Kevesebbet eszünk, ha nem látjuk, mi van a tányéron

Zanza!

A német Konstanzi Egyetem pszichológusa, Britta Renner szerint 9 százalékkal kevesebbet eszünk, ha be van kötve a szemünk, de közben sokkal intenzívebb lesz a gasztronómiai élmény, hiszen fokozottabban tudunk figyelni a többi érzékszervünkre – írja a Daily Mail. 

GettyImages-460560368
Fotó: WPA Pool / Europress / Getty

A kutatás során az egyetem 90 diákjának három különböző ízű (meggy, karamell és eper) öntettel meglocsolt vaníliafagylaltot kellett enniük. A vizsgált csoport egyik felét arra kérték, hogy még azelőtt értékeljék a fagylalt ízét és állagát, mielőtt kitöltenék a kérdőívet arról, hogy mennyit ettek a fagylaltból és hogy mennyire érezték tőle jóllakottnak magukat. A csapat másik felét pedig arra kérték, hogy egy átalakított síszemüvegben, egy sötét szobában teszteljék le ugyanezeket az ízeket. Azok, akik bekötött szemmel végezték el a tesztet, kilenc százalékkal kevesebbet ettek, mint azok, akik látták, hogy mit fogyasztanak, és míg a látó csapat 33 százalékkal, a vak csoport 88 százalékkal becsülte túl, hogy mennyit evett.

GettyImages-452532592
Fotó: Bravo / Europress / Getty

A kutatók úgy vélik, az utóbbinak az lehet az oka, hogy a fagylaltot a „rossz élelmiszerek” csoportjába soroljuk, így valószínűleg a résztvevőknek bűntudatuk volt fagyizás közben. Renner hozzátette, az első adat pedig arra vezethető vissza, hogy a vakon evők számára nem volt annyira kívánatos a fagylalt kupac, mert hát őseink is a látvány segített abban, hogy eldöntsék valami ehető vagy sem, és biztos ami biztos alapon nyilván kevesebbet eszünk abból amit nem tudunk jól szemügyre venni.

És ez nem minden! Elsőre azt gondolhatnánk, hogy azért eszünk kevesebbet, ha nem látunk, mert nehéz belelapátolni az ételt a szánkba, de Renner és kollégái úgy vélik, ennek inkább az az oka, hogy jóllakottabbnak érzik magukat azok, akik vakon esznek. A Food Quality and Preference szaklapban leközölt cikk szerzője szerint ehhez köze lehet annak, hogy a bekötött szemmel nem hagyatkozhatunk a látásra, pedig elsősorban ez segít abban, hogy megbecsüljük, eleget ettünk-e. (Persze egy kicsit lehet csalni, például ha kisebb tányérra rakjuk ugyanazt az adagot, akkor hamarabb érezzük azt, hogy jóllaktunk, mintha nagyobb tányérról ennénk.) Renner arra is felhívta a figyelmet, hogy ha kiiktatjuk az egyik érzékszervünket, akkor - akárcsak a látássérült embereknél - a többi átveszi a helyét, azért sokkal intenzívebb lehet az evés élménye, vagyis gyorsabban eltelítődünk, ez pedig segíthet a fogyásban. 

Blogmustra