A brit kutatók azt állítják, 108 oka vannak annak, amiért nehéz fogyni, az amerikai kollégáik új kutatása szerint pedig - tessék megkapaszkodni, akinek ez újdonság - az egyik legnagyobb akadály mi magunk vagyunk. A Psychological Science című szakfolyóiratban nemrég jelent meg egy cikk, amely szerint azoknak, akik híznak, fokozatosan átalakul a személyiségük, és miközben megpróbálnak megfontoltabb döntéseket hozni, egyre könnyebben esnek kísértésbe. Kínos.
Angelina Sutin, az egyik floridai egyetem munkatársa, valamint a National Institute of Health szakemberei két kutatás eredményeit összegezve jutottak erre a meglepő következtetésre. Összesen 1900, különböző korú és társadalmi hátterű ember vett részt felméréseikben. Azok, akiknek eredeti súlya legalább 10 százalékkal nőtt, sokkal impulzívabban viselkedtek, sokkal könnyebben elcsábultak. Ez eddig rendben is van, ám fura módon azok, akik hízásnak indultak, úgy érezték, hogy sokkal tudatosabbak lettek, megpróbáltak alaposan átgondolt döntéseket hozni. Az adatokból sajnos nem derült ki, hogy tényleg a gyengeségük miatt szaladtak-e fel sorra a pluszkilók, de a kutatók szerint az eredmények azt sugallják, hogy a személyiség és a testsúly kölcsönösen hat egymásra. „A test és a lélek elválaszthatatlan, vagyis ha az egyiknél valamilyen változás lép fel, akkor az kihat a másikra is” – nyilatkozta Sutin.
A szakértő hozzátette, felnőttként egyébként is egyre megfontoltabbak leszünk (vagy legalábbis próbálunk azok lenni), de azoknál, akiknél folyamatosan szaladtak fel a kilók, ez még fokozottabban jelentkezett. Feltételezéseik szerint a családtagok és a barátok negatív visszajelzései is arra ösztönöznek, hogy háromszor is meggondoljuk, vajon érdemes-e megenni azt a szelet sajttortát. Ám hiába a nagy tudatosság, a kísértésnek mégis egyre nehezebb ellenállni. „Ha már egyszer felmerül, hogy engedünk a csábításnak, akkor a következő alkalommal még nehezebb lesz nemet mondani. Így azoknál, akik felszedtek pár kilót, nagyobb az esély rá, hogy tovább gyarapodik a súlyuk, és ez a személyiségükben bekövetkező változásokra vezethető vissza” – állítja Sutin.
„Bár elsőre úgy tűnhet, hogy kicsit ellentmondásos az eredmény, van benne valami igazság. Az utóbbi pár hónapban felszaladt rám néhány kiló, és mivel ennek tudatában is voltam, igyekeztem tenni ellene valamit. Így persze háromszor annyi döntést kellett naponta meghozni a boltban vagy a konyhában téblábolva: megvegyem, megegyem, szabad, nem szabad, hány kalória van benne, stb. Ezzel párhuzamosan sokkal kritikusabban szemléltem a külsőmet, és hiába fogadtam meg, hogy nem bámulom magam minden reggel fél órán át a tükörben, nem jött össze. Ennek persze az lett a vége, hogy zsongott a fejem a sok kérdéstől, és minden egyes nap elgyengültem előbb vagy utóbb. Sőt, a folyamatos döntéskényszer okozta frusztráció miatt még picivel többet is ettem mint előtte. Ugyan az evésben nem sikerült átlendülni a holtponton, de legalább a napi egy óra tornához és min. 5 km sétához szigorúan tartom magam” – írta K, aki hozzátette, lehet, hogy az ő esete nem a legjobb példa, mert alapvetően mindig nehezen dönt, vagyis szerinte azért annyira nagy változásról nincs szó, csak az arányok tolódtak el. Ugyanakkor reméli, hogy hamarosan sikerül megacélozni akaratát.
Bizony, ez utóbbi nagyon fontos. "Van egy barátnőm, aki nagyon hirtelen, alig pár hónap leforgása alatt felszedett kb. 20 kilót és percenként arról panaszkodik, hogy milyen kövér, de nem tesz ellene semmit. Ugyanúgy megiszik naponta két liter cukros üdítőt, és éjjel fél egykor is gondolkodás nélkül bevág egy tálca tiramisut nagykanállal" - válaszolta körkérdésünkre A., aki nagy ritkán maga is elcsábul egy-egy zacskó gumicukor láttán, de egyébként nem fogyaszt cukros üdítőket, fehér kenyeret és hamburgert, viszont hetente kb. négyszer eszik salátát, valamint levest. E. szintén nem tud mindig nemet mondani, de ez nem jelenti azt, hogy folyton kísértésbe esne: "Az tényleg bennem van, hogy azon az egy szelet süteményen már nem fog múlni az alakom, ezt végül is vehetjük úgy, hogy elcsábulok, mert nekem már nem oszt, nem szoroz. Viszont ha odafigyelek arra, hogy mit eszem és mondjuk egy hétig eszembe sem jut, hogy de bevágnék egy kis csokit, akkor baromi büszke vagyok magamra."
Ön mit gondol a kutatás eredményeiről?
Akármi is az igazság, a kutatás eredménye senkit ne ijesszen meg, az ördögi körből ki lehet szabadulni. „Én most 67 kg vagyok, másfél éve 97 kg voltam. Fura, de ilyen 80-85 környékén magabiztosabb voltam, mint most, viszont 90 felett már kényelmetlenül éreztem magam, hogy igazgatni kell a ruhákat, hogy lóg minden mindenhol, stb. Tudatosabb szerintem most lettem, mert megválogatom, hogy mit eszek, és ez hatással van a többi döntésemre is: rendszert hozott az életembe, hogy normálisan, odafigyeléssel étkezem” – mesélte D.
