Nőnek születni kiszúrás, férfinak születni szerencse

Környezetemben van néhány nő, akik valahogy elvesztek félúton: férfiasság és nőiesség között próbálják megtalálni, felébreszteni és elfogadni magukban a nőt, megtapasztalni annak természetszerű szépségét – nem sok sikerrel. Női testbe bújt fiúk ők, akiknek szemmel láthatóan kényelmetlen ez a jelmez. Dr. Kunsági Andrea pszichológust kérdeztük a probléma gyökeréről és feloldásáról, női szerepekről és a női örökségről.

Fotó: Mark Sebastian
Fotó: Mark Sebastian

„Kislánynak születtem, mégis fiúnak neveltek. A körülmények tehettek róla, nálam pár évvel idősebb fiú között cseperedtem fel, az ő kinőtt ruháikat hordtam, velük fociztam, sárcsatáztam, vadásztam és fára is másztam. Mint egy fiú. Ma 30 éves vagyok, fiús énemet magamról lekaparni sehogy nem tudom. Gyakran érzem, hogy női testbe bújt fiú vagyok. Hogy manapság jó ez vagy sem, nem tudom. Mindenesetre egy életre meghatározta az életem”- írja Eszter, aki bár fiússágából nem csinál problémát, szívesen megtapasztalná, hogyan érez egy igazi nő.

Vele szemben Dorka (35) szenvedésként éli meg a női létet, főleg a menstruáció és tulajdon teste, a mellei idegesítik. „Nőnek születni kiszúrás. Férfinak születni szerencse. A férfiak kivételezett helyzetben vannak nőkkel szemben minden téren. Ha ez a téma szóba kerül, akkor ezt senki sem ismeri el, de még sosem találkoztam olyan férfival, aki nő szeretett volna lenni. A nők sokkal inkább lennének férfiak, mert a férfiaknak jobb.”

Kata (31) számára a nőiesség szintén nem az, ami lehetne: „A mamám kilenc hónapon keresztül bízott benne, hogy harmadik gyereke is fiú lesz. Nem akart lányt. Én azonban lánynak születtem. Most múltam 31 éves, de még mindig nem találtam meg a nőiességemet. Testi adottságaim jók, vékony vagyok és csúnyának sem mondanám magam, mégis nagyon idegen és kényelmetlen számomra ez a test. Fejben is inkább fiúnak érzem magam, mint nőnek. Nemcsak mentálisan, de fizikálisan is erős vagyok, rengeteg, tipikusan férfimunkának nevezett dolgot, előbb és könnyebben megcsinálok, mint a férfiak. Párkapcsolataimban én vagyok az erősebb, a terhelhetőbb. A tipikus női pózok, mint a smink, a szép ruhák, a magassarkú kényelmetlen."

Generációs örökség

A három megszólaló bár keresi a megoldást, nem tudja, miért lettek ők mások, nőiességük miért nem jön természetesen, ahogy az más nőknél. Dr. Kunsági Andrea pszichológus szerint nehéz a női létet elfogadnia valakinek, ha az anyja se gondolta, hogy lánynak születni, nőnek lenni jó - mint a harmadik történet szereplője esetében. "Az elmúlt évszázadok a nőket alárendelteknek tartották, kiszolgáltatottak voltak a férfiaknak, és ezeknek a nyomait generációk örökítették át az utódaikra. Jó, ha valaki ezt fel tudja végre dolgozni és kilép a transzgenerációs örökségből, élvezni kezdi a női létet és jó mintát mutat a gyerekeinek is. Mivel a történet szereplőinek nincs rá jó mintájuk, nem tudják, mitől lenne jó nőnek lenni, ehhez érdemes pszichoterápiás segítséget igénybe venniük, mivel a nemi identitás tanulással, mintakövetéssel is alakul, a rossz minta is átadódik az utódoknak, de terápiában átírható."

Manapság a nőknek nagyon sok érvényesülési lehetőségük van, ami nem volt mindig adott. Szeretnének legalább akkora eredményt elérni, sikeresek, elismertek, anyagilag megbecsültek lenni, mint a férfiak. A társadalom még mindig inkább férfijogú, - és bár ellentétes tendencia is egyre inkább előfordul, - a gyerekek az apa nevét öröklik, a feleségek veszik fel a férj nevét, és így tovább. A férfiak, akik a legtöbb vezető szerepet betöltik és dominánsak a klasszikus családokban, az egyenjogúsági elképzelések ellenére nem érzik úgy, hogy azonos teljesítményt nyújtanak a nők, azonos státuszban, azonos anyagi juttatásokat kell nekik nyújtani, vagy hogy a klasszikusan női feladatok, amik a családban, a gyerekek körül felmerülnek egyenértékűek a pénzben mérhető munkával. Ezek valóban hátrányok.

A nőiesség külső jegyeit pedig a közvetlen környezet vagy elismeri, értékeli, díjazza kedves szavakkal, elismerő pillantásokkal, bókokkal, dicséretekkel vagy nevetség tárgyává teszi, gúnyolja, aszerint, hogy a szépség, a vonzó, igényes megjelenés, vagy éppen a nőies öltözet, smint az adott környezetben érték vagy a rosszlányság jelzése, magyarázza Kunsági Andrea.

Nincs velük semmi baj

A szakértő arra is rávilágít, hogy a fenti jelenséget nem szabad összemosni a transzexualitással, két különböző jelenségről van szó. „A fenti példákban említett nők szeretik azokat a tevékenységeket vagy külső megnyilvánulásokat, amiket a környezetükben elsajátítottak, ami a nemüket illeti, csupán nem tanultak meg nőnek lenni, annak minden előnyével és hátrányával. Ellenben az, aki nem érzi magát nőnek, úgy érzi, hogy elcserélték a nemét, már nehezebb helyzetben van, hiszen az identitása, a vonzódása, a hovatartozása mind ellene szól annak, aminek őt a születési neme alapján a környezet látja.

Ebben már valóban nehéz teljes életet kialakítani. Akinek azonban ilyen mértékben az ellentétes nemnek megfelelő nemi azonosságtudata alakult ki, nem az fogja "férfivá tenni", hogy férfinak lenni jobb, hanem egyszerűen tévedésnek érzi, hogy női teste van, miközben minden szempontból férfinak érzi magát.”

Anyává válás sem segít

A három nő esetében aktuális téma az anyává válás kérdése: vajon képesek lesznek egy egészséges női mintához hozzásegíteni a kislányaikat, egyáltalán, szabad egy olyan nőnek anyává válni, aki nem találja meg magát a női szerepben vagy pont az anyaság lesz az, ami elhozza a változást? A kérdés nagyon összetett, a válasz mégsem az:

„Az tud női mintát adni, pozitív értelemben női modellként szolgálni a lányának, aki maga is értékeli, és élvezni is tudja a női létet. Egy egyszerű példa: azokban a családokban, ahol a havibaj kifejezés él, és az anya kínok között, szégyenként éli meg a ciklusát, nehéz lesz a lányának nem így gondolni a teste jelzéseire. Ahol viszont az anya élvezi a környezete elismerését a szépségéért, a kedvességéért, a gondos anyai viselkedéséért vagy akár nem feltétlenül pozitívnak tekintett tulajdonságaiért, például "szeszélyes, tipikus nő", mondják rá szeretettel, és ahol derűvel, mosollyal tudja a nő élni a mindennapjait, figyelni a lánya nővé válását, nyilván egészségesebb, örömtelibb női mintául is tud szolgálni a lányának.”

A női szerep elfogadása

A probléma alapja a női szereprendszerről szól, arról, amit egy nőtől elvár a környezete, és amit ennek alapján ő is elvár magától. A test, a külső megjelenés ennek csak egy része, magyarázza a szakember. A vonzó női test szép férfi és női szemmel egyaránt, ha nem tanul hozzá valami rosszat, szégyellnivalót az ember. A lekezelés, a háttérbe szorulás, vagy az alárendelődés kényszere az, amit el szoktak utasítani a nők, és súlyos esetekben ezzel együtt elutasítják a nőiséget is.

A terápiás segítség arra szolgál, hogy a rossz mintát, a negatív szerepképzeteket külön válasszuk a nőiségtől, hogy az megélhető legyen teljességében, nehézségeivel, kihívásaival, de örömeivel, gazdagságával együtt. Mert hát nőnek lenni jó.

Oszd meg másokkal is!
no
Mustra