Zanza!

Jó, hogy nincs a közelben pszichológus, mert biztos lenne megfejtése arra is, milyen okok vezethettek addig a pontig, hogy (a morális szempontok nyilvánvaló ignorálásával) kurvázni indultunk.


Régen történt. Sokat ittunk egy kerthelyiségben, Cseh Tamás is ott volt, aki teljesen véletlenül ült a mi asztalunkhoz, hágón várakozó honfoglaló törzsekről beszélt, és a történet további részében nem szerepel. Amikor a neves művész eltűnt, barátom, a mindig mértékletes szerkesztő bejelentette, hogy ez szürreális nap, elérkezett a kurvázás ideje. Az a fajta kimért és fatalista ember, aki a taxisra bízza a projekt lebonyolítását, majd céges taxicsekkel fizet. Tulajdonképpen jól indult, de aztán egy meglehetősen lehangoló alagsori helyiségben folytatódott. Élvezz el kiscsávó, nem érek rá egész nap – mondta a lány, amivel nem segített. Lehetett volna kedvesebb. Az volt a legszarabb az egészben, hogy a hazaútra nem maradt taxicsekkünk.

A sablon szerint a lány nyilván külső kényszer hatására űzte a legősibbet, áruba bocsátotta testét és elveszítette emberi méltóságát, tulajdonképpen áldozat, az erkölcsi felelősség pedig azé, aki fizet – jelen esetben az enyém (vagy legalábbis a pajkos észjárású szerkesztőé). Jó, hogy nincs a közelben pszichológus, mert biztos lenne megfejtése arra is, milyen okok vezethettek addig a pontig, hogy (a morális szempontok nyilvánvaló ignorálásával) kurvázni indultunk.

Szépen felépített sablon, csupa megértően bólogató külső statisztával, akik mind segíteni szeretnének az áldozaton, és talán engem is kigyógyítanának (nemlétező) párkapcsolati problémáimból vagy más lelki kínomból. Csakhogy.

Én speciel azért mentem, mert a szerkesztőnek eszébe jutott ez a hülyeség, és gondoltam, próbáljuk ki. A prostituált nem bocsátotta áruba a testét, csupán megengedte, hogy használjam... és meg kell jegyeznem, az elvárhatónál szigorúbb határokat húzott, elég egyoldalúan értelmezve az előzetes szóbeli megállapodás kitételeit. Azt nem tudom, mi volt az emberi méltóságával, de ha el is veszítette valahol útközben, az minden bizonnyal akkor történt, amikor a köz kurvának bélyegezte és elkezdtek rá ujjal mutogatni.

S ha már itt tartunk: a legfőbb problémája nem az volt, hogy a prostitúció létezik, hanem az, hogy sem normális család, sem normális társadalom nem állt mögötte soha. És nem az volt a baja, hogy prostituált, hanem az, hogy kilátástalanul, rozzant alagsorokban kell űznie, alig jut neki a bevételből... és még csak be sem fogadják.

 

Még egy bkv-ellenőrnél is elfogadjuk (ha kellőképpen udvarias), hogy ő nem a lelke mélyéről bírságol, hanem csak végzi a munkáját – de egy prostituált, az nyilván velejéig kurva. Vagy a másik oldalról: áldozat egy bűnös világban... de ebből sem jön ki sokkal jobban. A lényeg, hogy vagy vele van baj, vagy kényszerítik, mert prosti nem lesz csak úgy az ember, ugye...

Hajlamosak vagyunk a köz morális ítéleteit magunkévá tenni, és ha egyszer fent van a szemüveg, más összefüggésekben mutatkozik meg a világ. Mintha a morál állandó lenne – de akkor mi van például az athéni hetérákkal, akik a legmegbecsültebb nőtagjai voltak az (amúgy a demokráciákban szívesen példaként állított) antik társadalomnak...

A prostitúció csak úgy lehet bűnös dolog és maradhat meg ebben a szerepében, ha maga a szex is az. Mert ha nem, akkor miért ne lehetne olyan szolgáltatás, amely szexuális irányú?

Azt mondod, ma a szex nem számít bűnösnek? Akkor "szex" alatt minden bizonnyal arra a gondos keretek közé szorított, lehetőleg párkapcsolaton belül létesített aktusra gondolsz, amely tartalmazza például a házasság és gyereknemzés ígéretét, de véletlenül sem tartalmazza a már említett antik görögöknél oly népszerű orgiákat. Hogy arról a sor egyéb izgalmas dologról ne is beszéljek, ami most épp az eszembe jutott. A szex bűnös, csak éppen bizonyos normák elfogadása esetén megbocsáttatik.

 

Nem az számít, hogy mit csinálsz. Nem attól függ az identitásod, hogy milyen élethelyzetben kell helyt állnod. A lényeg az, hogy hogyan csinálod. A méltóság egyedi, és arról szól, hogyan veszel részt benne, megőrzöd-e döntési szabadságodat, és meg tudsz-e felelni a saját erkölcsi normáidnak. Ahogy például nonameblogger teszi. Lehetsz prosti is. A köznek szerencsére semmi köze hozzá.

Szolón még értette a lényeget. Nézz úgy a prostituáltra, mint egy emberre és becsüld meg, milyen nem mindennapi dolgot szolgáltat. Bizonyos ügyek meglepően egyszerűek lennének, ha mindenki egyszerre felfogná.

 

Ha ez bejött, nézd meg prosti-interjúnkat is:

Díványon a prosti, aki megosztja gondolatait a havi 30 vendégről, a kapcsolatok problémáiról és arról, egy jól fizető állás mellett sem hagyna föl az ősi tevékenységgel. | Prosti a díványon - 30 vendég/hó

 

Blogmustra