7 dolog, amit mi még nem, de az agykutatók már tudnak rólunk

Az agytérképező eljárások fejlődése az ember megismerésének egyik legígéretesebb modern módszere, ami sokban hozzátesz ahhoz, hogy rálássunk a testi és lelki működésünk közötti összefüggésekre.

Korábban már írtunk arról, hogy mi az, amit az agykutatásokból megtanulhatunk a boldogságról, most pedig összeszedtünk néhány egészen meglepő agykutatási eredményt az elmúlt évekből. 

Az IQ szempontjából mindegy, mekkora az agyunk

Ha nagyobb az agy, akkor nyilván okosabb a tulajdonosa. Ez az érvelés logikusnak tűnik – nem véletlenül hittek benne 150 éven át a tudósok –, de a kutatások szerint téves. Egy 8000 ember adatait áttekintő osztrák kutatás szerint legalábbis minimális különbség van az agyméret és az intelligencia között, a kérdésben sokkal inkább számít az agy struktúrája és integritása. Persze ez az eredmény annyira nem meglepő: ha az agyméret és az IQ között markáns összefüggés lenne, akkor az átlag férfi okosabb lenne az átlag nőnél, ahogy az átlag bálna is az átlagos férfinál.

shutterstock 363575141
Shutterstock

A lelki és a testi fájdalomra ugyanúgy reagál az agy

Amikor kritizálnak, gúnyolnak, megbántanak vagy elutasítanak, legtöbben fájdalmat érzünk, hasonlót ahhoz, amikor a testünk sérül. Nem véletlenül. A fizikai és lelki fájdalom ugyanis az agyunkban egy tőről fakad, azonos neurobiológiai és idegi alapokon áll. Ez derül ki abból a 2013-ban végzett kutatásból is, amelyben a résztvevők szociális elutasításra mutatott agyi reakcióit vizsgálták. Hogy mit láttak? Leginkább azt, hogy a lelki fájdalom esetén az agyunk éppen olyan természetes fájdalomcsillapítókat kezd termelni, mint akkor, ha megvágjuk az ujjunkat vagy eltörjük a lábunk. Ennek a jelenségnek pedig izgalmas következménye például, hogy a fájdalomcsillapítóként használt paracetamol a lelki működésünkre is hatással van.

Nincs olyan, hogy jobb és bal agyféltekés személyiség

A neten gyakran jönnek szembe olyan két pillanat alatt elvégezhető tesztek, melyekből kiderül, hogy melyik agyféltekénk a domináns, hogy jobb vagy bal agyféltekés személyiségünk van-e. Ezek a tesztek azonban – azon túl, hogy pár pillanatra lekötik az online ingereket zabáló ősember agyunkat – túl sokat nem mondanak. Nem is mondhatnak, hiszen nincs olyan, hogy domináns agyfélteke. Az igaz, hogy egy-egy agyi funkció, egy-egy képességünk központja a jobb vagy a bal agyféltekében van, de az, hogy ezeket a gyakorlatban hogyan tudjuk használni, nem a féltekei dominanciától függ, hanem attól, hogy milyen kapcsolatokkal rendelkezünk az egyes agyterületek között. Ha nem hiszed, olvasd át ennek a több mint ezer fővel végzett vizsgálatnak az eredményeit. 

Az agyban is látszik, ha valaki éjszakai bagoly

Van, akinek kínszenvedés a reggel, órák kellenek ahhoz, hogy teljesen magához térjen, míg mások épp akkor vannak igazán elemükben, estére viszont teljesen leeresztenek. Hogy ez min múlik? Alapvetően a génjeinktől függ a napi ritmusunk, az, hogy mikor szeretünk elaludni és felkelni. Egy néhány éve végzett kutatásból azonban az is kiderült, hogy az éjszaki baglyok és a reggeleken pörgők agya is különböző, méghozzá a különböző agyterületeken mérhető fehérállomány integritásának szempontjából. Egyébként az emberek többsége nem sorolható tisztán egyik vagy másik csoportba, a többségünk (70 százalék) ebben a tekintetben aránylag jól alkalmazkodik a változó környezeti kihívásokhoz.

Az agyunk mérete változik napközben 

Az emberi agy reggel a legnagyobb, napközben pedig folyamatosan csökken a mérete, hogy aztán a következő reggel újrakezdje az egészet az elejétől. Oké, a méretcsökkenés nem óriási, csupán 0,3 százalék, viszont a jelenség általános, legalábbis a vizsgált 10 ezres minta alapján erre következtethetünk. A kutatók még pontos magyarázatot nem tudnak adni a dologra, de feltételezik, hogy a napközben változó hidratációval, vagy a testnedveink arányának változásával függhet össze.

shutterstock 91463864
Shutterstock

Az empátiának pontos helye van az agyunkban 

Az empátia a társas együttélésünk alapja, nélküle magányos, kapcsolódni és együttműködni képtelen lények lennénk. (Ráadásul még a foci Eb-t se élveztük volna annyira.) Az empátia gyakorlása tehát a túlélésünk szempontjából kritikus, nem véletlen, hogy az agyunkban egy rakás különleges, tükörneuronnak nevezett idegsejt foglalkozik a dologgal. A tükörneuronok azok az idegsejtek, amelyek testünkben kivitelezni tudnak egy adott cselekvést, és amelyek akkor is aktiválódnak, amikor csak megfigyeljük vagy bárhogy átéljük, hogy a másik ugyanazt a dolgot végrehajtja. Az agykutatásokból ráadásul tisztán látszik, hogy a közeli szeretteink, hozzátartozóink irányába fokozottan is empátiát érzünk: amikor az ő élményeiket kísérjük, az agyunk is jóval aktívabb, mint egyébként.

A multitasking leszívja az agyat

Gyakran hisszük, hogy mennyire menő az a képesség, amikor valaki több dologra képes egyszerre figyelni, amikor több párhuzamos feladatot is végez egyszerre. Gyakoroljuk is ezt mind elég alaposan, például, amikor egyszerre tévézünk és netezünk, vagy éppen vezetünk és telefonálunk. Pedig az agyunk számára ez egyáltalán nem menő. Sőt. Azt már tudják egy ideje a kutatók, hogy ilyenkor valójában nem megosztjuk a figyelmünket, hanem gyorsan váltogatjuk a fókuszt a különböző feladataink között, ami rettentően energiaigényes feladat. Nem véletlen, hogy a multitasking az agyunkra is hat. Azoknak például, akik gyakran használnak egyszerre többfajta kütyüt, alacsonyabb a szürkeállomány sűrűsége az agy kognitív és érzelmi kontrollért felelős területén. Hogy mit érzünk mindebből? Leginkább azt, hogy a multitaskingtól gyorsan fáradunk, ingerlékenyebb, irritáltabbak, szorongóbbak vagyunk. 

Ahogy ezekből a példákból is látszik, az agykutatások rengeteg különböző pszichés képesség és működés hátterét tárják és tárhatják fel a jövőben is. Mi itt izgatottan várjuk a fejleményeket. 

Oszd meg másokkal is!
Mustra