Nő vagyok, és motorozni fogok

„Elég kevés női motoros van Magyarországon – ez itthon inkább a férfiak sportja.” – mondja Horváth István az Ezüstnyíl Autós-Motoros Iskola tulajdonosa. „Külföldön bevett szokás, hogy női vezetők is vannak, ezért mindig örülünk, amikor egy hölgy úgy dönt, hogy megszerzi a motoros jogosítványt.”

Pár hónapja ért egy erős késztetés, hogy valóra váltsam egyik régi álmomat, hogy motoros jogosítványt szerezzek. Soha semmilyen motort nem vezettem előtte, még robogót sem. Legfeljebb utas voltam, de azt már 16 évesen elkezdtem. Szóval, most úgy döntöttem, belevágok. Tudtam, hogy jó tanárhoz kell kerülnöm, mert ha nem jó az oktató, sajnos gyorsan megcsappan a lelkesedésem. Így első körben erre fektettem a hangsúlyt. 

09-motor-160727-A40A7101
Szécsi István / Dívány

Az iskola

Összegyűjtöttem az összes olyan iskolát, amelyik abban a kerületben – vagy ahhoz nagyon közel – van, ahol lakom. Amikor elkezdtem nézegetni az iskolákat, szembesültem vele, hogy már létezik online KRESZ-tanfolyam is (gondolom, évek óta van, csak hát ugye, eddig erre nem volt szükségem, ezért nem került terítékre). Nos, innentől három dolog lebegett a szemem előtt: legyen az iskolában e-learning (online tanfolyam), közel legyen az iskola, és jó fej legyen a tanár. Így elkezdtem szelektálni a sulikat. Végül hét maradt a halmazban, ami még mindig rengetegnek tűnt, úgyhogy mindnek megnéztem a honlapját (ez egyébként elég siralmas a legtöbb iskola esetében), és a róluk szóló véleményeket kutattam a neten, illetve próbáltam fényképeket, videókat guberálni az oktatásról, oktatókról. Ez elég hosszadalmas művelet volt, mert nem akartam a véletlenre bízni. Végül két iskola közül kellett eldöntenem, hogy melyikbe iratkozom be.

Mind a kettőt felhívtam telefonon, és elmondtam, hogy amilyen gyorsan csak lehet, szeretném letenni a jogsit. A reakciójuk nagyon fontos volt, illetve az, hogy gyorsan és érthetően mondják el, ehhez mire van szükség. Nem bírom a mellébeszélést, a sok rizsát, a tényeket akartam hallani. Mivel mind a két helyen szimpatikus választ kaptam, a voksomat még mindig nehéz volt letenni akármelyik mellett. Mind a két iskolának visszahívást ígértem, és egy napig rágódtam a dolgon. A végső elhatározás azon múlt, hogy az egyik iskolában sikerült beszélnem az egyik oktatóval, aki elég gyorsan meggyőzött arról, hogy meg fogjuk érteni egymást. 

A tanfolyam költségei

A tanfolyam ára attól is függ, hogy mekkora motorra készül a jogosítvány. Több kategória létezik:

Moped jogosítvány (AM) segédmotor 50 cm3-ig Ez az egyetlen motoros kategória, ami alapfokú iskolai végzettség és orvosi alkalmassági vélemény nélkül is megszerezhető!
A1 motor jogosítvány motorkerékpár 125 cm3-ig; teljesítménye 11kW-ig; teljesítmény/saját tömeg aránya 0,1 kW/kg-ig, B kategóriás jogosítvány nélkül 15,5 évtől Meglévő B kategóriás jogosítvánnyal B125 jogosítvány
A2 motor jogosítvány motorkerékpár, max. 35 kW-os teljesítményig, teljesítmény/saját tömeg aránya 0,2 kW/kg-ig Előképzettség nélkül
Legalább 2 éve meglévő A1 kategóriás jogosítvánnyal 17,5 évtől Előképzettség nélkül
2 éven belül megszerzett A1 kategóriás jogosítvánnyal 17,5 évtől Előképzettség nélkül
Előképzettség nélkül nagymotor jogosítvány 23,5 évtől Előképzettség nélkül
Korlátlan jogosítvány motorkerékpár teljesítmény-korlátozás nélkül   
Legalább 2 éve meglévő A1 kategóriás jogosítvánnyal 23,5 évtől 2 éven belül megszerzett A korlátozott vagy A2 kategóriás jogosítvánnyal
2 éven belül megszerzett A1 kategóriás jogosítvánnyal 23,5 évtől 2 éven belül megszerzett A korlátozott vagy A2 kategóriás jogosítvánnyal

Nyilván a legolcsóbb a robogós vizsga, ez 46 400 Ft, a legdrágább pedig a korlátlan, 96 500 forintba kerül, persze iskola válogatja, hogy mennyi a díj. Bővebb infót itt talál.

Melyik kategóriát válasszam?

Mivel semmilyen gyakorlatom nem volt motorvezetés terén, motoros ismerőseimet kérdeztem a témában, illetve a választott oktató véleményét is kikértem. Egyhangúan a korlátlan jogsi felé tereltek, én meg tök naivan el is hittem, hogy az nagyon jó lesz nekem. Arra nem is számítottam, hogy ennek van hátulütője is. Persze, volt olyan is, aki a fokozatosságot javasolta: arra próbált rábeszélni, hogy kisebb motoron kezdjem, de anyagi megfontolásból inkább maradtam a nagy kategóriánál. Meg egyébként is, ha már nagyra megvan a jogsi, azzal már vezethetek kisebb motort, fordítva viszont ez képtelenség lenne. 

Így kezdődik az oktatás

Első körben a KRESZ-en kell túl lenni. Mivel B kategóriás úrvezetői jogsim 14 éve van, ez nem jelentett óriási feladatot, bár a motoros szabályok eddig ismeretlenek voltak előttem. Az e-learning jónak bizonyult: akkor ültem a gép elé tanulni, amikor volt időm, és még ki sem kellett hozzá lépni a lakásból. Sokat spóroltam ezen időben és pénzben is. Egyébként természetesen vissza is lehet menni az iskolapadba, ha erre van igény. Szóval, a KRESZ-t alig egy hét alatt letudtam, majd az iskola lejelentett a vizsgára. Mázlim volt (és nyilván az iskolán is múlott), hogy két héttel később már mehettem is vizsgázni, és a tesztet meg is írtam – majdnem hibátlanul. Arra azért készüljön fel, hogy a KRESZ-tanfolyam elvégzése után akár 1-1,5 hónap is eltelhet mire időpontot kap a vizsgára, főleg, ha csúcsidőben (nyáron) kezd neki a jogosítvány megszerzésének. Erről feltétlenül érdeklődjön az iskolánál mielőtt beiratkozik, főleg, ha gyorsított tempóban végezné el a tanfolyamot.

03-motor-160727-A40A7047
Szécsi István / Dívány

Jó, a KRESZ megvan, és hogyan tovább?

Nyilván, azonnal nyeregbe ültem volna, de körülbelül két hetet még várni kellett erre. A rutinpályán azért már egy kicsit elkezdtem aggódni, de páran megnyugtattak, hogy úgyis robogóra ülök először, hiszen nincsen semmilyen előképzettségem. Majd előkerült egy 125 köbcentis motor, az oktatóm meg intett, hogy üljek rá. A járgánynak mopedhez semmi köze sem volt. Amolyan bébimotor volt, amivel száguldozni ugyan nem lehet, viszont minden egyéb dolog megvan rajta, ami a nagy motorokon is: kuplung, hátsó fék… stb. Elsőre csak a tengelykapcsoló (kuplung) játékát kellett kitanulnom, hogy egyesben mikor indul el a motor, ha kiengedem a kuplungot. Aztán, amikor ezzel már nem volt gond, gurulhattam is a masinával – persze csak úgy, hogy a lábaim végig a földet súrolták. Ez biztonságos megoldásnak tűnt, annak ellenére, hogy az oktatóm próbált rávenni, hogy tegyem a lábaimat a lábtartóra. Még nehéz volt megtalálnom az egyensúlyt, ezért pár kört így tettem meg. Miután ezzel nem volt probléma, a lábtartókra helyeztem a lábam, és egyesben döcögtem a tanpályán. És élveztem. Ez mind egy tanóra leforgása alatt zajlott. Arra gondoltam, ha ilyen motort vezetni, ez sima ügy lesz.

Aztán jött a nagyobb motorkerékpár. Másodikra egy 500-asra ültem. Ezzel sem volt tulajdonképpen baj: elbírtam és kényelmes is volt. A sebességváltás még nem ment, ahogyan az irányjelzők használata sem, de egyesben ezzel is elbénáztam a pályán. Egyedül a szűkös, egy íven történő megfordulás volt az, ami kifogott rajtam. Jól el is borultam a motorral, tehát az első esés is megvolt. Egyébként ettől egyáltalán nem kell tartani, mert a védőfelszerelés abszolút véd ilyen eséseknél. Nem fájt semmim – annak ellenére, hogy a lábaim folyamatosan kék-zöld foltosak voltak a rutingyakorlatok alatt. Szerencsére a kanyarodásra pár óra után ráéreztem, és nem is volt vele gond, már a nyolcasok is mentek, valahogy így (nekem ez volt a legnehezebb része az egész oktatásnak és valahogy még mindig küzdök vele):

A nehézségek

Mikor ez megvolt, és pedzegettem a váltást is, jöhetett a legnagyobb, a 600 köbcentis motor. Már alig vártam, hogy ráülhessek, és kipróbálhassam. Nos, várakozásommal ellentétben sokkal nehezebb volt kezelni, mint a kisebb motorokat, és többször meg is fordult a fejemben, hogy mennyivel egyszerűbb lenne inkább csak az A1-es jogsit megcsinálni, de erről senkinek nem beszéltem, mert ugye, ha valamit csinálok, azt rendesen csináljam. Így próbálkoztam hozzászoktatni magam a nagymotor gondolatához. Megbarátkoztunk, de ismét előjöttek a kanyarodási problémák, és természetesen ahelyett, hogy arra koncentráltam volna, hogyan lehet megcsinálni, bestresszeltem, és mindig csak a borulástól féltem. Meg is lett az eredménye: esés, esést követett, és eljutottam oda, hogy elkezdtem feladni az egészet. Borzasztó nehéz volt megtartani a motort, és nem hittem el, hogy ez valaha menni fog. Már nem élveztem a motorozást, nyűgnek tartottam, ha órára kellett mennem, a folytonos kudarc csak még jobban kiakasztott, és egyre kevésbé volt kedvem az egészhez. Itt irtó könnyű lett volna feladni. Tehetetlenségemben és csalódottságomban párszor elbőgtem magam, és egyre jobban begörcsöltem. Ha az oktatóm és a tantársaim nem tartják bennem a lelket, nagy eséllyel hagytam volna az egészet a francba. De nem így lett. Amikor már tényleg úgy éreztem, hogy ez soha nem fog sikerülni, megcsináltam. Kezdődhetett az igazi motorozás. 

A rutin sokkal nehezebb, mint az utcai vezetés

Három rutinkör van, amit a vizsgán abszolválni kell, ebből az első a legnehezebb. Na jó, meg a második is. Elvileg ha ezeket megtanulja az ember, a többi már gyerekjáték. (Van pár nagyon jó oktatófilm a Youtube-on ahol ezeket meg lehet nézni.) Persze, voltak vele nehézségeim, míg azoknak a társaimnak, akik szintén motoros jogsira jöttek, már volt gyakorlatuk ebben, úgyhogy le voltam maradva a többiektől. Ez egyébként abszolút pozitív: minden alkalommal volt pár jó szavuk hozzám, és nem lesajnáló stílusban, ami azért elég jól tud esni. Talán ez lehet az a motoros összetartás, amiről mindenki mesélt. Na meg, ez jó ösztönző volt ahhoz, hogy hamar felvegyem a tempójukat, és begyakoroljam a kötelező köröket. A műszaki és a rutinvizsga egyben van. Miután teljesítettem a vizsgát, mehettem forgalomba.

02-motor-160727-A40A7043
Szécsi István / Dívány

A forgalom? Na, az brutál jó!

Hiába volt meg a rutinvizsga, eléggé féltem forgalomba menni, hiszen ott már nem csak mozdulatlan bójákat kell kerülgetni, hanem autókat és ha kell, embereket. Nagy a kockázat, borzasztóan kell figyelni. Az első úton csak visszafele adódtak problémák: többször is lefulladt a motorom, amikor kereszteződésben a zöld lámpánál el kellett indulni. Valószínű az agyam teljesen lezsibbadt a koncentrálásban, és marhára idegesített, hogy az autósok dudáltak, és nem kifejezetten vették észre, hogy tanuló van az úton. Az sem segített, hogy a buszmegállókban és az utcán rengeteg férfinak kiguvadtak a szemei, hogy egy nőt látnak motorkerékpáron, és a lelkes mosolygások közepette, zavaromban képtelen voltam összpontosítani a kuplung helyes kiengedésére. Elfáradtam. Valahogy visszaevickéltem a tanpályára, és még mindig nem éreztem úgy, hogy ez egy jó sport lenne. Így telt az első pár forgalmi óra, és idővel már nem fulladtam le egyszer sem. Végre elkezdtem élvezni a motorozást. Már rutinból ment az irányjelző kezelése, a sebességváltás, a fejfordítás, a kanyarodás, minden. Megéreztem a sebességet is, már 65-tel repesztettem (nem röhög!) az egyenes szakaszokban. Óriási élmény volt. Hirtelen nem a motor uralt engem, hanem én voltam az, aki irányított. Az eddigi feszes testtartásomat felváltotta egy laza, könnyű mozgás, és már egyáltalán nem zavart, ha megnéztek az utcán, vagy rám húzta a kormányt egy autós. Kezelni tudtam a helyzeteket, és végre elért az érzés: motorozni rohadt jó! De tényleg.

08-motor-160727-A40A7079
Szécsi István / Dívány

Konklúzió

Persze, még sehol nem vagyok ahhoz, hogy izgalom nélkül guruljak, és talán olyan soha nem is lesz, de már várom, hogy mikor ülhetek újra motorra. Bárki, aki úgy érzi a tanfolyam alatt, hogy ez nem neki való, tartson ki, mert csak idő kell hozzá, és minden szépen a helyére kerül. 

Bónusz: a védőfelszerelés

Nem árt, ha a tanfolyamhoz eleve van védőfelszerelése. Sajátban sokkal célszerűbb végigcsinálni az oktatást. Szükség van térdvédőre, bukósisakra, protektoros kesztyűre és protektoros kabátra (dzsekire). Elsőre – természetesen – nem kell mindenből a legdrágábbat beszerezni, de azért nem árt, ha minőségi/megbízható darabokat visel. Használtan is sok jó motoros cuccot találni a neten, érdemes pár napot szánni ezekre az oldalakra is. 

A tanulóknak kitartást, a motorosnak széles utat kívánok!

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek