Ismerje fel a drámázásra hajlamos embereket!

Zanza!

Szeretnek pletykálni, galibát okozni, bolhából elefántot csinálni, miközben saját magukat a körülmények áldozatának állítják be. Ha önnek is vannak ilyen ismerősei, akkor lehetőleg messziről kerülje el őket - persze, ha megteheti. Ha viszont kénytelen együtt élni egy ilyen személlyel, akkor egyrészt kitartást hozzá, másrészt finoman szembesítse az illetőt azzal a 12 pontból álló Need For Drama nevű listával, amit az El Paso Texasi Egyetem kutatói dolgoztak ki. Talán észbe kapnak és visszavesznek magukból...

Azok, akik élvezik, hogy másokat felbosszanthatnak és nem tudják magukban tartani a véleményüket, egyszerűen állandó szükséget éreznek a drámázásra. Nem megbízhatóak és esélyes, hogy amint hátat fordítunk nekik, mi leszünk a témájuk. Szeretnek csak azért fecsegni, hogy lássák, mások hogyan reagálnak mindarra, amit előadnak, nem jellemző rájuk a lelkiismeretesség, ráadásul folyton áldozatnak érzik magukat. Ezeket a következtetéseket egy kutatás során vonta le Scott Frankowski pszichológus és munkatársai, akik egy 12 pontból álló skálát is összeállítottak annak mérésére, hogy ki mennyire nem tud drámázás nélkül élni. Kiderült, hogy azok, akik magas pontszámot érnek el az úgynevezett Drámázásra való igény teszten, általában narcisztikusak és magasabb pontszámot érnek el a pszichopátiát mérő skálákon is. 

A drámázásra való igény skálája

Aki úgy érzi, azonosulni tud az alábbi kijelentésekkel, annak bizony, lételeme a drámázás.

  1. Néha jó móka másokat felbosszantani.
  2. Előfordul, hogy valami rosszat állítok valakiről abban reménykedve, hogy előbb-utóbb a fülébe jut.
  3. Sokszor csak azért mondok vagy teszek valamit, hogy lássam, mások hogyan reagálnak.
  4. Néha egymás ellen fordítom az embereket, hogy elérjem a célomat.
  5. Mindig kimondom, amit gondolok, de később megfizetek érte.
  6. Nehéz nem kinyilvánítanom a véleményem.
  7. Azok, akik a barátaimként viselkednek, korábban okoztak már csalódást nekem.
  8. Sokszor kibeszélnek a hátam mögött.
  9. Gyakran gondolkodom azon, hogy mennyire őrült dolgok történnek velem.
  10. Úgy érzem, vannak olyan emberek az életemben, akik kitolnának velem.
  11. Sokan megbántottak/meghazudtoltak már.

Ha viszont az illető egyetért az alábbi állítással is, akkor kisebb a valószínűsége, hogy hajlamos a drámázásra:

    12. Mindig átgondolom a mondandómat, mielőtt beszélnék.

shutterstock 92152792

„A drámázásra hajlamos egyének élete általában kaotikus, de sokszor a szeretteik, a barátaik és a munkatársaik életét is megkeserítik. Viselkedésüket sikertelen múltbeli kapcsolataik és a családjukkal vagy barátaikkal való konfliktusoknak tudhatjuk be. Ez az interperszonális drámázás pedig egyre gyakoribb jelenség az online közösségi oldalakon. Az ilyen emberek a munkahelyükön is nagy eséllyel veszik ki a részüket a pletykálkodásból, hogy befolyásolhassanak másokat, konfliktusokat alakítsanak ki a kollégák között, vagyis folyton manipulálnak, miközben úgy érzik, hogy ők maguk az áldozatai környezetük rosszindulatú pletykálkodásának” – így jellemzik a Personality and Individual Differencies című szaklapban megjelent tanulmány szerzői a drámázásra hajlamos személyeket és mindennapjaikat.

A szakértők szerint a drámázásra való igénynek három alapvető ismérve van:

  • Interperszonális (személyközi) manipuláció: a hajlam arra, hogy másokat úgy befolyásoljon az illető, hogy azzal a saját céljait szolgálja.
  • Meggyőződés arról, hogy a személy saját maga az áldozat: állandóan olyan életkörülmények áldozataként érzékeli magát, amik mások számára teljesen átlagos, mindennapi helyzeteknek számítanak.
  • Szókimondó, impulzív kommunikáció: kényszert érez arra, hogy mindig felszólaljon és véleményt cseréljen, még akkor is, ha azt nem megfelelően és a társadalmi következményekre tekintet nélkül teszi.

De hogyan állítsam le őket?

Ha éppenséggel magára ismert a teszt segítségével, az már jó kiindulópont a változtatáshoz, amiben az önismeret és a pozitív pszichológia nagy segítségére lehet. Ha viszont az a kérdés merült fel önben, hogy hogyan kezelje a pletykás, manipulatív személyeket, akkor miután beazonosította őket - ami a fenti lista alapján már gyerekjáték -, amennyire a helyzet engedi, arra törekedjen, hogy minél kevesebb időt töltsön a társaságukban.

"Ha nem szeretnénk az energiánkat és a drága időnket a negatív, pletykás emberek sztorijaira pazarolni, akkor érdemes például azzal indítani egy-egy beszélgetést, hogy Csak néhány percem maradt a busz indulásáig/az előadásig/az ebédszünetemből, így gond nélkül kiszabadulhatunk a nem kívánt helyzetből" - írja dr. Sherrie Bourg pszichológus a Psychology Today oldalán. A lényeg, hogy ne akarjon partner lenni a drámázásban, ezért finoman tudassa az illetővel, hogy nem szeretne beleavatkozni az ügybe, mert nem érzi etikusnak, hogy másokat a hátuk mögött kibeszéljen. Hárítson például így: Biztos vagyok benne, hogy megtalálod egyedül is a helyes megoldást/választ a kérdésedre. 

Blogmustra