A láthatóság a legfontosabb!

Zanza!

Június 30-án kezdetét vette az idei Budapest Pride. Talán nem mindenki tudja, hogy nem is egyetlen eseményről, hanem már egy tíznapos rendezvénysorozatról van szó. Karlik Cintiát, a Pride sajtószóvivőjét kérdeztük a médiavisszhangról, az elérhető programokról, és persze arról, mit tehetünk egyénként azért, hogy mindannyian egy elfogadóbb országban éljünk.

Az utcán sétáló embereket mutatni nem egy nagy szenzáció, a média így gyakran az extrém öltözeteken, az esetleges rendbontásokon keresztül tudósít a Pride-ról. Sokan ezért ezeken az önkényesen kiragadott mozzanatokon keresztül tudnak csak képet alkotni az egészről. Milyen ez a rendezvény valójában? Láthatjuk-e valahol a Pride igazi arcát? 

Aki a Budapest Pride Felvonulás igazi arcára kíváncsi, annak szeretettel ajánlom, hogy vegyen részt maga is a felvonuláson! A látogatók száma az utóbbi években a 20.000 főt is elérte, és egy vidám, felszabadult, de ugyanakkor sok társadalmi mondanivalóval rendelkező tömeggel lehet itt találkozni. 
HUS 0617 ok
Fotó: Huszti István / Index

A Pride-ot mint rendezvényt sokszor a felvonulással azonosítják, pedig valójában egy egyhetes programsorozatról van szó. Milyen programokkal, lehetőségekkel várjátok a résztvevőket?

Így van, a Budapest Pride Felvonulás egy 10 napos fesztivál része, ahol az idei évben 53 program kap teret. Ezek nagyon változatos programok, amiknek döntő többségét a közösség tagjai, magánszemélyek, civil szervezetek, művészi társulatok szervezik. Vannak sportprogramok, kerekasztal-beszélgetések, koncertek, színházi előadások, bulik, játékestek, kiállítások: a programokon idén olyan témák szerepelnek, mint nemi betegségek, aszexualitás, szivárványcsaládok helyzete, mentális egészség, gyűlölet-bűncselekmények kezelése, vallási témák. Reméljük, mindenki talál a változatos kínálatban olyasmit, ami kedvére való. 

Hogyan működik, hogyan segíti egy ilyen megmozdulás az LMBTQ emberek életét?

Ami szerintem a legfontosabb, az a láthatóság. Sok fiatal LMBTQ emberrel találkoztam, akik például kisvárosokból érkeznek, ahol nincsenek LMBTQ terek, vagy olyanokkal, akik nem férnek hozzá olyan tartalmakhoz és eseményekhez, amik megerősítenék őket abban, hogy nincsenek egyedül az érzéseikkel. Tőlük olyan visszajelzéseket kapunk, hogy nagyon sokat jelent nekik a felvonulás abban, hogy támogatást éreznek és szeretetet. A legtöbben nagyon sok gyűlölettel, elutasítással találkozunk a hétköznapokban, ezért nagyon fontos, hogy legyen egy olyan esemény, ami ennek pont az ellentéte. 

Tudjuk, hogy a felvonuláson nem csak egyének, de csoportok, szervezetek, cégek is rendszeresen képviseltetik magukat. Mit tesznek, és mit tehetnének például a vállalatok, munkahelyek azért, hogy könnyebb legyen ma Magyarországon előbújni, vagy LMBTQ emberként élni?

A kiállásuk nagyon sokat jelent, de ennél többre is szükség van, amit egyre több vállalat felismer. Olyan munkahelyi ajánlásokra, érzékenyítő képzésekre van szükség, amik segítik az LMBTQ munkavállalók helyzetét a hétköznapokban, aminek hatására félelem nélkül előbújhatnak.

Amennyire tudom, októberre, az előbújás napjára is programokkal készültök. Mennyire nehéz ma Magyarországon előbújni? Mit lehet tenni egyénként azért, hogy ez könnyebb legyen? Állampolgárként, ismerősként, barátként, szülőként?

Tavalyi közvéleménykutatásunk eredményei azt mutatják, hogy aki ismer LMBTQ embereket, nagyobb arányban támogatja egyenlőségüket. Ma Magyarországon az emberek 24%-a tud róla, hogy személyesen ismer leszbikus, meleg és biszexuális embereket. A társadalomnak és az egyénnek is nagy felelőssége van ebben: fontos, hogy elfogadóan, támogatóan kommunikáljunk, hogy kifejezzük, olyan emberek vagyunk, akiknek bátran elő lehet bújni. 
Blogmustra