Zanza!

Vannak napok, amikor nem tudok rendesen enni. Van, hogy sokat rohangálok, megbeszélek: nincs lehetőségem nyugodtan leülni. Van, hogy nem tudok otthonról meleg ételt hozni, rendszeresen rendelni luxus, a vállalati menza meg leginkább iszonyú. Nem mintha őrült nagy elvárásaim lennének, nem akarok én Széll Tamás művein élni, bőven elég az is, ha mondjuk minden második húsfalat mentes a mócsingtól, akad zöldség a kosztban, és nem főzik szét a tésztát. De van, hogy ez sem jön össze. Olyankor pedig valahogy ki kell húzni a napot. Például pogácsával, gyümölccsel, édességgel. Vagy bármivel, ami a szerkesztőségben van és ehető.

Remélhetőleg ön szerencsésebb nálam, vagy legalábbis ügyesebben megoldja a munkahelyi étkezést, de talán még ennél is lehetne jobban csinálni. A Cornell Egyetem gasztropszichológusai szerint legalábbis a munkahelyek többségének van hova fejlődnie az egészséges étkezés tekintetében, ráadásul ez a fejlődés néhány egyszerű trükkel könnyen meg is valósítható.

Ne egyen az asztalánál!

Nyilván gyors és hatékony megoldás, ha az asztalunknál, munka közben eszünk, de a kutatások szerint azok, akik így ebédelnek másoknál elégedettlenebbek munkájukkal, és nyűgösebbnek, morcosabbnak ítélik munkatársaikat is. Összességebben tehát rosszabbul érzik magukat a munkahelyükön. Ráadásul az, aki az asztalánál eszik, a nap folyamán társainál több kalóriát is visz be a szervezetébe. Persze a kutatásból nem derül ki, hogy a kellemetlen munkahelyi környezet vagy a munkaállomáson való étkezés volt előbb, de mindenesetre jobb, ha valahol máshol ebédelünk. 

shutterstock 422214607

Egyen együtt munkatársaival!

Ha már egyedül enni rossz, adja magát a kérdés, hogy vajon társaságban jobb-e. A kutatások szerint jobb. Kiderült, hogy ha a munkatársainkkal közösen ebédelünk, hatékonyabban dolgozunk, együttműködöbbek vagyunk, és szorosabbnak éljük meg a kollégákkal való kapcsolatainkat is. Ez persze nem feltétlenül a közösen elfogyasztott ebéd hatása, inkább azé, hogy evés közben kötetlenebbül beszélgetünk egymással. Mondjuk ilyen helyzetben a férfiak többet esznek. De a nők legalább kevesebbet.

Az egészséges étel legyen szem előtt!

Könnyebben megkívánjuk azt az ételt, amit látunk, ami esztétikus, ami könnyen elérhető. Nem véletlen, hogy Wansink szerint az egészséges étkezés legegyszerűbb módja, ha a gyümölcsöket és zöldségeket a közelünkben, látható helyen tartjuk. A gasztropszichológus vizsgálatában megállapította, hogy amikor a gyümölcsöket egy szép tálban, a fali kulcstároló alatt, vagy éppen a menzán, a pénztár mellett helyezték el, az emberek sokkal valószínűbben vettek belőle, mint egyébként.

A cukor minél messzebb van, annál jobb

Ahogy az egészséges ételeket közel és könnyen elérhető helyre érdemes tenni, úgy a cukrot, csokit, felesleges rágcsálnivalókat minél távolabb. Wansink és kollégái megfigyelték, hogy minél nagyobb erőfeszítést kell tenni az embernek a nassolásért, annál valószínűbb, hogy lemond róla. Végre egy élethelyzet, amiben menő a lustaság.

A nassolásból a kevesebb több  

Vajon mennyi csokitól leszünk elégedettek? A Cornell Egyetem kutatásai szerint kevesebbtől, mint hinnénk. A vizsgálatsorozatban a pszichológusok csokis sütit, almás pitét és csipszet adtak az embereknek, és megnézték, hogy vajon negyed órával a nassolás után elégedettebbek vagy éhesebbek voltak-e azok, akik kevesebbet ettek. Nem voltak. A többet és kevesebbet fogyasztó csoport hangulatában és éhségérzetében nem volt különbség, a kalóriák számában viszont annál inkább. A tanulság tehát az, hogy simán ehetünk keveset, ha nassolni vágyunk. Úgy is jó lesz.

shutterstock 289050113

A menzán a gyümölcsöt érdemes keresni!

Bár a menzákat általában nem úgy tervezik, hogy a gyümölcs legyen az első, amit fel lehet markolni - már ha van egyáltalán gyümölcs - mégis érdemes tudatosan erre törekedni.  A kutatások szerint ugyanis, ha a gyümölcsöt keressük először a menzán, akkor a következő ételválasztásaink is egészségesebbek lesznek.

Ahogy ezekből a vizsgálati eredményekből is látszik, az, hogy miből mennyit eszünk messze nem csak az éhségünkön vagy az ízlésünkön múlik. Wansink mókás kísérleteiben tucatszám bizonyítja, hogy étkezési szokásaink sokkal inkább függnek a külső körülményektől és az aktuális érzelmeinktől, mint testünk valós igényeitől. Arról, hogyan befolyásolja a környezetünk az ételhez való viszonyunkat, a testsúlyunkat többet is megtudhat, ha meghallgatja pszichológiai rendezvénysorozatunk következő előadóját, dr. Forgács Attilát, Az evés lélektana című könyv szerzőjét. Jegyet a képre kattintva vásárolhat, remélem önnek még maradt. 

A testsúlyom és én, avagy az evés lélektana 640x360.png
Blogmustra