Kommunikáción elhasaló archetípusok

Zanza!

Hiányzik a szótáradból a „nem”? Túl gyakran csapsz az asztalra? Esetleg ügyes manipulátorként mindenkin átgázolsz? Ideje megtanulnod, hogyan intézd elegánsan a konfliktusokat!


Már megint túlórázol, de úgy vagy vele, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem”… Párod mindennap vitatkozik veled, és te csak nyeled a békát… A barátnőd a héten sokadjára kér szívességet tőled, mert tudja, hogy nem tudsz nemet mondani… Ismerős szituációk? Ha túl sokszor vallod, hogy jobb a békesség, vagy épp ellenkezőleg: szelídség helyett rendszeresen az asztalra csapsz, olvass tovább! Ugyanis kommunikációs problémáid vannak, de semmi gond – Csehák Hajnalka pszichológussal eláruljuk, merre érdemes keresgélned!

 

A kommunikáción elhasaló archetípusok

Szinte biztos, hogy mindannyian átéltünk már olyan helyzetet (kapcsolódjon az akár a munkahelyünkhöz, akár a párkapcsolatunkhoz), amikor csak órákkal vagy napokkal később kaptunk a fejünkhöz: „Basszus, azt kellett volna mondanom, hogy…” Egyesek azonban soha nem képesek ott és akkor megfelelően reagálni.

Egy részük az agresszivitásban látja a megoldást: rámenősek, arrogánsak, de csak azért, mert az alacsony önértékelésüket ezzel a látszólagos önbizalommal próbálják palástolni. Aztán vannak a manipulátorok, akik mások legyőzésével és elnyomásával próbálnak érvényesülni.

És van egy olyan csoport is – a passzívak –, akik igyekeznek észrevétlenek maradni, azt gondolják, értéktelenebbek másoknál. – Ők azok, akik képtelenek nemet mondani, nem érvényesülnek a munkahelyükön, nem vitatkoznak, nem tudják kinyilvánítani jogos haragjukat – jellemzi őket Csehák Hajnalka –, önérvényesítési képességük tehát valahol a béka feneke alatt van. Emiatt kudarcosnak érzik magukat, az „erősebbek” pedig vesztesnek tartják, és kőkeményen ki is használják őket.

 

Passzívak – miért nem tudnak nemet mondani?

– Mert rettegnek attól, hogy ha nem az „elvárt” módon viselkednek (vagyis ellentmondanak, kiállnak magukért), akkor senki nem szereti majd őket – mondja a pszichológus, és azt is hozzáteszi, hogy emögött szélsőséges (túl szigorú vagy épp túl engedékeny) nevelés, a gyerekkorban történt elutasítások vagy akár egy szóbeli bántalmazó partner állhat. Ráadásul csapdahelyzet van: sokan azt gondolják, ők a hibásak a félresikerült kommunikációért. Vegyünk például egy félénk nőt és partnerét, aki szóban rendszeresen bántja őt. A partner néhanapján nyilván „visszavesz”, és kedvesebb, a nő pedig azt gondolja, hogy: lám-lám, aranyos is tud velem lenni, vagyis ha veszekszik, kiabál, arról én tehetek.

Egyébként, ha valaki sokáig tűr, előfordulhat, hogy egyszer csak kontroll nélkül tör ki belőle az indulat. Ilyenkor aztán beüt a „minden mindegy” állapot: nem baj, ha kirúgnak, nem számít, ha szakít velem a párom.

 

Agresszívek, manipulátorok – nem kell annyira könyökölni

Valljuk be, a mai világban nem egyszerű érvényesülni. Sokan azt tapasztaljuk, hogy könyöklés, stiklik, harcok nélkül nem tudunk érvényesülni, előrejutni, ám Hajnalka szerint ez egy fals megközelítés. – Az élet minden időben nehéz. Sok emberrel találkozom, és állítom: kevés az olyan, akinek sétagalopp az élete. Tény, hogy manapság farkastörvények vannak, és nehéz érvényesülni, de ez senkit nem ment fel a viselkedése alól! Mindenkinek van döntési jogköre (és ebből kifolyólag felelőssége), hogy eltapossa vagy manipulálja-e a másikat, esetleg meghunyászkodik, avagy sem.

 

Ismerd fel a manipulátort!

A manipulátort kevés testbeszéd jellemzi, mimikája passzív, alig vannak gesztusai, kerüli beszédpartnere tekintetét.

A passzívak jellemzője a halk hang,
a kevés szemkontaktus, az ideges mozdulatok, a görnyedt testtartás.

Az agresszívakat éles, erős hangjukról, gyors beszédükről, lenéző tekintetükről, összezárt állkapcsukról ismerheted fel.

Elegáns konfliktuskezelés

Szó volt már manipulátorokról, agresszívakról, félénkekről – akik bizonytalanok képességeikben, ezért saját érdekeiket mások feletti hatalmuk által vagy mások kijátszásával érvényesítik. De vajon mi számít normális viselkedésnek, mi az arany középút? Ez az asszertív magatartás, amely ötvözi az önérvényesítést és mások érdekeinek figyelembevételét.

Elengedhetetlen kelléke az önbizalom. Hajnalka szerint az asszertív viselkedés a konfliktuskezelés elegáns, erőszakmentes módja. Az asszertív egyénnek nyugodt a beszéde, kiegyensúlyozott a hanghordozása, nyílt a tekintete, egyenes a tartása, és nincsenek parancsoló gesztusai.

 

Trénerek segítenek áttörni

Úgy tűnik tehát, hogy az asszertivitás – céltudatosság, következetesség, saját álláspont képviselése, meggyőző beszéd, mások érdekeinek tiszteletben tartása – a kívánatos magatartás. Aki kommunikációs helyzetekben gyakran tapasztal szégyenérzetet, vagy épp ellenkezőleg: túlzott indulatok törnek ki belőle, annak saját érdekében fontos lenne megtanulnia az asszertív viselkedést, és jó hír, hogy mindez valóban tanulható! Viszont ritka, hogy ezt a képességet valaki külső segítség nélkül tegye magáévá, a különféle könyvek inkább csak általánosságokat fogalmaznak meg. Egy tréningen viszont személyre szabottan dolgoznak a szakemberek.

 

Hogy mi történik egy ilyen kurzuson? Hogy miért kap kiemelt jelentőséget a testbeszéd? És vajon milyen egészségügyi problémákat okozhat, ha nem tudod érvényesíteni saját akaratodat?

 

Folytatjuk…

 

 

Blogmustra