Megvan, miért vesz ruhát, ha rosszkedvű

Megtalál, leemel, felpróbál, pénztárhoz visz, kifizet. Többnyire így néz ki egy vásárlás a bevásárlóközpontokban és a különböző márkák üzleteiben, bár egyre gyakoribb a következő sorrend is: megtalál, rákattint, kosárba tesz, kifizet, kézhez kap. Legyen szó internetes vagy hagyományos vásárlásról, az élet egy olyan mindennapos velejárója ez, mely más egyéb viselkedési aktusokhoz hasonlóan függőség kialakítására képes. De hogy lehetséges ez? Mi számít függőségnek? A rövid válasz úgy hangzik, hogy a függőség ott kezdődik, ahol a tevékenység motivációja átlépi a vásárláshoz kötött hagyományos funkciókat. Ezek a motivációk azonban többnyire rejtve maradnak és nehezen fejthetőek meg. Ami azonban szembetűnő, az a megvásárolt áruk felhalmozása, a saját pénztárcához mérten kiugróan magas kiadások, a gyarapodó adósságok.

De ha egyszer ilyen világban élünk

Vásárlási szokásainkat tekintve túlléptünk a szükségletalapú beszerzésen, vagyis nem feltétlenül csak akkor veszünk cipőt, ha az előző már használhatatlanná vált. Kimondott és kimondatlan elvárások szólítanak fel a kötelező kis fekete beszerzésére, és arra, hogy a cipő harmonizáljon a táskával. A stílus gyakorlása a vásárlási szokásokat nagymértékben befolyásolja. A függőség kialakulásában fontos, de nem kizárólagos szerepe van a vásárlási kultúra jelentős átalakulásának, a fogyasztói társadalom működésének.

A kereskedői oldal üzenete abból áll, hogy vegyél és vigyél, erre a függőség könnyen rá tud kapcsolódni. Ahogy a drogokkal kapcsolatban elmondható, hogy egy közösségben jó eséllyel az lesz a legkedveltebb addiktív szer, mely viszonylag könnyen beszerezhető, úgy igaz ez a vásárlásra is, vagyis ott válik addiktívvá, ahol a vásárlás egyszerűen elérhető és átélhető. Nem meglepő, hogy a fejlett és fejlődő országok felsőbb társadalmi rétegeiben gyakoribb az előfordulása. Ezzel együtt sem lehet kizárólag a környezeti feltételekben keresni az okokat. Ezt bizonyítja az is, hogy a pszichiátriai szakirodalomban már 1900-as években megszülettek az első leírások a vásárlás kényszeres jellegével kapcsolatban.

 Hogy válok függővé a vásárlástól?

Habár tizenöt-húsz évvel ezelőtt még tartotta magát az az elképzelés, hogy a kóros mértékű és jellegű vásárlás kényszeres zavar, ma már egyre inkább függőségként tekintünk erre a jelenségre. A tevékenység megtervezése és kivitelezése egyre több időt vesz igénybe. A vásárlás hátterében gyakran szorongás, harag, önvád, unalom és más negatív érzések húzódnak, melyekre adott a pillanatnyi megoldás. A vásárlás által kialakuló örömérzet, a feszültségek csökkenése megerősítő hatással bír, ami hosszabb távon rögzíti a cselekvést. A kielégülés rövid periódusát többnyire ismét kellemetlen érzések követik, köztük a költekezésből eredő bűntudat, az esetleges adósságokhoz kapcsolható szorongás. A sóvárgás újra tudja generálni a folyamatot, előidézve egy olyan ciklikusságot, mely a függőségekre általában jellemző.

A hosszabb távú negatív következmények közt szerepelnek a családi konfliktusok, a személyes kapcsolatok sérülései, az anyagi károk. Ami ennél sokkal meglepőbb, hogy a viselkedési függőségek – köztük a vásárlási addikció is – a szerfüggőségekhez hasonlóan neuronális változást idéznek elő az idegrendszeren belül. Egy nemrég végzett vizsgálatból kiderült, hogy ennek az addikciónak az esetében is főszerephez jut a dopamin.

Ha a vásárlás tölti be a drog szerepét, és a jutalmazó rendszer működésében egyeduralkodó státuszra tör, akkor az idegrendszer működésében is változás várható. A szerzők azt is jelzik, hogy a vásárlási függők családtörténetében hangulatzavarok, szerhasználati zavarok és szorongásos zavarok lelhetőek fel. A vásárlási függők maguk is küzdhetnek egyéb társuló zavarokkal, úgy mint hangulatzavarok, étkezési zavarok, személyiségzavarok, impulzus-kontroll zavarok vagy egyéb, szerhasználathoz kötődő függőségek.

Mi jelenti a felépülést?

A felépülés a betegségbelátás által veheti kezdetét. A gyógyuláshoz hatékony módszer lehet a kognitív viselkedésterápia, a dialektikus viselkedésterápia, valamint a pszichodinamikus terápia. Ez esetben sem elhanyagolható az önsegítő közösségek szerepe. A gyógyszeres kezelés tekintetében nincs kialakult, elfogadott protokoll. Mint számos más viselkedési addikció esetében, úgy a vásárlási függőség kapcsán is elmondható, hogy az addiktív jelleget öltött tevékenység nem kiiktatható a mindennapokból. Ugyanakkor átalakítható és visszaállítható az eredeti funkció. Ez azonban aligha lehetséges anélkül, hogy a kényszeres jelleget kialakító, háttérben megbújó motiváció és indíttatás lelepleződjön a terápiás munka során.