Aki küszködött már étkezési zavarral, vagy mélyebben elbeszélgetett már olyannal, akit személyesen érint a probléma, pontosan tudja: az evési problémák behálózzák a személy egész életét: nem lehet elkülöníteni ezeket sem a családtól, sem a párkapcsolattól, sem a munkahelytől, sem a hétköznapoktól, sem az ünnepektől. Lukács Liza pszichológus egyike azoknak a szaktekintélyeknek, akik hosszasan és alaposan tanulmányozták a különféle evési zavarokkal küzdők lélektanát, és viselkedésmintáit - ennek az eredményeképpen született meg Az éhes lélek gyógyítása - Túlsúly, evészavarok és kapcsolati problémák című kötet.
Nem az a kérdés, hány kilót, hanem hogy miért akarunk fogyni
Legtöbbünk számára a fejfájásra fájdalomcsillapító a válasz - nem pedig egy forró fürdő és pár óra lazítás. Hasonló a helyzet a radikális diétákkal is - sokan azonnali megoldásként gondolnak rájuk, elfeledve, hogy az önértékeléssel kapcsolatos gondok vélhetően mélyebben gyökeredzenek, mintsem hogy azt öt kiló leadása egyensúlyba hozhatná. "A táplálkozás területén tehát bármilyen életkorban könnyen megjelennek a lelki egyensúlyhiány tünetei. Legtöbbször azonban ezek valóban csak tünetek: a túlsúly, az extrém fogyás, az önhánytatás, a székrekedés, a hashajtóhasználat, a túlzásba vitt testedzés is. A problémakezelésben sokan meg is állnak ezen a szinten, és ahelyett, hogy arra keresnék a választ, hogyan kapcsolódik a probléma más életterületekhez, melyek azok a jelen- vagy múltbeli körülmények, amelyek fenntartják a nem kívánt állapotot, azonnal elhatározzák, hogy lefogynak, vagy gyökeresen megváltoztatják étkezési szokásaikat."
Ez a gondolkodás lehet az első tipikus hiba a testsúllyal folytatott küzdelemben Lukács Liza szerint, aki vallja: legtöbben nem reális célokat tűznek ki maguk elé. Ennek pedig legtipikusabb példája, hogy valaki többet szeretne fogyni, mint amennyire testileg és lelkileg képes. "A hibás célok között szerepel még olyan étkezési és mozgásterv kialakítása is, amely hosszú távon nem illeszthető be a személy hétköznapjaiba. Ha valaki anélkül határozza meg a céljait, hogy a végére járna, vajon miért is hízott meg, mi áll a hátterében annak, hogy elkezdte magát hánytatni, vagy miért tekinti mindenekfelett való értéknek a külső megjelenést, nagy eséllyel nő a sikertelen próbálkozások száma, s ezekkel együtt a testsúlya is" - írja. De akkor mégis hogyan lehet egészséges és tartható viselkedésmintát és étkezéskultúrát teremteni - anélkül, hogy csak újabb, önmagunknak tett, be nem tartott ígéretbe ütköznénk?
Az évészavar a leghamisabb barát - mégis visszatérünk hozzá
A szakember szerint egy mélyreható elemzés során ki lehet szemezgetni egy evészavaros ember életútjából, hogy ki, mikor, hogyan, mennyiben járult hozzá ehhez az úthoz - ilyenkor pedig azokról is megemlékezhetünk, akik tompíthatták volna a negatív hatásokat, de ilyen-olyan okból kifolyólag nem tették. "Ez leginkább azért fontos, hogy az ezekkel a személyekkel kapcsolatos ki nem mondott, negatív, elnyomott érzések felszínre kerülhessenek. Ám ahogy a hozzátartozóknak, úgy az evészavarral küzdő személynek sem a problémáért illetve annak kialakulásáért kell felelősséget vállalnia, hanem a megoldásáért. Ha nem sikerül túljutni a felelősök keresésén, illetve mások vagy saját maga okolásán, akkor azzal önmagának tesz rosszat: kiengedi a kezéből a saját élete változása feletti kontrollt. Végül nem jut sehová, csak kering a fájó múltbéli események körül" - írja Lukács Liza.
Nem rikta, hogy egy párkapcsolatban például felgyülemlenek a ki nem mondott sérelmek, melyek végül "tudom, hogy azt gondolod, hogy meghíztam, de nem mered a szemembe mondani" típusú veszekedésekben futnak ki - sőt vannak párkapcsolatok, ahol az evészavar vagy a túlsúly mintegy harmadik személyként van jelen a viszonyban. "Mindennapi témává válik, lehet okolni például a szexuális élet ellaposodásáért, a kapcsolat elszürküléséért, vagy azért, mert a másik fél már nem annyira izgalmas, vagy nem úgy viszonyul hozzád, mint a kapcsolat hajnalán. Sőt, van pozitív szerepe is: hozzá (az evéshez, az önhánytatáshoz vagy éppen a nem evéshez) lehet menekülni, ha baj van. Ha megbántottak, ha szomorú vagy, ha egy kis kényeztetésre vágysz, vagy ha a feszültségeidet szeretnéd gyorsan csökkenteni. Lehet, hogy elsőre furcsán hangzik, de az evéshez, a kompenzációhoz (az önhánytatás, a testedzés a leggyakoribbak) 'oda lehet bújni', vigaszt, megnyugvást ad – főleg, ha a párodtól ezt már kérni sem tudod, vagy neki nem mered megmutatni az igazi vágyaidat" - magyarázza a pszichológus, hogyan váltja fel az étkezési zavar az egészséges emberi kapcsolatokat.
A "fitnesz guruk" támadása
Az elmúlt évek során egyre szélesebb körű figyelmet kapott a Photoshop-manipulált magazincímlapok és reklámfotók hamis világa - helyette viszont itt az Instagram és hashtag kultúra tündöklése. A szerző könyvében megosztja: élete egyik legszomorúbb élménye volt, amikor azzal szembesült, hogy százezres nagyságrendű követőtábort tud összegyűjteni egy olyan valaki, aki megalázóan, lenézően szól mindenkihez, aki nem elég izmos vagy súlyfeleslege van. "Ez a több százezer ember hiszi és vallja, hogy számára az ilyenfajta ostorozás jelent motivációt. Az illető népszerűségének titka valószínűleg az, hogy éppen azt a hangnemet használja, amelyet ezek az alacsony önbecsülésű emberek önmagukkal szemben, illetve gyermekkorukban megtapasztaltak. Ez viszont értelemszerűen inkább benne tartja őket abban az állapotban, amitől szabadulni szeretnének - tartós, mélyreható változás ilyen módszertől nem várható."
Lukács Liza óvva inti a fogyni és gyógyulnivágyókat attól, hogy hagyják magukat kihasználni - egy-egy "fitnesz guru" pénz és hírnévhajhász, agresszív kampánya éppen a hibás önértékelésből fakadó gyermeki bizonytalanságot célozza meg. "Az evészavaros emberekkel való terápiás munka során megfigyeltem, hogy amikor az evésről vagy az ahhoz kapcsolódó lelki tényezőkről kezdünk el beszélni, hirtelen gyermekivé válnak: gesztusokban, szóhasználatban, testtartásban – sokan el is sírják magukat. Igaz ez azokra is, akik az életük más területén igen magas pozíciót töltenek be, ott magabiztosak és képesek felnőttként viselkedni. A gyermeki sebezhetőség könnyen befolyásolhatóvá teszi őket az evéssel-fogyással kapcsolatos területeken, amit a gyakran önjelölt életmód tanácsadók ki is használnak" – véli a szakértő.
Hiába fogy le, ha ugyanaz a bizonytalan ember marad, aki kövéren volt
A pszichológiai megközelítés abban tér el a "zsírégető generációtól", hogy vallja: ha valaki lefogy egy sikeres diétával, de a szemlélete nem változik, akkor vissza fog hízni - Lukács Liza szerint esetleg egy állandóan a testsúlyával foglalkozó, egyre boldogtalanabb ember válik belőle, mert nem fogadja el, ezért nem is becsüli, nem is szereti önmagát. "Ha semmi más nem vezérel, mint hogy a környezeted elismerjen, az nem segíti, hogy felismerd a saját igényeidet. A pszichológia abban tud segíteni, hogy az az időszak, amíg lefogysz, egy út is legyen, amit bejársz, miközben egyre többet tudsz meg arról az emberről, aki vagy" – írja új könyvében, melyet Prof. Dr. Túry Ferenc kitűnő, hiánypótló műnek nevezett: ajánlott irodalom nem csupán az elhízottak és evészavarokban szenvedőknek, de a családtagok, érdeklődő laikusok, tanárok és segítő szakemberek számára is.
5 klasszikus buktató az életmódváltásban - Lukács Lizától
Hamis elvárások - Ha megkérdezem, miért akar valaki lefogyni, akkor a leggyakoribb válaszok: "Szeretném, ha lenne önbizalmam.", "Újra nőnek/férfinak szeretném érezni magamat.", "Hogy sikeresebb legyek a másik nemnél.", "Hogy a párom büszke legyen rám.", "Meg akarom mutatni a környezetemnek, hogy képes vagyok rá.", "Be akarom bizonyítani, hogy van akaraterőm.", "Szeretném elfogadni önmagamat." Ezek lehetnek következményei a fogyásnak, de önmagában az alacsonyabb testsúly a fenti problémákat nem oldja meg.
Irreális cél - Tipikus, hogy a fogyni vágyók túlságosan alacsony célsúlyt tűznek ki, nem veszik tekintetbe alkati, életkori, életviteli sajátosságaikat, hogy a túlsúlyt fenntartó pszichés háttértényezőkről már ne is beszéljünk.
Türelmetlenség - Gyakori, hogy nagyon kevés időt adnak maguknak a változásra - lényegesen kevesebbet, mint amennyi idő alatt eljutottak abba az állapotba, amitől szenvednek. Türelmetlenségük bizonyos szempontból érthető: nagyon nehéz evészavarosként élni, és mint annyi más problémára, erre is igaz, hogy aki nem élte át, az el sem tudja képzelni, milyen lehet.
Valódi motiváció hiánya - Nem egyszerű szót érteni azokkal a hozzátartozókkal, ismerősökkel, akik a táplálkozási zavart egyfajta 'úri huncutságnak' tekintik - nemcsak az érintetteknek, de még a szakembernek is kemény feladat megismertetni velük a probléma lényegét. De akadnak kliensek, akik azt sem tudják, hová akarnak eljutni, mi a valódi céljuk a testsúlycsökkentéssel.
Megfelelési kényszer - Sokan nem számolnak azzal, hogy az általuk elérni kívánt változás befolyásolni fogja az életük összes területét - épp mint a jelenlegi probléma. A súlyproblémákat jellemző önismereti, megküzdési, kommunikációs hiányosságok miatt pedig maguk sem fognak tudni élni az alacsonyabb testsúly adta lehetőségekkel. Az általuk elérni kívánt változás ugyanúgy befolyásolni fogja az életük összes területét, mint a jelenlegi probléma. Környezetük nem minden változást fogad majd pozitívan, ami őket is elbizonytalaníthatja.
