INTIM

A csippendél a gardróbból

2009. június 21., vasárnap 19:30

kagylozoKedves Bernadett, megtisztelő, hogy ennyire felizgatott, amikor félreértelmeztem a vibrátorhoz fűződő metaforikus viszonyodat. Hogy tipikus beszólogatós pasi lennék? Elképzelhető, hogy csak a vibrátorod rezgette a számat. Úgy értem, a jelképes.


V. B. eredetileg ezt írta: Le a Vibrátorral!, amire Obaku ezt válaszolta: Hova tegyük a vibrátort?, erre Bernadett: Elég a beszólós pasikból!


Meséld már el, hogy működik ez nálad! Olyan lendületesen jössz, már-már hanyatt döntesz. Felhúz a vibrátoros cikk, eddig értem, robotbráner (örök hálám, amiért megismertettél a kifejezéssel) helyett ölelő férfikezek és valódi szagok után vágyódsz… hogyan kötsz ki végül a klaviatúránál? Csak nem az is egy eszköz a… szexhez? Nem rezeg, ez tény, viszont a kisujj pirosra lakkozott körmével be lehet pöttyinteni a Caps Lockot, és utána csupa nagybetűvel írni nekem olyanokat, hogy „most menj, és oszd az észt”, és lássuk be, hogy ez csupa nagybetűvel írva annyira… szexi.

És az a csippendéles hasonlat, az meg… überszexi. Egy dolgot, mondjuk, nem értek, és ez kapcsolódik ahhoz, miért kotyog bele egy kisfiú a nagylányok dolgába. Van ez a költői kép, amelyet mesterien alkalmazol, a csippendél fiú, aki bepúderezve várja, hogy rázhassa a fenekét, de közben nem átall kikagylózni az öltözőből. Miközben a lányok olyan igazi témákról pletyiznek szigorúan maguk között, amilyen például az, hogy mennyivel jobb egy izmos férfihoz bújni, mint egy vibrátorral bohóckodni.

Hát tényleg, hogy jön ehhez a témához a srác a gardróbban?

 

Egy kicsit sikerült olvasnom a soraid között. Mondom is annak a szép korrektorlánynak, hagyja csak nagybetűvel a vibrit a cikkben, mer’ szimbóleum (szerző a szép korrektornak: ez is direkt volt). Az nem egy vibrátor, hanem a Bernadett-féle Általánosérvényű Szexredukáló (BASZ) jelkép.

Sétálok az erdőben, a jelképeid között, és ahogy meglátlak a tisztáson, támad egy kis zavar: ott lóg a fáról az a nagybetűs Vibrátor, közben valódi, csapkolódó férfiassággal közelít egy alfahím, a kezében teflon (csak nem tojásrántottát akar sütni a nem is létező aktus után?), de keresztezi az útját a csippendélfiú, akiről csak most derül ki premier plánban, hogy nem is meztelen a segge, hanem tangát hord.

Férfit akarsz, úgyhogy a férfiak ne figyeljenek. Igazi jó szexet akarsz, természetes lüktetéssel, úgyhogy a srácok ne pofázzanak, szerintük mitől olyan. Valódiságot akarsz és határtalanságot, úgyhogy itt ez a lista, mi nem jöhet szóba.

 

Azt kérdezed tőlem, tudom-e, mi teszi a szexet a legvadabb fantáziáknál is izgalmasabbá? Persze, hogy tudom.

Az ilyen lányok, mint te. 
Az ilyen beszólogatósak különösen. De azért az is szerepet játszik, hogy a szex nem fantázia. Amikor működik, a fantáziák felszívódnak.

Végül én is eloszlatnám néhány téves rögzülésedet. 
Egy: ez közös játék, nem arról van szó, hogy a fiúk játszanak az elemes bizgentyűvel, a lányok meg sóhajtoznak Kevin Costner után.
Kettő: bizonyos dolgokra az ember csak legbelül találhat választ, ez tény, de az út, ami oda visz a legmegfelelőbb kérdéseken át… az általában a lepedőn is keresztülvezet. Na ez még az, ami olyan izgalmassá teszi. Így amikor tényleg beakad neked valami, nem fogom tudni megmondani, hol a helye, de te sem jössz rá nélkülem (költőien megszemélyesítve általam azt a jelképes hímet a nyeles tojással).
Három: azért, mert te vagy a csaj, még nem kellene minden nő nevében köszöngetned és válaszolnod. Lehet, hogy velem vannak.

Talán kikapcsolhatjuk végre a vibrátort, és beszélhetünk másról. Ezt egy régi könyvbven találtam hozzá:

„Miután így a bak fejére olvasta őket, vezettesse a pusztába egy emberrel, aki késznek mutatkozik rá, s a bak elviszi minden bűnüket egy kietlen helyre.”

 

Utóirat
Nem tudom, hogyan szólítsalak… ez a Bernadett nagyon szigorú. Most olyan dominának képzeljelek, tűsarkú csizmában? Persze én nem ajánlok semmit cserébe, mert az Obi hülyén hangzana. Már úgyis jól kipoénkodtad magad a nevemen… remélem, okozott egy kis élvezetet. Akkor már vagyunk valahol. És ha vagyunk, mesélj még arról, hogy szerinted tényleg csak úgy van értelme az egésznek, ha a legspirituálisabb élmény is egyben? És arról is, hogy mi az a spirituális… Szeretem hallgatni, amikor a nagylányok pletykálnak.

 

Utóirat az időről
Szex közben elvesztem az időérzékem, a páromnak meg eleve sincs (talán neki az élet folyamatos szexuális esemény). Ha viszont tudjuk, hogy a vibrátor hármat rezeg másodpercenként, az percenként száznyolcvan. Így könnyen megállapíthatjuk, hogy hétezer-hétszáznegyven rezgésnél pontosan negyvenhárom perc telt. Ilyen egyszerű.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.08.20 18:34:31Skyler

    Ismét grat, Obaku,

    igazán tetszik ez az elegancia, amit használsz. Igazán kíváncsian várom a csörte következő fordulóját. Csak kár, hogy tényleg nem vagytok egy súlycsoportban. Bár, ha így lenne, lehet nem is lenne miről vitatkoznotok...

  • 2009.08.21 08:22:55Tiborc

    hm, lehet lemaradtam valamiről vagy nem tudok belső információkat, de már megint ez a "nem vagytok egy súlycsoportban" - valaki felvilágosíthatna erről, h miért nem...

    érdekes volt olvasni így 2 hónap után, bevallom először későbbi részekbe olvastam bele és akkor úgy tűnt, ez csak "szerkesztői fogás", vagyis két együtt dolgozó kolléga nagy nyilvánosság előtt beszéli meg nézeteltérésüket szerkesztőségi utasításra... most jutottam el az elejére és így más kicsit másabb a kép a sorozatról. azt hiszem, itt mindenkinek lenne miből visszavennie, mindkét fél rendesen ad a másiknak, általánosítások sorai olvashatók.

    és még mindig érdekelne a háttér, h mi folyik a szerkesztőségben...

  • 2009.08.21 08:49:11Tiborc

    kiegészíteném magam: eddig a cikkek érdekeltek és nem a háttér, szóval nem foglalkoztam az előzményekkel és persze ennek köszönhetően picit felületesen informálódtam. most ismét átnézve az egyik cikket feltűnt a cikk elejére írt megjegyzés (a "Vibrátorológia – flört foglalt pasival" cikk elején) Obaku-tól. miszerint több száz km-re van tőle - nem is értem, miért kerülte el a figyelmememt... így már másabb a "szerkesztőségi jelenet", de akkor is érdekes.

    van egy virtualis szerkesztőség, a divany.hu, vannak cikkírók, az ország/világ más pontjairól. az egyik ír egy cikket (Bernadett) a másik (Obaku) nem ért vele egyett és úgy dönt, ebből ír is egy cikket, beküldi és aztán a szerkesztőség leközli, ahogy nekiesik a kollégának és aztán ebből sorozat lesz, majd békét kötnek és virtuálisan csevegnek egy-egy témáról e-mailben, amit aztán cikké szerkesztenek - vagyis most kezdik megismerni egymást, miután már jól nekiestek szavakban a másiknak és a másik gondolatainak. Obaku írja, h ez a levelezés kicsit merev és hiányzik belőle vmi, nincs sikerélmény, nincs megbeszélve a téma. Nos, szerintem megbeszélni nézeteltérést személyesen lehet - telefon/Skype/MSN sem az igazi.

    lehet nem értem a web2.0 és nem tartozom az új generáció közé, lehet túl belémragadt egy régebbi szerkesztőségi légkör, de még mindig furcsálom, h ilyen megtörténhetet és utat engedtek neki, mondván, lássuk mi sül ki belőle.

  • 2009.08.21 10:11:01obaku

    Szia Tiborc, szerintem az a dolog lényege, hogy a szerkesztőségben nincs irányvonal arra, mit gondoljunk a vibrátorról. Berni azt gondolta, megírta. Én meg nem tudtam szó nélkül hagyni, mert ez az én Díványom is. Hogyan ment volna klasszikusabb szerkesztőségi légkörben? Megbeszéljük, mit gondolunk, és írunk egy cikket, hogy a vibrátor ilyen és ilyen... jó kiegyensúlyozottat, ami se nem ez, se nem az?

    Tudnék linkelni online magazint, ahol találsz vibrátorosat: bemutatják, milyen fajtáik vannak, beültetnek egy-két tézist arról, hogy a nő szexuális kelléktárának része, és hogy a fiúk szeretik, mindenképp adj vele elő magánszámot, és hogy a változatos szexuális élet, meg hasonlók. Látszólag sokat adnak és szókimondóak. Valójában semmit sem kapsz, pajzán szavak mögé bújt prüdéria, mert csak a viszony, az érzések, a személyes tapasztalatok lennének lényegesek.

    Berni láthatóan ennek (a szex "normatizálásának", illetve a bevett tárgyalási módnak) ment neki. De aztán ő is normatívákat kezdett állítgatni (szerintem), ráadásul (megintcsak szerintem) túlszimbolizálta szegény vibrit. Úgy éreztem, reagálnom kell.

    Az elejétől az izgat, mi van Berniben, honnan jöttek az ellenérzései, miről szólnak (közben a lányokról is próbálok többet megtudni)... és ez csak ebben a személyes formában ásható elő. Ha viszont ebben a formában jön elő a lényeg, akkor az az érzésem, hogy ez a forma a "közhasznú" tárgyalása a témának. Amellett, hogy számomra a legélvezetesebb is.

    Közben a vibrátorunk kimerült, de nem merült ki az igény, hogy megismerjük egymást. Jó lenne persze személyesen is, és ha egyszer ötven alá csökken a sokszázban meghatározott távolsági irányszám, biztos élek is a lehetőséggel. Nem akarom amúgy meggyőzni. Csak szeretnék ráérezni, mi van benne.

    Ami őt és engem mozgat ebben, az hasonló ahhoz, amiért te is beszállsz, és hozzáteszed építő gondolataidat (itt, és ahogy olvasgatom, máshol is), ami szintén továbbviszi, színezi ezeket a témákat. A későbbi olvasónak érdekesebbé teszi, hogy még a te véleményed is ott van, árnyal, ütközik – e tekintetben te is a kissé megkritizált "vitatkozó csapatunk" tagja vagy, amit igazán örömmel veszünk:)

    Üdv: Obaku

  • 2009.08.21 10:50:09Tiborc

    Helló Obaku,

    Függetlenítettem a vibrátortól, nem is említettem, hozzászólásomban nem erre akartam utalni, hanem arra, amit kiváltott a cikk maga.

    Nekem maga a hozzáállás furcsa. Részedről és Berni részéről és a Szerkesztőség részéről. Hiszen egy szerkesztőségben jó ha különböző emberek vannak, különböző témában írnak cikkeket, de én még olyannal nem találkoztam, h ha egy kolléga nem ért egyet a másik által leírtakkal, akkor annak nekiesik vmilyen szinten, ír egy cikket ebből és azt, leközli az újság, online magazin.

    "Hogyan ment volna klasszikusabb szerkesztőségi légkörben? " Nem úgy, ahogy válaszoltál rá, sehol nem így müködik, nem láttam még legalábbis olyat, h egy megszületett cikk után írtak volna még egyet, egy lágyabbat, amit már ketten, két álláspont képviselője írt volna...

    Ír egy cikket egy kollégám, egy szubjektív cikket, egy témáról, ha nem értek vele egyet, odamegyek hozzá, beszélgetünk erről és eszmét cserélünk. Ha nem tudok odamenni hozzá, mert messze van, akkor felhívom telefonon, dobok neki egy e-mailt stb. de nekem még mindig "tájidegen" az online egymásnak-üzengetés cikk formában - kommentezés más, itt nem tudok neked privát üzit írni, rá vagyok kényszerítve az online forma használatára, de Ti, gondolom ismeritek egymás virtuális elérhetőségét és tudnátok beszélni erről másképpen is.

    Persze, így utólag nézve egész pofás sorozat, levelezés született belőle és érdekes látni a vélemény-kontra játékot, de az induláskor nem ez volt a cél, nem egy játékos levelezgetést indítottatok el - mint ahogy elsőre gondoltam a flörtölős cikket olvasva. Írt egy kollégád vmit, ami neked nem tetszett és nem tudtad megállni szó nélkül. Eddig OK. Normál szerkesztőségi légkörben tiszteletben tartom a másik gondolatát, és privátilag kezdeményezek vele véleménycserét és nem cikket írok belőle. Főleg úgy, h totál nem ismerem a másikat, nincs mögöttünk X hónap közös munka, közös program stb.

    Aztán esetleg, ha beszélgettél vele erről, és ő ír egy posztot arról, h egy kollégával való beszélgetés kapcsán továbbgondolta a dolgot stb. már egészen más vetületet ad a légkörnek, az olvasó látja, h foglalkoztok egymással, hogy a másik nyitott a vélemények ütköztetésére stb.

    Persze Berni részéről sem teljesen értem, miért vette fel a kesztyűt, jómagam elintéztem volna privát üzenettel, telefonbeszélgetéssel, tájékoztatván arról a szerkesztőt és Téged, h nem látom jónak két kolléga nyílt színi egymásnak ugrasztását, hiszen nem lehet tudni mi lesz a vége, annak csak örülni lehet, h most jól sült el.

    Számomra furcsa, h valakit így akarsz megismerni, nyílt színi levelezgetésen keresztül.

  • 2009.08.21 11:42:18tarajos

    hát, nekem meggyőződésem, hogy minimum is vicces alkotás születik ily módon. egy klasszikus szerkesztőség valahogy úgy csinálja, ahogy O írja, van lapálláspont, ami a tulajdonosok anyagi és politikai érdekei, valamint személyes erkölcsiségük mentén határozható meg.
    itt meg láthatóan nem ez folyik, hanem két élő ember élő beszélgetése, amit egy lap közöl. nem tudom hányan olvassák, de abból, hogy itt vannak hozzászólások, gondolom nem rossz a látogatottsága (máshol kevesebb poszt van...).
    szerintem amúgy nem rossz (műfajteremtő?) műfaj az itt született írássorozat. azt meg nem látom az írásokból T, hogy mit értesz nyílt színi egymásnak ugrasztás alatt. ez nem egy meglehetősen kulturált beszélgetés, amit pl egy rádióadásban is végighallgatnál, és még azt is mondanád, hogy de jó, milyen két ellentétes megfogása ugyanannak a témának?

  • 2009.08.21 11:44:46tarajos

    na jó, B talán néha erősen fogalmaz. biztos frusztrált kicsit :]

  • 2009.08.21 11:55:05obaku

    1. én megbeszélhettem volna vele privátban, de akkor a számotokra sosem derül ki, mire is gondol, csak számomra.

    2. magunk között szólva látszott Berni cikkén, hogy vitairatnak szánja. szerintem szomorú lett volna, ha mindenki szó nélkül hagyja.

    3. innen nézve ilyen, aztán az esemény nagyobb összefüggések darabkája lesz, és onnan nézve már amolyan. azt írod, egész pofás és érdekes sorozattá lett. hát ehhez pont ez a kezdet kellett.

    4. mindezekkel a fenntartásokkal együtt értem a véleményedet, mert magam is gondolkodtam sokáig, belefér-e. arra jutottam, hogy mindenképp őszinte lesz, és talán érdekes is – ez két olyan dolog, ami általában nehezen jön össze az újságírásban.

  • 2009.08.21 12:09:45Tiborc

    Kulturált beszélgetésbe számomra nem fér bele a cinizmus, a kioktatás, az általánosítás - ezek mindkét fél írásaiból kiérezhetőek.

    S ne felejtsük már el: nem úgy indultak neki, h most akkor beszélgetünk a vibrátorról, leültetünk X embert a stúdióba és megnézzük kinek mi a véleménye erről és aztán egy jó és érdekes beszélgetés lesz belőle.

    Az alapszitu ellen írok, és még egyszer ha még mindig nem világos: adott egy cikkíró, egy témáról ír egy saját posztot, véleményt, amire a kolléga úgy reagál, hogy cikket ír róla és kicsit kioktatóan, cinizmusan ad hangot a saját, másfajta véleményének. Ezután picit érhető okból a másik fél sem fél használni ugyanazon stílusjegyeket. Majd ebből kerekedik ki a sorozat egy ötlet kapcsán és kezdenek megbeszélni más témát is közösen. Az eredmény nem lett rossz, de tapasztalatom nem azt mutatja, hogy "minimum vicces alkotás születik... "

    Az emberi/alkotói lélek sokkal érzékenyebb ennél...

  • 2009.08.21 12:27:14Tiborc

    - ha érdemesnek tartja, h kiderüljön számunkra a folytatás, amit egy kollégával tartott eszmcsere váltott ki, akkor megírja saját posztban, h mire jutott - ezzel a mondatoddal azt sugallod, a kiinduló cikkből nem derült ki, mire gondolt igazából. Ha így is lenne, lehet egy cikket update-telni dátummegjelöléssel, ez is jó az online újságírásban. Ráadásul, ha esetleg a Veled tartott beszélgetés után jön egy másik poszttal, neveden nevezve vagy sem, utána a Te reakciód sem lenne annyira idegen (picit sértő) egy kollégától és a klasszikusabb újságírástól.

    - vitairatnak szánta? ha igen, lehet, közösségi szinten, kommentek terén, nem pedig kollégától, cikkben/posztban reagálva, mert egyébként minden olyan cikk, ahol van hozzászólási lehetőség, egy kicsit vitaindítónak is tekinthető és felkérés a kolléga felé is, hogy cikkben reagáljon? - de kérdezzük meg erről őt.

    - hogy jó_műfaj_teremtő-e vagy sem, így reagálni kolléga írására, majd később kiderül - minden egyes esetben, külön-külön.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta