Ezt nem fogja elhinni: akkor van a legnagyobb esélye Oscar-díjat nyerni, ha ön amerikai színész, és olyan filmben szerepel, ami amerikai kultúrkörben játszódik. Ki gondolta volna? Néha azért nem árt a nyilvánvaló ügyeknek is kicsit utánajárni, hogy vajon tényleg így vannak-e.
Dr Niklas K. Steffens és kutatótársai a Queenslandi egyetemen alaposan megvizsgálták a kérdést. Mert egy dolog az, hogy sokaknak van sejtésük arról, hogy ki a legesélyesebb idén az Oscarra, fogadóirodák tömegei kalkulálnak oddszokkal, filmkritikusok elmélkednek arról, hogy melyek az Oscar-gyanús filmek, mégis érdekes lehet az, hogy mit mutatnak a tendenciák.
Ebben a kutatásban nem esztétikai, társadalmi és ízlésbeli szempontokat vettek figyelembe, csupán azt nézték meg, hogy a kreatív teljesítmény megítélését befolyásolja-e, hogy milyen társadalmi csoporthoz, vagyis országhoz tartozik valaki. Az elmúlt majdnem ötven év amerikai Oscar-díj és a brit BAFTA-díj jelöltjeit és nyerteseit elemezték.
Mindkét díj esetében az a hivatalos álláspont, hogy a nyertes a világ bármely pontjáról származó legkiválóbb filmes produkció lesz. Természetesen mindkét díjon többnyire az amerikaiak nyernek. Hiszen bár nem Amerikában gyártják a legtöbb filmet, és nem is ott adják el a legtöbb mozijegyet , mégis ott a legtöbb pénz, a legtöbb mozijegyekből származó bevétel, a legmagasabb színvonalú technikai megoldások és persze Hollywood. Szóval nem meglepő, hogy az Oscar és BAFTA-díjak több mint ötven százalékát amerikai színészek és színésznők kapták. Az arányok azonban érdekesek. Azt találták ugyanis, hogy több esélyed van díjat nyerni, ha ugyanahhoz a társadalmi csoporthoz, ez esetben országhoz tartozol, mint a bírálók. Oscar-díjat 69%-ban nyernek amerikai színészek és színésznők, a britek által osztott BAFTA-díjat viszont csak 52%-ban nyerik meg. És a briteknél is hasonlóan változik a mintázat: Oscart csak 18%-ban kapnak, míg BAFTA-díjat 34%-ban.
A kutatók ebből azt a következtetést vonták le, hogy az, hogy egy művészi, ez esetben színészi teljesítményt a befogadók rendkívülinek látnak-e, nem csak a színészi játék minőségén múlik (újabb meglepetés). Sokkal hajlamosabbak vagyunk igazán briliánsnak értékelni egy színészi produkciót, ha az illető színész vagy színésznő a saját kultúrkörünkhöz tartozik. Ebből mindjárt lehet következtetni arra is, hogy az amerikainál nagyobb vagy azt megközelítő filmgyártási kapacitással rendelkező két ország, India és Kína, miért nem rúg labdába ezeken a megmérettetéseken. Hiszen itt a bírálók és a filmek készítői, szereplői között még nagyobbá válik a kulturális távolság.
Az is feltűnő volt, hogy minél nagyobb a tét, annál inkább érvényesül ez a jelenség. A díjra jelölés már önmagában nagy elismerés, de azért mégsem akkora, mint megnyerni a díjat – erről például Leonardo DiCaprio tudna mesélni. A jelölés során még kiegyenlítettebbek a viszonyok: az amerikai színészek az Oscar-jelölések kétharmadát kapják. Viszont a díjat magát, már négyötöd részben amerikaiak nyerik.
Ugyanígy az sem mindegy, hogy milyen környezetben játszódik a film. Az Oscar-nyertes amerikai színészek mindössze 26%-ban kaptak díjat olyan filmért, ami nem amerikai környezetben játszódik. És az összes díjazott színész 88%-a amerikai kultúrkörben játszódó filmben szerepelt.
Végkövetkeztetésként Dr Steffens azt jegyzi meg, hogy a színészi minőség megítélését nagyban befolyásolja, hogy a színész és a befogadó azonos kultúrkörhöz tartozik-e.
És mit mond ez az arról, hogy február 26-án ki viheti haza a szobrocskát? Aktuálisan nem sokat, mert azért ott vannak az elég nagy százalékok, melyek csak kivételként erősítik a szabályt. Hosszabb távon, sok-sok adatot elemezve jön csak ki ez a sajátmagunk felé való részrehajlás. Mindjárt az idei BAFTA-díj is rácáfolt az elméletre, két amerikait, Emma Watsont és Casey Afflecket hozva ki győztesként.
Mindenesetre ha ön szeretné tudományosan megalapozott számítással megtenni tippjét arról, hogy ki nyeri az Oscart, akkor vegye figyelembe, hogy az Oscar-díjról jórészt amerikai bírálók döntenek.
