INTIM

Anyuka, tudja, hogy a gyereke nem lát?

2010. július 23., péntek 07:47

„A férjemtől elvárnám, hogy bíztasson, de nem mond semmit, csak hallgat: nem tudom mi lesz vele, velünk.” Papp Nusi négy gyereke közül az egyik vakon született, és középsúlyos értelmi fogyatékos. Története arról szól, hogyan küzd meg nap mint nap ezzel a nehézséggel, és hogyan igyekszik egyben tartani a családját. A szerző a Terézanyuságom története pályázatra írta meg saját történetét.


Terézanyuságom története

Tavasszal az Állítsátok meg Terézanyut! és a Nesze Neked Terézanyu! szerzője, Rácz Zsuzsa az Ulpius-ház könyvkiadóval közösen pályázatot hirdetett azzal a céllal, hogy a nők az életükről, az őket foglalkoztató kérdésekről, és dilemmáikról végre beszélni merjenek. A Terézanyuságom története pályázatra alig egy hónap alatt 130 pályamű érkezett, a határainkon túlról is. Június elején eredményt hirdettek, a nyertesei közt találunk a munkába visszatérni vágyó háromgyerekes anyát, a férje daganatos betegségével küzdő feleséget, és társfüggő nőt is. Ezeket a Terézanyu.hu oldalon is publikálták.  A díjat nem nyert pályázatok közül kiválasztottuk a Dívány szerkesztőségének a kedvenceit, ezeket nálunk lehet elolvasni.


44 éves vagyok, négy gyerekem van és két unokám. a  gyerekeim 25-22-18-16 évesek, az  unokáim 1-4-évesek.16 évesen mentem férhez először: szűz voltam. első szerelmem volt, nagy szerelem, tartott 2-évig. Anyósoméknál laktunk. Mindig volt velem valami baja az anyósomnak. Otthagytam a férjemet, hazamentem a szüleimhez.

A férjem elkezdett leveleket írni, hogy szeret

Amikor otthagytam a férjemet, 5 hónapos terhes voltam, és már közben bekerültem a kórházba, mert keményedett a hasam. Bejött a férjem látogatni, beszélgettünk, hogy el kellene menni külön lakni, esetleg albérletbe. Közben engem kiengedtek a kórházból, a szüleimhez mentem, és nagyon vártam a férjemet, hátha jön, és együtt leszünk, mert nagyon hiányzott.

De nem jött. Leveleket írt,  de látogatni nem jött. Elmentem szülni, nem tudtam megszülni a gyerekemet. megcsászároztak.  Bejött a kórházba:  kisfiam született,  nagyon boldog voltam. bejött az anyósom is, és velem nem nagyon foglalkozott,  inkább a kisfiammal:  azaz az unokájával.
Hazamentünk a szüleimhez, de nem jött látogatni. Közben megtudtam, hogy van már barátnője, ez nagyon roszul esett. Amikor a fiam kb.  4 hónapos volt,  én elmentem dolgozni, és ott én is megismerkedtem egy fiatal sráccal.  Bölcsődébe hordtam a fiamat. Többször beszélgettünk.  Mondtam a srácnak,  hogy nekem van már gyerekem,  külön élek a férjemtől:  nagyot nézett,  szerintem nem hitte el.

Barátkoztunk,  ebből szerelem lett

Együtt neveltük tovább a fiamat,  közben közös gyerekünk is lett: egy kislány. Teltek az évek,  és jól voltunk, szerettük egymást, otthon voltam a két gyerekkel, férjem dolgozott, háztartást vezettem. Beszélgettünk a férjemmel, hogy szeretnénk még egy gyereket. Össze is jött,  megszületett a második fiam:  nagyon boldogok voltunk. De nagyon, nagyon sokat sírt,  orvostól orvosig jártunk a fiammal. Az egyik orvos azt mondta, kevés a tejem, a másik orvos pedig azt mondta, vizes a tejem, ezért a gyerek hasa fáj, stb.. nagyon kivoltam, alig aludtam, mert éjszaka sírt, nappal is.  Mígnem 4 hónapos korában egy hétvégén belázasodott, és ügyeletet kellet hívni. Az orvos mondta:

Anyuka,  tudja, hogy a gyereke nem lát?

Az életben nem felejtem el, még most is a fülemben csengenek az orvos szavai. Elkezdődött a kálváriánk, csak sírtam, csak sírtam, enni nem tudtam,  kávé cigi - ez ment. Klinikára jártunk 2 hónapig, aztán a diagnózis: a látóideg nem fejlődött ki, így nem is műthető. Úristen az égben, teljes vak a gyerekem. Másfél éves korában kivették a jobb szemét, annyira magas gyulladás volt benne, hogy teljes egészében ki kellet venni. Közben jelentkezett a szellemi fogyatékossága is.

Jelentkeztünk a vakok óvodájába Budapestre. Hétfőn vittem, pénteken mentem a gyerekemért. Most már nagyfiú, most járja ki az iskolát, de sajnos önmagát ellátni nem tudja. Most is hétfőn viszem, pénteken hozom haza. Szünetekben is itthon van, nagyon szeretem.

Kicsi lányom 16 éves, kész hölgy már. A gyerekeimet úgy próbáltam mindig nevelni,  hogy ha velünk bármi történne, a beteg fiamat ne hagyják el. Én itthon vagyok, a háztartást vezetem,  meg a beteg gyerekemet rendezem: hozom, viszem,  beszélgetünk iskoláról, mit csináltak, stb. mivel középsúlyos szellemi fogyatékos,  fürdetni kell, ételt kirakni mély tányérba, wc után a fenekét kitörölni. Mindenben látom a férjemen, hogy néz rám, és a gondolatát is tudom:  mi lesz velünk, a gyerekkel. Hát ezt én sem tudom,  nagyon nehéz,  de ő a mi gyerekünk. A férjemtől is elvárnám,  hogy bíztasson, de nem mond semmit. Csak hallgat. Nem tudom, mi lesz vele, velünk.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.07.23 08:32:01cdrom70

    Húú basszus, soha nem legyek ilyen helyzetben..

  • 2010.07.23 08:57:59fakarikú

    Ha én lennék a vak kisfiú, nagyon örülnék, hogy ilyen anyám van!

  • 2010.07.23 09:15:57matatom

    Ez nagyon szomorú történet, és én nem tudom képes lennék-e ilyen odaadóan viselkedni. Valószínűleg attól függ, hogy mennyire lenne értelmi fogyatékos a gyerekem.
    Viszont pont azért mert az anyuka ilyen odaadó nem értem, és kérném magyarázza már el a "...kávé cigi - ez ment..." rész az írásban. Nem hinném, hogy legfőképp a cigaretta jót tenne a gyerekeknek, nem beszélve arról, hogy az anyjukat veszíthetik el idő előtt pl. egy tüdőrák miatt. Tessék ezen elgondolkodni. Ha a fogyatékos gyerekért ennyit képes megtenni, feladni a "normális" életvitelt, és így képes küzdeni, hogy létezik, hogy a cigit nem tudja letenni? Már csak remélni tudom, hogy a fogyatékosságnak nincs köze egy esetleges terhesség előtti, alatti dohányzáshoz. Sajnos rengeteg terhes, vagy épp kisgyerekes cigarettázó anyukát (és apukát!) látok, és ilyenkor majd szétvet a düh, hogy miért engedik, hogy egy ártatlan életet tegyenek tönkre.

  • 2010.07.23 09:16:30NGA

    Hát nehéz írni erre valamit. Fantasztikus anyuka! És remélem az apuka is mindent meg fog tenni.

  • 2010.07.23 09:35:43Mmok

    matatom :)

    En ugy ertelmeztem a kave-cigi idoszakot, hogy amig ki nem derult mi a teendo es fel nem dolgozta az egeszet anyuka es a csalad, addig tartott.

  • 2010.07.23 09:52:36Bockó

    Ha nem lehet úgy felnevelni egy gyereket, hogy jobb, bölcsebb, nagyobb tudású ember legyen, mint a szülei, jobban megértse a környezetét és nagyobb harmóniában éljen vele, etc, akkor az egész procedúra elveszíti az értelmét. Egy paradicsomot nevelni felesleges, csak azért, mert vannak érzelmei. Egy kutyának is vannak, nem ez teszi az embert emberré.

  • 2010.07.23 10:10:23Meklén és Tamara

    Bockó
    gondold át ezt mégegyszer!

  • 2010.07.23 10:21:30papitoto

    respect!

  • 2010.07.23 10:36:20otapi

    Bockó: Kérdés, hogy volt-e a 20-k hét előtt genetikai vizsgálat, és kimutatta volna-e a várható fejlődési rendellenességet. Ha igen, akkor még lehetett volna abortusz, de egy már megszületett gyermeket a legtöbb anya nem dobná el csak azért, mert fogyatékosan született.

    Más kérdés, hogy cigi, sok kávéval - szoptatás alatt is - csak ront a helyzeten. Plusz, lehet hogy az egészet meg lehetett volna előzni magzatvédő vitaminnal, ez viszont már mindenképpen az édesanya (meg a férje) felelőssége.

  • 2010.07.23 10:51:55fda

    matatom:

    egy ilyen trauma után, mikor kiderül hogy a gyerek nem lát, épp a kávé-cigi egészségtelen voltát tudod felhánytorgatni, te barom?

    Az anyukának sok erőt és kitartást, mást erre nem lehet mondani.

  • 2010.07.23 11:09:08gorillka

    Ha jól olvastam, a fogyatékkal élő fiú 18 éves. 19 évvel ezelőtt nem volt általános a magzatvédő vitamin.
    Ezért nagyon durva dolognak tartom leírni, hogy a szülők felelőssége.
    Arról nem beszélve, hogy nem két fillér az ára.

    Utólag felelősséget tolni a szülőkre gyönyörű dolog.

    Én kitartást kívánok az édesanyának.

  • 2010.07.23 11:15:28nickita

    Bockó:
    az ilyen köcsögök hagyják ott a beteg gyereküket a kórházban, mint te. remélem, ha majd megöregszel és már nem tudod ellátni magad, a saját szarodba fogsz belefulladni. görény.

  • 2010.07.23 11:28:59an-dee

    Bockó, számodra itt a másik megoldás, de NEKÜNK - embereknek ez NEM megoldás.

    [link]

  • 2010.07.23 12:45:06ArgonX

    Ez a "...kávé cigi - ez ment..." részlet engem is különösen zavar a történetben. Vajon miért nem lepődnék meg azon, ha kiderülne, hogy a terhesség közben is ez ment???
    Arról már nem is beszélve, hogy ott a többi kisgyerek is, akiket úgyszintén mérgez vele.

    Inkább herélném ki magam, mint hogy ilyen nő gyereket szüljön nekem...

    Bocs.

  • 2010.07.23 13:31:23szepi79 - Harciteknős idomár

    én leginkább azt nem értem, hogy többgyerekesként hogy nem lehet 4 hónap alatt észrevenni, hogy nem lát. mondjuk az vonatkozik az orvosokra is.

  • 2010.07.23 13:32:20an-dee

    Argox: a kettőnek semmi köze egymáshoz, ez a dolog a hölgynél valószínűleg a stressz kezelésének egyik módja volt, van aki nem csinál semmit - szó szerint, mint pl a férj. Valaki iszik valaki pedig jól bírja, de ez elég ritka.

    Valakit ezek alapján elítélni ilyen módon mint ahogy Te teszed, elég egyszerű dolog, és arra utal hogy az empátiás készséged 0, fogalmad sincs mások érzéseiről és gondolatairól.

    Van még mit tanulnod az életben.

  • 2010.07.23 13:32:47Viki23

    Sziasztok!

    Az az igazság, hogy vhogy senkivel sem tudok egyetérteni. Állítom, hogy mindenkinek van vmi rossz szokása ami nem éppen egészségkímélő. Szomorú, hogy az emberekben már ennyire nincs együttérzés. Könnyű utólag okoskodni, hogy mit kellett volna tennie és mit nem. Amúgy fiatal fejjel nem hiszem, hogy nagyon tudta volna, hogy mit tegyen. Éppen volt szegénynek elég baja. Sajnálni sem kell! Inkább tisztelni, hogy mindent megtesz a gyermekéért és szereti. Nem könnyű összetartani egy családot! Csak egy kicsit képzeljétek el, hogy mit tennétek ti a helyében. Állítom egyikőtök sem bírná 2 hétig sem! A Cigi és kávé dolog meg megérthető! Jobb mint az alkohol és a drog! Gondoljatok csak bele, hogy ti mit csinálnátok ha vmi olyan hírt kapnátok váratlanul a szeretteitekről ami utána az egész életeteket végigkísérné! A legtöbben elmenekülnétek, vagy ki sem állnátok mellete! És akinek nem inge az ne vegye magára a véleményemet!

    További jó elmélkedést! De ne bántsatok senkit úgy, hogy nem ismeritek, nem tudjátok milyen ember és min ment átt.

  • 2010.07.23 13:44:49matatom

    Kedves fda, no comment!

  • 2010.07.23 14:00:57matatom

    an-dee, Viki23:
    Ami az önpusztítást illet az személyes ügy, mindenki teheti kényére-kedvére. Teljesen más lapra tartozik az önpusztítás mellett más emberek pusztítása, főképp azoké, akik nem tudnak ellene tenni. A gyerekek ebbe a kategóriába esnek, így nem tudom elfogadni az érveléseteket.
    Ez alapján állítom, hogy a cigaretta az egyik legrosszabb, mert közvetlenül és azonnal okoz kárt a környezetünkben lévőknek, azonban az alkohol és a drogok is sajnos közvetve, lassabban, de ugyanúgy kifejtik a romboló hatásukat a környezetre is pl. a pszichikai hatás vagy bűnözés által. Sajnos ezért nem lehet igazolt semmi ilyen jellegű "stressz kezelés", hiszen ez a "megdögik az én tehenem, dögöljön meg a másé is" politika egyik jellemzője.
    Egyedüli igazolás az anyukának, ha ezt felismerte és már leszokott a cigiről. Hibáink felismerése és azok korrigálása az egyik legnehezebb, legküzdelmesebb dolog, mivel énünk egy részét próbáljuk kitöröli és megváltoztatni. Minden elismerésem azoknak akik ezt meg tudják tenni.

  • 2010.07.23 14:07:19Somaka

    Szegény nő!
    Nagyon sajnálom és egy hős h nem passzolta le a gyereket hanem gondját viseli. Azt hiszem nagyobb sorscsapás nem kell egy embernek. Csak hát ha a férje nem támogatja , úgy tényleg siralomvölgy lehet neki ez az élet.

  • 2010.07.23 14:13:05Somaka

    matatom : Gratulálok, egy igazi idióta vagy!

    Ez a nő arról ír h milyen nyomoronc lélekölő élete van (amiről neked fogadalmad nem lehet) és te pont abba kötsz bele h mikor kiderült h beteg a gyerek ivott kávét és cigizett? (egyrészt egy szóval sem említette h a gyerek jelenlétében tette másrészt ha te kerülnél ilyen helyzetbe megnézném mit csinálnál baromarcú)

  • 2010.07.23 14:25:57matatom

    Somaka: Nem cigéznék! Ezenkívül gondolom hasonlóan kétségbe lennék esve, vagy még lehet jobban is, mint az anyuka. Úgy vélem ki is fejeztem elismerésem, ugyanakkor a cigizés nem igazolt.
    Amúgy valóban nincs fogalmam az ő helyzetéről, és senkinek sem kívánom, hogy csak töredékéből is ízelítőt kapjon. Viszont részben át tudom érezni a helyzetet, ugyanis volt az én családomban is bizonyos értelemben hasonlatos dráma, amit nem szeretnék részletezni, de elárulom, hogy ezért is mertem hozzászólni.

  • 2010.07.23 14:36:59Viki23

    Matatom!

    Mindenkinek meg van a véleménye! Én sem díjjazom, ha egy anyuka dohányzik! De vhogy én nem ezt érzem lényegesnek a történetben. Inkább a kitartást, a szeretetet, az odaadást! Azt ami a mai emberekből már kezd kihalni. Egyre érzéketlenebb a világ! És ez elszomorító! Ítélkezni könnyű! De végigcsinálni nehéz!

  • 2010.07.23 14:48:58matatom

    A történetben szerintem sem ez a fontos, inkább az hogy bárki kerülhet ilyen helyzetbe, és ha csak lehet támogatni kell az ilyen embereket, legfőképp lelkiekben.
    A cigire csak azért reagáltam, mert ez kilógott történetből, ha érted mire célzom. Talán nem kellet volna beleírni, még ha így is volt, mert ez szerintem rossz példa.
    Amit írtam jóhiszeműen, írtam azzal a szándékkal, hogy segítsek megelőzni az ilyen és hasonlatos tragédiákat, amiket akár a cigi, alkohol, drog stb. okozhat. Azt pedig nem értem (noha nem csodálkozom), hogy egyesek az én véleményemtől miért vetkőznek ki így önmagukból, amikor értelmesen is ki lehet fejteni véleményünket, ahogy például te is teszed kedves Viki23. Lehet, hogy nem értünk egyet, de ettől még nem estünk egymás torkának, nem?

  • 2010.07.23 14:52:41matatom

    Talán ide kívánkozik:
    „Amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek, azt te se tedd meg mással”. (Konfuciusz)

  • 2010.07.23 15:02:50Somaka

    inkább matass máshol!

  • 2010.07.23 15:12:02matatom

    Somaka:
    :) OK, vettem a lapot, most márt eleget írtam.
    Remélem egy kicsit megnyugszik mindenki, nem volt szándékom ennyire felkorbácsolni az érzelmeket.

  • 2010.07.23 15:51:403gyerek

    Ismerős történet.
    Az én középsőm is 18 éves, értelmi fogyatékos vak és a Vakodába jár, anyukával ismerjük is egymást.
    Sok történetet láttam, hallottam sorstársaim között. Egyik durvább mint a másik.
    Fontos tudni, hogy a fogyatékos gyermeket nevelő szülők - sajnos többségében az anyák - nagy számban maradnak egyedül. Ápolási díjon élnek (33.000Ft), a törvény csak napi 4 órás munkát engedélyez számukra, tisztességes nyugdíjra esélyük sincs, visszatérésről a munka világába már nem is beszélek.
    Az enyém bölcsőhalál miatt lett fogyatékos (nem kapott elég oxigént az agya), és bizony egy 3 hónapos csecsemőnél, akinél a látás élesedése folyamatosan alakul, nem egyszerű megállapítani a vízust.
    Mi is hónapokig jártunk az azóta már megszűnt Szabadság-hegyi gyerekneurológiára, Tűzoltó utcába, Madarász kórházba, Heim Pálba, mire kiderült, milyen mértékű, jellegű az agykárosodás.
    Meg kellett küzdeni a gondolattal, hogy az én fiam soha nem fogja látni a világot maga körül.
    Viszont rájöttem, hogy lehet belőle boldog emberkét csinálni a maga korlátozott világában és ez az igazán fontos.

  • 2010.07.23 17:59:35eszterke

    Sok erőt, kitartást és örömet a fiában az anyukának. Biztos vagyok benne, hogy nagyon szeretik egymást a fiával és a férjével is. Csak a papa aggódhat.

    Megdöbbent az együttérzés hiánya egyesekben.

    Minden családot és szülőt nagyon tisztelek és becsülök, aki ilyen helyzetben is kitart. Mi mást is tehetne?

    Gondolják végig az ítélkezők, ők mit tennének ilyen esetben. Valószínűleg nem is hinnék, milyen könnyen kerülhet bármelyik ember, aki gyermeket szeretne, vagy nevel hasonló helyzetbe.

  • 2010.07.24 09:02:13Nérola

    Matatom, milyen álszent szöveg már ez az "amit írtam jóhiszeműen stb", elolvastál egy dióhéjba foglalt beszámolót valaki tradédiájáról és azonnal ítélkeztél, kiragadva és ok-okozati összefüggésbe helyezve azt az egy momentumot, ami szemlátomást bassza a csőröd. Gratulálok, remek ember vagy.

  • 2010.07.24 11:50:18Delilah

    Kitartást, és sok erőt kívánok a családnak és az anyukának. Az egyik szomszédságunkban is lakik értelmi fogyatékos gyermek, és a család boldog életet teremt neki, és ő is a család teljes része. Mindig csodállom őket kitartásukért és hozzáállásukért. Nekem három csemetém van, nem tudom, érzelmileg az ilyen terhet hogyan lehet feldolgozni, de minden tiszteletem. Bár nem élek káros szenvedélyekkel (bár fiatalon dohányoztam 10 évig), én azt hiszem hasonló esetben nemhogy kávé + cigi, de esténként még az ital stresszoldó hatását is bevetettem volna... Aki cigi miatt ítélkezik ilyen esetben, az fel sem tudja fogni, hogy miről is van itt szó (plusz valszeg gyereke sincs)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta