Phuketen és Bangkokon kívül is van élet Thaiföldön

Ki ne szeretne a lehangoló időjárás elől minél messzebbre menekülni és hetekig egy tengerparton lazítani? Valószínűleg nem véletlenül olyan népszerű úti cél ilyenkor egy-egy ázsiai ország, azon belül is a távol-keleti területek. Ezúttal Thaiföldön élő magyarokat kerestünk fel, hogy meséljenek olyan érdekességekről és fontos tudnivalókról, amikről az útikönyvek nem feltétlenül számolnak be.

Phuketen túl

A Thaiföldre látogatók általában a kozmopolita fővárost és a legnagyobb szigetet célozzák meg, de aki már jól ismeri a legmenőbb helyeket, annak érdemes más tájakon is körülnézni. Ott van például Koh Samui vagy a pénztárcabarát Koh Chang szigete, egy igazi trópusi gyöngyszem, de Phuket partjaitól is rengeteg, viszonylag érintetlen területre lehet eljutni egy órán belül. „Az egy hónapig Thaiföldön nyaralók nagy része úgy osztja be az idejét, hogy 24 napot Phuketen és hat napot Samuin tölt, szerintük ugyanis a csendesebb, nyugisabb Samui a Phuket adta korlátlan lehetőségek kipihenésére tökéletes hely" – mondta a Díványnak Schemadovits Róbert, a Thaiföldi Hungarian Center alapítója, aki családjával még a 2004-ben történt Tsunami előtt került, majd telepedett le az országban.

Délkelet-Ázsia egyik legszebb sziklás és türkizkék vízzel ölelt szigetcsoportját, a Phiphi-szigeteket motorcsónakkal és komppal is meg lehet közelíteni. A hat sziget közül érdemes a lakatlan Phi Phi Leh területét is megcsodálni, már csak azért is, mert itt található a világhírű Maya-öböl, ahol A part című filmet forgatták.

Aki pedig ennél több kalandra vágyik, annak feltétlenül el kell látogatnia a Mu Ko Lanta Nemzeti Parkba, ahol kedvére búvárkodhat és ámuldozhat a gazdag állatvilágban; persze makákókat, feketeúszójú szirticápákat vagy közönséges cserepesteknősöket mindenfelé látni. A vízi élőlények közül a kockamedúzákkal való találkozást kerülje, az viszont ne riassza el egyik hotelből a másikba, hogy a gekkók állandó látogatók mindenhol; a magasság nem számít, bárhova beszöknek a kis hüllők, de teljesen ártalmatlanok és néhány nap alatt hozzá lehet szokni a jelenlétükhöz.

Igazán extrém kalandokba – a legtöbb parton űzhető vízi sportokon túl az ország északi részén lehet keveredni –, ahol többek között raftingolhatunk, kajakozhatunk és számos dzsungeltúrán vehetünk részt – ráadásul nemcsak két lábon, kerékpáron vagy vízen, de a magasból, drótkötélpályán száguldva is lehet gyönyörködni a természet szépségeiben.

Bangkokból a sztrádán jó másfél óra alatt el lehet jutni Thaiföld legolcsóbb és legtöbb szórakozási lehetőséget (no meg szexturizmust) nyújtó tengerpartjára, Pattayára – már, ha kimondottan nyüzsgésre vágyik az ember. Innen viszont 90 km-re egy igazi paradicsom, Samet szigete várja a pihenni vágyókat. 

Mit esznek?

Szeretnek párolni, grillezni, wokban sütni, ezért nemcsak egészséges, de ízletes és igen sokszínű is a thai konyha; húsfélékből nagyon kedvelt a disznó és a szárnyasok, és persze rengeteg tenger gyümölcseiből készült fogás közül lehet válogatni. Rengeteg az utcai kifőzde és a háromkerekű száleng, ahol egy-egy étkezés már 40-50 bahtból (kb. 400 forint) is kijön. A szállás és étkezés így akár napi ezer bahtból (vagyis kb. 8000 forintból) is megúszható, ezen felül az esetleges kirándulások, a különböző szolgáltatások, a szórakozási lehetőségek és a helyi vagy távolsági utazás költségével kell számolni. Egyébként tudja, miért nem esznek a  buddhisták marhát? Nem azért, mert  szent állat, vagy mert a muszlimok meg éppen azt eszik, hanem egyszerűen azért, mert nagy. „Mindent tisztelnek, ami nagy, legyen az fa, állat vagy szikla" – állítja Robi.

„Tapasztalataim szerint a kisebb éttermekben és kifőzdékben is bátran ehetünk, mert mindig friss alapanyagból, helyben készítik az ételeket” – árulta el Válint András idegenvezető, aki huszonöt éve él Thaiföldön. „A thai emberek lényegesen többször esznek, mint az európai népek, hiszen az ételeik közel sem olyan nehezek, mint például a magyar fogások. Az ide látogatók szoktak panaszkodni, hogy túl csípősen és fűszeresen főznek a helyiek, pedig vannak átlagos, édes, édes-savanyú és szó szerint íztelen ételek is itt. Népszerű még a kínai, a laoszi, és a koreai konyha, de újabban az amerikai gyorskaják is terjednek az országban, ezért egyre szélesebb a választék” – fűzte hozzá Válint András.

„A betiltott ételízesítőt, a surotot (E621, nátrium-glutamát) az igényesebb konyhákon kívül a legtöbb helyen rendszeresen használják, ezért jelezni kell, ha valaki érzékeny rá, mert alapból dobják az ételbe az egy kávéskanálnyi adagot. Ez az ételízesítőként funkcionáló adalékanyag egyébként íztelen, viszont a nyelv ízlelőbimbóin keresztül úgy stimulálja az agyat, hogy az intenzívebbnek érezze az ízeket. Így kevesebb alapanyag felhasználásával is finom(nak tűnő) ételeket lehet készíteni" – magyarázta Robi, majd azt is elárulta, hogy a thai éttermekben a vendég a főétellel együtt esetenként egy csészényi levest is kap – még ha nem is kért –, ez azonban nem előételként funkcionál. Az étkezést követően a thaiok pár kanál levessel öblítik le a tartalmas, fűszeres fogást, mert szerintük ez jó hatással van az emésztésre. Mivel azonban ők nem nagyétkű emberek, egyszerre csak egyfélét esznek; vagy levest, vagy azt, amit mi másodiknak/főételnek nevezünk. Az étkezdékben nem egyszerre adják az ételeket, ezért nem kell megvárni az asztaltársaság többi tagját, különben kihűlne az étel. Nyugodtan lehet viszont egymást kínálni, a másik ételét kóstolni, amíg várunk a sajátunkra. Ami elsőre fura lehet, hogy késre itt nincs szükség, helyette kanalat fogunk a jobb kezünkben és azzal vágjuk fel az ételt, amennyiben szükséges. 

Jó tudni

Azon túl, hogy ésszel kell napozni, mert még az árnyékban sem lehetünk biztonságban, vagy, hogy szigorúan tilos az országból korallt kivinni, akad még néhány hasznos tanács, amit érdemes megfontolni a kiutazás előtt.

  • Nagyon fontos például, hogy tisztelje a királyi családot. „A thai király és családja kerülendő beszédtéma, mivel a nem megfelelő értelmezés 15 év börtönbüntetéssel jár" – figyelmeztet Válint András.
  • Friss vízhez különösen a thai szigeteken nehezebb hozzájutni, ezért lehetőleg ne pazaroljon és a hulladékgyűjtésre is figyeljen oda. Attól, hogy meglepően kevés az utcákon a kuka, nem kell feltétlenül szemetelni, ezzel ráadásul példát mutathat a helyieknek is.
  • Ha egy szegény család pénzt tud csinálni abból, hogy a gyerek képeslapokat árul az utcán, vagy próbálja eladni a könyvet, amit épp egy turistától kapott, akkor így is tesznek nap mint nap, ennek köszönhetően pedig a gyerekek állandóan kimaradnak az iskolából. De kartellek is gyakran alkalmaznak kiskorúakat, hogy kolduljanak számukra. Aki tehát ezt nem támogatja, inkább ne is adakozzon. „Azt azért hozzá kell tenni, hogy azok a családok, akik gyerekekkel árultatják a virágot az éjszakai bárokban, akkor is ezt fogják csinálni, ha kevesebben vásárolnak tőlük. Mindenki keresi a potyát, a legkevesebb munkával szerezhető bevételt. Munkára embert találni annyira lehetetlen, hogy fel sem merül a kérdés, hogy mennyi a fizetés, ha dolgozni kell" – mondja Robi.
  • „Az elefánttartás vegyes érzelmeket szül a Thaiföldre látogató turisták körében. Legtöbbjüknek tetszik, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhetnek az elefántokkal, vannak viszont, akiket kifejezetten taszít a tény, hogy fogságban tartják ezeket az állatokat. A fogságban tartott elefántok sorsa azonban ugyanolyan, mint házi kedvenceinknek: etetik, itatják, gyógyítják, mozgatják; és ha nem fogadnak szót, megbüntetik őket. Mivel ezek az elefántok már régen nem vadbefogásúak, hanem tenyésztettek, a róluk való gondoskodás biztosítja, hogy még egyáltalán léteznek” – nyugtat meg Robi.

Közlekedés = káosz?

A vasúti közlekedés nagyon lassú az elavult pályák miatt, és csak az expresszek azok, amik elfogadható időn belül érnek a célállomásra. Helyfoglalásra csak első- és másodosztály esetén van szükség. 

Az országon belüli olcsó és kényelmes utazás talán legkedvezőbb módja a távolsági busz, mert gyorsabb, mint a vonat, és általában olcsóbb, mint a repülő. A nagyobb távok esetén a légkondicionált éjszakai járatok kényelmes utazási lehetőséget nyújtanak. A különböző busztársaságok általában azonos áron kínálják az utakat, de a legolcsóbb a 999, mert náluk vacsora nem jár az út mellé, legalábbis másodosztályon. Az első osztálynál is komfortosabb a mindössze 24 ülőhelyes VIP busz, ami persze egy kicsit drágább, de állítólag megéri, mert jóval kényelmesebb is.

Thaiföldi Hungarian Center szerint azonban spórolni nem a nyögvenyelős, 12-24 órás buszos utazásokon érdemes, hanem inkább a szálláson vagy az 50-80 ezer forintos (értelmetlen) oltáscsomagokon, valamint azzal, hogy a megfelelő helyen foglalunk repülőjegyet. „Minden turistának az az idő lesz kevés, amennyit itt tölt, függetlenül attól, hogy ez két hét vagy három hónap. Éppen ezért az A-ból B pontba történő utazások lehetőleg rövid időt vegyenek el, amire a legjobb módszer a repülés. Egy szűkebb területen belül pedig a legolcsóbb módja a közlekedésnek a bérelt motor, de nagyobb baráti társaság vagy család esetén szóba jöhet az autó is. Természetesen annak, aki tud vagy mer itt vezetni balesetmentesen" – árulja el Robi.

Az úszó piacokra egyértelműen csónakkal lehet ellátogatni, a szárazföldi járműveken (tuktuk, taxi) pedig Bangkokban lehet és javasolt alkudni, mivel a sofőrök a thai árnak minimum négyszeresét kérik el a külföldiektől. A tuktuk egy háromkerekű nyitott motoros jármű, ami 3-5 utast képes szállítani. Az út árában már előre meg kell állapodni, pontosabban ki kell alkudni a sofőrtől. Általában dugók idején, illetve 2-5 km-es távolságon érdemes használni, mert ekkor kedvezőbb az ára, mint a taxinak. „Autó- vagy motorkölcsönzésnél először is arra kell felkészülni, hogy Thaiföldön baloldali közlekedés van sok íratlan szabállyal, illetve a hivatalos szabályok be nem tartásával. Meg kell győződnünk a jármű állapotáról, a biztosításról és az üzemanyag mennyiségéről, és fontos, hogy semmi esetre se hagyjuk a kölcsönzőben eredeti dokumentumainkat, vigyünk magunkkal másolatokat" – javasolja a Bangkokban élő Válint András.

A közlekedés magyar ember számára elsőre valóban káosz, de lehet benne haladni és a gyakorlott turista is remekül kiismeri magát. „Phuketen más árak vonatkoznak a tuktukra, és motor- vagy autókölcsönzésnél le kell adni az útlevelet – vagy helyette egy nagyobb összegű előleget" – teszi hozzá Robi.  

Csak óvatosan a lábakkal! 

„Thaiföldön a fej a lélek helye, így a felnőttek fejének érintése tabunak számít. Udvariatlanságra vall az is, ha talpunkat másokra irányítjuk – mivel az tisztátlan testrész –, és ez a Buddha-szobrokra hatványozottan érvényes. Templomlátogatásokra érdemes papucsban megindulni, mert Ázsiában mindenütt le kell vennünk a lábbelinket, mielőtt belépünk valahova, különösen egy kolostorba. A bangkoki Királyi Palotában és az ahhoz tartozó templomban uraknak a hosszú, bokát takaró nadrág, hölgyeknek ugyanez vagy hosszú, térd alá érő szoknya, illetve hasat és vállat takaró felső (lehet rövid ujjú), valamint zárt cipő vagy szandál az előírt viselet” – magyarázza Válint András.

Illik vagy sem?

„Thaiföldön nem kötelező borravalót adni, bármilyen szolgáltatásról legyen szó, de a masszőzöket azért illik plusz száz bahttal megjutalmazni. Persze csak szakemberrel ajánlott masszíroztatni – már ha nem az a cél, hogy rontsunk fizikai állapotunkon" – mondja András 

Robi tapasztalatai szerint Phuketen a taxi és a tuktuk tarifája egyébként is magas, ezért a sofőröknek nem kell borravalót adni; az éttermekben pedig helyzettől függ: „Amikor a számlát a mappába helyezve hozzák ki, akkor adunk borravalót, ha viszont bemondásra történik a fizetés, akkor nem. Bármilyen hangos köszönömmel és mosollyal adod át a belehelyezett pénzt, a felszolgáló akkor is vissza fogja hozni a visszajárót. Ezután még mindig otthagyhatjuk a kigondolt borravalót, de senki nem veszi zokon, ha ez elmarad" – fűzte hozzá Robi.

Oszd meg másokkal is!
Mustra