Mi köze van a születési sorrendnek ahhoz az emberhez, aki ma vagyok?

Zanza!

Én is, én is! Körülbelül kamaszkoromig ez volt az egyik becenevem a családban. Nem véletlenül. Tizenhárom hónappal idősebb bátyámra mindig felnéztem; és mivel gyerekként nekem ő volt a közvetlen példa arra, mit és hogyan lehet vagy kell (vagy éppen nem szabadna) csinálni, büszkén bólogattam, amikor nekem szegezték kedvenc költői kérdésemet: „Ha a testvéred a kútba ugrik, akkor te is?” „Mi az, hogy?!” Persze néha bunyóztunk is, és előfordult, hogy lázadtam; hogy csak azért sem azt gondoltam vagy cselekedtem, amit a bátyám. Jóval később, felnőttként gondolkodtam el azon, hogy ő mennyire céltudatos, racionális, magabiztos és sikerorientált személyiség, én pedig mennyire nem ilyen vagyok (persze van, aki szerint igen, a magam módján). Kíváncsi voltam, hogy milyen mértékben befolyásolja a születési sorrend a személyiségfejlődést, és bár igaz, hogy emellett rengeteg más tényezőt figyelembe kell venni, a szakértők szerint a gyereknek a családban betöltött pozíciója is számít.

GettyImages-515392350
Fotó: Bettmann

Kis mértékben, de számíthat

A 19. században Francis Galton pszichológus, biológus és antropológus figyelt fel arra, hogy tudós kollégái valamennyien elsőszülöttek és esetükben az intellektuális siker a család figyelmének és elvárásainak köszönhető (elvégre az elsőszülöttek az örökösök); majd az 1920-as években Freud munkatársa, Alfred Adler feltételezte, hogy amikor egy kistestvér letaszítja trónjáról, az elsőszülött neurotikus, énközpontú és főnökösködő lesz. A pszichiáter elmélete szerint a legkisebb gyerek elkényeztetett, nyitott és éretlen, míg a középső független, lázadó és viszonylag egészségesebb a többieknél. (Adler egyébként középső gyerek volt.) Azóta rengeteg, egymásnak ellentmondó tanulmány látott napvilágot a témában; egyesek könyvet írtak a születési sorrend jelentőségéről, míg mások humbugnak állítják azt be. Szerintük az általánosítások miatt könnyű magunkat bekategorizálni különböző személyiségtípusokba, és nem kellene akkora feneket keríteni egy olyan jelenségnek, aminek a kutatások szerint is csekély, vagy rövid távú hatásai vannak a személyiségfejlődésre.

A testvérek kapcsolata

Egy csecsemő nagyon hamar elkezd kötődni a nagyobb testvéréhez, testvéreihez. Gyakran több időt tölt velük, mint a szülőkkel, és nagyon hamar játszópajtást lát a másikban (pl. amikor a baba visszamosolyog a nagyobb testvérre, az egy jó megerősítés a játék folytatására). Az idősebb testvér szeret "anyáskodni"/”apáskodni”, parancsokat osztogatni, és sokszor szinte bármilyen őrültségre ráveszi a kisebbet. Közben a nagy megtanul felelősséget vállalni, irányítani. A kicsi pedig általában mindenben utánozza, ami nagyon mókás, ugyanakkor ezáltal gyakran sokkal gyorsabban fejlődik, pl. gyorsabb a mozgásfejlődése, hamarabb megtanulhat járni, hamarabb elkezdhet beszélni, hamarabb lehet szobatiszta, sokkal szociábilisabb, könnyebben beilleszkedik kortárs csoportba stb. – írja Ranschburg Jenő a Szülők könyvében, de természetesen ezek csak általánosítások.

"Pszichológusként és anyaként is az a tapasztalatom, hogy mennyire fontosak egyéb tényezők is, mint a várandósság és a szülés körülményei, a baba veleszületett temperamentuma, a genetika és a környezeti hatások összjátéka, valamint a testvérek közötti korkülönbség" - mondta a Díványnak Bekecs Boglárka pszichológus, családterapeuta-jelölt, jelenleg főállású kismama, aki a harmadik gyermekét várja. "Vizsgálatok bizonyítják, hogy az elsőszülöttek intelligencia-hányadosa - bár elenyésző mértékben, de - gyakran magasabb. Ez valószínűleg azért van, mert a szülőknek még több idejük van az elsőként érkező gyerekkel foglalkozni. De az is megesik, hogy a rangidős gyerekek sokszor bizonytalanabbak, szorongóbbak később született testvéreiknél, mert a szülők maguk is még bizonytalanabbak szülőszerepükben, például gyakrabban kérnek segítséget" – magyarázza a pszichológus. 

"Fontos azonban, hogy a születési sorrendből következő, személyiségünkre kifejtett hatások általánosítások, amelyek leegyszerűsítik a körülöttünk levő világot, megkönnyíthetik önmagunk és embertársaink (partnerünk, gyermekeink) viselkedésének megértését. Ugyanakkor éppen ezért kell velük óvatosan bánnunk. Gondoljunk bele, hogy ha az emberek nyolcvan százalékára igazak az adott állítások, mi történik a fennmaradó húsz százalékkal? Nagy veszélyeket rejthet magában, ha valaki önmagát próbálja besorolni, de nem sikerül és emiatt összezavarodik, nem érti, hogy ő miért különbözik. Vagy épp ellenkezőleg: ráillenek a felsorolt tulajdonságok és ezzel mintegy felmentést ad magának bizonyos (negatív) viselkedésekért és nem fejlődik tovább a személyisége pozitív irányba. Ilyen például az a hozzáállás, hogy Én azért vagyok felelőtlen/bohóckodom sokat, mert középső gyerek vagyok és a kisebb testvérem nagyon hamar utánam született. Vagyis a szüleim tehetnek róla, hogy most itt tartok. Jó, ha megismerjük gyengeségeinket, de utána tovább kell dolgoznunk, hogy változtathassunk rajtuk, akár egyedül, akár a megfelelő szakember segítségével" - figyelmeztet Bekecs Boglárka.

Kevin Leman amerikai pszichológus Születési sor(s)rend című könyvéből megtudhatjuk, hogy az eddigi megfigyelésekből levont következtetések alapján nagy általánosságban milyenek az egykék, az elsőszülöttek, a második, harmadik és sokadik, illetve utolsó gyerekek egy családban. A szerző maga is hangoztatja, hogy a szülési sorban elfoglalt helyünk csak egy a számos tényező közül, amik hatással vannak szellemi és érzelmi fejlődésünkre, a szülőknek mégis fogódzót adhat, ha úgy érzik, elakadtak a nevelésben. 

shutterstock 420457105

A rangidősek

Az elsőszülöttek és az egykék általában megbízhatóak, módszeresek, lelkiismeretesek, és jellemző rájuk, hogy feketén-fehéren látják a világot. Határozott elképzelésük van jóról és rosszról, és úgy gondolják, hogy a dolgokat csak egyféleképpen lehet jól elvégezni. Ezenkívül teljesítményorientáltak, mondhatni, született vezetők. Az egykék még rátesznek erre egy lapáttal: a könyvek a legjobb barátaik, önállóan szeretnek tevékenykedni, és korukat meghazudtolóan érett a viselkedésük – 7-8 évesen már kész kis felnőttek. Leman szerint sem csoda, hogy az elsőszülöttekkel szerfelett gyakran találkozhatunk olyan állásokban, amelyek precizitást, erős koncentrálóképességet és megfeszített szellemi munkát igényelnek. „A kutatások is alátámasztják, hogy az elsőszülöttek motiváltabbak és teljesítményorientáltabbak a később születetteknél. Komoly hányaduk tudományos, orvosi vagy jogi területen köt ki, de a közgazdászok, a könyvelők, a vezető tisztségviselők, a mérnökök és a számítógépes szakemberek között is nagy arányban találhatunk egykéket és elsőszülötteket” – írja a szakértő.

Tipikus vonás Erősség Gyengeség
Vezetői rátermettség Magára vállalja az irányítást; tudja, mit kell tenni. Alááshatja mások kezdeményezőkészségét, és hatalmaskodóvá, agresszívvá válhat.
Agresszivitás Tekintélyparancsoló: mások önként csatasorba állnak mögötte. Átgázolhat másokon; érzéketlenné és önzővé válhat; csak a célra összpontosít, és figyelmen kívül hagyja mások érzéseit.
Szolgálatkészség Együttműködő, jó csapatjátékos. Kihasználhatják, elnyomhatják vagy rászedhetik.
Maximalizmusra való hajlam Mindent úgy végez el, ahogy azt kell, és mindent megtesz, hogy alapos munkát végezzen. Túl kritikus önmagával/másokkal szemben; sohasem elégedett; halogatja a dolgokat, mert fél, hogy a munkája nem minősül „elég jónak”.
Összeszedettség Mindent kézben tart, átlátja a dolgokat; tartja a napirendet és a határidőket. Túl sokat aggodalmaskodik a rend és szabályok miatt, és nem elég rugalmas; türelmetlen a szétszórt vagy kevésbé akkurátus emberekkel szemben; a váratlan események kihozzák a sodrából.
Lendületesség Ambiciózus, vállalkozó szellemű, energikus, kész áldozatot hozni a siker érdekében. Túl nagy stressznek és nyomásnak teszi ki magát és a munkatársait.
Módszeresség Célokat tűz ki és el is éri őket; hatékonyabb másoknál; belső kényszere, hogy megtervezze a napirendjét. Elveszhet a tennivalók dzsungelében, szem elől téveszti a tágabb perspektívát, nem látja át, hogy az adott helyzetben mi a legfontosabb teendő.
Racionalitás Józan gondolkodású; számítani lehet arra, hogy nem cselekszik meggondolatlanul. Tévedhetetlennek képzelheti magát, és süketté válhat az intuitív, ösztönös meglátásokra.
Tudományos érdeklődés Jellemzően falja a könyveket, és élvezettel halmozza az új ismereteket; jó problémamegoldó, a dolgok mélyére lát. Túl sok időt veszteget az információgyűjtésre, miközben nem halad a teendőivel; túl komoly, nem látja meg a dolgok humoros oldalát.
GettyImages-515142390
Fotó: Bettmann

A "szendvicsgyerekek"

„A középső gyerekek sokszor hátrányosabb helyzetben vannak és a szülői figyelem felkeltéséért bohóckodásra vagy rosszalkodásra hajlamosabbak a többieknél” – állítja Bekecs Boglárka. „Őket a legnehezebb körülírni mind közül, de annyi biztos, hogy épp az ellentétei a sorban épp felettük álló testvérüknek. Ha az elsőszülött tiszteli és betartja a szabályokat, a második felrúgja azokat. A középső gyerekek nem állnak be a sorba, nem úgy táncolnak, ahogy más fütyül. Hajtja őket a versenyszellem, ugyanakkor hűségesek, és életre szóló barátságokat kötnek és a családban rendszerint ők tölti be a békeközvetítő szerepét... A középső gyerek kicsit olyan helyzetben van, mint szürke szamár a ködben, ami persze nem mindig hátrány. Ha az ember fia/lánya úgymond láthatatlan, akkor az sem szúr szemet, ha néhanap lusta vagy flegma. Közel sem nehezedik rá olyan nagy nyomás és annyi elvárás, mint a sorban előtte állóra. Ennek viszont az a hátulütője, hogy ha nincsenek vele szemben elvárások, nem fogja kihozni magából azt, amire képes lenne” – írja Leman, aki emellett két lábon járó ellentmondásként definiálja a szendvicsgyerekeket.

„Mivel a későbbi gyerek a közvetlenül előtte született testvéréhez igazodik, nem lehet pontosan megjósolni, hogyan is fog viselkedni, vagy milyen irányba fejlődik a személyisége. (A leágazáseffektus szerint minden gyerek a közvetlenül fölötte állót látja maga előtt, őt figyeli meg, és a tőle látott mintához igazítja az életét.) Lehet szolgálatkész vagy ellenszegülő, áldozat vagy mártírtípus, de lehet irányító vagy manipulátor is. Csupa „ha” jellem, akit számtalan, különböző irányból érkező benyomás formál. Több középsőtől hallottam már, hogy szinte észrevétlennek érezte magát gyerekkorában, egy páciensem például így fogalmazott: Minden dicsőség a bátyáimnak jutott, a figyelem a kishúgomnak, én meg csak úgy voltam” – meséli a pszichológus. Úgy tűnik tehát, hogy a szülők figyelme valóban könnyen átsiklik a középsők felett.

Tipikus vonás Erősség Gyengeség
Gyerekkorában beszorított helyzetben érezte magát Nem lett elkényeztetve. Lázadozhat, mert úgy érzi, kilóg a sorból.
Ésszerűek az elvárásai Mivel az élet nem mindig bánt igazságosan vele, nincs elkapatva, egyszersmind realista. Az igazságtalan bánásmód miatt gyanakvóvá, cinikussá vagy éppen keserűvé válik.
A társaság lelke Nagyon fontosak számára a kapcsolatok; sok barátja van, és jellemzően kitart mellettük. Túlságosan előtérbe helyezi a barátait, akár a józan ítélőképességét is felfüggeszti, csak hogy meg ne bántsa őket.
Független gondolkodó Kész változtatni a dolgokon, hajlandó kockázatot vállalni, a maga útját járja. Csökönyösnek, önfejűnek tűnhet, aki nem hajlandó az együttműködésre.
Kompromisszumkész Jól kijön másokkal, ügyesen elsimítja a nézeteltéréseket, és közvetít a vitás felek között. Úgy tűnhet, hogy mindenre hajlandó a békesség kedvéért, ezt mások kihasználhatják.
Diplomatikus Igazi békéltető; előszeretettel tisztázza a vitás kérdéseket; képes a problémákat több nézőpontból látni. Tart a konfrontációtól, gyakran inkább megtartja magának a véleményét és az érzéseit.
Titkolózó Bizalmas információkat is rá lehet bízni, tud titkot tartani. Kínosnak érzi, ezért vonakodik beismerni, ha segítségre szorul.

A legkisebbek

- Némely legkisebb gyerek ügyesen kitanulja, hogyan csavarja a világot az ujjai köré, míg mások egész gyerekkorukban úgy érzik, az egyetlen módja, hogy felhívják magukra a figyelmet az, ha rosszalkodnak, lázadnak és csak a gond van velük. Egy tipikus legkisebb gyerek a külvilág számára hol az elbűvölő, hol a rebellis oldalát mutatja, és sokakat zavarba hoz azzal, hogy az egyik percben elragadó, a másikban viszont nehezen kezelhető – írja Wilson és Edington First Child, Second Child című könyvükben. - A legkisebb testvérek általában gondtalan, spontán, vicces teremtmények, akiknek kiváló érzékük van az emberekhez. Számukra az élet egy nagy buli, és bármit képesek elvinni szárazon. De megvan a kevésbé rózsás oldala is annak, ha az ember a család legkisebbjeként nő fel: attól a perctől, hogy magukra eszmélnek, az utolsónak születettek fájóan tudatában vannak, hogy ők a legfiatalabbak, a leggyengébbek és a legkevésbé felkészültek arra, hogy megállják a helyüket az életben – magyarázza Leman, aki szerint emögött az állhat, hogy a szülők már minden „pedagógiai késztetésüket” kiélték, mire legkisebb gyermekük megérkezik. A tendencia tehát az, hogy a legkisebbet hagyják, hadd boldoguljon, ahogy tud. Nem szokatlan, hogy a család legkisebbjeit javarészt az idősebb testvéreik igazítják útba, ez pedig nem éppen a legjobb garancia arra, hogy a kicsik tiszta képet kapjanak az élet dolgairól, vagy egyáltalán bármiről. A nagyok folyton kinevetik és lehurrogják a legkisebbeket, akik még mindig vakon tapogatóznak a Mikulás- meg a fogtündérlakta fantáziavilágban. Nem csoda, hogy a legkisebb gyerek azzal a belső késztetéssel nő fel: „Majd én megmutatom nekik!”

shutterstock 275222300
Tipikus vonás Erősség Gyengeség
Elbűvölő Szeretetreméltó, élvezet a társasága, jó hallgatóság. Manipulatív, sőt kissé simlis; túl simának és megtévesztőnek tűnhet a modora.
Kapcsolatorientált Könnyen kiismeri az embereket és tudja, hogyan bánjon velük; jól együttműködik másokkal párban vagy kisebb csoportban; társaságban elemében van. Modortalannak tűnhet, hajlamos a fecsegésre és a nagyotmondásra; sokszor csak a szája jár.
Kitartó Töretlenül küzd, nem nyugszik bele a kudarcba. Köti az ebet a karóhoz, mert nem lát mást, csak a maga igazát.
Szívélyes és megnyerő Kedves, gondoskodó és segítőkész; szereti a babusgatást, és ő maga is szívesen kedveskedik másoknak. Hiszékeny lehet, akit könnyű kihasználni; a döntéseit inkább az érzelmei vezérlik, mint a józan esze.
Önfeledt Laza, hiteles és bizalomkeltő – hátsó szándékok nélkül. Szórakozottnak tűnhet – mint aki máshol jár.
Figyelemsóvár Szórakoztató és jópofa, tudja, hogy tegye magát érdekessé. Egocentrikusnak mutatkozhat, mint aki mit sem törődik másokkal; nagyképűnek, szeszélyesnek, elkényeztetettnek és türelmetlennek tűnhet.

Mi a helyzet az ikrekkel?

Az ikrek rendszerint nagyon is tisztában vannak azzal, hogy kié az elsőbbség. A rangidős pedig egyértelműen a világ tudtára fogja adni, hogy ő az idősebb - még ha csak egyetlen perccel is. Nem számít, hová érkeznek a sorban, az ikrek szinte mindig első/másodszülött felállásban működnek, és első-, illetve másodhegedűsként rivalizálnak egymással. Többnyire az elsőszülött lesz a vezéregyéniség, míg a második megy utána, de mindig akadnak kivételek.

Sok más szempont

Ismernünk kell azonban azokat a sajátos körülményeket is, amelyek a születési sorban betöltött helytől függetlenül hatnak az egyén életére. Ilyen változók többek között:

  • A korkülönbség, vagyis a gyerekek születése között eltelt évek száma. Az öt-hat, netán több évre nyúló korkülönbség úgymond „megoszthatja” a családot, vagyis egy új születési sor, amolyan „második család” indulhat útjára. Ez persze nem törvényszerű, hiszen a többi változó is megteszi a magáét.
  • A gyerekek neme, továbbá az, hogy milyen sorrendben születtek a fiúk és a lányok a családba. A korkülönbség változójával fej fej mellett versenyez a nemek változója. Van rá példa, hogy egy utolsóként született gyerek is lehet a család elsőszülött fia vagy lánya.
  • A fizikai, mentális vagy érzelmi különbségek, hiszen a genetikai adottságok nem elhanyagolhatóak. A markáns fizikai, alkati vagy adottságbeli különbségek is a feje tetejére állíthatják a születési sorrendet, de legalábbis csavarhatnak egyet rajta.
  • Testvérek esetleges halála – ami, ha korán következik be, azt eredményezheti, hogy az utánuk született testvér eggyel „feljebb lép” a sorban.
  • Örökbefogadás – ami vagy befolyásolja a születési sorrendet, vagy nem, attól függően, hogy mennyi idős volt a gyerek, amikor adoptálták.
  • A szülők helye a születési sorban – az olyan szülők például, akik elsőszülöttek, rendszerint egészen másképp (gyakran sokkal keményebb kézzel) kormányozzák a családéletét, mint a sorban később születettek.
  • A szülők közötti kapcsolat, valamint a nevelési stílusuk, ahogyan személyes értékrendjüket továbbadják a gyerekeiknek.
  • A szülő kritikus figyelme, minthogy az állandó kritizálás kifejti a maga káros hatását.
  • Két család keveredése (válást vagy az egyik szülő halálát követően) – a vegyes családban a születési sorrend is megkeveredhet.

Mennyire jó a féltékenység?

"A legfontosabbnak azt tartom, hogy eleinte a nagyobb gyerekkel próbáljunk meg szülőként minőségi időt együtt tölteni akkor is, miután kistestvére született. Így érezheti, hogy milyen fontos nekünk. Később pedig mindkét, mindhárom (vagyis valamennyi) gyerekkel meg kellene ezt valósítani, akár a nagyszülők vagy más külső segítség bevonásával. Előre elmondhatjuk a gyereknek, hogy minden kedden délután jön hozzánk valaki segíteni, és az az ő ideje lesz, akkor csak vele foglalkozunk, eldöntheti, hogy mit szeretne velünk kettesben csinálni stb. Ilyenkor már előre örülhet a közös programnak. Ezzel valamennyire csökkenthető a testvérféltékenység. Persze nem az a cél, hogy ezt teljesen megszüntessük, hiszen nem is lehet. Az emberek sokszor még felnőttként is féltékenyek a testvéreikre, ha a másiknak jobban alakul az élete, úgy érzi, több támogatást kap a szülőktől, esetleg többet örököl. Az sem egészséges, ha egy kisgyerek egyáltalán nem féltékeny, miután megszületett a kistestvére. Azt sugallja, hogy a szülők kedvéért megtanulja elrejteni, elfojtani negatív érzéseit. Mindenképpen az a jó, ha a gyereknek nem kell szeretnie a kistestvérét, és elmondhassa nekünk azt is, ha most éppen ki nem állhatja valamiért" - nyugtat meg Bekecs Boglárka.

shutterstock 373603420

A születési sorrend hat kulcsa

1. Bármennyire jelentős szerepet játszik is a tény, hogy hova születik egy gyerek a testvérei sorában, ez is csak egy hatás a sok közül. A születési sorrend nem kőbe vésett elrendelés, számos egyéb tényező is befolyásolja a személyiség alakulását.

2. A szülői bánásmód éppen olyan meghatározó, mint a születési sorban elfoglalt hely, a testvérek közti korkülönbség, a nem, valamint az egyéni fizikai és mentális sajátosságok. A kulcskérdés az, hogy a családi környezet eléggé szerető, elfogadó és meleg légkört biztosít-e a gyermek számára.

3. A születési sorban minden pozíciónak megvan a maga erős és gyenge oldala. A szülőknek mindkettőt el kell fogadniuk, miközben segítenek gyermeküknek abban, hogy kibontakoztassa a pozitív tulajdonságait, és megbirkózzon a gyengeségeivel.

4. A születési sor egyik pozíciója sem jobb vagy kívánatosabb a másiknál. Az elsőszülöttek látszólag előnyben vannak a teljesítmény és a vezetői rátermettség tekintetében, de a lehetőségek tárháza nyitva áll a később születettek előtt is, hogy nyomot hagyjanak a világban. A többi rajtuk áll.

5. Pusztán a születési sorban elfoglalt helye alapján senkiről sem alkothatunk teljes képet. A születési sorrend által valószínűsített tendenciák és sajátosságok csupán irányjelzők, amelyeket különféle fizikai, mentális és érzelmi tényezők befolyásolnak és módosítanak.

6. A születési sorrend néhány alapvető működési elvének ismerete nem ad receptet a problémáink megoldásához, sem pedig ahhoz, hogy egyik napról a másikra megváltozzunk. Önmagunk megváltoztatása a leginkább embert próbáló feladat, amire csak vállalkozhatunk, rengeteg erőfeszítés és elszántság szükséges hozzá.

Blogmustra