Tudjuk, hogy a rágódás az egyik legrosszabb dolog, amit a lelki egészségünkkel tehetünk. Tudjuk, hogy amikor újra és újra végigpörgetjük a fejünkben közeli vagy távoli múltunk fájdalmas eseményeit, kudarcunk, megszégyenülésünk, csalódottságunk történetét, amikor parttalanul ostorozzuk magunkat, és az agyunk vissza-visszatér a fájdalmas gondolatokra, akkor - ha meg akarunk szabadulni a fájdalomtól - ki kell rántani magunkat ebből az ördögi körből. De vajon hogyan?
Azt nem tudjuk megtenni, hogy tudatosan nem gondolunk a fájdalomra, hogy izomból letiltjuk a rágódást. A gondolatelnyomásnak ugyanis paradox hatása van: minél inkább igyekszünk nem gondolni valamire, az annál erősebben tölti ki az elménket. Éppen ezért kétféle megoldás közül választhatunk: vagy igyekszünk lekötni a figyelmünket valamivel – bármivel, amire nagyon kell koncentrálni –, vagy maradunk mégis a rágódnivalónknál, csak éppen megpróbáljuk máshogy megközelíteni Legalábbis Ed Watkins az Exeter Egyetem pszichológus professzora ezt a megoldást ajánlja a PsyBlog oldalán.
A professzor kutatási alapján azt javasolja, hogy igyekezzünk a kellemetlen eseményt minél alaposabban, részleteiben felidézni. Mit éreztünk, láttunk, hallottunk pontosan? Milyen illatokat éreztünk? Milyen hangszínen beszéltünk? Milyen szavakat használtunk? Mit csináltunk az esemény után?
"A kísérleti helyzetben azt tapasztaltuk, hogy ha az emberek a kellemetlen esemény konkrét részleteire, a környezetre, a szenzoros élményekre, a történések sorrendjére koncentráltak, érzelmileg könnyebben küzdöttek meg a stresszel, mint azok, akik az esemény jelentésén és következményein gondolkodtak." - állítja a professzor. Ez a módszer eredményesnek bizonyult depressziós betegeknél is, ahol a negatív életeseményeken való folyamatos rágódás gyakran rontja a betegek állapotát. Ed Watkins professzor szerint tehát a rágódás ellenszere a fájdalmas történések konkrét elemeinek tudatos újrajátszása lehet. Azt, hogy mindenkinél működik-e a módszer nem tudjuk, de kipróbálni érdemes.
