Mindenki szembesült már az érzéssel: óriás lelkesedéssel belekezd bármiféle testmozgásba, csinálja elszántan egy hétig, majd a hétvége érkeztével kihagy két napot, és soha nem folytatja többé. Ez persze a kutatók figyelmét is felkeltette, ezért megpróbálták kidolgozni, hogyan változtassuk a testmozgást olyan szokássá, amit nem törünk meg. Egy új tanulmánynak köszönhetően most kiderült, hogy a kulcs nem az, hogy mit csinálunk, hanem annak megfigyelése, hogyan rögzülnek a szokásaink, adta hírül a Psy blog.
A lényeg tulajdonképpen csak annyi, hogy agyunk mindig megkapja az utasítást, ami automatikusan beindítja bennünk a vágyat a testmozgásra, azaz szólaljon meg bennünk a csengő, hogy most menni kell edzeni. Ez az "parancsszó" persze minden embernél más és más lehet. Sokunknak felkelés után az első dolga, hogy mozogjon, másnak ez éppen a munka elvégeztével kattan be, de az utasításnak nevezhetünk egy belső megérzést is arra vonatkozólag, hogy már túl sokáig ültünk egy helyben.
A tanulmány 118 embert vizsgált meg kétféle szokásuk erősségének alapján. Az egyiknek az ösztönző, a másiknak a végrehajtó-viselkedés nevet adták, előbbi arra vonatkozik, hogy mennyire lelkesedik az ember az edzésért, utóbbi pedig a pontos típusa és módja a testmozgásnak, amit végez.
Az eredmények azt mutatták, hogy az ösztönző szokásaink erőssége megjövendöli, mennyit is mozog az ember valójában. "Függetlenül attól, hogy milyen testmozgást végzünk egy átlagos napon, ha elég erős az ösztönző szokás, akkor nem sokat lacafacázik az ember, hanem belefog az edzésbe" – véli Dr. Alison Phillips, a tanulmány vezetője. "Ellenben végrehajtó szokásaink kevésbé állnak kapcsolatban a feladatvégzés gyakoriságával."
Mindebből azt a messzemenő következtetést lehet levonni, hogy nem az a lényeg, hogy mit edz az ember, hanem az, hogy mi indítja be bennünk a testmozgás igényét.
"Ez a tanulmány tulajdonképpen azt bizonyítja, hogy nem kell félni attól, hogy új dolgokat próbáljon ki az ember. Meg lehet bennünk az ösztönző szokás arra vonatkozólag, hogy új edzésformákat találjunk anélkül, hogy izgulnunk kéne amiatt, hogy elveszítjük a lelkesedést. Ez főként azoknak az embereknek lehet hasznos, akik nem tudnak eljutni egy bizonyos sportban arra a szintre, amire szeretnének, és a hosszú idő alatt semmiféle változást nem látnak magukon. A tanulmány most kimutatta, hogy nem kell izgulniuk, mert simán képesek megtartani az ösztönző szokásukat akkor is, ha nem mindig ugyanazt a számukra esetleg kellemetlen testmozgást csinálják.“
