Villával enni a levest, egy szál trikóban flangálni mínusz tíz fokban, ittasan a volán mögé ülni vagy egy lefelé haladó mozgólépcsőn kitartóan felfelé igyekezni nem éppen okos megoldás; a magas intelligencia és a hülyeség azonban nem zárják ki egymást.
Sok mindenre rámondjuk, hogy mekkora ostobaság, vagy gondoljuk valakiről, hogy nincs ki a négy kereke, mégis - ahhoz képest, hogy mennyire régi és mindennapos jelenség - elég keveset tudunk a hülyeség pszichológiájáról. Megkerestük a Döntéspszichológiai Laboratórium munkatársait, akik többek között arról meséltek, hogy a hülyeség miért ragályos, kiszámítható vagy éppen végtelen – ahogy azt Albert Einstein is jól megmondta.
Kíváncsian ültünk be az idei Pszinapszison Dr. Aczél Balázs, az ELTE PPK egyetemi adjunktusának a The psychology of stupidity című előadására. A szakértő fő kutatási területe az intuitív döntések témaköre; leginkább az, hogy hogyan tudhatjuk meg, mikor megbízhatóak megérzéseink, és mikor nem. Az intuíció fogalma és jelentése egy igen vitatott kérdés a döntéshozatal-kutatásban, de annyi bizonyos, hogy a gyors, felületes gondolkodás könnyen vezethet hibás következtetésekhez. Mindez pedig vitathatatlanul összefügg a hülyeség pszichológiájával, a rossz döntések és az ostoba viselkedés ugyanis állandó résztvevői mindennapjainknak; de az, hogy valójában mit is értünk hülyeség alatt, eddig kimaradt a tudományos vizsgálatok fókuszából. Ezt az űrt igyekeznek betölteni a Döntéspszichológiai Laboratórium munkatársai, akik jelenleg a hülyeség három típusát kutatják.
Mi minden számít hülyeségnek?
„A hülyeség átfogó definiálásával pszichológiai kutatás tudomásom szerint még nem próbálkozott, de számos elképzelés és elmélet született arról, hogy mik lehetnek a jelenség okai. Mi arra voltunk kíváncsiak, hogy az emberek szerint mi a hülyeség, mire használják ezt a kifejezést, és mi található a fogalom mögött” – nyilatkozta a Díványnak Pálfi Bence, az ELTE pszichológus hallgatója és az ImpLab kutatója. "Azt találtuk, hogy a címkét három egymástól független jelenség leírására használják az emberek. Az egyik a magabiztos tudatlanság, ami azt a viselkedési mintát jelenti, amikor a cselekvő nem tudja fenntartani az egyensúlyt a valós és a vélt képessége (magabiztossága) között. Ilyen például, amikor egy ittas sofőr úgy gondolja, hogy a vezetéshez különösen jól ért, de nem veszi figyelembe, hogy épp alkoholt fogyasztott.”
A másik típus az önkontroll hiánya, az impulzív, meggondolatlan viselkedés, amikor valaki egyszerűen nem képes megálljt parancsolni és akkor is megeszi az utolsó szelet süteményt, ha már szinte a rosszullét kerülgeti és csak a szeme kívánja azt. A hülyeség harmadik típusa pedig egyszerűen a figyelmetlenség. Biztosan önnel is megesett már, hogy birtokában volt a megfelelő tudásnak és képességeknek egy adott feladat elvégzéséhez, mégsem sikerült végrehajtania azt, mert egyszerűen nem figyelt a részletekre. Persze ez nem jelenti azt, hogy valaki egyben hülye is, mint mondjuk Dumb és Dumber vagy Mr. Bean, a IQ és a hülyeség ugyanis nem jár együtt, sőt...
Intelligencia vs. hülyeség
„A legnagyobb hülyeségeket gyakran a legintelligensebb emberek csinálják. Például Arthur Conan Doyle, aki hitt a mágikus dolgok létezésében, azt állította, hogy Houdini varázsló és ennek köszönheti a látványos mutatványait. Még akkor is kitartott véleménye mellett, amikor Houdini elárulta, hogy csak trükkökről van szó; Doyle azt mondta, hogy Houdini azért nem ismeri be, hogy varázsló, mert akkor kiderülne, hogy mutatványait milyen könnyen meg tudja csinálni. Ebben az esetben épp Doyle intelligenciája volt a gátja annak, hogy beismerje tévedését, hiszen ennek köszönhetően tudott minden ellentmondó információra egy újabb ellenérvet kitalálni” – magyarázta Pálfi Bence. „Vizsgálataink során nemcsak azt mértük, hogy egy adott viselkedést hülyeségnek tartanak-e az emberek, hanem azt is, hogy az milyen mértékű hülyeségnek számít. Azt találtuk, hogy a jelenség szintjét leginkább az határozza meg, hogy az emberek mennyire tartják felelősnek a cselekvőt. Emiatt is lehet például az, hogy magas beosztású, intelligensnek tartott emberek hibáit nagyobb hülyeségnek tartjuk, hiszen nekik biztos jobban kellett volna figyelniük, meggondolniuk vagy tudniuk a dolgokat” – tette hozzá a szakértő.
Milyen a hülyeség?
- Veszélyes. Az egyik leghíresebb kortárs intelligenciakutató, Robert J. Sternberg elmélete leginkább a veszélyes hülyeségeken alapul. Ő azt vizsgálta, hogy egyes vezetők miképpen tudnak óriási hibákat elkövetni és szerinte a válasz erre az, hogy a hatalomban töltött évek során az emberek egyszerűen hajlamosak mindentudónak és sérthetetlennek gondolni magukat, hiszen rengeteg sikert érnek el. Ennek köszönhetően azonban már kevésbé fogják mások tanácsait megfogadni, a kritikus hangokat meghallani, így előbb-utóbb nagy hibákat, hülyeségeket követhetnek el. Tehát a hülyeség kifejezetten veszélyes lehet, ha az hatalommal párosul, hiszen egy nagyvállalat vagy akár egy egész ország sorsa múlhat a hatalommal bíró személy (meggondolatlan) döntésein.
- Szórakoztató. A hülyeséggel kapcsolatos egyik legizgalmasabb kérdés, hogy miért tartjuk nagy részüket viccesnek, szórakoztatónak, miközben mi magunk szinte mindig igyekszünk elkerülni, hogy hülyeséget csináljunk. Ennek oka lehet például, hogy mások idióta viselkedése megnyugtat minket és örülünk, hogy épp nem mi követtük el az adott hibát. Gondoljon csak a káröröm felemelő érzésére, amikor mások ballépésén mulatunk.
- Hasznos. Mivel a hülyeség sokszor szórakoztató, ezáltal hasznos is lehet, hiszen rámutat arra, hogy az élet nem annyira bonyolult, mint ahogy azt általában gondoljuk.
- Végtelen. Rengeteg híres bölcs mondás szól a hülyeségről, és annak végtelen mivoltáról. Ezek valószínűleg azt akarják hangoztatni, hogy csak kevés helyes megoldás létezik egy-egy döntéshelyzetben, elrontani valamit viszont nagyon könnyen és számos módon lehet. Az is érdekes, hogy ha eltervezzük, hogy hülyeséget fogunk csinálni, az nem lesz hülyeség, hiszen az célunknak valamennyire megfelelő, azzal összeegyeztethető volt. A hülyeség tehát mindig retrospektív módon működik, vagyis csak utólag jövünk rá, hogy hibáztunk.
- Kiszámítható. Rengeteg környezeti tényező előidézhet vagy fokozhat meggondolatlan viselkedéseket. Ilyen például, amikor egy túlzottan támogató légkörű csoport hoz közös döntéseket, ahol a kritikus hangokat mindig elnyomják; vagy amikor egy alkoholt fogyasztó személy önbizalma hirtelen megnő. Mindkét eset hasonló hibára mutat rá: tudásunk nem feltétlenül elegendő valamihez, mégis túlzottan magabiztosak vagyunk és azt hisszük, hogy képesek vagyunk véghezvinni, amit elterveztünk.
- Ragályos és becsapós. A szakértők szerint a hülyeség nemcsak ragadós, de még akkor is része életünknek, ha mindenki racionálisan próbál viselkedni. „Az egykori NDK-ban gyakran hiány volt WC papírból, ezért az emberek igyekeztek elkerülni, hogy kifogyjanak a készletből. Egyszer a boltokban sikerült többletet is felhalmozni, de elterjedt egy álhír, hogy a papír megint el fog fogyni. Erre persze mindenki rohant a boltba és valóban kifosztották a megmaradt készletet. A kérdés, hogy hogyan kellene cselekednünk ebben a helyzetben, ha mi éppenséggel tudjuk, hogy csupán álhírről van szó. Hiába vagyunk jól informáltak, azt fogjuk gondolni, hogy a többi ember beveszi az álhírt és felvásárolja a készletet az orrunk elől, ezért döntünk mi is úgy, hogy szaladunk a boltba. A vége pedig mindenképpen az lesz, hogy az emberek maguk kreálják azt a helyzetet (itt a hiányt), amit el akartak kerülni" – magyarázta Aczél Balázs a Pszinapszison.
Elkerülhetjük, hogy hülyeségeket csináljunk?
„Kutatásunk egyik kiindulópontja és motivációja az volt, hogy honnan tudhatjuk, ki hajlamosabb arra, hogy irracionális döntéseket hozzon vagy tetteket hajtson végre; továbbá az, hogy a hülyének nevezett viselkedések megismerésével a jövőben talán elkerülhetjük azok újabb előfordulását. Azt persze mindig fontos szem előtt tartani, hogy attól még, hogy környezetünk hülyének címkézik viselkedésünket, nem biztos, hogy tényleg irracionálisan cselekszünk, és hogy szükséges azt elkerülni” – mondta Pálfi Bence.
„Eddigi eredményeink alapján a hülye viselkedéseket a belső és külső tényezők interakciója alakítja ki, tehát nem elég okosnak lenni ahhoz, hogy elkerüljük a hülyeségeket. Természetesen a figyelmetlenségre és a meggondolatlan tettekre hajlamosabb emberek nagyobb valószínűséggel hibáznak, de a hibák többsége nem feltétlenül lesz súlyos vagy nagymértékű hülyeség. A túlzott magabiztosság ellen jó védekezés az ellentétes vélemények meghallgatása, az impulzív viselkedésekre pedig alkalmas lehet, ha elkerüljük az olyan helyzeteket, amikről tudjuk, hogy csábítóan hatnak ránk. Amikor például üres gyomorral megyünk bevásárolni, esélyes, hogy mindenféle jutalomfalattal pakoljuk meg a kosarunkat, de ha időben észbe kapunk és felismerjük, hogy a jelen-torzítás áldozatai vagyunk, akkor el tudjuk kerülni, hogy olyan butaságot tegyünk, amit később megbánhatunk. A figyelmetlenségből akadó problémákra sajnos nem tudok tanácsot adni, de nyitott vagyok az ötletekre és lehetséges megoldásokra."
„Többnyire azért követünk el hibákat, mert túl közelről szemléljük a helyzetet, nem tudjuk cselekvésünket a nagy egész szemszögéből nézni. Ha néha egy kicsit hátralépünk és megkérdezzük magunktól, miért is csináljuk mindezt, akkor rájövünk, hogy rövidlátásunk miatt gyakorlatilag épp saját céljaink ellen dolgozunk. Ezt persze nem egyszerű beépíteni mindennapjainkba, de lehet benne fejlődni” – fűzte hozzá Aczél Balázs.
Azt sem árt tudni, hogy az emberek egyszer csak olyanná válnak, ahogyan beszélnek hozzájuk, ahogyan kezelik őket, éppen ezért nem jó ötlet egymást folyton lehülyézni, mert az egy idő után visszahat az önértékelésünkre. Szóval csak óvatosan azokkal a megnyilvánulásokkal!
