Vannak családok, ahol mindenki csodás, ahol mindenki kizárólag közös értékeken, nézeteken osztozik, ahol soha nem volt súlyos konfliktus a múltban vagy a jelenben, ahol nem különböznek a szokások, ahol a családtagok közötti kapcsolati dinamika csak a simulékonysággal és melegséggel jellemezhető. Ha ön ilyen családban él szerencsés, de ez nem adatik meg mindenkinek. Sokaknak a családi lét ritkán ilyen szirupos és habkönnyű, sokaknak akadnak nehézségei a családdal, vannak feloldhatatlannak tűnő, ismétlődő konfliktusaik, irritáló, ismétlődő helyzetei, elviselhetetlen rokonai.
Nem véletlen, hogy az ünnepekkor gyakran nem a rohangálás, az anyagi nyomás, a rengeteg feladat stresszeli szét legjobban az embert, hanem éppen az, amiről ennek az egésznek szólnia kéne: a családja. A helyzetünk ilyenkor kiszolgáltatott, nincs hová menekülnünk, gyakran nem tudjuk kivonni magunkat a családi programokból, így elkerülhetetlenül szembesülünk a családi nehézségekkel. De mit tehetünk azért, hogy ez könnyebb legyen? Nem, nem tettetheti magát halottnak. Más megoldást kell találni. Az alábbiak segíthetnek.
Ne készüljünk harcra!
Mindenképpen érdemes elkerülni, hogy előre belepörgessük magunkat a másikkal való konfliktusba, hogy előre felhúzzuk magunkat, hogy csattanós válaszokkal, harcra készen érkezzünk a családi eseményre. Ezzel nemcsak a saját kedvünket rontjuk el, de minden esélyt megadunk annak is, hogy valóban kielőződjenek a helyzetek: beteljesítjük félelmeinket. Ha nem bírunk nem előre agyalni a helyzeteken, ha folyton a fejünkben jár, hogy mi is lesz, hogy is szokott ez zajlani, akkor jobb irány abban gondolkodni, hogy vajon mivel tudjuk megakadályozni, hogy rosszul érezzük magunkat: mit tehetünk azért mi, magunkban, hogy a másik szavai, jelenléte, tettei ne érintsenek meg annyira.
Rúgjuk fel a rossz beidegződéseket!
Ha van erőnk, energiánk, és ha a családi problémáink jellege ezt megengedi, megpróbálhatunk aktívan változtatni a megszokott forgatókönyveken. Először is érdemes végiggondolni, hogy pontosan milyen helyzetek okoznak számunkra nehézséget, kellemetlenséget. A leginkább irritáló, érzelmileg a legnehezebben viselhető dolgoknak ugyanis általában múltja, története van, olyan megszokott forgatókönyvek ezek, amikben minden résztvevő pontosan hozza a szerepét, és amikből végül mindig ugyanazokkal a negatív érzésekkel távozunk. Ha azonban ezeknek a forgatókönyveknek az alapjait rúgjuk fel, ha megváltoztatjuk a szokásos helyszínt, ha elviszünk magunkkal egy barátot, aki nem szokott jelen lenni, ha más feladatokat vállalunk, mint amiket szoktunk, ha tudatosan máshogy reagálunk egy kritikára, provokációra, képesek lehetünk felrúgni a megszokásokat, és talán megváltoztatni a végkimenetelt is.
Nézzünk magunkba!
Ha képesek vagyunk magunkba nézni, mélyre ásni, önkritikát gyakorolni azon is törhetjük a fejünket, hogy ezek a tipikus helyzetek mit jelentenek nekünk, miért érintenek meg minket, milyen félelmeket, szorongást, bizonytalanságot aktiválnak bennünk. Egy másik emberrel való konfliktusunk ugyanis éppen annyit árul el rólunk is, mint a másikról, és ha ezt tudatosítjuk, és képesek vagyunk előhívni a konkrét szituációban is máshogy reagálunk majd, és leginkább máshogy érezzük magunkat, mint szoktuk. Ez azonban nehéz és kemény feladat, ami nagyfokú önismeretet igényel.
Vegyünk fel új szemüveget!
Hasonlóan nehéz megtenni azt is, hogy a nehéz másikat, helyzetet tekintsük más szemmel. Pedig, ha képesek vagyunk ilyenkor - ha csak egy-egy pillanatra is - de a külső megfigyelő értékelésmentes nézőpontjába helyezkedni sokkal többet láthatunk a helyzetben résztvevő rokonainkból, a működésükből, a motivációikból, az ő félelmeikből és szorongásaikból. Megváltozik-e ettől bármi? Csupán annyi, hogy az új szempontok új értelmezési kereteket adnak szituációknak, amik természetesen magukkal hozzák azt is, hogy más jellegű érzelmekkel vegyünk részt ezekben. Persze ettől még nem biztos, hogy jobb lesz, de sokszor már az is segítség, ha máshogy rossz.
Hozzuk magunkat a lehető legjobb hangulatba!
Bár kevés az esély rá, hogy van karácsonykor néhány szabad óránk, de ha tudunk lopni magunknak némi időt akkor érdemes elmenni futni, edzeni vagy akár csak gyalogolni egy nagyot. Ha rendesen mozogni nincs időnk, akkor legalább néhány percet lopjunk magunknak a napból, amikor lehetőleg az udvaron, a teraszon, a kertben, szóval a szabad ég alatt figyelhetünk csupán a pillanatra, a jelenre, az itt és mostra, amikor a figyelmünket a szélre, a víz tapintására, a minket körülvevő hangokra fókuszálhatjuk, és közben megpróbálunk kizárni minden mást. Ez az élmény feltölt, és - ahogy a mozgás is - képes feldobni a hangulatunkat, és ha jobb állapotból indulunk, nagyobb az esély arra is, hogy a környezetünkben lévő emberekre is pozitívan hatunk, hogy könnyebben átvészeljük megpróbáltatásainkat.
Nem muszáj cukinak lenni!
Hiába szól a karácsony a szeretetről, elfogadásról, a családról, ez nem jelenti azt, hogy a számunkra fájdalmas kellemetlen dolgokat el kellene fogadnunk, le kellene nyelnünk. Nem, nem kell jó képet vágnunk ahhoz, ami fáj nekünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy bele kellene állnunk egy családi ünnepen a konfliktusokba, csak ezt, hogy ha valakivel nehéz a viszony nem kell magunkra erőltetnünk semmilyen hazug érzelmet a család vagy az illendőség kedvéért. A kommunikációt lehet minimálisra szorítani, lehet kimérten a felszínen maradni, a lényeg, hogy ne kelljen megjátszani semmit. A hangulatunknak pedig már az is sokkal jobbat tesz, ha önazonosak lehetünk.
Gondoljuk át, miért lehetünk hálásak!
Az ünnepi időszaknak gyakran része az, hogy áttekintünk életünkön, kapcsolatainkon, hogy számot vetünk az elmúlt évünkkel, az életünkkel, a kapcsolatainkkal. Ha a családi eseményre egy ilyen önvizsgálatot követően érkezünk, ha tudatosítjuk magunkban a jó dolgokat az életünkben, azt, hogy miért lehetünk hálásak, hogy mi a fontos, értékes számunkra, az stabilizálás, megnyugtat, segíti az önértékelésünket. Ebben a hangulatban pedig sokkal kevésbé leszünk fogékonyak az irritációra, kevésbé rágódunk, kevésbé fájnak a sérelmeink.
Sok sikert és boldog karácsonyt kívánunk!
