5 dolog, amit otthon felejtünk utazáskor

Zanza!

Kevés frusztrálóbb dolog létezik, mint amikor üdülés közepén döbben rá az ember, hogy otthon felejtett valamilyen esszenciális, máskor szinte láthatatlan tárgyat, és egész napokat kell a helyettesítésükre pazarolnia.

 Az Amazon most összeszedett 5 olyan tárgyat, amit szerintük a leggyakrabban hagyunk otthon. A listát a hajtás után olvashatod! 

shutterstock 538647577

1. Telefontöltő

Viszonylag kicsi, ráadásul senki sem akar lemerülőben lévő telefonnal útnak indulni, így gyakran a konnektorban marad a töltő. Telefon nélkül pedig egy átlagosabb, normcore európai ország is háborús övezetnek tűnhet, hisz állandó online jelenlét nélkül nem élet az élet. Mintha kiradíroztak volna minket, eltűntünk a Föld színéről. Hasznos lehet utazáskor jó előre bekészíteni a bőröndbe egy póttöltőt, így elkerülhető a tragédia.

2. A fényképezőgép töltője, memóriakártyája

Persze magát a gépet is otthon lehet felejteni, de sokkal idegesítőbb, ha az megvan, de egy létfontosságú kiegészítő hiányzik. És mit ér egy nyaralás, ha nem a miriádnyi képből készült gyűjteményt később nem mutathatjuk meg a rokokonok és ismerősöknek?! Bizony, semmit sem! Az Amazon megint csak azt javasolja, biztos ami biztos tegyünk el egy plusz memóriakártyát.

3. Fogkrém

Pici és alig-alig gondolunk rá a hétköznapok során, így ez is gyakran otthon marad. Sok népszerű nyaralóhely boltosai számítanak is erre, ezért drágábban kínálják az ilyen termékcikkeket. Pedig nem mindig egy hosszabb repülőút után a legfrissebb az ember lehelete. Ne feledkezzünk meg kis mentolos barátainkról!

4. Fésűk és hajkefék

Szintén olyasmi, ami annyira mindennapos és magától értetődő, hogy hajlamosak vagyunk nem gondolni rá csomagoláskor. Kócos, csimbókos hajjal pedig nem leszünk fotogének. Víz közeli nyaralásokkor különösen fájó lehet a hiánya.

5. Fürdőruha

Általában akkor felejti el az ember, ha a tengerpart az úti cél, és kifejezetten jó idő van, rossz időben vagy a hegyekben mindig megvan. Megfelelő fürdőruha nélkül pedig nem élvezem én a strandot. 

Blogmustra