INTIM

Életemet egy szerelemért – a társfüggőség

2010. április 21., szerda 08:52

tarsfuggo_mEgy szerelmi kapcsolatban teljesen természetes dolog, hogy a partnerek bizonyos mértékben függnek egymástól és kötődnek egymáshoz.

Gyakran megesik azonban, hogy a mérleg nyelve jócskán elbillen, és egyikük teljesen kiszolgáltatottá válik a kapcsolatban. Az úgynevezett társfüggőség inkább a nőket keríti hatalmába, amit egyes férfiak kifejezetten élveznek, és gyakran ki is használnak. Egy megtörtént eset.


M. világéletében magabiztos, életvidám nő volt, aki imádta felpörgetett életét, izgalmas munkáját, csodás barátait és családját, és aki minden helyzetben feltalálta magát. Talán ezért rázta meg annyira az a függőség, ami exéhez láncolta, de talán épp ezért is sikerült annyi harc után végre megszabadulnia a bénító szerelemtől. Kapcsolatának első éve B.-vel maga volt a szenvedély, így minden félelme ellenére beleszeretett a férfiba - legnagyobb vesztére. B. ugyanis korántsem az a tökéletes férfi volt, mint akinek mindenáron mutatni igyekezte magát, így ahhoz, hogy kicsapongó élete mellett megtartsa M.-et, csupán egyetlen megoldás létezett: sárba tiporni a lány önbecsülését, és olyan mértékű függőséget kialakítani, amiben B. felülkerekedhet, és igazi férfinak érezheti magát.


B. stratégiája

A kezdeti lépések a teljes függőség felé abban nyilvánultak meg, hogy saját hibáit és kicsapongásait úgy próbálta felmenti, hogy folyamatosan M. múltját, előző kapcsolatait, fiatalkori kalandjait hánytorgatta fel, míg lassan már a lány  is elhitte, hogy feslett volt, amíg meg nem ismerte B.-t és ő ki nem emelte ebből a „fertőből". Mindezt azzal fejelte meg, hogy még külsejére, megjelenésére is állandóan bántó megjegyzéseket tett: se dekoltázs, se comb nem villanhatott - amit pedig régen annyira imádott - és az a potom 2-3 kiló súlyfelesleg is folyton téma lett.
Következő lépésként a fiú  minden egyes alkalommal hatalmas patáliákat csapott, ha M. néha-néha elment a kollégáival vagy a barátnőivel szórakozni, így M. egy idő után, csak hogy elkerülje az újabb súrlódásokat, inkább otthon maradt, magának is hazudva, hogy fáradt, nincs ideje, se kedve.
Az i-re a pontot azzal tette fel, amikor szépen lassan elérte azt is, hogy M. már a munkáját sem élvezte. B. ugyanis nem egyszer rendezett féltékenységi jelenetet azért, mert barátnőjének a munkahelyi kötelezettségei miatt rendezvényekre, partikra kellett járnia, amik B. szerint ezerszer fontosabbak voltak M.-nek, mint a kapcsolata.
B. ügyes érzelmi zsarolásainak és manipulációinak köszönhetően kapcsolatuk első töréspontjánál a lány engedett fiúja kérlelésének és otthagyta munkáját és a nagyvárost, csakhogy megmentse döglődő kapcsolatát, bízva B. ígéreteiben, miszerint így végre minden tökéletes lesz.

Függőség, elszigeteltség, depresszió

M. tehát mindent feladott a szeretett férfiért, minden nap otthon várta ebéddel, vacsorával, tiszta gatyával, szexi fehérneművel... nulla önbecsüléssel és egykori élete hamvaival. M. már csak árnyéka volt önmagának, nemcsak barátai, családtagjai, de már saját maga sem ismert önmagára, arra az egykori életvidám és vagány nőre, akinek bizony egy férfi sem állhatott az útjába. Csak ez az egy.

Eljutott a teljes függőség szintjére és megismerte a teljes elszigeteltséget. Egykori munkáját már otthonról sem tudta intézni, régi kollégáival elvesztette a kapcsolatot, B. nélkül még szórakozni sem mehetett, önbizalma romokban hevert, egy értéktelen rongynak érezte magát, akit porig aláztak minden nap, és akinek elvették az életét. Naphosszat csak azon gondolkodott, hogy jutott el idáig, az éjszakákat pedig végigsírta B. mellett, akivel már egyáltalán nem volt boldog. M. depressziós lett.

 

heartless

Keserves út a szabadságig

M. egy dolgot még B.-nél is jobban gyűlölt: saját magát. Hogy lehetett ennyire bolond? Hogy veszíthette el ennyire önmagát? Hogy hajthatta önként a fejét a bitófára? Hogy tehette ezt magával? Miért dobott el magától mindent, ami ő maga volt? Mikor adta fel nézeteit, álmait egy olyan kapcsolatért, ami teljesen távol áll tőle? Mikor szűnt meg M. lenni?
Hosszú hónapokba, megszámlálhatatlan el- és visszaköltözésbe, veszekedésbe, B. könyörgéseibe, ígérgetéseibe telt, mire többszöri nekifutásra bár, de sikerült talpra állnia és végleg elhagyta B.-t. Ma sem érti, hogy volt ereje kiszállni ebből a rémálomból, hogy találta meg újra azt a régi M.-et, aki kapcsolatuk 3 éve alatt mindvégig sikított, küzdött valahol mélyen, de sikerült.
M. ma már csak keserédesen mosolyog azon a nőn, aki egyszer a teljes függőségbe és elszigeteltségbe sodorta önmagát egy férfiért.
Megtanulta a leckét, és többé nem felejti: soha ne add fel önmagad!

Ki a társfüggő?
A társfüggő egész lényét, érzéseit, akaratát egy másik ember és a kettejük viszonya határozza meg, mindent ettől tesz függővé. Mintha a saját személyisége el is tűnne ebben a kapcsolatban, feladja az igényeit, mindent azért tesz, és mindent megtesz azért, hogy a másiknak megfeleljen. Nem tartja meg önálló életterét, nincs hobbija, általában minden idejét a másikkal igyekszik tölteni és ez az elszigeteltség, a társasági élettől való elzártság könnyen depresszióba kergetheti. Ugyanígy cserébe is elvárja ugyanezt, rossz néven veszi, ha a párja külön programokat szervezne magának. Ha a kapcsolatnak vége szakad, a társfüggő sokkal jobban megszenvedi, mint mások, hiszen ő csak a partneréhez képest létezett, és fogalma sincs, ki is ő valójában. Gyakran látjuk a társfüggő embereknél, hogy egy szakítás után hamar újabb kapcsolatba menekülnek, hiszen képtelenek egyedül lenni, és gyakrabban fordulnak elő köztük egyéb függőségek és depresszió is.

Mi a társfüggőség oka?

Mint sok egyéb lelki probléma esetében, itt is a korai kapcsolatokban, a gyerekkorban kell keresnünk a hajlamosító tényezőket. Két ellentétes élmény vezethet ide: az egyik, ha a szülő fojtogató szeretete, uralkodása, a magához láncolás a jellemző a gyerek életében, akkor nagy eséllyel nem lesz önálló, érett személyiség, és mindig szüksége lesz egy ilyen függőségi viszonyra. A másik eset a szeretethiányos gyermekkor. Aki szeretethiányban nő fel, mindig kielégíthetetlen szeretetéhséggel fog küzdeni, és kapaszkodnia kell valakibe.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.04.25 17:57:27kácé

    Megint kreáltunk magunknak egy fogalmat amin lehet csámcsogni... A "szinglimániához" hasonlóan ez a kifejezés is a csapból kezd folyni: "Társfüggő vagy!! Távozz tőlem!! Csak nehogy elkapjam!! Brrrrrrrrr!"
    A cikk valójában nem a társfüggésről szól, egyszerűen egy szar kapcsolatról, amire ráhúzzuk ezt a nagyon negatív jelentésárnyalatú fogalmat. Nyilván sokan kötünk kompromisszumot/alkut egy kapcsolatban, ki-ki személyiségétől függően többet, kevesebbet. Szegény "M" hagyta hogy ide fajuljanak a dolgok, és ezért csakis ő tehető felelőssé. Ettől őt már társfüggőnek kell tekinteni, hogy egész hátralévő életében üldözze és kísértse ez "bélyeg"? Nem lehetne csak egy szerencsétlen fülig szerelmes és kihasznált baleknek hívni? Aki kapcsolatban él az mind társfüggő, ebből adódóan üldözendő/megvetendő/gyógyítandó/katasztrofális családmodellben felnövő? Hol van a határ a "társfüggőség" és a "nem társfüggőség" között? Mi a különbség a társfüggőség és az őrült szerelem között? Lehet hogy egy és ugyanaz, csak jobb ezt sem kimondani, inkább negatív felhangú beteges állapotnak feltüntetni? Ha valaki szeretetéhes és ezt ki is mutatja - minden aktuális trend ellenére - már társfüggő?

  • 2010.04.26 09:59:56boszkerika

    Én sem hiszem,hogy "M" társfüggő lenne hiszen akkor képtelen lett volna talpra állni.Viszont még az én környezetemben is vannak olyan nők,akik valóban függnek a társuktól, még ha nem feltétlenül érzelmileg is.Teljesen mindegy,hogy azért maradsz valakivel akaratod ellenére,mert a sárba tiport téged,vagy azért mert anyagilag függsz tőle.

  • 2010.04.30 00:11:28heverő

    Kedves KC és BE, a lelki zavarok léteznek, kutatják és több-kevesebb sikerrel kezelik is ezeket. Az ilyen kérdések még inkább azt mutatják, hogy a társadalomban az általános műveltség részévé kellene tenni a kölönböző függőségek és mániás-depressziós állapotok mibenlétének ismeretét, kezelésének lehetőségeit.

    Szerelem és társfüggőség között nagyon könnyú különbséget tenni: az előbbi az egyén javára, míg az utóbbi az egyén kárára válik. Kiegyensúlyozott és harmonikus kapcsolatban, szerelem ill. szeretet hatására az ember szárnyal, kinyílik, boldogul, fejlődik, míg társfüggőségben és depresszióban mindezek ellenkezője történik, méghozzá tartósan. Természetesen nem minden lehangolt állapot és veszekedős kapcsolat jelent depressziót vagy társfüggőséget, ám ha társunk rossz hatással van baráti és szakmai kapcsolatainkra, életvitelünkre és egészségünkre, ÉS mi ezt nem tudjuk megfelelően kezelni, akár kilépve a kapcsolatból, hanem reménytelenül gurulunk az egzisztenciális lejtőn, akkor ott már beszélhetük problémáról. Egészséges ember nem fogadja el a terrorizáló viselkedést és nem tart fenn terhes kapcsolatot, hanem továbbáll, ha azt nem tudják megjavítani.

    A jó hír, hogy lehetséges talpraállni, még ennél súlyosabb tragédiákból is; és van aki képes erre egyedül, van aki segítséggel. A kóros állapotok megelőzésének kulcsa.a tájékozottság és a tudatos életvitel lenne. Reméljük a fenti cikk is hozzájárult ehhez.

    A végére egy kis áltudomány: spirituális-ezoterikus oldalról megközelítve, szeretetben energiatöbblettel, függőségekben és depresszióban súlyos energiahiánnyal van dolgunk, a kulcs pedig az energiával való egyéni feltöltekezés elsajátítása lenne, hogy ne embertársaink energiáitól függjünk.

  • 2010.04.30 16:59:06khaty21

    Sajnos létezik társfüggőség saját tapasztalatból mondhatom.
    Mivel nem vagyunk képesek önmagunkat felülbírálni , nem tudom megmondani, mi volt igazán , ami "rákényszerített" , hogy mindig maradjak a házasságomban.
    Az anyagi függőség , vagy tényleg a gyávaság, félelem az egyedül léttől, az önállóságtól ,de legfőképp a gyerekek biztonsága tartott a férjem mellett meg nem mondhatom, mivel nem tudom megítélni.
    Viszont a nevelésnek nagy köze lehet hozzá, hiszen gyerekkoromban nem hagytak teret az önállóságom kialakításra, talán ez áll a háttérben.

  • 2010.05.29 18:10:52futomacska

    Én is csak öreg fejjel jöttem rá, hogy társfüggő vagyok.
    Sokáig úgy gondoltam megérdemlem azt a bánásmódot, melyben férjem részesített,mert olyan esetlen, béna,szexuális nulla stb. vagyok,amilyennek ő lefest.
    Azután elhitettem magammal, hogy egy akármilyen apa is jobb egy gyereknek,mint egy semmilyen.
    Mai tudásom szerint ebben is tévedtem.A gyerek,akinek az apja úgy ütötte-verte,alázta az anyját, hogy ő is jelen volt, kamaszként csúnyán belecsúszott a drogba.Természetesen ezért is én voltam a felelős, mert majom szeretettel ragaszkodtam hozzá.Remélem a mai fiatalasszonyok már hamarabb felismerik ezt a függőséget és időben kilépnek belőle. Már találkoztam segítő csoportokkal is

  • 2010.05.31 10:00:03katica

    Kedves Futomacska!

    Mondj egy ilyen segítő csoportot nekem is :). Előre is kösz.

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta