OFW, azaz Overseas Filipino Worker: így nevezik angolul azokat a fülöp-szigeteki - elsősorban - asszonyokat, akik külföldön, hazájuktól távol vállalnak munkát családjuk támogatása érdekében.
Huszonévesen már el kell hagyniuk a férjüket
Mi bennük a különleges? Ezek az asszonyok - mert általában már a húszas éveik elején nagy részük asszony - kisgyermeküket és férjüket hátrahagyva egy másik országba indulnak szerencsét próbálni, ugyanis sokuknak nincs más lehetősége, ha a gyermekének megfelelő életet akar biztosítani. Mindezt mosolyogva teszik és képesek az élet minden apró pillanatának örülni.
A filippínó háztartási alkalmazottak megnevezése Helper, azaz segítő. Három hónapos hongkongi tartózkodásom alatt sikerült megismerkednem sokukkal, akik lenyűgöztek jó kedélyükkel, kedvességükkel és állandó mosolygásukkal. Ebédidőben vagy a szabadnapjukon az utcára sereglenek és a földre terített papír kartonokon ülve, hatalmasakat beszélgetnek, látszólag nagyon jól érzik magukat.
Nem látszik rajtuk, hogy rengeteget dolgoznak
Az apró termetű, kislányos arcú, kreol bőrű nők óriásként néztek fel rám, mert annak számítottam közöttük a 170 centimmel. Nem látszik rajtuk, hogy rengeteget dolgoznak, tulajdonképpen cselédként. Mások gyermekeit kell, hogy neveljék, a sajátjukat évente láthatják pár hétre, amikor munkaadójuk elengedi őket szabadságra. Skype-on tartják a kapcsolatot a gyermekeikkel, akik nem tudják mire vélni azt a pár hetet, mikor anyu nem a képernyőről kérdezi meg, hogy milyen volt az iskola.
A Fülöp-szigeteken nagyon kevés a munkalehetőség, amit az is jól mutat, hogy közel 10 millió fülöp-szigeteki él távol a hazájától. Ez a mennyiség a teljes lakosság 11%-a, 2005-ben az ország GDP-jének mintegy 13,5%-át a külföldön dolgozók küldték haza családtagjaiknak, 2009-ben 17.348 milliárd USD érkezett az országba külföldön dolgozó rokonoktól. India, Kína és Mexikó után a Fülöp-szigetek rendelkezik a legtöbb külföldön dolgozó állampolgárával.
Izgatottan várta, hogy Magyarországon írjak róla
Mind a kedvelt célországokban, mind pedig az anyaországában tömegesen nyíltak meg a külföldi munkaerő közvetítő irodák és van is munkájuk bőven. De nem csak a kisegítő munkákra jelentkezőknek közvetítenek állásokat, nagyon sok orvos, IT szakember, mérnök és építész hagyja el az országot jobb kereset reményében. Magasabb végzettség nélkül a nőknek lényegesen több lehetőségük van a külföldi elhelyezkedésre házvezetőnőként és ápolóként, diploma nélkül a férfiak elsősorban építkezéseken találhatnak munkát. Legtöbben, az USA-ba, a Közel-Keleten, Angliába, Mexikóba, Hongkongban, Olaszországba, Szingapúrban és Kanadában dolgoznak. (Forrás.)
A vendéglátó családomnál eltöltött idő alatt közelebbi kapcsolatba kerültem a család Helperjével és készségesen a rendelkezésemre állt egy interjú erejéig, mi több izgatottan várta, hogy Magyarországon megjelenjen a cikkem.
Ha sikerül, együtt élhet a lányával
A 24 éves Roxanne viszonylag rövid ideje dolgozik Helperként, minden vágya, hogy otthon Bagioban (Fülöp-szigetek északi részén található, 300.000 fős város) egy kis üzletet nyithasson, amivel támogatni tudja a családját és, ha sikerül neki, a kislányától sem kell távol élnie.
Roxie 20 évesen, fél év ismeretség után ment hozzá az akkor 23 éves férjéhez. Elmondása szerint szolid, de nagyon szép esküvője volt. Az esküvő után szinte azonnal teherbe esett, kislánya most négy éves, ő a szeme fénye. Sajnos férjével nagyon hamar megromlott a házassága, már a kapcsolatot sem tartják, nem látogatja kislányát, ezért amíg ő Hongkongban dolgozik, a nagyszülők nevelik.
Tanulni szeretett volna
Roxanne az egyetemen jogot szeretett volna tanulni, azonban nem sikerült a felvételi követelményeket teljesítenie, ezért elment a kedve a továbbtanulástól. Édesapja javaslatára jelentkezett a főiskolai ápolónőképzésre, ahova mindössze másfél évet járt, de nem bírta elviselni a halott emberek látványát. Ezért átjelentkezett egy másik képzésre, ahol szintén ápolónőnek tanult, de nem kellett műtéteken részt vennie. Másfél hónapos gyakorlatát gyerekek között töltötte és rájött, hogy a beteg gyerekek még szomorúbb látványt nyújtanak, mint a halottak. Külföldi munkára az után vállalkozott, hogy férjével végleg megromlott a kapcsolata.
Arra a kérdésre, hogy jelenleg boldog-e, felemás választ adott. Az életével elégedett, a munkájában nem boldog, hiszen napi 10-12 órát dolgozik, sokszor csak 2-3 óra alvásra marad ideje. A fülöp-szigetekiek olyan emberek, akik szeretnek élni, beszélgetni, nagyokat nevetni, így sokszor még ezt a csekély szabadidőt is pihenés helyett a barátaikkal töltik. A barátok biztosítják számukra a kapaszkodót a sivár mindennapokban.
A hasonló sorsú emberek
A hétvégi találkozókon kívül különböző vallási közösségekhez csatlakozva is tartják a kapcsolatot egymással. Annak ellenére, hogy egy-egy közösség akár a fizetésük 10%-át is elkéri a tagságért cserébe, egyre többen csatlakoznak. Roxanne véleménye szerint nagyon sokat segít nekik, ha egy olyan közösség tagjai lehetnek, ahol hasonló sorsú emberekkel találkozhatnak, imádkoznak, történeteket cserélnek, elmondása szerint ez nagyon sok fájdalomtól tudja őket megszabadítani.
Minden vágya az, hogy kislánya ne szenvedjen semmiben hiányt, és megfelelően iskoláztatni tudja, hogy neki már ne kelljen mások gyerekét nevelni a sajátja helyett. Sajnos hongkongi tartózkodása alatt csak a hétvégéken tudnak telefonon beszélni, mert a munkaadók többsége nem engedi meg, hogy munkaidőben telefonáljon.
Ha szegénynek születsz, nem a te hibád
Ő ezekkel a nehézségekkel nem törődik, igyekszik minden pillanatból a maximumot kihozni és a lehetőségekhez képest vidáman élni. Az egyik filippínó mondás az életfilozófiája, amely úgy tartja, hogy az teljesen normális, ha szegénynek születsz, nem a Te hibád, azt viszont, ha szegényen halsz meg, csakis magadnak köszönheted.
szerző: Czékmán Ágnes
A címlapfotó illusztráció: David Pham/ Flickr
