Mi a közös egy kínai textilgyárban és egy amerikai egyetem tanulmányi osztályában? Bár a két kontextus nagyon eltérő, abban hasonlítanak, hogy az ott dolgozó emberek a szervezeti hierarchia relatíve alacsonyabb szintjén állnak. Ezért is végzett ezzel a két csoporttal kísérleteket Sherry Jueyu Wu (Kaliforniai Egyetem) és Elizabeth Levy Paluck (Princeton). A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy mennyire változtatja meg a személyek halatommal, igazsággal és részvétellel kapcsolatos vélekedéseit, ha 6 héten keresztül olyan munkahelyi értekezleteken vesznek részt, ahol az övék a főszerep. A Nature hasábjain megjelent izgalmas tanulmányt a Research Digest beszámolója alapján foglaljuk össze.
Mi történt a kutatásban?
A vizsgálatokba összesen 97 munkacsoportot, azaz mintegy 2000 embert vont be Jueyu Wu és Paluck. A kutatás egyik helyszínén, egy kínai textilgyárban, a menedzsment osztja be a dolgozókat: az egyik csoport varrja például a pulóverek ujját, a másik a kapucniját. Az a hagyomány, hogy reggelente, munkakezdés előtt van egy találkozójuk, amelyen a felügyelő ismerteti az elmúlt nap teljesítményét, a követendő stratégiát, és meghatározza az elérendő célokat. A kutatásban részt vevő csoportok egyik fele továbbra is ezekre a meetingekre járt. A másik fele azonban heti egyszer részt vett egy 20 perces gyűlésen, ahol a felügyelő hátralépett, és hagyta, hogy a munkások maguk osszák meg a tapasztalataikat, az ötleteiket, és egymás között beszéljék át, hogy miként tudják fejleszteni a teljesítményüket, mik legyenek a következő heti célkitűzések. Ilyen találkozókat vezettek be a kísérletek másik helyszínén is, egy amerikai egyetem adminisztrációs osztályán.
Hetekkel később kérdőíveket küldtek a résztvevőknek
Egy hónap múlva azt nézték meg a tudósok, hogy a 6 héten keresztül zajló heti egyszeri, aktív részvételen alapuló találkozók hatottak-e az emberek attitűdjeire, összehasonlítva őket a kontrollcsoporttal (ahol nem vezettek be változást az addigi rutinhoz képest). Négy dolgot igyekeztek feltérképezni:
- a tekintélyhez való viszonyulást (például: Az engedelmesség és a hatalom tisztelete a legfontosabb erények, amelyeket egy gyereknek el kellene sajátítania.)
- az igazságos világba vetett hitet (például: Az emberek összességében azt kapják, amit megérdemelnek.)
- a különböző társadalmi csoportok közötti konfliktusokkal kapcsolatos vélekedéseket (például: Szerinted mekkora ellentétek vannak a gazdagok és a hétköznapi emberek között?)
- a munkán kívüli tevékenységekben való részvételt (például: Milyen rendszerességgel követed a politikai híreket?)
Kis ízelítő a demokráciából, és máshogy látod a világot
Noha a kínai gyári munkások összességében még mindig némileg egyetértettek azzal, hogy a tekintélyt tisztelni kell (az adminisztrátorok ezzel inkább nem értettek egyet), az mindkét földrészen kijött, hogy a demokratikus találkozókon részt vevő személyeknek számottevően negatívabb attitűdjeik voltak a hatalommal szemben, mint a kontrollcsoportoknak. Emellett kevésbé voltak hajlamosak hinni a világ igazságosságában, és úgy vélték, hogy komoly konfliktusok vannak a vezetői és a dolgozói réteg között a társadalomban. Több politikai hírt olvastak, és aktívabban vettek részt a családjukat érintő döntéshozatali folyamatokban. Azt a demokratikus működésmódot tehát, amelyet a munkahelyükön megtapasztaltak, képesek voltak az élet más területeire is átvinni, és egyre kritikusabbak lettek a hatalommal szemben.
Érdeke a hatalomnak, hogy tudatosabbak legyünk?
Az elnyomó hatalmak gyakran azt gondolják, hogy a kritikai gondolkodás fejlesztése nem kedvez nekik, hiszen akkor az ő hazugságaikon is könnyebben át fognak látni az emberek. Ha viszont csak kevés információval és eszközzel látják el őket, akkor rá lesznek szorulva az atyáskodásra. Azzal azonban sokszor nem számolnak ezek a rezsimek, hogy mekkora elégedetlenséget válthat ki, ahogyan az emberekkel bánnak, és hogy egyszer óhatatlanul ki fog ömleni ez a feszültség. Ezzel szemben ha képesek partnerként kezelni a dolgozókat, akkor motivált, elkötelezett, lojális munkaerőt kaphatnak. A fenti kutatásban például azok, akik demokratikus találkozókra jártak, kedvezőbb attitűdökkel rendelkeztek a vezetésről, úgy érezték, hogy törődnek velük és tisztelik őket. Ráadásul a saját munkaterületén mindenki hozzá tudott járulni a teljesítmény fokozásához, amivel a gyár is jobban járt.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
A kritikai tudat nem minden, de fontos első lépés
Fontos hangsúlyozni, hogy az emberek nem maguk választják, hogy kizsákmányolják őket, tehát a tekintélyuralmi helyzetekben nagyon sok rendszerszintű komponens érvényesül. Éppen ezért félrevezető, igazságtalan és áldozathibáztató dolog volna azt gondolni, hogy a tekintélyhez való hozzáállás változása egy csapásra orvosolná ezeket a problémákat. Azt viszont érdemes észben tartanunk, hogy csak azoknak fog hiányozni a demokrácia, akiknek tényleg volt lehetőségük arra, hogy testközelből szerezzenek tapasztalatokat róla. Ezt az építkezést pedig sosem késő lentről felfelé, a helyi közösségekből kiindulva elkezdeni.
