A Nestlé gabonapelyhek támogatásával próbára tettük az édesanyákat, és olvasói történeteket kértünk olvasóinktól. A reggeli készülődést bemutató pályázatok közül a három legjobbat a Nestlé dietetikusa, Mihály Tekla, és az olvasók által megszavazott Sztár Szuperanyu, azaz Gubás Gabi választotta ki.
A legtöbb szavazatot elnyerő olvasó nyereménye egy közös reggeli a Szuper sztáranyuval és a Nestlé dietetikusával, Mihály Teklával; ezen túl pedig egy négyfős család egyhavi gabonapehely mennyiségét is megkapja, valamint egy alkalommal dietetikusi szaktanácsadáson vehet részt.
A zsűri szavazatai alapján a Szuperanyu címet a kétgyermekes Mrázné Schmidt Judit nyerte el. Az első háromba bekerült még Szendrey Sára és Takács Dóri pályázata.
A nyertes, azaz Szuperanyu pályázata
Ritkán veszek részt pályázatokon, de felkeltette az érdeklődésemet a játék, amelynek célja, hogy az édesanyák még tudatosabban figyeljenek gyermekeik és a teljes család étkezésére.
Nos, én nem vallom magam különleges Szuperanyunak, mert azt gondolom, hogy aki anyává válik, annak egyetlen lehetősége van: a lehető legjobb édesanyaként élni a mindennapjait. Hétköznapi édesanya vagyok, aki minden helyzetben, megannyi lehetőség közül választ, és igyekszik jó döntéseket hozni. Így vagyok az étkezéssel, a családom reggelizésével kapcsolatban is.
Előre leszögezem, hogy minden nem fér bele egy reggelbe. Akinek két gyermeke van, mint nekem, az tudja, hogy nyugodt öt percet találni szinte lehetetlen és kihívás egy óvodás és egy iskoláskorú gyerek mellett. Még akkor is, ha minden a megszokott kerékvágás szerint megy. Janka lányom októberben lesz 5 éves, Zoltán fiam szintén októberben tölti be a nyolcat. Két olyan gyermek, aki kicsi kora óta rendszerben éli az életét. Igyekeztem következetesen biztosítani nekik, hogy időben aludni menjenek, időben keljenek, ugyanazokban az időpontokban étkezzenek. Hogy tudják, mikor van itt a játék ideje, és mikor a beszélgetésé, mikor a reggelié.
Éppen ezért elkerültek olyan problémák, amivel sok anyuka szembesül. Például, hogy reggel nem éhes a gyerek. Az a kisember, aki este, időben vacsorázott, utána még volt alkalma játszani egy keveset, mesét olvasnak neki lefekvéskor a szülei, és ágyba kerül este kilencig, az szinte biztos, hogy kipihenten ébred, és ha látja maga előtt a példát, hogy az apu és az anyu minden reggel leülnek néhány percre az étkező asztalhoz, akkor ő maga is így fog tenni. Sosem kényszerítettem a gyerekeimet, hogy egyenek, azt főként nem erőltettem, hogy mit – sokkal inkább lehetőségeket tárok eléjük.
Hétköznap reggeleken nincs idő a „terülj-terülj asztalkám” típusú étkezésekre, és azt gondolom, igény sincs rá nagyon. De nálunk már előző este téma, hogy mi legyen a reggeli. Ezt már sokszor a vacsora közben megbeszéljük, hogy ki mit szeretne reggel háromnegyed 7 körül a tányérján látni (megjegyzem, így nekem is könnyebb dolgom van, mert nem kell azon tipródnom a korai kelést követően, hogy vajon mit ennének). Egy szelet kenyér felvágottal, sajttal és sok zöldséggel nem is olyan népszerű a mi családunkban, mint mondjuk egy tál müzli friss gyümölccsel és házi joghurttal; de a banánturmixos gabonapelyhet is nagyon szeretik.
Szerencsés helyzetben vagyunk, mert a kertünkben vannak gyümölcsfák, málnabokrok, amelyekről a gyerekek saját maguk szedik le a termést és falatozzák az ízletes gyümölcsöket, vagy zöldségféléket. Menő az ezekből készített gyümölcssaláta is, amit általában együtt készítünk el még este, ehhez pedig reggel mindenki szabadon kiválaszthatja, hogy mit kever hozzá: joghurtot, gabonapelyhet, müzlit. A saját készítésű túró- és sajtkrémek is kelendően a családunkban, ezeket is együtt készítjük el többnyire. A boltban együtt választunk hozzá kenyeret: igyekszem ügyelni arra, hogy lehetőleg teljes kiőrlésű legyen, de ki az, aki időnként nem kíván meg egy kiflit vagy egy zsemlét? A szendvicsek pedig a gyermeki méretekhez illeszkednek, inkább falatkák ezek, sok friss zöldséggel. Az iskolás uzsonnás dobozba is mindig kerül a szendvics mellé friss zöldség. Nagy kedvenc a piros paprika, répa és a karalábé.
A közös reggeli alkalmával többnyire átbeszéljük, hogy kire mi vár aznap. Lesz-e különóra, apa mikor jön majd haza, melyik ovis vagy iskolatársnak lesz szülinapja. 5 perc falatozás, egy jó beszélgetés, és indulhat a nap.
Persze ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, hogy ne kelljen kapkodni reggel, ahhoz nem csupán az kell, hogy Janka és Zolcsi időben lefeküdjenek – hogy fel is tudjanak kelni – hanem az is, hogy előző este felkészüljünk az új napra. Legyen becsomagolva az iskolatáska, kikészítve a ruha. Szerencsére nagyon okos és együttműködő gyermekeim vannak, reggel mindenki megigazítja az ágyneműjét ébredés után, és a pizsamát is összehajtva teszik le a fürdőszobába. Másként nehezen menne.
Szóval ezt látják a gyermekeim: minden reggel ugyanúgy indul, és mégis más. De ehhez az is kell, hogy az anyának és az apának is járjon az az öt perc, amikor rákészülnek a napra. Amikor ketten vannak, vagy éppen egyedül kortyolják a kávét, és végiggondolják a megannyi teendőt. Nálunk a gyerekek tudják, hogy mindenkinek jár az az öt perc reggel. Aztán összenézünk, a legkisebb felkiált, hogy „Indulás!!!”, és kezdődhet a nap.
Szuperanyu. Jó az elnevezés, de a lelkem mélyén szeretném hinni, hogy minden gyermeknek jár egy Szuperanyu. A „saját anyuja”.
Szendrey Sára pályázata
Két kisfiam van, 6 és 8 évesek, mindkettő igazi rosszcsont, nehéz őket az asztalnál tartani. A reggeli külön mizéria, ilyenkor mindenki kapkod, és ha nem tetszik az étel első látásra, lehetetlen ott tartani a lurkókat az asztalnál. Ezért félig saját magamtól, félig már a netről vett praktikákból mindig igyekszem a lehető legkreatívabb, legjátékosabb módon tálalni a reggelit.
A mondás szerint a reggeli a legfontosabb étkezése a napnak, ezért mindig igyekszem a lehető legtáplálóbb tálat összeállítani a gyerkőcöknek. Legtöbbször szendvicset vagy rántottát készítek, persze mindig a megfelelő mennyiségű zöldséggel, gyümölccsel kiegészítve. Csatolok egy képet a legutóbbi találmányomról, azt hiszem nagyon színes, a gyerekeknek különösen tetszett a vicces forma, és a szín kavalkád.
Szuperanyunak tartom magam, mert nap, mint nap fantáziadús, egészséges ételeket teszek a fiaim elé, és legtöbbször meg is eszik a főztömet!
Takács Dóri pályázata
A szerencsém az, hogy viszonylag nagy a korkülönbség a gyermekeim között (Flóra, 12, Marci, 5) így meg tudom valósítani a szakaszos készülődést. A nagylányom, Flóra, korán indul az iskolába, ezért így ő kel leghamarabb. Már nagyon önálló, egyedül kel, egyedül készül, de arra figyelnem kell, hogy egyen is valamit reggelire, ezért már előző este odakészítem a konyha asztalra a reggelijét.
A reggeli készülődésben én és a férjem vagyunk a soron következők, bár Ő gyakran szintén korán indul munkába. Amíg én készülődöm, hagyom Marcit aludni, így sokkal hatékonyabb vagyok: letusolok, felöltözöm, kávét főzök, reggelit készítek, összepakolom a napi szükséges holmikat. Mire végképp muszáj ébresztőt fújnom Marcinak is, én már készen vagyok, összepakolva, kisminkelve. Őt pedig az asztalon várja a reggelije, amely vagy egy kis lágy tojás, joghurt, vagy gyümölcslé kiflivel, néha-néha kalács a nagyi lekvárjával, de leggyakrabban valamilyen „nyuszibogyó”, ahogy a gyerekek hívják, azaz gabonapehely, vagy müzli tejjel.
Főleg amikor biztosra akarok menni a reggeli rohanásban, vagyis szeretném, hogy mindenképpen egyen valamit, de időben el is tudjunk indulni, akkor általában valamilyen gabonapelyhet kap tejjel és mivel a kedvencei közé tartozik, rimánkodni sem kell, hogy gyorsan belapátolja. Sőt, időnként az oviig tartó „hosszú” útra is viszünk magunkkal egy adagot uzsonnás dobozban, amelyet aztán közösen ropogtatnak tovább az autóban az unokatesókkal Gigivel és Millával.
Csak hétvégén tud a család együtt reggelizni, viszont akkor gyakran az ágyban lustálkodva, beszélgetve közösen tesszük ezt. Így a kép, amelyet a pályázathoz mellékelek is a nyári, szünidei reggeli pillanatokat örökíti meg, amikor késői kelés után, nagy egyetértésben reggelizik a két tesó.
