A kutya az ember legjobb barátja. Ezt ma már nem csak személyes tapasztalatból tudjuk, de a modern technológia segítségével e különös kapcsolat hátterét is egyre jobban megismerhetjük. Háziasításuk óta a legkülönbözőbb feladatok ellátására lehet megtanítani a kutyákat, módszeres tenyésztésükkel pedig az egyes fajták erősségei még kiemelkedőbbek lehetnek. Legjobb barátaink a pásztor- és vadászkutyáktól az ölebeken át a vakvezető és drogkereső kutyákig számos formában segítik életünket. Az egymás mellett eltöltött évezredek ráadásul ahhoz is elegendőnek bizonyultak, hogy e két faj érzelmileg is ragyogóan megértse egymást.
Állatkísérlet másképp
Egy tavaly publikált tanulmányban mexikói tudósok arra voltak kíváncsiak, mi állhat a hátterében annak az igen gyakori tapasztalatunknak, hogy a kutyánk pontosan megért minket. A kutatásban három neurobiológus, hat border collie, egy labrador, egy golden retriever és egy mágneses rezonanciával működő agyszkenner vettek részt. A négylábúak feladata annyi volt, hogy a szkennerben állva emberi arcokat ábrázoló fotókat nézegettek, miközben a gép felvételeket készített arról, ami a fejükben történt - mindez persze nem volt kötelező, avagy a kutyáknak elbóklászni is ért, ha éppen ahhoz támadt kedvük.
Hozzám szaladnak s térdemhez szorítják hosszú állukat
A kutyáknak mutatott képek eleinte boldog, illetve semleges arckifejezéseket ábrázoltak, a kutatók pedig azt figyelték, mennyiben tér el a különböző emberi érzelmekre adott reakció az állatok fejében. Az eredmények szerint a kutyaagy egyrészt megkülönbözteti az emberi örömöt a semleges érzelmi állapottól, másrészt pedig az is teljesen egyértelmű, hogy ez nem pusztán a látványon múlik. A boldog ember képe ugyanis specifikus izgalomba hozta a halántéklebenyt és az agytörzs egy részét, a látókéregben történt változások azonban nem voltak ennyire markánsak. A kutya tehát az egymástól képileg csak alig eltérő arcokra lényegesen eltérő reakciót mutatott, ami minden valószínűség szerint arra utal, hogy a mimika mögött rejlő emberi érzelem felismerésére is képes.
Szomorú vagy?
A nagy sikerre való tekintettel a kísérletet más érzelmekkel: haraggal, félelemmel és szomorúsággal is megismételték (ezek azok az alapérzelmeink, melyeket az egész emberiség - kultúrától függetlenül - ugyanúgy fejez ki, vagyis bármikor felismerjük akár egy afrikai, akár egy óceániai bennszülött arcán is). Az eredmények alapján úgy tűnik, a pozitív és negatív érzelmek megkülönböztetése igazán gyerekjáték a kutyák számára: a boldogságot mind a haragtól, mind a szomorúságtól, mind pedig a félelemtől sikerült elválasztaniuk. Nehezebb azonban a dolguk, ha a három negatív érzelmet egymástól kell megkülönböztetni. Ebből is a félelem és a szomorúság közötti különbség a legnehezebb, vagyis ezek váltják ki a leginkább hasonló aktivitást a kutyák agyában. Legalábbis ami a mozdulatlan arckifejezéseket illeti - más támpontok alapján (például a mozgás, szagok, hangok stb.) persze általában ezek sem jelentenek gondot.
Úgy tűnik tehát, hogy nem csak a kutyák töltenek be meghatározó szerepet életünkben, de mi is az övékben. A két faj közötti érzelmi kommunikáció persze nem csak az állatokon múlik: ha mi emberek is olyan érzékenyek tudunk lenni kedvenceink érzelmeire, mint fordítva, talán ők is azt mondják majd rólunk, mi vagyunk a legjobb barátjuk.
