A barátságok egy része egyáltalán nem örökéletű, mert változunk, barátaink is változnak, és néha olyanokat követünk el egymás ellen, amiket nem lehet megbocsátani. De hogyan szakítsunk azokkal, akiket szimplán csak meguntunk? Vagy mit kezdjünk azokkal, akik ragadnak ránk? Barátságot csúnyán megszakítani épp annyira kínos, mint szerelmi kapcsolatot, szóval csak okosan!
5 kérdés és kiderül, a barátod-e!
Ha az illető elszedi a házastársunkat, vagy bemárt a főnöknél, akkor egyértelmű a helyzet, de ilyen szerencsére ritkán adódik. Kisebb hibák becsúsznak, de azokat hajlamosak vagyunk megbocsátani, és ez így is van jól: mielőtt kizárjuk egy jóbarátunkat az életünkből, mérlegeljük kicsit a következőket: jobban érzem magam, miután találkoztunk? Ha nem, akkor kezdhetünk gondolkodni, szükségünk van-e adott emberre. „Van egy haverom, akivel igazi feltöltődés együtt tölteni pár órát. Egy csomó mindent átbeszélünk, sokkal boldogabbnak érzem magam, miután megvitatunk egy-egy problémát” – mondja Frenk, akinek eszében sincs megszabadulni a havertól.
A második kérdés, amit fel kell tenni a nagy szakítás előtt, hogy a találkozás után jobb embernek érezzük magunkat? Hülye elvárásnak tűnhet, de végülis a barátság egyik fontos része a másik meghallgatása, és felvidítása, nem a lehúzása. Attól például kutyául tudjuk érezni magunkat, ha a baráti találka során végig arról beszélgetünk, X milyen hülye, Y mennyire ronda – egyszóval másokon köszörüljük a nyelvünk, és aljas módon kibeszélünk mindenkit. Azok, akik mások kicikizésében élik ki magukat, általában elégedetlenek saját életükkel, ez az elégedetlenség pedig ragadós – írja a squidoo.com.
A harmadik kötelező kérdés a barát leépítése előtt, hogy adott barát hozzátesz-e az életünkhöz? Tetszik neki, amerre tartunk, vagy csak annyi történik, hogy az ő problémái bekúsznak a mi életünkbe is? „Egyszer a barátnőmnek huzamosabb ideig volt egy problémás kapcsolata, én hallgattam meg mindig. Nem is volt szó másról. Egyszercsak azt vettem észre, hogy én is egyre többet veszekszem a pasimmal, átragadtak rám az ő gondjai. Nem volt más választásom, ritkítani kellett vele a találkozásokat” – mondja Mari.
A negyedik sorsdöntő kérdés az, hogy ha nem találkozunk, akkor hiányzik-e a társasága? Az ötödik ezzel kicsit összefügg, hisz nem fog nekünk egy olyan ember hiányozni, aki sose hallgat meg minket. Tehát: mi is szóhoz jutunk a kapcsolatban? Kiegyenlített barátságról van szó, vagy csak hallgatósága vagyunk egy önző embernek? „Egyik barátnőm, emlékszem, kifejezetten sokat keresett, sokat találkoztunk, de mindig főként magáról beszélt, kicsit zavart. Egy idő után már annyiszor hívott, hogy csak minden harmadik megkeresésére válaszoltam, aztán azokra se, és egyszercsak nem hívott többet. Az a furcsa az egészben, hogy nekem csak fél év után tűnt fel, hogy nem keres, akkor jutott először eszembe. Kicsit szégyelltem magam, de az az igazság, hogy azóta sem kerestem meg” – mondta Flóra.
Lekopás előtt beszéljük meg!
Egy korábbi cikkünkben sorra vettük a rossz barát-típusokat, akkor is a legtöbbször azt a tanácsot adtuk, hogy – ahogy a szerelmi szakításnál, úgy ez esetben is – mindenképp próbáljuk megbeszélni a másik féllel, mi a baj! Így a másiknak van esélye változtatni zavaró szokásain: lehet, hogy nem direkt beszél folyton magáról, csak mi nem nyílunk meg neki, és egy őszinte beszélgetés után ez megváltozhat. Azt se felejtsük el, hogy senki nem tökéletes: sokféle haverunk, barátunk van, sokféle élethelyzetre, mint például ivócimborák, munkahelyi haverok, sporttársak, stb – írja a lifehack.org. Ha tökéletes, minden élethelyzetben mellettünk álló, és mindent megértő barátra vágyunk, lehet, hogy a mi elvárásaink irreálisak, nem a barátainkkal van baj – ezt mindenképp gondoljuk át, mielőtt valakit elküldünk a fenébe, ahogy azt is, hogy az emberek megváltozhatnak: a közeli barátok is.
A változás akár olyan drasztikus is lehet, hogy már nem marad közös témánk. Akármennyire is veszettnek érezzük a dolgot, az (egykori) jóbarátokkal mindig legyünk őszinték. A jó kommunikáció sokat segít, bármi bajunk van, mindig próbáljuk meg megértetni a baráttal, akiből épp elegünk van.
Van, hogy nem szabadulhatunk a rossz havertól
Aztán van, hogy nem egy régi lelki társunk őrül meg, vagy csalja meg a férjét pont a mi párunkkal, hanem egy viszonylag új ismerős ragad ránk úgy, mint egy pióca. Az ilyen haverokat sem esik jól durván lerázni – akkor sem, ha igazi energiavámpírok –, de akkor mit tehetünk?
Az energiavámpírok társasága káros, a velük való kapcsolat nem esik jól, frusztrál, tehát a magunk érdekében tenni kell a felesleges jóbarátok ellen. Egy barátság akkor számít károsnak, ha kölcsönösen lehúzzák egymást a felek, ha egymás rossz szokásait erősítik, ha az erőviszonyok egészségtelenek (azaz az egyik fél elnyomja a másikat), és ha nem tudnak olyan dolgokról beszélgetni, amik igazán fontosak számukra az életben.
Az a jobbik eset, ha fokozatosan el tudjuk hagyni az ilyen emberrel a találkozásokat, de előfordul, hogy az eltűnés nem megoldható. Ilyenkor fel kell állítani a határokat: ha munkatárs, szobatárs, vagy családtag az illető, nem bánthatjuk meg végzetesen, de azt megengedhetjük magunknak, hogy csak akkor találkozzunk vele, ha muszáj, és ne meséljünk neki túl sokat magunkról, csökkentsük a bizalmas infók számát.
De, mi csak azért is kidobjuk!
Ha ennyit sem bírunk elviselni, készüljünk fel lelkileg a szakításra: első körben elég vele normális hangnemben megbeszélni, hogy a heti három találkozás helyett csak havonta egyszer szeretnénk. Lehet, hogy halálosan meg fog sértődni, ha elküldjük, és azt is be kell kalkulálni, hogy patkányságokat kezd terjeszteni a hátunk mögött, de ha elég ügyesen intézzük a dolgokat, és nem mondjuk meg kerek-perec, hogy nem kedveljük, akkor simán elhalhat a kapcsolat különösebb drámák nélkül is. Ráadásul, ha csak lassan eltünedezünk, akkor a későbbiekben még felmelegíthetjük a barátságot, ha épp úgy tartja kedvünk.
Ha minket koptatnak le
Van olyan barátunk, aki egyszercsak eltűnt az életünkből? Lehet, hogy minket is le kellett koptatni? Nézzünk magunkba: mindketten ugyanazt az erőfeszítést tettük-e meg, ugyanannyira fontos volt-e mindkettőnknek a barátság? Mindig csak mi kerestük a másikat? Ő mit tett értünk? De nem mindig vagyunk hibásak, ha egy jóhaver egyszercsak eltűnik. Az emberek változnak, mindenki életében vannak olyan barátok, akik eltűnnek idővel. Persze ha egyik haverunk látszólag minden ok nélkül felszívódik, megkérdezhetjük, mi a baja, de valószínűleg kitérő választ fog adni – esélyes, hogy nincs semmi baja, csak megváltozott az élete, az érdeklődési köre.
Akkor van értelme utánajárni a dolgoknak, ha fontos barátot vesztünk el, egyrészt mert tanulhatunk hibánkból, másrészt mert talán helyrehozhatjuk, amit elrontottunk. Ha túl vagyunk a szakításon, ne süppedjünk bele az egyedüllétbe, koncentráljunk inkább a megmaradt kapcsolatainkra és ismerkedjünk új emberekkel, illetve csináljunk egyedül is programokat. A legjobb, ha Facebookról és Iwiwről is hamar töröljük az illetőt, majd levonjunk a tanulságot: miért mentünk bele egy olyan kapcsolatba, ami ilyen rosszul ért véget? Miben változott meg barátunk? Mi mennyit változtunk?
Hogyan legyünk jó barátok?
A jó kapcsolat fenntartásához megfelelő kommunikáció és közös tevékenységek, hobbik, kölcsönös odafigyelés szükséges. Ha jó barátok szeretnénk lenni, időről időre tegyük fel magunknak alábbi kérdéseket:
Mikor hívtam fel utoljára a barátom, hogy megkérdezzem, mi van vele? (Ugye, ezer éve. Mindig csak akkor telefonálunk, ha valamit mesélni akarunk magunkról. Ez elég önző hozzáállás…)
Miket szoktunk együtt csinálni? Csak a közös ivás megy? Vagy már az se? Mikor próbáltam én utoljára közös programot szervezni a barátommal, és ő mikor próbálkozott? Közös élmények nélkül simán elhal a legjobb barátság is!
Mikor álltam utoljára úgy a bajban lévő barátom mellé anélkül, hogy neki kérnie kellett volna? Mivel és milyen gyakran viszonzom, hogy törődik velem? (Ha mindig csak elveszünk, sosem adunk, ne csodálkozzunk, ha jóbarátunk eltűnik. Az emberek gyakran nem is veszik észre, hogy önzőn viselkednek, foglalkozzon többet a barátaival!)
