Csehák Hajnalka pszichológus szerint a „ne hazudj se magadnak, se a partnerednek” betarthatatlan szabály, mert el lehet képzelni, mi történne, ha a gondolatainkat mások is hallanák. Az egyetemleges erkölcsi szabály arról szól, hogy hazudni bűn, de a valóságban sokszor szükséges rossz. A hazugság két módon nyilvánul meg: a tudatos és az öntudatlan hazugság formájában.
A szüleid tanítanak hazudni
„A tudatos hazugságnak célja van, az öntudatlan hazugságnak múltja, ami benned gyökerezik, és megmutatja, a szüleid hogyan tanítottak meg hazudni. Bár a szüleid tanítanak hazudni, de egy életen át követelik tőled, hogy mondj igazat. A kisgyermek az első néhány évben nem tud hazudni, azután felnőtt korára alapos gyakorlatot szerez benne.”
A felmérések szerint a nők 27, a férfiak 36 százaléka rendszeresen füllent, svindlizik, mellébeszél a párkapcsolatában, és mennyien lehetnek, akik a válaszadáskor sem mondanak igazat, vagy önmaguknak is hazudnak?
Mélyen hallgattam az abortuszomról
Aliz (31) azt mondja, mindenkinek vannak titkai, és az őszinteség semmit nem ér, ha csak rombolunk vele. "Vannak olyan dolgok, amik csak rám tartoznak, az én múltam részei, és amiről inkább nem beszélek a férjemnek. Tizenhat évesen volt egy abortuszom, egy felelőtlen este nem úgy sült el, ahogy terveztem. Régen volt, de azóta is fáj az egész. A mostani fejemmel nem vetetném el a gyereket, de akkor ez volt az egyetlen járható út számomra. A férjem mélyen abortuszellenes, ráadásul szereti hangoztatni is a nézeteit.
Elmondhattam volna neki, hogy én is átestem ezen, de már a kapcsolatunk legelején kiderült, hogy mélyen vallásos nézeteket vall. Ha elmondanám neki, csak fölösleges konfliktust szítanék köztünk, és bár biztos megbocsátana, azt hiszem, hogy másképp nézne rám. Nekem nem súlyos titok ez, a szüleimmel, barátnőmmel mindig tudtam erről beszélni, és azóta eltelt tizenöt év, én is más lettem, felelősen gondolkodó, felnőtt nő vagyok, két szépséges kislány anyukája. Egyszer elkövetettem egy hibát, és inkább nem beszélek róla annak, akit szeretek, és akinek ez nagyon fájna. Szerintem ez így van rendjén."
Az őszinteség sokszor rombol
A pszichológus is azon a véleményen van, hogy az őszinteségnek is megvannak a maga határai. Az őszinteség alapvető emberi érték, de amennyire szükség van rá a párkapcsolatokban, sokszor annyira destruktív is tud lenni. „Mindig mérlegelni kell, hogy valaminek a kimondásával mit okozok a partneremben, és van-e bármilyen hozadéka annak, ha például egy súlyos titokkal terhelem meg őt. Persze alapvetően az az egészséges, ha vállaljuk a felelősséget önmagunkért és a tetteinkért, de ez nem jelenti azt, hogy válogatás nélkül mindent rá kell zúdítanunk másokra.”
Sokszor a hallgatás, és néhány kegyes, jóindulatú füllentés kell ahhoz, hogy szent legyen a béke, különösen, ha a két ember kritikus egymással, és nem jellemző rájuk a teljes elfogadás. Vannak viszont olyan elfogadó típusú párkapcsolatok, ahol nagyon működik a feltétel nélküli szeretet, az ilyen kapcsolatokban szinte minden megosztható, mert a felek sok mindent elbírnak, és nagyon fontos számukra a bizalom.
A munkahelyen még többet kell hazudni
A pszichológus szerint az elképzelt énképünk és a valóság közötti különbség okozza, hogy az állandó ferdítés akarva-akaratlanul begyűrűzik a kapcsolatokba. Mivel a munkahelyen mi magunk is gyakran kényszerülünk játszmákba, kisebb-nagyobb hazugságokba, így annyira az életünk részévé válik a hazugság, hogy sokszor észre sem vesszük, hogy már otthon is ezt csináljuk.
"Olyan nincs, hogy az üzletember, aki fűt-fát hazudik az ügyfeleinek az anyagi nyereség reményében, aztán nagyotmondósat játszik a haverokkal a kocsmában, hazamenjen, és tökéletes nyíltsággal és őszinteséggel beszéljen a feleségével. Megszokta, hogy hazudnia kell, és otthon ugyanezt csinálja."
Az öntudatlan hazudozás a társadalom alappillére
"Nem is kell nagy dolgokra gondolni, elég, ha máshogy meséli el, hogy a főnöke valamiért nem volt vele megelégedve aznap, vagy azt mondja, hogy két korsó sört ivott, mikor valójában hatot. Sajnos, az öntudatlan hazudozás a társadalom alappillére. Mindannyian alkalmazzuk. Sokszor az emberek maguknak is hazudnak, egyszerűen nem tudják az igazi arcukat felvállalni."
Normális esetben a hazugság után kellene némi lelkiismeret-furdalást éreznünk, ami arra késztet bennünket, hogy önvizsgálatot tartsunk, és legközelebb inkább vállaljuk a felelősséget minden tettünkért és hibánkért. Ez a lelkiismeret-furdalás azonban egy idő után elmarad, és megszokjuk az állandó vetítést. "A hazugság, az őszinteség hiánya is egy elhárító mechanizmus, amivel próbáljuk megoldani a problémáinkat" - mondja Csehák Hajnalka.
Minél őszintébb valaki, annál jobban tisztában van magával, és annál inkább képes vállalni magát olyannak, amilyen. Aki magát vállalja, az a partnere előtt is vállalni fogja, ha valamit nem jól csinált, de a felelősségnek az is a része, hogy a partnerünk érzéseire is vigyázunk, és nem bántjuk meg feleslegesen.
Csehák Hajnalka szerint ha félreléptünk, és a másik fél gyanút fog, akkor nincs értelme hazudozni, mert akkor még jobban megszívjuk. „Ha egy félrelépést a másik megneszel, és kész tények elé állít, akkor nem szabad tovább hazudni, hanem el kell fogadni a helyzetet. A hazudozás csak még jobban aláássa az amúgy is próbára tett bizalmat. Ha viszont a másik félnek eszébe sem jut az eshetőség, akkor jobb, ha megtartjuk magunknak a titkot. Felesleges a saját bűntudatunkat a másikra terhelni, ha szeretjük a partnerünket, inkább próbáljuk meg helyrehozni a kapcsolatot, és befelé forgatni az energiákat, ahelyett, hogy más ágyában keresnénk valamit, ami elveszett."
Ma éppen másik férfira vágyom
Olyan kapcsolatokban, amelyben a pár sokat lelkizik, szintén fontos, hogy az állandó őszinte egymásra adott reflexió ne forduljon át abba, hogy az őszinteség zászlaja alatt minden kifogásukat nap mint nap a másik orra alá dörgölik. „Ha őszintén elmondom a csajomnak,/fiúmnak, hogy szerintem valamit nem csinál jól, az lehet konstruktív, de ha másról sem beszélek, mint arról, hogy mit csinál rosszul, akkor az nagyon degradáló tud lenni" - mondja a pszichológus. Nincs szükség arra, hogy folyton minősítsük a másikat, akkor sem, ha az őszinteség az értékrendünk része.
Ugyanígy vigyázni kell az érzelmi bizonytalanságokkal is. Ha egy kapcsolat hullámvölgyben van, és a felek kényszeres őszinteséggel megbeszélik, hogy most éppen nem igazán szeretik a másikat, vagy az jár a fejükben, mással boldogabbak lennének, az azért kemény helyzeteket tud teremteni. Arra is meg kell érni, hogy ami szükséges, azt megtartsam magamnak, érleljem, és csak akkor osszam meg a másikkal, ha annak értelmes célja van, és nem bántani, vagy uralkodni akarok.
