Falánk vagyok, a burgert élvezem!

Mekibe menni ciki, mégis mindig tele van – a Dívány tesztje arról, mi van, ha elkap a Big Mac-kór, túlélheted-e a nem mindennapi zsír- és sómennyiséget, amihez az arany boltíves lánc juttat, akár akarod, akár nem…


Ismerőseim és saját házam táján körülnézve árnyaltabban fogalmaznék: inkább ciki bevallani. Valójában meglehetősen gyakran derül ki, hogy valakit elkapott a duplasajtburger- vagy a Big Mac-kór – vagy a toastról nem tud lemondani.

Ennél komolyabb a helyzet gyerekfronton, nem egy esti beszélgetéskor hallottam gyerekes barátoktól, hogy egy-két hasábkrumplizás, toastozás, és megvan az addikció. Van olyan ismerős, akinél a meki az 1-2-3 hetente esedékes balatoni autópályázás kelléke csupán, de a 2 éves gyerek már mutogat a kocsiból a McDrive-ra. Jó az üzletpolitika, a fiatalokkal lehet nyerni, a Pepsi is így jött föl.

A meki tehát kiveszni nem fog. Változni talán. Pár éve meg kell jelentetniük a termékeik tápanyagtartalmát, ami jó, mert tudhatjuk (részben legalább), mit eszünk. Erre dolgozták ki szép nevű Irányadó Napi Beviteli Érték- (INBÉ-) indexüket.

 

A teszt célja

Rég szeretnék egy jó INBÉ-tesztet végezni, zöldkártyát sem kaphat az USA-ba az, aki életében egyszer legalább nem csinálta végig. A tesztben arra keresem a választ, saját bevallásuk szerint egészségesek/egészségtelenek-e a mekitermékek abban a néhány vonatkozásban, amelyre átlagfogyasztóként ráláthatunk. Vagy ha úgy tetszik: lássam, összefér-e a meki a nap többi étkezésével, ha az egészség is szempont.

 

A teszt körülményei

Maga a McDonald’s adja a kezembe az eszközt, amelynek segítségével elhagyhatom a hosszadalmas, orvosi ellenőrzésekkel tarkított fizikai próbákat. Célom nem is egy tudományosan helytálló vizsgálat lefolytatása, csupán a kíváncsiság vezérel. A teszter a mcdonaldsmenu.info oldalon található – minden mekitálcára rakott papíralátét hátulja hirdeti. Tesztalanyaink megtestesítésére a csajomat és magamat választottam, a saját adatainkkal és életmódunkkal, valamint egy légbőlkapott gyereket:

– nő, 62 kg, 27 éves, közepes fizikai aktivitás;

– férfi, 75 kg, 35 éves, többek közt a Díványnak köszönhető alacsony aktivitás;

– gyerek, 25 kg, 8 éves, közepes fizikai aktivitás.

Napi egyetlen mekikajálást veszünk alapul a számításokhoz. A könnyebb érthetőség kedvéért két tesztalanyunk étkezési szokásainak változtatgatásával három-három karaktert is megformálunk: a nem túl rigorózus makrobiotikust (aki egyáltalán bemegy egy mekibe), a mainstream fogyasztót és a falánkot. Az étkezések során a tisztább tesztkörülmények érdekében a tesztalany folyadéknak csak ásványvizet fogyaszt. Szintén az egyszerűbb értékelhetőség miatt az alany nem eszik desszertet, abból a megfontolásból, hogy bármi eredmény is szülessen, azon nem segít, ha cukorral alaposan szét lesz csapatva!

 

A makrobiotikus

Megpróbál egészségesen étkezni, sok salátát fogyaszt. Kerüli az olyan ételeket, amelyben megtalálható a szénhidrát-fehérje, szénhidrát-keményítő, keményítő-fehérje, cukor-bármi más egyidejű kombinációja. Makrobiatikusunk nem a végletekig következetes, de nagyjából figyel az étkezésére, annyira legalábbis mindenképp, hogy desszertet például nem is fogyaszt étkezés után.

 

A mainstream

Érzi, hogy oda kell figyelnie az étkezésére, megpróbál a hallott információi alapján tudatosan és egészségesen választani, de gyakran elcsábul, és ismeretei is homályosak. Nem fordít igazán figyelmet arra, hogy mi is az egészséges táplálkozás, életében nem központi a kérdés, bár szokásaiban egyre többször érhető tetten a törekvés.

 

A falánk

Eszik, mert szereti. Ha jóllakott, akkor is bevág még pár falatot – csak az íze kedvéért. Bármikor gátlástalanul megenné a pacalra a lúdlábtortát, szerinte aki nem eszik rendesen, az nem is él.

 

Virtuális kísérleti alanyaink jellemvonásait kissé eltorzítottuk, tudományos következtetések levonására így valójában nem alkalmasak. Mivel azonban megkísérlik megfogni a típusokkal kapcsolatos sztereotípiákat, könnyebb kapaszkodót jelenthetnek a mindennapokban. Kezdjük meg a kísérletet tehát, és nézzük, mi történik, ha az alanyok egy reggeli, egy ebéd, illetve egy vacsora erejéig néha bemennek egy donaldsba:

 

A MEKITESZT TOVÁBBI RÉSZEI

Mit tartalmaznak a szendvicsek, saláták, lehet-e egészségesen enni gyorsétteremben? | Pasi a mekiben – TESZT

A komolyabban fogyasztó fiúk mellett ránéztünk, hogy jár a csaj, ha az arany boltíves láncnál kajál | Csaj a mekiben – TESZT

Ehet-e egy gyerek bármi egészségeset a McDonald’sban? | Gyerek a mekiben – TESZT

 

KÍSÉRLETÜNK EREDMÉNYEI

A kísérlet eredményeit egy újabb írásban foglaltuk össze, amelyet itt olvashatsz: Sóban, zsírban nagy – mekiteszteredmények

 

Oszd meg másokkal is!
Mustra