Csak kövér vagyok, nem gusztustalan!

Zanza!

Az elmúlt évtizedekben az elhízás olyan járványszerűen terjed a nyugati lakosság körében, hogy ha Freud ma élne, tuti, hogy az evészavarokkal foglalkozna. Ennek ellenére a kövérség stigma, az elhízott emberekhez gyakran zsigerből negatív tulajdonságokat társítunk: gyengének, igénytelennek, csúnyábbnak tartjuk őket, pedig az elhízás oka messze nemcsak az illető tulajdonságaiban keresendő. Az elhízás hátterében éppen úgy állhatnak a korai traumatikus élmények, mint a környezetünk vagy az életmódunk. Korábbi kutatások azt is pedzegették már, hogy az elhízott embereknél a megnövekedett étel iránti sóvárgás és szégyen jelentősen hozzájárul a testsúly fenntartásához és növekedéséhez. Most ezt az elméletet bizonyította kutatássorozatával dr. Janet Tomiyama, a Los Angeles-i Egyetem pszichológusa.

Tomiyama az Amerikai Pszichológiai Társaság éves, Torontóban tartott konferenciáján beszélt kutatási eredményeiről, melyekből egyértelműen kiderült: a kövérséggel járó stigma stressz, a stressz pedig növeli az elhízás esélyét. A stresszel ugyanis együtt jár a kortizol nevű hormon magasabb szintje, ami segíti a zsírlerakódást a belsőszerveken, miközben folyton a kaja felé hajt minket. Ezek közül egyik sem a fogyás barátja. 

A pszichológus kutatásaiból az is kiderül, hogy nemcsak az átlagember, de maguk a túlsúlyosakkal foglalkozó szakemberek sem mentesek az előítéletektől, amelyek egyébként olyan mélyek lehetnek, hogy egy szagtalan anyagot is kellemetlenebbnek érzünk, ha közben egy elhízott ember fotóját nézzük. Vagyis stigmatizálunk, mélyről, ösztönösen. 

Tomiyama szerint ezt a jelenséget egyáltalán nem szabadna figyelmen kívül hagyni az elhízás elleni küzdelemben: ha meg akarjuk állítani a járványt, formálnunk kell az emberek szemléletét. Hajrá, Tomiyama! Hajrá, stigmátlanítás!

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Blogmustra