt a pucájában, hogy a lebukás után hazamenjen és tisztázza), széttiporni egy másik kapcsolatot is... Valóban, ezt tudatosan tette...
    Arra őszintén kíváncsi vagyok, hogy ki milyen viselkedést várt el Julitól? Menjen haza és adja be a válópert? És??? Halló, ez egy regény!:-)

  • 2010.01.07 18:53:37zutty

    Félre érthetően írtam, a tudatos döntés "Juli" részéről van, amikor belemegy egy kis flörtbe, ez nekem nem szimpi, de attól másnak még lehet persze az.
    Azzal teljesen egyet értek veled, hogy ilyen helyzetben a racionalitás nem kérhető számon.

  • 2010.01.08 05:55:32zizz

    Sziasztok,
    Jelen esteben a történet főhősnőjével teljesen egyetértek, megértem és bele tudom képzelni magam a helyébe. Azzal van problémám, hogy december 23-a óta vártunk a folytatásra..... és egyetértek rózsaszín ördögünkkel, hogy ez nagyon úgy néz ki, mintha gyorsan összecsaptak volna valamit. Most megint 2 hetet kell várnunk arra hogy vajon Julink mi a fenét fog csinálni? Elmeséli e Jocónak (hitelesebb név lenne, mint Joe) hogy miért tűnt el, vagy egyszerűen bedől a kanapéra és kialussza magát? Vajon Andrisuk valóban a küszöbön fog feküdni holt részegen, közben halálra fagyva? Ha két-három naponta jönne történet nem lennék csalódott. De két hét sok. Már el is felejtettem s ha a barátnőm nem szól el sem olvasom.... ez így is fáziskéséssel történt. Szóval kedves történetíró.... lehetne sűríteni a megjelenést?
    Mert ez így nagyon sok szünet. Ha valóban most íródik a történet akkor a következő csak akkor induljon, ha már kész van és nem kell az olvasónak 2 hetet várnia a folytatásra. Kedvenc sorozatok is max hetente vannak... legalább ehhez kellene tartani a dolgokat. (ez az én szubjektív véleményem)
    Üdv: zizz

  • 2010.01.08 11:13:16Jade

    Nagyon tetszett az egész, de a "dráma" bekövetkezése óta 8 rész jelent meg az már nem katarzis, hanem krízis számomra.Sok a két hét, és bár igaz mindenki várja a folytatást, lehetne konkrétabb a történet.Bár írói szabadság van, tehát ha Juli elmegy külföldre és beveszi magát egy magánklinikára és ott "csirkemonguzzá" változik, arról is lehet akár 30 részt is megírni, csak akkor a történet már nem a "Megcsalásom története" lesz. Jól bevált klisé, főleg ha nem is egy ember írja. Az egyik csatorna teleregénye is kórházasból átcsapott krimibe, ha jól tudom!
    Még reménykedem és várom a folytatást...

  • 2010.01.12 16:40:09Kunigunda

    Nekem tetszik a folytatása!!!
    Végre nem a szokásos, anyuka hazamegy és kibékül apukával!!
    Én tudom, milyen az ember feje-agya egy ilyen szituációban. Kell, hogy semleges helyen átgondolja az ember. Az csak hab a tortán, hogy főhősnőnk nincs egyedül:)
    K.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta