INTIM

Kockázatok a cybertérben: tinik és az internet

2010. augusztus 9., hétfő 07:40

A cukrosbácsik már nem az iskola környékén ólálkodnak, és az internetes tartalmaktól senkit nem lehet távol tartani. Még akkor sem, ha csak egy tízéves, aki bár természetes könnyedséggel használja a számítógépet és szörföl a világhálón, mégiscsak egy gyerek, és komoly veszélyeknek van kitéve.

Új generáció

Az első meglepetés akkor ért, amikor néhány éve küzdöttem egy beállítással a laptopomon, és az akkor hat éves lányom két perc alatt megoldotta a problémát.

Bár én sosem engedtem oda hosszabb időre a géphez, ő mégis gyorsan rájött arra, amivel én már órák óta vacakoltam.

Hiába - gondoltam magamban - másik generáció. Ők már beleszülettek a mobiltelefonok és számítógépek világába. Mégis, amennyire lehetett, távol tartottam a civilizációs „betegségektől.”

Kikapcsoltattam a kábeltévét, hogy ne lógjon folyamatosan a butábbnál-butább rajzfilmsorozatokon, és hétvégente maximum egy órára engedtem gépközelbe.

Az első pofon

Hét éves volt a gyermekem, amikor egyszer bűnbánó fejjel jött haza az iskolából. Valami nyomasztotta, és csak hosszas beszélgetés után derült ki, mi bántja a lelkét. Elmesélte, hogy számítástechnika órán – ahol a tanár megengedte, hogy szörfözzenek az interneten, amíg ő dolgozott a saját laptopján – egy pornósite-on kötöttek ki barátnőivel, és ott garázdálkodtak. Kislányom elsírta magát. Elmesélte, hogy bár nem tudja miért, de nem tudott szabadulni a képektől, és annak ellenére, hogy taszították őt, mégis muszáj volt megnéznie őket. Átbeszélgettük a dolgot, biztosítottam róla, hogy ez nem az ő hibája, és jó ideig ráér még ilyen tartalmakkal ismerkedni, majd megtettem a megfelelő lépéseket, és beszéltem a tanárral. Az eset után továbbra is csak felügyelettel, és alkalmanként ülhetett az otthoni számítógéphez.

Tíz perc alatt kész a házifeladat

Kilenc évesen elkezdett nyaggatni, hogy ő saját gépet szeretne – mert mindenkinek van az osztályban. Sőt. A többiek telefonjával zenéket küldözgetni, netezni is lehet. Neki azonban csak egy egyszerű készüléke van, vész esetére. Nem értettem, miért kell ekkora gyerekeknek

számítógép, többfunkciós telefon, de leginkább azt, más szülők miért vásárolnak ilyesmit a gyerekeiknek. Megvitattuk a dolgot, és duzzogva bár, de elfogadta a tényt: nálunk még várat magára a csúcstechnika. Nem engedtem sem az érzelmi zsarolásnak, sem a mások által keltett nyomásnak.

Aztán amikor negyedik osztályos lett, egyszer azzal jött haza, hogy szüksége van az internetre a házi feladathoz. Kiderült, hogy a világhálón kell megkeresnie egy adott témakörhöz a fellelhető adatokat. Meglepődtem. Tíz perc alatt kész volt a házija, és szinte semmi sem maradt meg a fejében a feladatból. Feltettem magamban a kérdést: vajon később ez még inkább így lesz? Körbeérdeklődtem ismerősöknél, és kiderült, hogy ma már a kötelező olvasmányt sem kell elolvasni, hiszen minden tartalom rövidített változata fellelhető a világhálón.

Közösségi oldalak és pedofilok

A következő sokk akkor ért, amikor a Facebook-on regisztráltam magam, és feltettem néhány közös családi fotót is. Egy alkalommal egy vadidegen negyvenes férfi jelölt be, én pedig elfogadtam a felkérését. Elég rossz az arc- és névmemóriám, ezért bármikor előfordulhat, hogy valakire nem emlékszem azonnal. Néhány nap elteltével rám írt a chaten, és közölte: gyönyörű a tízéves lányom, és nemsokára abban a korban lesz, amikor az óbudai hajógyári szigeten elszórakozhat vele. Első reakciómmal letöröltem az ismerőseim közül. Teljesen kiakasztott. Ma már sajnálom, hiszen inkább el kellett volna mentenem a beszélgetést, és feljelentenem a rendőrségen a mocskot.

Aztán idén tavasszal jött a következő döbbenet. Egy alkalommal felvillant egy ablak Facebook profilomban, és megláttam, ismerősnek jelölhetem a saját lányomat. Elővettem a gyereket, és kiderült, kamu születési adatokkal az iskolai számítástechnika órán regisztrált az oldalra. Mert mindenki más is fent van. Letöröltettem vele a regisztrációt, és esténként – miután kész volt a házi feladat – megengedtem, hogy gondozza a farmomat. Hogy ne érezze úgy, ő kimarad a jóból. Gondoltam jut is, marad is, és ezzel lezártnak tekintettem a dolgot.

Pózoló tinédzserek a világhálón

Eljött a nyár, és lányom a nagyszüleihez utazott vakációra. Hamarosan kiderült, hogy unokatestvérei társaságában szinte folyton az interneten lóg, ahelyett, hogy a szabad levegőn töltené a szünidős napjait. Ráadásul a lányom ismételten visszaregisztrált a Facebookra, és jó néhány ismerőse is volt már. Végigböngésztem őket, és azzal kellett szembesülnöm, hogy a tíz év körüli gyerekek mindannyian fent garázdálkodnak a neten, és olyan fotókat raknak ki magukról, amitől kinyílik a bicska egy szülő zsebében. De ezzel még nem volt vége.

A nagyszülők elmesélték, hogy egy másik oldalon is regisztráltak a lányok, amihez csinos fotókat is készítettek. Felmentem hát a megadott oldalra, ahol a regisztráció alsó korhatáraként 16 évet jelölnek meg. Elkezdtem szörfölni az oldalon. Több száz 10 – 12 éves kislányt találtam, akik pózolós fotóikkal és kihívó bemutatkozó szöveggel várják az ismerkedni vágyókat. Akik lehetnek tíz vagy akár többtíz évesek is. Teljesen ledöbbentem.

Felhívtam a gyereket, és töröltettem vele mindenféle regisztrációját. Úgy tűnt, megértette mitől, és miért féltem, de tény, hogy nyilvánvalóan nem tudom hosszú távon megóvni az internet rejtette veszélyektől. Tehetetlenül állok a jelenség előtt, és nem tudom, más szülők hogy oldják meg ezt a problémát. Azon gondolkodtam, talán ők egyáltalán nem is tudják, hogy gyermekük épp mivel foglalatoskodik a neten, kivel csetel, és hova vezet mindez. Úgy érzem, patthelyzetbe kerültem.

A szakértő véleménye

Pszichológusunk, Higi Vera szerint ezzel a problémával manapság már a legtöbb szülő szembesül: napjainkban a modern kommunikációs formák már kikerülhetetlenek, azonban használatukra vonatkozóan még nincs kiforrt szabályrendszer, így mindenkinek át kell gondolnia, és meg kell húznia a határokat gyermekei számára.

Fontos, hogy legyenek szabályok

A cikkíró anyuka példaként szolgálhat arra, hogy miként álljunk hozzá a gyermek internethasználatához, hiszen nagyon tudatosan és átgondolva viszonyul ehhez a kényes kérdéshez. Lányának szerencséje van abban, hogy világos szabályrendszert kapott, amelyhez – bár sokszor nyilvánvalóan nem féktelen örömmel – tarthatja magát. A keretek lefektetése természetesen sokszor tiltakozást válthat ki, „ha Zsuzsi barátnőmnek szabad, akkor nekem miért nem?”, de emellett biztonságérzetet is nyújt, különösen, ha a gyermek magyarázatot is kap arra, hogy mitől óvja őt a szülő.

Először tehát azt érdemes átgondolni, hogy ésszerű keretek között mi az, ami engedélyezett, és mi számít tiltott területnek. Nagyon fontos a szabályok kommunikációja is, amely akár közös megegyezés eredménye is lehet. Nyíltan meg lehet beszélni, hogy a gyermek hány órát szeretne internetezni, és mire szeretné használni a számítógépet, amibe természetesen beleférhet a szórakozás is. Így mindkét fél tudja, hogy mit ígért a másiknak, és mihez kell tartania magát, bár természetesen adódhatnak rugalmasságot igénylő szituációk is.

Pornó és cukrosbácsik

Érdemes azt is megvitatni, hogy melyek az internetezés veszélyei. Mint az a cikkből is kiderül, manapság a cukros bácsi nem feltétlenül az iskola környékén ólálkodik, hanem megjelenhet a cybertérben is. Erre sok szülő nincs felkészülve, mint ahogy ezt az anyukát is érthetően váratlanul érte a támadás. Így fontos azt is megbeszélni, hogy milyen szituációkkal találkozhatunk az internet világában.

A cél ne az ijesztgetés legyen, hanem a gyermek véleményének kipuhatolása, és hogy megértse, hogy bármikor elmesélheti szüleinek, ha véletlenül ijesztő, bántó tartalomra bukkan anélkül, hogy ezért szidást kapna. Ez azért is lényeges, mert mint ahogy a történetben szereplő lánynál is láthattuk, nyílt szexualitással, pornográfiával szinte bárhol találkozhat az internethasználó, amihez az érdeklődés és kíváncsiság mellett szégyenérzetet is társul. Ez tehát egy olyan kikerülhetetlen téma, amellyel érdemes előre foglalkozni.

Nem tiltani kell, hanem odafigyelni

Nagyon fontos, hogy önmagában a túlféltés sem megoldás, azt kell megtanítani, hogy miként kezelje a kényes helyzeteket, amelyekkel óhatatlanul találkozni fog élete során, hiszen nem lehetünk ott mindig mellette. Ha a közös megbeszélés után bizalmat kap, akkor cserébe talán minket is megtisztel vele, és hozzánk fog fordulni kérdéseivel, ami a legtöbb, amit a szülő és a gyermeke adhatnak egymásnak.

Nem kell tehát a tökéletes megoldásra törekedni, hiszen az nem létezik egy ilyen összetett helyzetben, a gyermek bizony sokszor így is-úgy is a saját hibáiból tanul, amikor próbálgatja határait. Az már önmagában sokat jelent, ha a szülő elismeri őt, nyitott a gondolataira, és ott van mellette, ha szükség van rá. Ha már ennyit megtesz, akkor elégedett lehet önmagával.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.08.09 08:38:18Doryyka

    Ennek megint elég kamu szaga van...

  • 2010.08.09 09:16:33króm

    Dórika, te vagy a kamuszagú.

  • 2010.08.09 09:21:40Rejtzködő Én

    Kedves Cikkíró!

    Nekem pedofil hajlamaim vannak. Ez a betegség nemcsak megnyomorított, hanem ismeretekkel is felruházott. Ily módon tökéletesen tisztában vagyok a törvényekkel, a gyerekek kíváncsiságával, érdekldésével és szexualitásával, a társadalom hozzáállásával és az internet lehetőségeivel és veszélyeivel.

    Ezen az alapon állíthatom: hiába mentél volna a rendőrségre. Nincs olyan büntetőjogi tényállás, amely a te esetedre vonatkozna. Hacsak nem a zaklatás (a te zaklatásod), amennyiben sűrűn ismétlődik.

    Azt vallom, hogy a gyerekekkel a szexualitásról és a veszélyekről is teljesen nyíltan kell beszélni. A saját gyerekeimet is így nevelem. Amit a pszichológus írt, az számomra teljesen természetes.

  • 2010.08.09 09:30:10Patrick Bateman

    Első olvasatra teljesen fiktív példázatszövegnek tűnik, de maximum több történet összegyúrva.
    Ami a tartalmát illeti: a szöveg hemzseg a "kikapcsoltattam", "töröltettem", "megszüntettem", "megtiltottam" kifejezésektől, ami hangulatában egy alsóközéposztálybeli anyuka sziszifuszi várvédő harcának képzetét kelti a gonosz külvilággal szemben. Nos, kevés örökérvényűbb gyermeknevelési tanács létezik annál, hogy a tiltás nem megoldás. Egyfelől valószínűleg teljesen reménytelen, a küscsillag így is, úgy is megtalálja a módját, hogy a tiltott dolgokhoz hozzáférjen, legfeljebb egy kis plusz izgalom fog társulni a dologhoz. Ha viszont neadjisten megfogadja a jó tanácsot, akkor pedig egy életképtelen, az élet minden komolyabb kihívására összeomló nebántsvirág moncsicsivé válik (ld.: "elsírta magát a pornóképek láttán"), és nemutolsósorban egy komoly szocializációs közegből rekesztődik ki. Harminc éve nem vettek emberszámba az osztályban, ha nem volt szagos radirod és Diolen Mobi köpenyed. Ma kitaszított pária vagy Facebook oldal és kétszáz ismerős nélkül.
    Az élet ilyen. Ezt kell elfogadni. Vannak benne csúnya pedofil bácsik, genitáliák, testnedvek és mocskos beszéd. Az egyetlen értelmes lehetőség mindezeket kontextusba helyezni. Ha valami undorítja, nem akarja látni, csukja be az oldalt. Ha valaki bizalmaskodik, közeledni próbál, mutassa meg a szülőnek, beszéljék meg. Nincs felszabadítóbb annál, ha a gyerek azt látja, hogy a szülőhöz bizalommal fordulhat, mert hajlandó és képes megválaszolni a kérdéseit. Aranyszabály: ha valami veszélyesnek látszik, akkor az veszélyes is.

  • 2010.08.09 09:31:04Patrick Bateman

    A végére pedig egy gyakorlatiasabb tanács: soha, semmilyen körülmények között ne bízzunk meg viszont 100 százalékosan a gyerekben, mert nem felelős a tetteiért. Ezért gyerek. Értsd: hitelkártyát, bankkártyát elzárva tartunk, PayPal, eBay, Vatera accountokat nem adunk oda neki. Kaphat saját netkártyát, a zsebpénzével, de ne bennünket érjen meglepetés az ATM előtt.

  • 2010.08.09 09:32:18hal1fan

    A vázolt helyzet ismerős, a probléma pedig nagyon is valós. Megoldása "egyszer s mindenkorra" talán nem is lehetséges, mivel mindig minden, mindenki változik. Csak a "ferdék" nem... Azt gondolom, hogy a kibeszélés/megbeszélés lehet a legsikeresebb kísérlet a nagyobb megrázkódtatások elkerülésére. A kérdéses csupán az, milyen időpontokban, milyen gyakorisággal foglalkozunk ilyesmivel, illetve mennyire vagyunk "hitelesek" a saját gyerekünk számára.

  • 2010.08.09 09:37:03Rejtzködő Én

    Patrick Bateman: pontosan így van.

    Nem is értem, a szülőknek miért nem esik le: ha valami tilos, titkos, felnőtt dolog, az a gyerekeket annál inkább érdekli. Nem emlékeznek a saját gyerekkorukra?

    És nincs rosszabb, mint a prüdéria, a tabu szemlélet, a dolgok szőnyeg alá seprése. Abból nem alakul ki bizalom.

  • 2010.08.09 09:39:39Rejtzködő Én

    hal1fan:

    Annyira vagyunk hitelesek, amennyiben a gyerek szemében azt is tesszük, amit mondunk.

    Milyen időpontban és gyakorisággal? Ennek nincs ideje, mert mindig ott van az ideje. Mindig, amikor valamivel kapcsolatban felmerül.

  • 2010.08.09 09:53:57nehéz kezdet

    nem tudom ki hogy van vele de szerintem az internet egy olyan palack amit képtelenség már visszazárni

    a gyerekek ismerkednek . nézelődnek és tanulnak jót rosszat de ha nem lenne net, akkor is előkerülne a pornó újság a pedofilok az utcán mennének a kislányok után

    A net egy segédeszköz amivel rengeteg jó dolgot lehet megnézni, olvasni és rengeteg rosszat ha egy gyereknek tiltod pont a rossz dolgok miatt csak arra lesz kíváncsi.

    nem árt az óvatosság , de hagyjuk már meg a saját akart lehetőséget és ne akarjuk visszakényszeríteni a palackba a szellemeket főleg olyan álszent módon hogy én regisztráltam de te nem teheted mert dádá lesz .

  • 2010.08.09 10:00:20Patrick Bateman

    Rejtzködő Én: "És nincs rosszabb, mint a prüdéria, a tabu szemlélet, a dolgok szőnyeg alá seprése. Abból nem alakul ki bizalom."
    A bizalom hiánya pedig mindeig kiterjesztő. Ha a gyerek azt látja, hogy ilyen kérdésekben nem kap adekvát segítséget, magyarázatot a szülőktől, akkor nagyon gyorsan belekerülenk abba a skatulyába, hogy "az őseim reménytelenül maradiak". Ettől kezdve semmilyen formában nem fogja az életébe bevonni őket, és egyszer csak ott fognak állni a drogambulancia vagy az abortuszklinika várójában kínjukban a vízízű kávé műanyagpoharát gyűrögetve, hogy ugyan mit ronthattam el.

  • 2010.08.09 10:13:51Rejtzködő Én

    Ami az internet jövőjét illeti, én kicsit borúlátó vagyok. Látható a kormányok törekvése, hogy korlátozzák és kiterjesszék rá ellenőrzésüket a terrosristákra, pedofilokra és a jogvédett anyagok letöltögetőire hivatkozva.

    Csak abban bízom, hogy az embereknek már annyira életük részévé vált az internet, hogy a kormányoknak nem fognak engedni ebben.

  • 2010.08.09 10:36:44jimysz

    Én anyámat sem merem internet elé engedni.
    Pár éve kedves anyukám megkért rá, hogy tanítsam meg internetezni. Először megörültem neki, hogy jajj, de jó, majd elfoglalja magát valamivel, de aztán átgondoltam a dolgot és inkább lebeszéltem róla.
    Szerintem védtelenebb mint sok 10 éves gyerek.
    Annak idején ő is lebeszélt olyan dolgokról ami nekem ártalmas lett volna. Azóta se hiányzik neki.

  • 2010.08.09 10:41:08Luella Menendez

    Ez most kivételesen egész jó cikk az Indextől: nem fikázza le gunyorosan az aggódó anyukát és komolyan veszi a problémát is.

    Patrick Bateman: totál nincs igazad. A net rosszul használva igenis komoly gondot okoz. És ha minimálisan sincsen a gyermekre odafigyelve, akkor fogja majd ahogy te mondod "az abortuszklinika várójában kínjukban a vízízű kávé műanyagpoharát gyűrögetve, hogy ugyan mit ronthattam el.

  • 2010.08.09 10:42:52Rejtzködő Én

    Luella, te félreértetted Batemant.

  • 2010.08.09 10:47:11Patrick Bateman

    Luella Menendez: Éppenhogy nem arról írtam, hogy nem kell odafigyelni a gyerekre, hanem arról, hogy az odafigyelés az semmiképpen és abszolút nem egyenlő a tiltással, hanem egy annál sokkal nehezebb és összetettebb dolog: a világ megértetése. Csak ez sajnos sokaknak meghaladja a képességeit, illetve saját elfojtott - hasonló tiltásokból táplálkozó - komplexusaikat extrapolálják. A gyereknek nem attól lesz baja, ha meglát egy férfi vagy egy női nemi szervet a monitoron, hanem attól, ha valaki nem magyarázza el neki, hogy ez egyfelől természetes dolog, másfelől viszont még nem érett hozzá, sem biológiailag sem szociálisan, úgyhogy ez egyelőre kerülendő. Akárcsak pl. a siklóernyőzés.

  • 2010.08.09 10:51:10nehéz kezdet

    ha egy gyerekre nincs odafigyelve akkor annak megvannak a következményei , net-tel vagy nélküle

    de az álszent túlóvás is nagyon káros nekem a posztíró kétszínűségével van a legnagyobb bajon

    igaz a lányom a Teveklubbon gyakorolta az olvasást 6 évesen és a Facebook-on vannak közös ismerőseink ezért rálátok a profiljára
    időnként utánakeresek Googlen hol jelenik meg a nickneve , olvasom a blogját sőt a barátaiét is

    szerintem többet tudok róla mint a szüleim tudtak rólam 15 évesen .

  • 2010.08.09 11:01:50Flaggx

    A gyerekbenvaló bizalom a gyerek nevelésének első percétől függ. Csak példaként:
    Hugom és én 89 előtt szültettünk, már 6-7 évesen ránk volt bízva a lakás, volt kulcsunk, egyedül járkáltunk haza az iskolából, és este 5-ig 6-ig egyedül voltunk. Öcséink 10 évvel fiatalabbak, az egyik már 14 éves, de egy villát nem mernék rábízni, nemhogy egy egész házat.
    Ugyanez vonatkozik az internetre a mai tizenévesek körében: van olyan 12-13 éves lány, akit nem érdekel még a sexel kapcsolatos dolgok se neten se sehol, van olyan amelyik megszivatja a fiukat(!), mert tudja nagyon jól miről van szó, fel lett nyíltan világosítva (meg van magához való józan esze). A többségük viszont totál felelőtlen. Mi sem bizonyítja jobban, mint a rengeteg pózolós (olyakor ruha nélkül, netán sex közben, vagy kiegészítővel) kép pl. a myvipen. Felelőtlenek, felraknak magukról ilyen képeket, de azt vagy nem fogják fel, vagy nem magyarázták el nekik hogy ezek a képek örökre a neten maradnak.
    Nem tiltani kell. Elmagyarázni a tettek következményeit.

  • 2010.08.09 11:29:50Bergeroth

    A túlzott aggódás sem jó, mert a gyerek úgy fogja érezni figyelik őt, nyomoznak utána, nem hagyják élni. A tiltás sem jó, mert akkor jön a tiltott gyümölcs esete.
    Hagyni kell élni, de mértékkel. Ez pedig azt jelenti, hogy le kell ülni vele és meg kell beszélni vele, hogy mi ez az egész net-mizéria. Mik lehetnek a problémák, a buktatók, és hogy ezek ellen mit lehet tenni és hogyan. El kell mondani a gyereknek, hogy a tetteinek következményei vannak, ezek a következmények pedig befolyásolni fogják az élete adott pillanatait. Jól vagy rosszul, ez rajta áll.
    Azt kell neki elmagyarázni, hogy mindig előre gondolkozzon, legalább 3-4 lépéssel.

  • 2010.08.09 11:54:55tejfogubandi

    Gyerek se hülye. Ha anyuka fent van a facebookon és ismeretlen bácsikat vesz fel akkor a leányzó is ezt fogja csinálni.... Nekem ne mondja senki , h nem emlékszik rá , h ismeri vagy nem . Ha nem emlékszik írjon neki egy üzit vagy nézze meg a közös ismerősöket.

  • 2010.08.09 11:59:05Schlepp

    A net valóban rejt veszélyeket. Ugyanúgy mint a közlekedés, a játszótér vagy maga az élet. De azért mert veszélyeket tartogat még kimegyünk az utcára, közlekedünk, stb. Egyetértek Bergeroth-tal " Hagyni élni, de mértékkel" Meg kell tanítani a gyereket használni az Internetet. (Ehhez először nekünk kel megtanulni :-) ) Nálunk - úgy gondolom - ez jól megy. A fiam 10 éves. Megvan a bizalom közöttünk. Ha bárhová szeretne regisztrálni, on-line játékot játszani, akkor megbeszéljük. Volt olyan, hogy nem regisztráltunk mert olyan adatokat kellett megadni, amit veszélyesnek tartottam és megértette. Azt is megértette, hogy van a számítógépén egy tartalomszűrő program, ami az Ő érdekében működik.
    Úgy gondolom, hogy minden gyerekes családban, iskolában kellene a számítógépen lennie valamilyen tartalomszűrő programnak.
    Megbeszéltük, hogy mi az a kéretlen levél (SPAM, milyen levelekre nem válaszol, milyen adatokat nem ad ki, stb. Megszokta, hogy ha megállapodunk valamiben akkor azt betartjuk. Pro és kontra.
    Lehet, hogy szerencsés vagyok? :-) Nem! Megdolgoztunk érte. :-)

  • 2010.08.09 12:28:30Juhy0704

    nekem az általános iskolai ballagásomra lett saját gépem facebook-ra pedig 7. ben regisztráltam

  • 2010.08.09 13:37:39Quicksilver

    Ha egy szülő ennyire csak tilt, korlátoz, mint a cikkíró (mellesleg szerintem is csak példamese, nem igazi történet), akkor így fog járni. Én emlékszem a gyerekkoromra, és arra, hogy ha tiltottak valamit, azt csakazértis próbáltam ki, de ha elmagyarázták, hogy mit és miért nem jó megtenni, és ezt én megértettem/elfogadtam, akkor azt eszembe sem jutott. Csakhogy úgy veszem észre a legtöbben simán nem képesek érdemi kommunikációra a gyerekeikkel...

  • 2010.08.09 13:47:55Onlány 55

    Az egy dolog, hogy az állandó netezés miatt gyakorlatilag ott élik a mindennapjaikat, de az íráskészségük is haldoklik..vajon miért nem tudnak rendesen magyarul a mai fiatalok? Mert csak a szmájlik világában érzik otthon magukat..szerintem:-)
    [link]

  • 2010.08.09 13:48:48Kis hableányka

    Igen, ezt én is olvastam:-)

  • 2010.08.09 14:33:33KaPé

    Miért baj, hogy "haldoklik az íráskészség"? Mire ők felnőnek, semmilyen hátrányban nem lesz az, aki nem tud billentyűzet nélkül írni. Fejlődik a világ, ennyi. (Én se tudom, mikor írtam kézzel utoljára)
    Aki meg heti 1 órára engedi gépközelbe a gyerekét, az buta. A digitális analfabétizmus pont olyan káros, mint a "sima". Mire az a gyerek anyuka lesz, a hűtőt is számítógép fogja működtetni. Vizet se fog tudni inni, aki nem ért hozzá.

  • 2010.08.09 14:57:18T2006

    A kategorikus tiltáson kívül sok mindennel egyetértek. Figyelni kell rájuk. De -bár ez csak mellékszál- az internetes házi feladatokkal nagyon is egyetértek. Nem az a cél, hogy mindent megjegyezzen mint egy lexikon, hanem az, hogy készség szintem megtanuljon keresni, rendszerezni a hatalmas információ tömegben. Könyv olvasásnál pedig nem a kötelező a fontos, hanem, hogy egyáltalán olvasson valamilyen könyvet ami érdekli!

  • 2010.08.09 14:58:29Pipas

    Ebben a cikkben a szerző végig azt magyarázza, hogy mennyire nem ért az internethez és a számítógéphez. Felmerül az emberben a kérdés, hogy akkor meg mi a francnak ír róla cikket.

    Akkor meg idézni kezd egy pszichomókust, akinek a válaszán érződik, hogy még sokkal kevésbé ért az internethez.

    Ráadásul a szerző még a saját gyerekét sem tudja rávenni a helyes viselkedésre, de azért osztja az észt, hogy mi is a helyzet. Nem értem erre a cikkre miért volt szükség!

  • 2010.08.09 17:23:47Evaneni38

    Teljesen egyetertek a cikk minden soraval, es orulok, hogy vannak ilyen cikkek.Teljesen mindegy, hogy kitalalt a sztori vagy tobb sztoribol van osszegyurva. A cikk nem az internet ellen van,ahogy itt sokan ertelmeztek, hanem a felelotlen es
    ellenorizhetetlen netezes ellen. Es igen, vannak pedofilek, es ismerkednivagyok, es 10 evesen a lanyok nemigen vannak tisztaban a kovetkezmenyekkel.

  • 2010.08.09 18:46:57Patrick Bateman

    Evaneni38: "es 10 evesen a lanyok nemigen vannak tisztaban a kovetkezmenyekkel."

    Éppen ezért kell a következményeket értelmesen elmagyarázni nekik, nem gondolod? Nempedig ostobán letiltani mindent, ami voltaképp a fej homokba dugásának digitalizált változata jelen esetben. Ne próbáljuk megoldani a problémát, hanem tegyünk úgy, mintha nem létezne?

Blogok, amiket olvasunk

OTTHONTÉRKÉP Ide költözött az Obama család a Fehér házból

Ízlés és pénztárca kérdése, hogy sokalljuk-e azt a 8,1 millió dollárt, amit a volt amerikai elnök és felesége kifizetett azért a washingtoni házért, amiben január óta lakik. Az mindenesetre biztos, hogy az új otthon felettébb impozáns.

MÁS TÉSZTA Alakbarát palacsinta

Van egy jó ötletünk, hogy jutalmazd meg magad egy isteni reggelivel, ami ráadásul még nem is terhelő, hiszen javarészt egészséges, izomépítő fehérjéből van.

STÍLER Csúcstechnika a tökéletes bikini titka

Ha jól választunk, és esetleg hajlandóak vagyunk egy kicsit többet költeni, sok kellemetlenségtől megkímélhetjük magunkat. Lássuk, milyen a jó bikini!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta