INTIM

A vége mindig az lett, hogy rohantunk a diósdi nyaralóba

2011. május 27., péntek 15:20 |

Ha valakivel hosszabb távra tervezek, minél hamarabb össze kell költözni, hadd hulljon a férgese. Teljesen fölösleges hónapokat elfecsérelni, ha utána az összeköltözéskor kiderül, hogy esélytelen a dolog – mesélte egyik férfi olvasónk. Mások nem annyira a tesztelés miatt, sokkal inkább a hormonok hatására, a kaland kedvéért, vagy éppen komoly megfontolás eredményeként hozták meg ezt a döntést.

Az összeköltözés általában mérföldkő egy párkapcsolatban – még akkor is, ha történetesen egyáltalán nem csinálunk belőle nagy felhajtást. Vannak, akik cseppet sem mérlegelnek, ha úgy érzik, megtalálták a megfelelő embert, míg mások nem átallnak listát írni az előnyökről és hátrányokról. Egyáltalán tudhatjuk, hogy mikor jött el az ideje? Gyimesi Andrea szexuálpszichológust és az utca emberét egyaránt kérdeztük.

Hadd hulljon a férgese

„Lakva ismerszik meg az ember” – tartja a mondás, ami különösen nagy igazság a párkapcsolatok esetében. Előfordulhat, hogy az összeköltözésig például fogalmad sincs róla, hogy a pasid mennyire trehány vagy éppen precíz a mindennapokban, az pedig felettébb kellemetlen tud lenni, ha csak az összebútorozás után szembesülsz az összeférhetetlenségetekkel. Nem ritka egy kapcsolatban, hogy idővel a legjelentéktelenebbnek tűnő apróság is elefántméretűvé nő: a széthagyott zoknik, a kifutott és odaszáradt kávé vagy a késői hazajövetelek fokozatosan mérgesíthetik el a helyzetet, hacsak nem tartjátok kordában a dolgokat.

Az általunk megkérdezett Róbert (38) például kifejezetten azért lett mostanra összeköltözés-párti, hogy minél hamarabb kiderüljenek az esetleges hátulütők. „Ha valakivel hosszabb távra tervezek, minél hamarabb össze kell költözni, hadd hulljon a férgese. Teljesen fölösleges hónapokat elfecsérelni, ha utána az összeköltözéskor kiderül, hogy esélytelen a dolog. Ha akar, költözzön hozzám - én nem költözöm senkihez -, körülbelül egy hónap alatt kiderül, hogy zöldutas-e a cucc, vagy inkább nem kéne erőltetni a produkciót”.

Hormonok és kísérletezés

Nőnemű megszólalóink közül viszont senki sem ilyen megfontolásból döntött úgy, hogy rászánja magát a közös életre. Grétát (36) például bevallása szerint mindig „a hormonok költöztették össze valakivel”. „A mostani pasimmal azért költöztünk össze, mert hiába voltak olyan napok, amikor elhatároztuk, hogy külön alszunk, a vége mindig az lett, hogy egy kocsmából részegen mentünk a diósdi kis nyaralóba aludni” - mesélte. Flóra (32) szerint ez a kérdés korfüggő: „A húszas éveim elején eszembe se jutott volna összeköltözni a fiúimmal, de közeledve a harminc felé úgy gondoltam, jó ötlet, jó kísérlet. Sosem azért költöztem össze valakivel, hogy kiderüljön bármi, hanem mert azt akartam, hogy a hazamenni ugyanazt jelentse mindkettőnknek”.

Az általunk megkérdezett Gyimesi Andrea szexuálpszichológus elmondta: ideális esetben az összeköltöző felek kölcsönösen megígérik, hogy nem valamely „általános igazságra” hivatkozva fogják a szabályokat meghozni, hanem elfogadják, hogy a szabályok kialakításakor, a kompromisszumok megválasztásakor a másik igénye ugyanolyan fontos, mint a sajátjuk - akkor is, ha nem tudják átérezni azt, hogy az adott dolog miért olyan fontos a párjuknak. „A jól működő párok tanúsága szerint inkább hozzuk felszínre az igényeket, még akkor is, ha az több megoldandó konfliktust okoz” – hangsúlyozta a szakértő. Szemben azzal, hogy a "normális" és "elvárható" címkékkel zárnánk szabályok közé a partnert és rövidre a vitákat, érdemes inkább a kölcsönös kérések mentén haladni – tette hozzá.

A saját tér biztosítása az egyik legfontosabb pont

Az együttélés egyik sarkalatos pontja például, hogy ne legyünk folyamatosan összezárva egy kis térben: Judit (29) például az egyik legfontosabb körülménynek azt tartja, hogy mindkét félnek legyen külön szobája, ahova bármikor visszahúzódhat. „Ha ez nem teljesíthető, akkor senki ne költözzön össze senkivel!” – mondta teljes meggyőződéssel. A saját tér megtartása több értelemben is szükséges az összeköltözés idején – támasztja alá Judit véleményét Gyimesi Andrea.

„Amennyiben erre tapintatosságból nincs lehetőség, akkor azt két markáns dolog jelzi. Az egyik egy olyan feszültség, ami nem volt jellemző a különéléskor, illetve az összezártság-, esetleg menekülésérzés. Az embernek szüksége van arra, hogy zavartalanul lehessen önmagával. Sokan nem képesek erre az egyedüllét nélkül, így szükséges sértődés nélkül biztosítani egymásnak a teret az esetleges egyedüllétre, amelyet egyéni kikapcsolódás kísér” – fogalmazott. Róbert szerint „ideális esetben nem szoba, hanem egy-egy épületszárny állna rendelkezésre mindkét félnek, de ez sajnos manapság nagyon nehezen kivitelezhető.”

A házimunka kérdése

Judit szerint az sem árt, ha a pár felosztja egymás közt az esetleges házimunkákat: „Ha igazságosan le vannak osztva a feladatok, sok vitától menekülnek meg a felek”. Kompromisszumokra persze mindig szükség van, de nem árt, ha ezek nagyjából azonos arányban vannak jelen mindkét félnél. Ugyanakkor nem szerencsés, ha elkezdünk strigulázni és ujjal mutogatni a másikra – ez különösen a közös kassza esetében kívánatos, ami az egyik legfontosabb lépés afelé, hogy igazi pár legyetek. Ezt például mindenképp érdemes még az összeköltözés előtt tisztázni, hogy a kellemetlen szituációk még véletlenül se legyenek feszültség forrásai.

Persze még rengeteg kérdés felmerülhet ezzel kapcsolatban, mi most a teljesség igénye nélkül azokra koncentráltunk, amelyeket az általunk megkérdezettek fontosnak tartottak. A két legfontosabb mozzanat talán a másik egészséges szabadságának tiszteletben tartása és a mindennapi rutinmunkák terhének közös viselése.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.05.27 16:14:18kultúrpesszimista

    Fájdalmas a szerelem. Közben is, és pláne a végén. Mert a vége mindig ez: elmúlik. A férfi és a nő kapcsolat tökéletlen, akkor is ha összeköltözik két szerelmes, akkor is, ha a legideálisabb, távoli, "lovagi szerelemről" van szó.

    A szenvedés és a halálvágy az egyetlen realitás. Jobb mielőbb túlesni az életen.

  • 2011.05.27 16:40:41Farkasbarack

    @kultúrpesszimista, te kereshetnél egy jó pszichológust...

  • 2011.05.27 16:49:21kultúrpesszimista

    Farkasbarack:

    Te meg egy tükröt vagy egy jó könyvet, ami tükörként funkcionálna. Mert álságos vagy és talán a lelked mélyén te is tudod, hogy amit írtam, IGAZ, még ha nem is túl kecsegtető... Majd pont egy pszichológus fog visszavezetni az álságos konvenciók talajára, igaz? Haha.

  • 2011.05.27 17:14:53Balance Of Power

    Hol a komment?

  • 2011.05.27 17:29:24Elcseszett nick

    kultúrpesszimista: Attól, hogy te így gondolod, még nem lesz igaz.

    Azért látom komoly "szakértőket" kérdeztek meg a témában. Sok elmúlt 30, mégsem tudott megmaradni egy másik emberrel egy fedél alatt. Nyilván a sok tapasztalatot jól tudják hasznosítani. :)

    Egyébként van egy másik érdekes vonatkozása az együttélésnek, mégpedig a saját baráti kör. Ha csak az egyik félnek van, akkor ott biztos, hogy komoly konfliktusok (vagy komoly megalkuvás) várható. Érdemes ezt is figyelembe venni.

  • 2011.05.27 17:30:37Never

    @kultúrpesszimista: Get a life...

  • 2011.05.27 17:33:21kultúrpesszimista

    "kultúrpesszimista: Attól, hogy te így gondolod, még nem lesz igaz."

    Ez egy ostoba mondat, ami válasznak semmis, cáfolatnak értékelhetetlen. Ha nem szólalsz meg, maradtál volna. Ezzel ui. nem állítottál az égvilágon semmit. Érveket kérek. Úgysem fogsz tudni mondani. Elég, ha csak a tapasztalatból indulsz ki. Nézz körül. Hány boldog kapcsolatot látsz magad körül? És ezek közül mennyi tartott ki a sírig? És most ne az elmúlt két évtized elbaszott, elköteleződni képtelen ifjúságát veszed alapul, hanem az egész emberi történelmet: szenvedéssel, csalással, ármánykodással volt tele minden szerelmi kapcsolat, 100 éve, 500 éve, 2000 éve is. Ennyi.

  • 2011.05.27 17:34:05kultúrpesszimista

    "Never":

    Never again...

  • 2011.05.27 17:34:52kultúrpesszimista

    "Ha nem szólalsz meg, maradtál volna."

    Ha nem szólalsz meg, BÖLCS maradtál volna.

  • 2011.05.27 17:57:09Elcseszett nick

    kultúrpesszimista:
    Hát, én elég optimista természet vagyok. Ha rossz történik, akkor is megkeresem azt, amit tudok hasznosítani az esetből. Ezt hívhatod önámításnak, hazugságnak, stb.
    Te azt mondod, hogy az élet szükségszerűen rossz. Az én példám mutatja, hogy ez nem igaz. Tehát te ugyan annyira ámítod magad, mint én.
    Különbség pusztán az, hogy te végig rinyálsz néhány évtizedet, én meg "végig bulizom".
    Akkor most ki a hülye?

  • 2011.05.27 18:05:17Zigomer Trubahin

    Kultúrpesszimista, az életen át tartó szerelmen és az örök szenvedésen kívül azért vannak még más lehetőségek is.

  • 2011.05.27 18:42:23Francia krémes

    Érdekes a téma. Férjem lelépett és összeköltözött a nőjével, aki viszont vitte a két kisgyerekét. Kénytelen volt lakást venni nekik, és alkalmazkodni a helyzethez, hogy ott élnek két szobában két gyerekkel. Na, ott is hamar fog múlni a szerelem :)

  • 2011.05.27 18:51:18spandex enormity

    hozzám csak az költözzön, aki hajlandó kihordani a trágyát a disznók alól

  • 2011.05.27 19:01:36Buci-Bigyo

    spandex enormity

    hozzám csak az költözzön, aki hajlandó kihordani a trágyát a disznók alól

    Miért, a haverjaiddal laksz együtt? :D

  • 2011.05.27 19:03:24Mrs. Jackman

    Elcseszett nick, tök igaz ez a baráti körös dolog, nekem akkor lett elegem a baráti körből, amikor egy héten három napot voltak ott olyan éjjel egyig, plusz az egyikőjük ottfelejtette magát két napra.

  • 2011.05.27 19:04:48Mrs. Jackman

    kultúrpesszimista, szerintem dugnod kéne pár isteneset :)

  • 2011.05.27 19:20:03spandex enormity

    Buci-Bigyo
    ha elég kreativ, felőlem libát is téphet

  • 2011.05.27 20:48:23kultúrpesszimista

    Mrs. Jackman

    Szerintem egyszerű, kiszámítható, állatszerű ember vagy. Sajnállak.

  • 2011.05.28 13:54:51Mrs. Jackman

    kultúrpesszimista, minden bizonnyal az vagyok, de én sajnállak téged.

  • 2011.05.28 15:51:46kultúrpesszimista

    Mrs. Jackman

    Igazán megtisztelő, de ha nem veszed rossz néven, egy magadfajta egybites "ember" sajnálatára életem legrosszabb pillanatában sem kívánok rászorulni. Na szevasz.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta