Luxusban dagonyáztunk a Várban

Megkűzdöttünk a turistákkal, és elsőnek vetettük be magunkat a Budavári Libamájfesztivál standjai közé, hogy körülnézzünk, milyen Magyarország új zászlóshajója a libamáj.

Eddig Orosházán rendezték, mostantól a Várban tartják a Libamájfesztivált. Hiába a megszorítások, itt még a fagylalt is libából készül. Megnéztük, hogyan próbálják meg az ország zászlóshajójává tenni a libamájat.

Péntek délben nyitotta meg kapuit a  Budavári Libamájfesztivál, melyet első ízben rendeznek meg a Budai Várban. A szisztéma a megszokott, belépő van (napijegy: 1900 Ft), amiért azt kapjuk, hogy még egy csomó pénzt otthagyhatunk a fabódékban, de ezt már a Gourmet Fesztiválon megszoktuk. A repikajára éhes újságírótömeget Borbás Mária - a mi Nigella Lawsonunk -  próbálta végigterelni a decens bódékon, és egészen meglepő módon csak a végén vérzett el.

A szisztéma egyszerű. Van nyolc étterem meg egy cukrászda és számos köréjük települt lekvár-, sajt-, vadhús és fűszerárus, na meg az elmaradhatatlan borosok. A karszalaggal egyet tehetünk, örülünk neki és meghallgatjuk ingyen a Balkan Fanatikot vagy éppen a Borra-való együttest. Kilenc vendéglátó ipari egységre szervezni a válság közepén egy ilyen rendezvényt bátor dolognak tűnik, bár a turisták jó célcsoportot jelentenek, talán ezért is lett a Várba helyezve a gasztrovásár. A rendezvény nem titkolt célja, hogy a libamájat népszerűsítse, merthogy mi vagyunk Európa legnagyobb feldolgozói.

A zászlóshajóként kikiáltott szárnyasoknak nem hiszem, hogy sok félnivalójuk lenne, hiába jó a libahús, ha a magyar csak Márton napon eszi mert olyan drága. A legtöbb étterem nem is a májra helyezte a hangsúlyt, hanem magára a húsra. Bár a  ludaskása több variációban és ízesítéssel is felbukkant, még mindig úgy tűnik, hogy a szakácsok nehezen lépnek ki a megszokott ízvilágból - ragaszkodnak a hagyományos fűszerezéshez, a megszokott diszítéshez, A szegedi Bistorant étterem vendéglátásból ötöst érdemel, olyan kedvesen kínálták az ételeiket ahogy azt kell. Remélem a lelkesedés vasárnapig is kitart. Ehhez képest a Kővári Grillnél vagy az életet, vagy az újságírókat utálják, olyan kényszeredetten osztogatták a kostolót, ami ráadásul még jó sem volt.

A terrinnek és a konfitált hagyma után nem sok esély maradt a túlélésre, de az érdi Pataki Cukrászda által kínált libamájas fagylaltot nem lehetett kihagyni, a sós karamellről nem is beszélve. A bazsalikomos ananásznak már nem jutott hely pedig izgalmas kombinációnak tűnt és a kapros fehércsoki kihagyása fizikai fájdalmat okoz.

Persze ahol vendéglátás van, ott vásárolni is lehet, ennek alapján a magyar zászlóshajó uszályai az alkoholok, a lekvárok a sajtok és némi fűszer. Nem túl bíztató az agrárium többi szereplőjére nézve, de bízom benne, hogy csak az ismeretlentől való félelem miatt maradtak távol a többiek. Egyébként ifj. Szepsy borát ne hagyják ki, apjához hasonlóan érzi, hogyan kell minőségi terméket előállítani, ha más nem ő akár zászló is lehet.

Készpénz nélkül nem érdemes útnak indulni, kártyát sehol nem fogadnak el, és a szelektív hulladékgyűjtés sem erőssége a rendezvénynek. Ha vasárnap mennének akkor kalap nélkül ne induljanak útnak, mert 30 fokot és ragyogó napsűtést ígérnek, árnyéknak pedig se híre, se hamva a Szent György téren. Akinek még van energiája, az ne hagyja ki a Ferenczy kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában, már nem sokáig van nyitva.

Oszd meg másokkal is!
Mustra