Feke Pál: „Az István, a király nem múzeumi tárgy”

Zanza!

Ha az utcán megkérdeznénk, hogy a nép az idén jubiláló István, a király két főhőse közül kit választana, Koppány vélhetően kétharmados többséggel diadalmaskodna. Az augusztusban újra dalra fakadó államalapító szerepe már csak ezért is kihívás Feke Pál számára. No meg azért, mert 1983-ban Varga Miklós meglehetősen magasra tette a lécet.

Feke Pál
Feke Pál

Nem először alakítod Istvánt. Megkockáztatom, nem is utoljára.

A próféta szóljon belőled. E rockoperával valóban régi és bensőséges a viszonyom. Nem púderként mondom, de tényleg döntő hatást gyakorolt a szakmai pályámra. Életem legfontosabb pillanataiban mindig velem volt. Kiskamasz koromban ezt hallgatva szerettem bele a musicalbe és a rockoperába. 2001-ben, alig húsz évesen Koppányt énekeltem és játszottam a darab amerikai turnéján. 2003-ban Tordát alakítottam benne a kecskeméti színházban. Majd 2007/2008-ban jött az m1 szereposztó showműsora, A társulat, amely szakmai pályám újabb komoly mérföldköve. Több mint 350 ezer ember látta élőben, négy teltházas Arénát nyomtunk le – nem panaszkodhatom a sikerre. Most pedig abban az örömben és megtiszteltetésben van részem, hogy a harmincadik évfordulóra készülő jubileumi előadáson ismét a címszereplő lehetek.

Ráadásul nem akármilyen tálalásban. Nem tartasz attól, hogy Alföldi Róbert gyaníthatóan extravagáns értelmezése számodra kevesebb sikert tartogat?

Az István, a királyt az elmúlt harminc évben némiképp leegyszerűsítve egyféleképpen mutatták be. Történelmi környezetben, ugyanolyan típusú jelmezekben, hasonló megközelítésben. S azt gondolom, hogy most, a harmincadik évforduló remek lehetőséget ad, hogy végre mai, modern, kortárs előadásként láthassuk-hallhassuk. Ahogy a világ legnagyobb operáival és musicaljeivel is időről időre megteszik ezt. A Jézus Krisztus Szupersztárból szintén készült mai, kortárs előadás, amelyet Londonban és a Broadwayen éveken keresztül egyaránt óriási sikerrel játszották. Alföldi rendezése nyilván megosztja majd az embereket, nyilván sokat vitáznak majd róla. De ez így sokkal izgalmasabb. Kicsit hajlamosak vagyunk az István, a királyt múzeumi tárgyként kezelni, amihez nem lehet hozzányúlni. Pedig lehet. Nemrég amúgy utánaolvastam a korabeli kritikáknak. Hát, az 1983-as bemutatókor kapott bőven a darab. Hogy mit képzelnek Szörényiék, hogy a rockzenei aláfestéssel és énekkel mutatják be a magyarság történetének egyik meghatározó időszakát.

Feke Pál az Alföldi-féle István, a királyban is címszereplő (fotó: Liszkay Lilla)
Feke Pál az Alföldi-féle István, a királyban is címszereplő (fotó: Liszkay Lilla)

A jelenlegi leosztásban az egyetlen vagy, aki énekelte már a szerepét. Ez előny vagy hátrány?

Talán tényleg én vagyok, aki a legjobban ismerem a darabot, de ez nem feltétlen előny Robinál. Számomra nagy kihívást jelent majd, hogy a musicalrendezők a műfaji sajátosságok miatt teljesen máshogyan rendeznek, hisz a zene, a látványvilág, a színpadi megvalósítása teljesen más. Alföldinek viszont rendkívül erős színészvezetési stílusa van. Mindenkinek az ő elképzelését kell végrehajtania. Magyarán nem alakítgathatom kedvem szerint a szerepet. A többiek viszont ehhez a precíz, egyenes iránymutatáshoz vannak hozzászokva. Nagy várakozással tekintek a közös munka elé.

Ha eltekintünk a mostani szerepedtől, inkább István-párti vagy koppányista vagy?

Koppány figurája egyértelműen népszerűbb, már csak azért is, mert jobban cseng a neve. A klasszikus „rosszfiúkat” eleve jobban szeretik. Mint említettem, tizenkét éve alakítottam Koppányt, de énekesként egyértelműen Istvánra szavazok. Sokkal összetettebb szerep. Koppány zeneileg homogénebb és direktebb, Istvánban viszont végig különös kettősség feszül: egyfelől a líra és az önmarcangolás, másfelől viszont a kellő keménység és az államfői kiállás. Énekesként számomra István megformálása sokkal nagyobb kihívást jelent.

István és Koppány interjút ad, Feke Pál és Stohl András a rockopera sajtótájékoztatóján (fotó: Liszkay Lilla)
István és Koppány interjút ad, Feke Pál és Stohl András a rockopera sajtótájékoztatóján (fotó: Liszkay Lilla)

A mostani előadásban István egykori hangja, Varga Miklós szintén szerepel. Igaz, más szerepben. Miként hat rád a jelenléte?

Annak idején őt hallgattam, tőle tanultam a szerepet. Azt gondolom, az idők folyamán számos, csak rá jellemző apró stílusjegyet is átvettem tőle. Tavaly az egyik rendezvényen felváltva énekelhettem vele részleteket az István, a királyból. Miki a mai napig fantasztikus előadó. Jelenléte igenis bizonyítási vágyat ad. Hogy megmutassam, erre a szerepre én is méltó vagyok, én is nagyon meg tudom tolni, ha kell. És igenis, a legjobb formámat kell hoznom.

Jávorszky Béla Szilárd

Blogmustra