#ÉLETEM

„Volt, hogy napokig kerestünk egy borítékot, ami csak az ő fejében létezett”

2016. július 16., szombat 19:31 |

Egy ADD/ADHD-val küzdő személy házastársaként magányosnak, elhanyagoltnak, értéktelennek, sőt sokszor láthatatlannak érezheti magát az ember. Közben pedig majd' megszakad a hatalmas felelősség terhe alatt, hiszen a partner feledékenysége, figyelmetlensége és szétszórtsága miatt túl sok feladatot vállal magára. Így születik meg a „nagy gyerek” és a róla gondoskodó „szülő” szerep – ahelyett, hogy a felek klasszikus férjként és feleségként funkcionálnának a kapcsolatban. Hiába vannak nekem is hasonló "dilijeim" eleinte én is felcsattantam egy-egy frusztráló helyzetben, mert nem értettem, hogy a férjem mit miért csinál - vagy éppen nem csinál, amikor nagyon is kellene. Azóta megtanultam elfogadni és az előnyeire támaszkodni. Mert bizony, vannak azok is. És mivel a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar egy életre szól, érdemes inkább kihívásként vagy küldetésként felfogni, mintsem ellenségként tekinteni rá.

shutterstock 404463610
Fotó: Shutterstock

Tizenegy évvel idősebb nálam, igazi művészlélek és nem egy az anyanyelvünk. Ez az alaphelyzet már önmagában is elég lenne az állandó nézeteltérésekhez, de ő már az udvarlás alatt is többször figyelmeztetett, hogy vigyázzak, mert neki van ez az ADD-je. Tíz éve diagnosztizálták nála a rendellenességet, addig csak azt tudta, hogy egyszerűen kilóg a sorból, mert másként gondolkodik és "üzemel", mint egy átlagember. Gyerekként meggyűlt a baja az iskolával, mivel számára érdektelen vagy érthetetlen dolgokat kellett megtanulnia, ami pedig felkeltette a figyelmét, azt mások szokatlannak vagy lényegtelennek tartották. Aztán persze felnőttként is nehezen ment a beilleszkedés egy-egy jól működő közösségbe vagy rendszerbe; képtelen volt egy munkahelyen hosszabb távon megmaradni és a rutinfeladatokat elvégezni, vagy sosem fejezte be, amit egyszer elkezdett. A partnerei pedig lustának és elvarázsolt személynek tartották, mert nem értették meg, hogy csak másként működik, mint ők. Négy éve ismerkedtünk meg, és tény, hogy sokkal könnyebb egy ADD-s embert szeretni, mint együtt élni vele, ma már jól tudom, hogy ezt az állapotot nemcsak nyűgként lehet kezelni, hanem igenis ki lehet hozni belőle a legjobbat.

ADHD - attention deficit and hyperactivity disorder

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar egy neurológiai természetű, veleszületett vagy fejlődési rendellenesség. Az ebben szenvedő gyerekeknek problémát okoz az önfegyelem és a koncentráció fenntartása. Szétszórtak, ezért bár az intelligenciájuk nem különbözik a többi gyerekétől, tanulási nehézséggel bajlódnak. A betegség krónikus, az esetek 60 százalékában a tünetek intenzitása felnőttkorban sem csökken (leszámítva a hiperaktivitást, ezért esetükben inkább ADD-nek nevezzük), ami döntően befolyásolhatja az érintettek életét és párkapcsolatát. "A figyelemhiányos hiperaktív gyerekeket impulzivitásuk és figyelemzavaruk megakadályozza abban, hogy a társadalmi konvencióknak megfelelő megoldást válasszák. Sorozatos kudarcaik miatt önbizalmuk gyorsan elszáll, a magukról alkotott kép egyre inkább negatív színezetűvé válik, amely jó táptalaja a gyermekkori depresszió kialakulásának és a drogokhoz fordulásnak" - figyelmeztet dr. Sófi Gyula igazságügyi orvosszakértő, gyermekpszichiáter.

Nem az ADHD-vel van a baj

Hanem leginkább azzal, amikor a partner nem a megfelelő módon, azaz türelmetlenül és dühösen reagál bizonyos helyzetekre. A tünetek ugyanis önmagukban nem különösebben okoznak problémát; az érintett számára teljesen normális, kényelmes és természetes lenne ez az állapot, ha a társadalmi elvárások nem azt az érzést keltenék benne folyton, hogy ő nem elég jó, képtelen véghezvinni mindennapos feladatokat, vagyis egyszerűen nem passzol a rendszerbe. Nem csoda, hogy ez az elutasító, meg nem értő hozzáállás aztán lázadó magatartáshoz, esetleg depresszióhoz vezet. A figyelemhiánnyal és disztraktibilitással sem lenne gond, ha a másik fél ezt nem venné zokon és nem érezné azt, hogy elhanyagolják, nem figyelnek rá vagy a szavába vágnak, amikor valami fontosat próbál közölni. Nem szabad rögtön felcsattanni és személyeskedésnek venni, hiszen nem szándékos viselkedésről van szó, hanem arról, hogy 

kikapcsol az agyuk vagy hiperfókusz állapotba kerülnek

Mark Bertin fejlődéslélektannal foglalkozó gyermekgyógyász szerint az ADHD olyan, mint a jéghegy: a víz felett az emberek koncentrációzavart, impulzivitást és más, észrevehető tüneteket tapasztalnak, a felszín alatt azonban egy csomó más probléma lapul, amit a sérült végrehajtó funkciók okoznak. A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar egyébként nem azt jelenti, hogy az érintett képtelen figyelni, hanem azt, hogy nehezebben irányítja a figyelmét. A terhelés növekedésével nő az összpontosítás zavara, ugyanakkor intenzív feladatvégzésnél az ADD-s/ADHD-s személy túlságosan bevonódik, akaratlanul is kizárja tudatából a külvilágot és nehezen változtatja meg figyelmének irányát. Hangos környezetben például az ADHD érintett gyerekek vagy ADD-s felnőttek esetleg elmulasztanak fontos részleteket a beszélgetésből, vagy túlságosan terhelőnek érzik a helyzetet és kikapcsolnak (vagy valami mással kezdenek foglalatoskodni). De az is gyakori, hogy annyira belemerülnek valamilyen tevékenységbe, hogy semmi nem rögzül a fejükben abból, amit ezalatt a környezetük mond nekik. A partner felelőssége tehát, hogy megértéssel és türelemmel kezelje a frusztráló helyzeteket, ha egy ADD-s személlyel tervezi leélni az életét.

Másként ketyeg az órájuk

Nem ment pikk-pakk, de sikerült hozzászoknom, hogy a párom időfelfogása is eltér az átlagétól: mivel benne él egy-egy folyamatban, számára maga a tevékenység határozza meg az időt, nem pedig fordítva. Ez azt jelenti, hogy az időgazdálkodás nem az erőssége, mivel eleinte nem látja át, milyen lépéseket kell megtennie egy feladat végrehajtásához, és előfordul, hogy nem tudja felmérni, mennyi időt igényel egy adott tevékenység. Elszöszmötöl valamivel vagy a végrehajtás során egy teljesen más, random dologba fog az eredeti helyett.

Egyszer egy délutáni gitárórája előtt el kellett szaladnia a városba húrokért, amit alig fél óra alatt letudhatott volna. De útközben találkozott egy régi zenésztársával, akivel beszélgetni és üzletelni kezdtek, majd fel is ugrottak az ismerőshöz, akitől órák múlva egy új hangszerrel tért haza. A húrokról persze megfeledkezett és a gitárórájára is késve érkezett. A nem tervezett vásárlásról nem is beszélve... De ez csak egy tipikus sztori, hiszen szinte nap mint nap előfordultak hasonló helyzetek az impulzivitásnak és meglepetésszerű fordulatoknak köszönhetően. Éppen ezért kell asszisztálni és segíteni nekik abban, hogy jól be tudják osztani az idejüket és helyesen felállítsák a teendők fontossági sorrendjét.

Hamar állandósult viszont nála az a szokás, hogy legalább tíz perccel előbb odaérjen a találkozókra - egyrészt azért, mert számításba vesz, esetleg túlgondol olyan lehetséges helyzeteket, hogy mi van, ha lerobban a kocsi, csúszósak az utak, kitör a harmadik világháború vagy netán összefut egy rég nem látott cimborával, másrészt pedig szeretne túl lenni a kötelező körökön, letudni a munkát és ilyenkor képtelen egy helyben maradni, tűkön ülve várni. Ehelyett jó korán elkészül és megy is, csak legyen már valami.

shutterstock 316999838
Fotó: Shutterstock

"Ez az én rendezett káoszom"

Egy ADD-vel küzdő férfi mellett élés másik aranyszabálya, hogy ne nyúljunk a holmijához - akkor se, ha minden szanaszét hever a földön, ő ugyanis ebben a rumliban tudja megtalálni a dolgait, még ha ez számunkra lehetetlen küldetésnek is tűnik. Az ADD-s személyekből hiányzik a jó szervezőkészség, amit úgy igyekeznek kompenzálni, hogy a saját kis világukban egy erősen strukturált környezetet próbálnak kialakítani - több-kevesebb sikerrel. Úgy gondolják, hogy ha valamit elveszítenek, akkor szétesik a nagy egész és mindennek vége. Ezt pedig tiszteletben kell tartanunk. Mivel nem akarom többé felbolygatni a sajátos rendszerét, kerülöm a lakásban a dolgozói terét és ahelyett, hogy véresen komolyan venném ezeket a furcsa szokásokat, csak egy-egy ártalmatlan megjegyzést teszek rájuk: „Ejha! Világelső lehetnél felforduláscsinálásból.” „Szerintem neked itt szín szerint kellene rendet raknod, hogy bármit is megtalálj.” És erre érkezik egy szimplán elfogadható válasz: „Nyugi, ez csak az én rendezett káoszom.”

Ilyen káosz uralkodhat a fejében is, amikor összekeverednek az emlékei vagy akaratlanul is továbbgondol egy múltbeli eseményt. Egyik születésnapja után összeszedtük és egy helyre pakoltuk az üdvözlőlapokat és a rokonoktól kapott pénzt. Nem nagy kunszt, mégsem ment zökkenőmentesen... Napokig kerestünk egy piros borítékot, amiben férjem állítása szerint ajándékpénz is volt. Én ugyan nem találkoztam azzal a bizonyos borítékkal, annyira meggyőzően mesélte, hogy a kezében tartotta - és nem csak a memóriája szórakozik már megint velünk -, hogy hittem neki és fel is forgattuk érte a fél házat. Nem sokkal ezután történt a kattanás, hogy valószínűleg összekeveredtek az események a fejében, mert már tisztán emlékszik, hogy előző évben karácsonyra kaptunk piros üdvözlőlapot a bátyjától, ami azóta is a helyén, a fiókban lapul...

Nem anyáskodni kell felettük, hanem az erősségekre támaszkodni

Szétszórtsága miatt megbízhatatlannak, felelőtlennek tarthatják és sokan egy nagy gyereknek nevezik, holott ez az egyik dolog, ami nagyon szerethető és becsülendő benne. Az, hogy nem csinál nagy ügyet jelentéktelen dolgokból, nem panaszkodik, ha valami nem úgy alakul, ahogy elképzelte, és nem keresi a kisebb-nagyobb problémákat, mint ahogyan azt a 21. század embere megszokásból teszi, hanem a jelenben él. Amikor például vidéken furikázunk, és a már-már megszállottan természetbarát férj ötven méterről kiszúrja azt az egerészölyvet, amit rögvest le is akar fotózni, akkor a motor azonnal leáll, én pedig síri csendben és izgatottan asszisztálok ehhez a váratlan procedúrához. Ha pedig éjjel elmegy az áram, miközben ő éppen zenét szerkeszt a stúdiósarokban, akkor nem borul ki és nem zsörtölődik órákon keresztül, hanem jelnek veszi, hogy itt az ideje egy kis pihenőnek, gyertyát gyújt és vesz egy kellemes fürdőt. Aztán később folytatja a munkát, ha a körülmények is úgy akarják. Mert őket nem hajtja a tatár, legalábbis nem szeretik, ha valamit percre pontosan el kell végezniük. (És ebben sokan példát vehetnének róluk). Szükségük van az időbeli és térbeli szabadságra ahhoz, hogy kreatívak maradhassanak, de ez nem jelenti azt, hogy mindent meg kell helyettük csinálnunk.

Sokszor én is úgy vagyok vele, hogy mennyivel egyszerűbb és gyorsabb lenne, ha nem kérném vagy fogadnám el a segítségét, de ez nagy hiba. Korábban akárhányszor egy közös projekten törtük a fejünket, az ötletelésből mindig nagy lelkesedéssel kivette a részét, ám amint a konkrét tervezésre és kivitelezésre került a sor, a teendők mind rám hárultak. Mert hagytam, hogy így legyen.

Igenis be kell vonni az ADD-s házastársat a felelősségvállalásba és fel kell osztani a feladatokat anélkül, hogy kioktatnánk, mint egy gyereket. Számításba kell venni, hogy az ADHD érintetteknek rossz a rövid távú memóriája (a munkamemória ahhoz kell, hogy kezeljük a világból beáramló nagy mennyiségű információt és integráljuk a már meglévő ismereteinkbe) és ez lehet az oka annak is, miért nem tudnak figyelni, amikor több feladat hangzik el egyszerre. Egyszerűen kiesnek részletek. Nem szabad éreztetni vele, hogy emiatt ő kevesebb, mint mások, vagy rosszul csinálja a dolgokat, hanem motiválni kell és lehetőleg mindig tisztázni a konkrét teendőket.

Nem elég annyival elintézni, hogy tartsd rendben a fürdőszobát!, hiszen ez még egy átlagos ember számára sem világos útmutatás, hát még egy ADD-s személy számára. Részletezni kell, hogy ez pontosat mi mindent takar, akár listát is írhatunk a részfeladatokról. Idővel mindez rutinná válik, de ha nem tartjuk rajta a szemünket, könnyen visszacsúszhat a korábban megszokott rendszertelenségbe. Ha kell, többször, de kedvesen emlékeztessük a tennivalókra. Ne mereven utasítgassunk és ne szabjunk szűk határidőket (most szaladj el a postára, de előtte vidd ki a szemetet, ebéd után pedig sétáltasd meg a kutyát!), hanem hagyjuk, hogy egy viszonylag tágabb időkereten belül, mondjuk este hét óráig a maga tempójában és affinitása szerint végezze el a feladatokat. Így nem kerül stresszhelyzetbe és a sikerélmény is esélyesebb, mint amikor mindent szigorúan itt és most muszáj megtennie. 

shutterstock 148466009
Fotó: Shutterstock

Átok vagy ajándék?

Sokszor nem hiszik el magukról sem, de rengeteg olyan erényük van, ami másokból hiányzik. Igazi művészlelkek és nagyon jó barátok, akik jól értenek a szórakoztatáshoz és a humorizáláshoz, roppant kreatívak és fantáziadúsak, ráadásul mivel érzékenyek, rendkívül empatikus jellemek, jólelkűek és segítőkészek is. (És nagyra értékelik, ha olyan ügyben kérünk tanácsot vagy segítséget tőlük, amihez jól értenek.) Arról nem is beszélve, hogy mennyire intelligensek, mert csak úgy szippantják magukba a rengeteg információt olyan dolgokról, amik érdeklik őket, és amikről minél több mindent meg akarnak tudni. Legyen szó egy küzdősportról, az informatikáról vagy az űrkutatásról, bármilyen témát feldobok neki, órákon keresztül képes arról megállás nélkül beszélni. Ennek pedig már csak azért is lehet örülni, mert saját állapotáról, az ADHD jelenségről is jókora ismerettel rendelkezik, így higgadtan, őszintén és viaskodás nélkül tudunk tanácskozni és kompromisszumokat kötni. Igyekszem minden egyes nap ezekre a pozitív velejárókra összpontosítani ahelyett, hogy őt próbálnám megváltoztatni. Mert nem is lehet. Egymáshoz alkalmazkodni viszont annál inkább, ami nem kis erőfeszítés, de megéri.

Így éreznek a felek egy ADHD-párkapcsolatban

Melissa C. Orlov amerikai párkapcsolati tanácsadó maga is egy figyelemhiányos férfival kötötte össze az életét és meg is írta saját tapasztalatait a nehézségektől a megoldásig. The ADHD Effect on Marriage: Understand and Rebuild Your Relationship in Six Steps című könyvéből megtudhatjuk többek között azt, hogy milyen helyzetben van egy párkapcsolatban élő ADD-s személy, és hogy hogyan érez a partner. Fontos tisztában lenni ezekkel az alapvető szempontokkal ahhoz, hogy egy nem mindennapi, kihívásokkal teli házasságban is fenntarthassuk a harmóniát.

Az ADD/ADHD-s fél:

  • Különböző: Az agyuk folyamatosan pörög és másként tapasztalja meg a világot, mint az átlagember. Ezt a környezete nehezen vagy egyáltalán nem tudja megérteni.
  • Túlterhelt (titokban vagy nyíltan): Számára a mindennapos feladatok sokkal több felkészülést, energiát és szervezést igényelnek.
  • A házastársnak alárendelt helyzetben van: Társa rengeteg időt tölt azzal, hogy segítsen rajta, hogy kijavítsa a "hibáit", ami miatt inkompetensnek érezhetik magukat az élet számos területén. (Így alakul ki a szülő-gyermek dinamizmus a párkapcsolatban.) Az ADD-s férfiak általában úgy írják le ezt az állapotát, mintha "kasztrálnák" őket. 
  • Állandó szégyenérzete van: Gyakran rejtegeti, hogy mennyire szégyelli magát az állapota miatt.
  • Nemkívánatosnak hiszi magát: Ha a partner, a főnök vagy mások azt hangoztatják, hogy változtatnia kellene, az azt az érzést kelti benne, hogy ő nem jó úgy, ahogy van és nem fogadják el.
  • Fél az újabb hibázástól: Ahogy romlanak az emberi kapcsolatai, a hibázást követő büntetés lehetősége is nő. Az ADHD ellentmondás azt jelenti, hogy ez a fél egy bizonyos ponton el fog bukni. Mivel kimondottan tart ettől, vonakodik a próbálgatástól is. 
  • Elfogadásra vágyik: Az egyik legerősebb érzelmi igénye az, hogy a hiányosságai ellenére is szeressék és elfogadják. Úgy, ahogy van.

A partner:

  • Elhanyagolt: A rá irányuló figyelem hiányát nem figyelemelterelésként, hanem az iránta való érdeklődés hiányaként értelmezi. Az egyik leggyakoribb álma, hogy a párja dédelgesse és házastársként tekintsen rá.
  • Dühös, érzelmileg gátolt: A harag áthatja valamennyi interakciót a párkapcsolatban és ez néha eltávolodást eredményez. A partner igyekszik elfojtani ezeket a negatív érzelmeket, ám ez idővel még több konfliktushoz vezethet.
  • Szokatlanul feszült: Mivel a nem ADHD-s partner cipeli a családi kötelezettségek túlnyomó részének terhét, soha nem tud kikapcsolni. Az ADHD-s partner ellentmondásossága miatt pedig bármikor széthullhat az állandó odafigyeléssel összetartott rendszer.
  • Sértett: Számára érthetetlen, hogy ADD-s párja miért nem cselekszik a tanácsai szerint, amikor egyértelmű és teljesen világos, hogy mit kellene tennie.
  • Kimerült: Túl nagy a felelősség rajta, és úgy tűnik, hogy semmiféle erőfeszítés nem segít a kapcsolat "megjavításában"..
  • Frusztrált: Azt érezheti, hogy ugyanazok a problémák vissza-visszatérnek, hiába igyekszik fejleszteni a kapcsolatot (egyfajta bumeránghatás).

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta