#ÉLETEM

Jobb élni, mint megijedni - Itt van Almási Kitti "bátorság-takönyve"

2015. október 17., szombat 19:39

Bár mindannyian szeretjük magunkat olyan erősnek és rendíthetetlennek mutatni, mint Madonna és Napoleon együttvéve, valójában rengeteg gátlás és félelem van bennünk – még a legegyszerűbb helyzetekben is. Almási Kitti új könyve, a Bátran élni komoly kérdéseket feszeget: leélhetünk-e egy egész életet rettegésben? Képes-e egyáltalán valódi intimitásra, megvalósíthatja-e legmélyebb vágyait, aki állandó önvédelemre rendezkedik be? 

"Én annak a híve vagyok, hogy ha van, amit szégyellünk, vagy amitől szorongunk, azt egy fontos kapcsolatban a lehető leghamarabb mondjuk ki! Játsszunk nyílt lapokkal, mutassuk meg, hogy milyenek vagyunk, ahelyett, hogy eltakarnánk. Hadd tudja meg a másik: ha minket választ, ezt kapja. Így eleve megszűrjük, hogy ki az, aki valóban ránk kíváncsi, és nem valami illúziót kerget. Ezzel szemben az elhallgatás és az információk lassú csöpögtetése is nagy indulatokat szokott kiváltani, mert a másik joggal érzi úgy, hogy becsapták" – vallja a szerző, aki szerint az is fontos, hogy a kényesnek érzett dolgot ne úgy tálaljuk, mint szégyellnivaló gaztettet, csak mint olyasmit, amit velünk kapcsolatban tudnia kell. Ne úgy mutassuk be, mint egy nehéz csomagot, mert ez valójában nem csomag – ezek vagyunk mi! Kitti országszerte tart előadásokat – a könyvvel azonos címen –, melyeknek mottója: "És akkor mi van?!" – egy mantra, amely rádöbbentheti az olvasót: ha valami nem sikerül, ha valaki nem fogad el, attól még nem kell elszalasztani azokat a lehetőségeket, amelyek által azzá lehetnénk, akik lenni szeretnénk.

Fotó: Vanik Zoltán

Éljen a krízis, vesszen a szorongás!

"Nagyon szeretem Hamvas Bélának azt a gondolatát, hogy amikor nem tudod, mi lesz, akkor kezdesz el élni. Gyakran előfordul, hogy eljön hozzám valaki, aki saját bevallása szerint teljesen kétségbe van esve és elviselhetetlenül szenved, mert például a partnere megcsalta őt, vagy el akarja hagyni. Amikor azonban elkezdem megkapargatni, hogy a krízis bekövetkezte előtt hogyan éltek, sokszor kiderül, hogy már évek óta szinte egyáltalán nem beszélgettek, nem szeretkeztek, nem csináltak közös programokat, csak nézték a tévét, és néha egyeztették a háztartási teendőket. Sem a szeretetüket, sem a hiányérzetüket nem fejezték ki egymás felé, gyakorlatilag lakótársakként vegetáltak egymás mellett, és bár ez nem volt kifejezetten kellemetlen, valódi kapcsolatnak semmiképpen sem nevezhető" – véli Almási Kitti, aki szerint ehhez képest a krízis, amikor nyilvánvalóvá válik a tartalom hiánya, vagy hirtelen felszínre kerülnek az addig eltussolt problémák, valódi áldás. Ez ugyanis hetőség arra, hogy végre elinduljon az élet – még ha eleinte ez csak a fájdalomban és szenvedésben való megmerítkezést jelenti is, hiszen rengetegen vannak, akik valójában csak egy-egy krízisben kezdenek el élni, amikor kénytelenek kilépni a komfortzónájukból. És bár erre ebben a formában nem vágyik senki, a szerző szerint sokszor mégis hasznos, mert rászorít, hogy elkezdjünk érezni, cselekedni, harcolni, amit már régóta nem tettünk. "Ekkor döbbenünk rá, hogy valójában kik vagyunk, mi a fontos nekünk, és mire vagyunk képesek. Minden megmozdul, újrarendeződik bennünk és körülöttünk. Ezért mondják, hogy a válság lehet áldás és lehetőség is – ami teljesen igaz, de mi is kellünk hozzá, hogy az legyen."

"Valamiért" kontra "valami ellen"

A könyv markánsan elválasztja egymástól a félelmet a szorongástól- hiszen ez utóbbi valami aktuális, megragadható dologra vonatkozik, és emiatt mindig jobban kezelhető. Ezért is van az, hogy sokan amíg csak tartottak valami rossz bekövetkezésétől, sokkal jobban szenvedtek, mint amikor az valósággá vált. "Amikor megtörtént, azt élték meg, hogy végre tisztázódott egy helyzet, tudták, mivel kell szembenézniük, és így célirányosan mozgósíthatták az erőtartalékaikat, hogy a realizálódott veszteséget, csalódást vagy fájdalmat feldolgozzák, a problémával megküzdjenek. Másrészt, amíg csak szorongtak a jövőjük miatt, addig sokszor úgy érezték, velük van a gond, ők a paranoiásak, a negatívak. Amikor aztán beigazolódott, hogy baj van, akkor a probléma fókusza kívülre helyeződött, tehát attól a pillanattól a testi és lelki tüneteik megalapozottnak számítottak" – mondja a pszichológus. Kitti vallja: kevésszer látott olyat a praxisában, hogy valaki egy negatív összehasonlításból úgy tudott meríteni, hogy az őt valóban előrevitte – az ilyesmi sokkal inkább visszahúzódásra, önvédelemre, bezárkózásra készteti az embereket. A könyv tanulsága szerint épülni és szabadabbá válni attól lehet, ha valamiért teszünk, nem pedig valami ellen. "Igazán előrevivőnek azt tartom, ha nem próbáljuk elnyomni a kellemetlen érzéseinket, megengedjük, hogy ezek is átvonuljanak rajtunk, ám azután tudatosan arra irányítjuk a figyelmünket, amit értékesnek tartunk, ami felé törekszünk" – írja.

Fotó: Kulcslyuk Kiadó

A köntörfalazás a kapcsolat halála

Épp úgy, mint mikor valakinek tiszta szívből adtunk, ám ő hálátlannak bizonyult, de attól még a jószándék valódi, és adni öröm, az élet más területein sem kell "üzleti tranzakcióként" tekinteni a nagyvonalú, bátor, bőkezű tettekre: az arányos viszonzás elvárása helyett legyünk lélekben annyira szabadok, hogy saját indíttatásunkból és örömünkre tudjunk adni. "Aki azzal a tudattal él, hogy inkább nem mer megelőlegezni semmit, mert mi van, ha a másik visszaél vele, az máris nagyobb veszteséget szenvedett, mintha becsapták volna. Az örökös félelem és gyanakvás börtöne a legsötétebb és leglevegőtlenebb hely, amit el tudok képzelni. A cél az, hogy minden feszengés nélkül ki tudjuk mondani önmagunknak és másoknak is: ilyen vagyok. Innen és innen jövök. Ezt és ezt tették velem. Ezeket a sebeket hordozom.

"Sok mindenben fejlődhetek, változhatok még, de alapvetően: ez vagyok én." A pszichológus szerint a fejlődés következő lépcsőfoka, amikor valaki már nemcsak felvállalni képes mindezt, de még büszke is tud lenni arra, hogy ő a hátrányos körülményei ellenére, vagy inkább azokkal együtt lett olyan, amilyen – hiszen nyilván sokkal könnyebb kipárnázott környezetből bármilyen eredményt is elérni. A könyv rámutat: ha így is sikerül, akkor ez azért lehetséges, mert az illető önmagából tudott meríteni. Mindannak ellenére el tudott hinni magáról valamit, hogy a környezete teljesen mást sugallt neki – ezért az ilyen emberek eredményei különösen becsülendők.

De mi az a bátorság egyáltalán?

A szerző párhuzamot állít egyik kedvenc filmje, a Számkivetett hősének embepróbáló nehézségei, és a hétköznapi küszködéseink között: a filmben Tom Hanks sikeres üzletember, egyedüli túlélőként vetődik egy trópusi szigetre egy repülőszerencsétlenség után. "Rendkívüli erővel és kitartással kell evezni, amíg az ember átevickél a kemény hullámverésen – és akkor egyszer csak a tenger a szövetségesévé válik, az áramlatok a nyílt víz irányába kezdenek vinni. Csodálatos szimbólumnak látom ezt, mert a személyes életemben és a praxisomban is azt tapasztalom, hogy amikor összetákolunk magunknak valami tutajfélét, amivel kimerészkedünk a komfortzónánkból, akkor általában pontosan ez történik. Az eredmények egyáltalán nem jönnek azonnal, és várakozásainkkal ellentétben nemhogy nem lesz jobb a helyzetünk, hanem egy darabig esetleg még sokkal rosszabbá, nehezebbé válik. A többség ilyenkor ernyedten engedi, hogy a tenger visszasodorja a partra, és legközelebb már neki se indul. Pedig csak addig a pontig kellene kitartani, ahol az áramlatok a nyílt víz felé sodornak." - írja. A film főhőse visszanéz a tutajról a szigetre, amit gyűlölt, és ahonnan szabadulni akart, mert a börtönévé vált - ám az elmúlt időszakban valamiképpen mégiscsak az volt az 'otthona', bizonyos fokú biztonság, amit megteremtett magának, most pedig az ismeretlen felé sodródik, minden fogódzó nélkül. Így is, úgy is elsülhet ez a vakmerő kaland, talán szerencsétlenség, pusztulás lesz a vége. Mégis vállalja. Almási Kitti számára ez a bátorság allegóriája.

Írjon nekünk!

Segítségre, tanácsra van szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!

Steiner Kristóf például örömmel válaszol külföldön új életet kezdők, spirituális útkeresők, étkezési zavarokkal küszködők vagy szexuális orientációjuk, származásuk miatt kirekesztett olvasók kérdéseire, kéréseire.

Kuna Gábor pszichológus, család- és párterápiás tanácsadó, az ÖNSEGÍTŐ Személyiségfejlesztő Műhely szakmai vezetője szívesen válaszol munkahellyel, munkahelyi konfliktusokkal és kudarcokkal, felnőttkori pályaválasztással és élethelyzeti döntésekkel, illetve családi krízisekkel kapcsolatban is. Révész Renáta Liliána családterapeuta és gyásztanácsadó, akihez bátran fordulhatnak családi, házassági, nevelési problémákkal, gyász, válás, trauma, stressz okozta nehézségekkel és pályaválasztási, munkahelyet érintő kérdésekkel is. A life coach csapat tagja továbbá Sákovics Diana pszichológus, aki szívesen segít párkapcsolati és szexuális problémákkal, magánnyal, függőséggel, életvezetési válságokkal kapcsolatban. Írjon nekünk bizalommal, igyekszünk segíteni!

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta