Megaláz és hibáztat, pedig lemondtam mindenről a családért

Zanza!

Levélírónk a család és a gyerekek nevelése kedvéért lemondott a saját karrierjéről, Most évtizedes megaláztatások után végre rászánta magát a válásra. Ennek ellenére a lelki terror, az anyagi függés, és a zsarolás továbbra sem enyhül. Hogyan lehet ebből kilépni ennyi év után? 

30 év házasság után idén tavasszal váltunk el. Tavaly határoztam el, hogy elválok bármi áron, miután a férjem újabb külső kapcsolatára derült fény. A férjem nagyon jó egzisztenciát épített ki az elmúlt években, én azonban, bár kvalifikált vagyok és a végzettségemnek megfelelő a munkám, az ő jövedelméhez képest "borravalót" keresek. Ez nagyon komoly probléma volt, mert az utóbbi években minden beszélgetés oda kanyarodott, hogy ő mit engedhet meg magának, én pedig mit nem. Kb. 10 évvel ezelőtt kezdődött ez a folyamat, aminek része volt az is, hogy nagyon keveset volt itthon (munka) és közben vállalhatatlan kinézetű és szellemi színvonalú nőkkel folytatott viszonyt, amik így-úgy kiderültek. Ennek szerinte az volt az oka, hogy én őt nem tisztelem, nem nézek föl rá, holott nulla a karrierem. Ebben igaza van, és a karrierről is önként mondtam le, három gyerek nevelése és számára a családi háttér biztosítása mellett nekem sok lett volna a karrier is. Végül úgy váltunk el, hogy a férjem tekintélye ne szenvedjen csorbát: ő adta be a válókeresetet, vagyis kifelé ő akart válni. Ez nekem nem presztízskérdés, mindegy volt, csak váljunk el. A jó kapcsolatot mindketten meg akartuk őrizni, tekintve, hogy még bőven kiskorú gyerekünk is van. Amit nem tudok kezelni: más városban élünk, ő most a volt szomszédasszonyommal és annak a három gyerekével, a szüleim halála után, a házuk árából vett villában. Mégis el akar számoltatni az idővel, azzal, hogy a gyerekeinknek milyen programokat szervezek, és most is azt hangsúlyozza folyamatosan, hogy anyagilag ő támogat, nélküle nem tudom fenntartani a lakást, amit ő épített. Valóban nem tudom fenntartani, de ha megemlítem, hogy a szüleimtől örökölt ingatlan árából vett házban viszont ő lakik, és nem ő, akkor gúnyolódik, hogy tartsam fönn egyedül ezt a házat. Mivel a volt férjem tisztában van az anyagi helyzetemmel, a kapcsolati szabályokat is átírja- példa: a jelenlegi élettársa férfiakból él (most nem űzi az ipart, mert a volt férjem bőkezűen ellátja a gyerekeivel együtt), és beleillik az eddigi barátnői sorába minden szempontból. Kértem, hogy ha a gyerekeink nála vannak (ez egyetlen alkalmat jelentett ebben az évben), akkor ne szervezzen közös programot az új családjával, mert a gyerekek is ismerik őket és a kapcsolatukról a legkevesebb, ami elmondható, hogy annak idején kínos volt. Ezt figyelmen kívül hagyta, közös programot szervezett nekik, engem viszont felelősségre vont, amiért a kapcsolatát úgymond meg akarom fúrni. Úgy érzem, valami miatt fontos neki, hogy még mindig megalázzon.  A legundorítóbbnak tartom, amikor azért hibáztat, hogy nálam sokkal csúnyább és butább nőkkel "kell" viszonyt folytatnia. Hogy ennek a viselkedésének mi az oka, már nem érdekel. Az anyagi viszonyainkat használja eszközként, és minden alkalmat megragad, hogy elmondja, csak magamnak köszönhetem, hogy nem becsültem meg őt. Nem tudom kezelni ezt a helyzetet, amit meg tudtam tenni, hogy a telefonálásról letiltottam. Lehet, hogy viszonylag egyszerű a megoldás, csak nem látom, mert a sérelmek, a mindennapi megaláztatás megakadályoz abban, hogy észrevegyem. Az idősebb gyerekem mondja, hogy egyszerűen hagyjam figyelmen kívül, negligáljam. Persze, így kellene tennem, de hogyan? Megköszönném, ha jó tanáccsal látna el.

Kedves levélíró!

Bár ön nem minősítette így, és nagyon valószínű, hogy a bíróság előtt sem „állna meg”, mi azért nevezzük a nevén: ez egy erőszakos, bántalmazó kapcsolat. Sokszor azt gondoljuk, az erőszak a fizikai bántalmazással egyenlő, és csak ütések és rúgások formájában nyilvánulhat meg. Egy ilyen kapcsoltban sajnálatosan széles lehet a repertoár. A lelki erőszak (megalázás, becsmérlés, hibáztatás), a gazdasági erőszak (anyagi függésben tartás), a gyerekek felhasználása (pl. kierőszakolt kapcsolattartás) mind ugyanazt a célt szolgálják. Bár pofon nem csattan el, a hatás hasonló. A bántalmazás áldozata függőnek, tehetetlennek érzi magát, a helyzetét pedig kilátástalannak ítéli.

A felelősség-játszma

Ma már ön is jól látja, milyen mélyen irreális az a megállapítás, hogy a férje megalázó kapcsolatairól, önsorsrontó viselkedéséről ön tehetne. Csábító a lehetőség, hogy a férjét kezdjem el most elemezni, és bizonyára érdekes kérdés, miért van neki szüksége arra, hogy önt egy súlyosan egyenlőtlen, megalázó, függő kapcsolatban tartsa, vagy hogy vállalhatatlan nőkkel tartson fent viszonyt. Fontos kérdések ezek, de ez a jövőben legyen az ő számára fontos. Ha a férje egyszer megelégeli majd a saját sorsát, remélem, meg fogja találni a választ mindezekre a kérdésekre. Az ön jelene és jövője szempontjából a legegészségesebb megoldás, ha mindezekre valóban tud úgy gondolni, ahogyan a levélben megfogalmazta, „már nem érdekel”. Egy krízishelyzetben rengeteg energiát veszítünk azzal, ha az okokat kutatjuk, ha magyarázatokat keresünk. Később fontos lehet ez, de most van sürgetőbb feladat: a helyzet kezelése.

Szinte minden párkapcsolatban, és minden krízishelyzetben nagyon hamar felmerül a kérdés: Ki a hibás? Ki tehet róla? Nem szoktuk tudni jól megválaszolni ezt a kérdést, és a megoldást sem segíti, ezért nem lenne érdemes túl sok időt tölteni vele. Az ön helyzetében különösen érvényes ez az alapszabály. A felelősség áthárítása egy bántalmazó kapcsolatban kizárólag a megalázás, az érzelmi függésben tartás, és a kontroll további eszköze. Te tehetsz róla, ezért viseld a következményeit! - így szól az üzenet. Ha el tud jutni addig, hogy elutasítsa ennek az üzenetnek az érvényességét, ebből azonnal következik valami fontos: a jelenben és a jövőben semmit nem kell elviselnie!

További kontroll-eszköz a bántalmazó számára, ha gyermek is van a kapcsolatban. Azt írja, a jó kapcsolatot mindketten meg akarták őrizni, hiszen még kiskorú gyermekük is van. Mindketten? Egészen biztos ebben? A gyerekek apja részt vesz a nevelésükben, az anyagiakon túl az érzelmi biztonságuk és jólétük fenntartásában is? A volt férje az idén egyetlen alkalommal szervezett közös programot a gyerekeknek, és akkor sem tartotta be az egyetlen szabályt, amit ön kért. Kegyetlenül hangozhat, de a puszta szülői státusz nem jár előjogokkal. A valódi szülői szerep felelősséggel, feladatokkal, a gyerekek érdekeinek és igényeinek figyelembevételével jár együtt. Mindezek persze egy válás után, külön élő szülőként is megélhetők és teljesíthetők. De ha valaki meg sem próbálja ezeket teljesíteni, a puszta szülői mivolta nem lehet szempont a döntésben. A gyermeke mondja önnek, hogy hagyja figyelmen kívül, negligálja a férjét. Túl sok mindennek kell történnie ahhoz, hogy egy gyerek ilyet tudjon mondani az apjáról. Ez egy olyan üzenet, amit meg kell hallani. Különösen megterhelő egy gyerek számára az is, ha neki kell átvennie a kimondás és a döntés felelősségét. Nem kellene ennek a gyerek szerephez tartoznia. Ha mindenképp így kell, hogy legyen, jobb, ha a nehéz döntést a felelős szülő mondja ki, és valósítja meg.

Távolság-önállóság-irányítás

A bántalmazó kapcsolatok sajnálatos jellemzője, hogy az erőszak különböző megnyilvánulásai a válás kimondása után nem szűnnek meg, sőt, fokozódnak, súlyosabbá válnak. Így ebben a helyzetben a válás ugyan fontos, de csak az első lépés lehet. Ahogy írja is, „valami miatt fontos neki, hogy még mindig megalázzon”. A bántalmazók a válás kimondása után sokszor inkább megkettőzik az erőfeszítéseiket, hogy fenntartsák a kontrollt, és függést, amit korábban sikerült kiépíteniük. Minden anyagi, verbális, pszichés eszköz arra irányul, hogy az áldozat megértse, és elfogadja, hogy ebből nem lehet kilépni. És ha az áldozat elég hosszú ideig volt kitéve ennek, mélyen betalál ez az üzenet, és megnehezíti az önállóság visszanyerését. Ezért ön is, kedves levélíró, mint minden más áldozat, sokat tud saját magának segíteni, ha mindezt segítséggel próbálja meg. Vannak olyan szervezetek, mint a NANE és a Patent Egyesület, amelyek kifejezetten a bántalmazó kapcsolatok áldozatainak nyújtanak gyakorlati, jogi, és pszichológiai segítséget. Ha tanácsot, útmutatást keres, érdemes hozzájuk fordulni, vagy átolvasni az általuk megjelentetett kiadványokat. Abban is segíthetnek, hogy találjon egy olyan pszichológus szakembert, akivel a házasságában átélt évtizedes megaláztatásokat feldolgozhatja. Ez a munka is szükséges ahhoz, hogy felkészüljön a saját élete fölötti irányítás visszavételére.

A feladat, ami önre vár, egyszerűen hangzik: szabályokat kell hoznia, és ezeket betartani, és betartatni. A szabályok és intézkedések célja pedig az kell, hogy legyen, hogy önmagát és gyermekeit a jövőben megvédje a további megaláztatásoktól, és károsító hatásoktól. Azt írja, letiltotta a telefonálásról, de ez biztosan egyszerű megoldás. Lehet, hogy egyszerű, de nagyon jó megoldás. Ezzel az aprónak tűnő lépéssel közelebb került a fenti cél megvalósításához. A gyerekek miatti engedékenységgel, vagy akár a puszta elérhetőséggel akaratlanul is az eddigi helyzet fennmaradását segíti. Feltételek, ultimátum, és következetesség – ezek a saját függetlenségéért dolgozó felnőtt ember eszközei, szemben a lemondással és alkalmazkodással. Tudom, hogy nem lesz könnyű, hiszen a dilemmák, az eddig átéltek lelki következményei, és az anyagi függés mind-mind csak akadályozzák. De meg lehet, és kell próbálni, mert nincs egyszerűbb és könnyebb út arra, hogy visszaszerezze a saját életét.

Írjon nekünk!

Segítségre, tanácsra van szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!

Steiner Kristóf például örömmel válaszol külföldön új életet kezdők, spirituális útkeresők, étkezési zavarokkal küszködők vagy szexuális orientációjuk, származásuk miatt kirekesztett olvasók kérdéseire, kéréseire.

Kuna Gábor pszichológus, család- és párterápiás tanácsadó, az ÖNSEGÍTŐ Személyiségfejlesztő Műhely szakmai vezetője szívesen válaszol munkahellyel, munkahelyi konfliktusokkal és kudarcokkal, felnőttkori pályaválasztással és élethelyzeti döntésekkel, illetve családi krízisekkel kapcsolatban is. Révész Renáta Liliána családterapeuta és gyásztanácsadó, akihez bátran fordulhatnak családi, házassági, nevelési problémákkal, gyász, válás, trauma, stressz okozta nehézségekkel és pályaválasztási, munkahelyet érintő kérdésekkel is. A life coach csapat tagja továbbá Sákovics Diana pszichológus, aki szívesen segít párkapcsolati és szexuális problémákkal, magánnyal, függőséggel, életvezetési válságokkal kapcsolatban. Írjon nekünk bizalommal, igyekszünk segíteni!

Blogmustra