Csíra – ahol az élet kezdődik

Zanza!

csira-hagyma-focus_1Egy apró, látszólag élettelen maggal kezdődik minden. Amikor azonban a magot levegő, víz és megfelelő hőmérséklet éri, robbanásszerű, látványos folyamat indul útjára: megkezdődik az a változás, amely a száraz magot eleven növénnyé varázsolja.

 

Az vagy, amit megeszel

Az így létrejövő magas rosttartalmú csírában, a különböző növényi kezdeményekben koncentrált formában van jelen mindaz a tápanyagmennyiség, vitamin- és ásványianyag-tartalom, amely egy fejlődő növény számára létfontosságú. Ha csak arra gondolunk, hogy a növény majd ezekből a tápanyagokból kezdi meg az életét, könnyen beláthatjuk, milyen óriási energia rejtezik már egyetlen csírában is. 
Ki kell, hogy ábrándítsam mindazokat, akik úgy gondolják, hogy a csírák eme fantasztikus tulajdonságát az emberiség a táplálkozási kultúra újraértelmezésével és átalakításával fedezte fel a biokultúra jegyében. Az „az vagy, amit megeszel” elve és az „olyanná válsz, amit elfogyasztasz” gondolata is évezredek óta foglalkoztatja az embert. Azaz, ha a szervezet egészséges működése érdekében hasznos, könnyen felszívódó, magas tápanyagértékű élelmiszereket fogyasztunk, minden esélyünk megvan arra, hogy egészségesek maradjunk. Bár eleinknek fogalmuk sem volt arról, hogy a csírák vajon milyen formában tartalmazzák a különböző tápanyagbombákat, tapasztalati úton rájöttek, hogy a csírák magukban hordozzák a csodálatra méltó ősi életerőt. Éppen ezért fogyasztották is őket.

 

Központi helyen a táplálkozáskutatásban

Már az ősi civilizációk is foglalkoztak csíráztatással. A kínaiak már időszámításunk előtt 3000-ben csíráztattak magokat. A legendás hírű kínai császár, Sheng Nung könyvében részletesen leírta, hogy a csírák salaktalanítják a szervezetet, és rendkívül átható gyógyító hatásuk van. A föníciaiak is fogyasztottak csírákat hosszú hajózásaik alatt, ezzel a módszerrel jutottak friss és nyers táplálékhoz. A XVIII. században a hajózás szörnyű betegségei közé tartozott a skorbut, amit Cook kapitány például csíráztatott árpából készített itallal gyógyított sikeresen. A második világháborúban, az élelmiszerhiány idején pedig a brit és az amerikai kormány támogatta a csírák emberi szervezetre gyakorolt jótékony hatásával kapcsolatban folytatott kísérleteket. A csírák pozitív hatását – ennek ellenére – tudományos szinten csak az utóbbi évtizedekben ismerték el, amikor az amerikai dr. Clive McKay, a táplálkozástudományokkal foglalkozó kutató a csírák nagy vitamintartalmára vonatkozó kutatási eredményével felhívta erre a közvélemény figyelmét.
A csíráztatás kérdése azóta központi helyet foglal el a táplálkozástudományi kutatásokban.

 

Miért/mire is jó a csíra?

A csírát élő élelmiszernek szokás nevezni, amelynek hatóanyagai könnyen beépülnek a szervezetbe, még könnyebben szívódnak fel, majd szinte salakanyag nélkül ürülnek ki. A csírák koncentrált vegyülettartalmuk, hatóanyaguk miatt képesek felvenni a versenyt egy kifejlett növénnyel. Azaz egy retekcsíra például több tápanyagot tartalmaz, mint maga a kifejlett növény, tehát ugyanazokkal az előnyökkel rendelkezik, ám jóval koncentráltabb formában. S bár határa nincs a csírafogyasztásnak, azaz annyit ehetünk belőlük, amennyi jólesik, azért az első alkalmakkor nem árt kitapasztalni hatásukat. Ha a szervezetünk megismerkedik a tápanyagokban igen gazdag csírákkal, és jól fogadja, nyugodtan fogyaszthatjuk őket bármely időszakban. De azért ne feledkezzünk meg arról sem, ha bizonyos növényfajtákra (káposzta, retek, hagyma) érzékenyek vagyunk, szervezetünk valószínűleg hasonlóan reagál a magjukból származó csírára is. Annyi bizonyos, hogy a csírák fogyasztásával nem kell csínján bánnunk, annyit ehetünk belőlük, amennyi jólesik. A csírákon alapuló étrend számtalan előnye közül érdemes megemlíteni, hogy a vitaminokban (A-, B1-, B7-, B10-, B11-, B12-, C-, D-, E-  vitamin), nyomelemekben, ásványi anyagokban gazdag csírák magas napenergiatartalommal rendelkeznek, magas enzimtartalmuknál fogva jó emésztést és anyagcserét biztosítanak, organikus sótartalmuk karbantartja a vérnyomást, magas rostbőségük az emésztésre van jó hatással, mellesleg a csírában gazdag étrend fertőtlenítő és gyulladásgátló hatású.
 A csíráztatás a mag számára kíméletes eljárás, az év bármely szakában alkalmazható: a magokból egyszerű módon, 2–5 nap alatt előállíthatók a finom, friss, ropogós csírák. Használhatunk speciális csíráztatóedényt (műanyag, cserép) vagy akár kilyukasztott fedelű befőttesüveget is. Áztassuk be a magokat egy éjszakára, majd másnaptól naponta legalább kétszer folyóvíz alatt átöblítve és lecsepegtetve tartsuk szoba- vagy konyhahőmérsékleten. 2–5 nap alatt rendszerint pár milliméteres csírák hajtanak ki. Nem kell túl hosszúra hagyni, a 4–6 mm általában ideális hossz, ekkor fogyasztható. Használhatjuk müzlibe keverve vagy salátákhoz is.

 

Blogmustra