Ha alacsony, tovább élhet, cserébe hamarabb lesz hülye, süket és szívbeteg

Zanza!

A kis mellűek nagyra, a göndör hajúak egyenesre, az alacsony növésűek plusz centikre, a túl magasak meg néhánnyal kevesebbre vágynak, pedig hát valójában az összes állapotnak van előnye, na meg hátránya is. Az Ohio Állami Egyetem kutatói nemrég például kiderítették, hogy a magasra nőtt emberek általában jobb kommunikációs és szociális készségekkel rendelkeznek és okosabbak, mint alacsonyabb társaik, talán épp ennek köszönhető az is, hogy ők jellemzőbben jobban is keresnek – egy harmincéves pályát nézve ez a különbség akár 100 ezer font, azaz kb. 43,6 millió forint is lehet. Van ám más előnye is a magas növésnek, meg persze hátránya is – a Daily Mail összeszedte a vonatkozó, főként egészségügyi kérdésekre fókuszáló érdekes kutatásokat a témában.

1. Több esélye van a demenciára annak, aki alacsony

Számos tanulmány felvette már, hogy lehet némi összefüggés a szellemi hanyatlás és a magasság között – erre pedig újabb bizonyítékot hozott egy, a British Journal of Psychiatry szaklapban publikált kutatás múlt novemberben. A kutatócsoport 18 tanulmány adatait gyűjtötte össze, és arra jutottak, hogy a 167 centinél alacsonyabb férfiaknak 36 százalékkal több esélyük van a demenciára, mint a 177 centinél magasabb társaiknak. Ám még mielőtt: ez nem jelenti, hogy valaki pusztán azért demens lesz, mert alacsony, ám esetükben gyakrabban említik a stresszt, a betegségeket vagy a helytelen tápanyagbevitelt, ami viszont már így együtt hajlamosíthat a demenciára. Az Edinburgh-i Egyetem oktatója, Tom Russ úgy véli, a gyerekkori, fiatalkori stresszhelyzetek negatív irányban befolyásolhatják az idegrendszer ellenállóságát az idősebb kori szellemi hanyatlással szemben.

„Az emberek azt hiszik, a demencia egy időskori betegség, de az eredmények alapján egész életünkben halmozzuk a kockázati tényezőket" – fűzte hozzá Russ. Akárhogy is, összességében a demencia kockázata alacsony – kb. húszból egy 65 év felettit érint ez a probléma, és nekik sem kell elkeseredniük: akadnak olyan tevékenységek, amik pozitív hatással lehetnek az állapotukra.

shutterstock 121067452
Fotó: Shutterstock

2. Szívbetegségektől is gyakrabban szenvednek az alacsony növésűek

Az még hagyján, hogy a demenciával meg kell küzdeniük, de a szívbetegségek is gyakrabban kínozzák az alacsonyabbakat – derült ki a Leicesteri Egyetem vizsgálatából. A kutatók azt találták ugyanis, hogy egy mindössze 153 centi magasra nőtt személynek kb. 32 százalékkal nagyobb esélye van arra, hogy szívbetegség sújtja, mint egy 14 centivel magasabb embernek. Persze, ez az összefüggés nem új: egy, a Journal of Epiedmiology c. szaklapban 2012-ben publikált, több mint egymillió fő adatait felölelő kutatás egyértelmű kapcsolatot mutatott ki az alacsony növés és a szívbetegségben, szívelégtelenségben, stroke-ban történő elhalálozás között.

A témában készült legfrissebb vizsgálat szerint a válasz a génekben, és nem a környezeti tényezőkben keresendő. A kutatócsoport 180 olyan genetikai variánst nézett meg alaposan, amik hatással vannak a magasságra-növekedésre, és arra jutottak, hogy amik az alacsony termetre befolyással vannak, azok ugyanúgy hatást gyakorolnak a koleszterinszintre, a zsírosodás mértékére – és úgy összességében a szívbetegség kialakulására. Akad, aki ennél egyszerűbb magyarázatokban hisz: a 2012-es kutatást vezető David Wormster szerint a magasabb embereknek nagyobb szívkoszorúereik vannak, és mint ilyen, tovább tart, míg a zsírsejtek elzárják azokat. A sörivás mindenesetre állítólag jót tesz – a szívének is.

3. Az alacsony termetűek gyakran érzik úgy, hogy lenézik őket

Nemcsak fizikai, hanem lelki problémák is fakadhatnak az alacsony növésből. Akad kutatás, amely szerint a magasabb személyek boldogabbak, mint alacsony társaik, egy 2005-ös svéd tanulmány pedig arra jutott, hogy kétszer gyakrabban követnek el öngyilkosságot az átlagnál alacsonyabb férfiak, mint a jóval magasabbak. A kutatók konkrét számot is hoztak: az eredmények szerint ötcentinként (pluszban) kilenc százalékkal csökkent az öngyilkosság veszélye, pedig a rizikófaktorok közé a súlyt és az egészségi állapotot is bevették. A jelenségre persze hoztak magyarázatokat. A kutatók úgy vélik, hogy a gyerekkorban megélt pszichés stressz és a hátrányos családi háttér befolyásolhatja a növekedést, ráadásul az alacsony gyerekeket gyakrabban éri diszkrimináció a magasságuk miatt. 

tk3s 20131207 zaf f84 032
Fotó: Uwe Geisler / Northfoto

A témában persze más is kutatott. Múlt évben például Oliver Freeman, az Oxford Egyetem pszichológia professzora hatvan nőn próbálta ki, milyen érzést élnek meg, ha egy alacsonyabb ember perspektívájából látják a világot. A professzor VR headsetek segítségével a szimulált londoni metróban utaztatta meg a résztevőket, ám a második kört már úgy vetítették le nekik, hogy a tudtuk nélkül megváltoztatták a látványt, mintha egy fejjel alacsonyabbak lennének. És hogy mit tapasztaltak? Kisebbrendűségi érzést, gyengeséget, hozzá nem értést és paranoiát éltek át a második alkalommal. Freeman ebből arra jutott: a magasság a fokmérője a fizikai erőnek, a hatalomnak, a dominanciának és a tiszteletnek, és megjegyezte, a magasabb termettel megáldott emberek valószínűleg nincsenek is tudatában annak, milyen előnyökhöz jutnak az adottságuk révén.

4. Viszont több esélyük van a halláskárosodásra

Az eddigiekből is egészen nyilvánvalóvá vált, hogy mennyi előnye van az alacsony termetnek, de szerencsére egy 2003-ban, a British Medical Journal szaklapban publikált svéd tanulmány azt is kimutatta, hogy van kapcsolat a hallás elvesztése és az alacsony növés között – legalábbis az általuk vizsgált család/családok történetét végignézve erre jutottak. Hál'istennek van még bizonyíték, mert ott van az a csapat férfi, akik mindannyian erős hanghatást kellett elviseljenek a munkájuk során – na, közülük háromszor nagyobb eséllyel vesztették el a hallásukat az alacsonyak, mint a magasabbak. A tudósok szerint a jelenséghez köze lehet az IGF-1-nek, azaz az inzulinszerű növekedési faktornak, amit a növekedési hormonokra válaszolva bocsát ki a szervezet. Úgy vélik ugyais, hogy az IGF-1 alacsony szintje miatt az alacsonyabb embereknél kevésbé fejlődik ki a belső fülben található csiga– korábbi tanulmányok szerint márpedig az alacsonyabb termetűek szervezetében kevesebb IGF-1 található.

5. Az alacsonyabbak tovább élnek

Van ám jó hír is, már amennyire jó lehet önbizalomhiánnyal, esetleg még szívbetegen vagy halláskárosultan, netán demensen élni sokáig – márpedig a Hawaii Egyetem bevonásával (is) készült kutatás szerint az alacsony termetű férfiak tovább élnek, mint magas társaik. A Daily Mail által idézett vizsgálat során 8003 japán felmenőkkel bíró amerikai férfit vizsgáltak meg a kutatók, és arra jutottak, hogy a 159  centire nőtt, illetve az alacsonyabb férfiak tovább éltek, mintha a 164 centi vagy afölé érő férfiak. Hogy miért? Feltehetően a FOX03-as gén védelmező variánsának köszönhetően, melyet az öregedéshez és a hosszú élethez kötnek, és amely jellemzőbben található meg az alacsonyabb férfiak genetikai állományában. A tanulmány szerint azok, akik ezt a variánst örökölték, alacsonyabb inzulinszinttel rendelkeztek és ritkábban alakult ki náluk rák is. Egy másik, 2012-es kutatás nem ment ilyen mélyre a témában, viszont arra jutott az 1866 és 1915 között született szardíniai férfiak adatait vizsgálva, hogy a legalacsonyabbak (161 centi alattiak) két évvel tovább éltek, mint magasabb társaik. 

6. És ritkábban válnak, viszont gyakrabban szexelnének

További pozitív hírekkel is szolgálhatunk a New York Egyetemnek köszönhetően, melynek munkatársai 2014-ben, 5000 családot áttekintve arra jutottak: a 170 centis vagy annál alacsonyabb férfiak 32 százalékkal ritkábban válnak, mint magasabb társaik. A kutatók szerint elképzelhető, hogy ez abból fakad, hogy az alacsonyabb férfiak később és ritkábban nősülnek, és az is lehet, hogy ők a sikertelenségeket már korábbi kapcsolataikban megélik, így aztán a válás nekik már kimarad. Egy másik kutatás szerint az alacsonyabb férfiak több házimunkát végeznek, egy hazai, a Debreceni Egyetem kutatói által, a Journal of Sexual Medicine-ben közölt tanulmány pedig azt találta: a 170 centiméter alatti (és egészséges súlyú) férfiak vágynak a leggyakrabban a szexre.

7. A magas nők nagyobb eséllyel szülnek ikreket

Egy 2006-is amerikai tanulmányban azt vizsgálták, hogy a termet mennyit számít a várandósság szempontjából, és a kutatók arra jutottak: azok az asszonyok, akiknek ikrei vagy hármas ikrei fogantak, átlagban kb. 2,5 centivel magasabbak voltak a nemzeti átlagnál. Dr. Gary Steinman, a kutatás vezetője, a Long Island Jewish Medical Center szülészorvosa úgy véli, a már korábban is említett IGF-1-nek lehet köze ehhez is. Ennek a hormonnak köszönhetően (amiből, ugye, a magasabbaknak több van) ugyanis a petefészkek érzékenyebben reagálnak a tüszőérlelő hormonra, aminek hatására pedig megugrik az esély arra, hogy ciklusonként két érett peresejt is kiszabaduljon, és ikerterhesség következhessen be. 

8. A magasabbak hajlamosabbak eltörni a csontjaikat

Számos tanulmány, köztük egy 1995-ös is, amit a New England Journal of Medicine szaklapban publikáltak, arra az eredményre jutott: a magasabb férfiaknak és nőknek nagyobb esélyük van a csípőtörésre. Hogy miért van ez így? Az egyik kézenfekvő magyarázat szerint a magasabb növésűek csípője is magasabban van, tehát ha elesnek, nagyobb ütés éri a területet. Ugyanakkor akadnak kutatók, akik szerint épphogy mérséklődik az ütődés, mivel a magasabbak csontjai erősebbek. „Ez egy érdekes megfigyelés, de számos egyéb bizonyított kockázati tényező is növelheti az esélyt a csonttörésre: ilyen a dohányzás, az ülő életmód, az egyhangú étrend, a magas BMI vagy a rossz egyensúlyérzék" –  idézte a lap Zameer Shah-t, a London Bridge Hospital ortopéd-traumatológus szakorvosát.

shutterstock 79304863
Fotó: Shutterstock

9. És gyakrabban akadnak náluk rákra

A rákos megbetegedések és a magasság vonatkozásában is készültek vizsgálatok: 2013-ban például az amerikai Albert Einstein College Medicine szakértője, Geoffrey Kabat tette közzé menopauzán átesett nők körében végzett kutatásának eredményeit. A vizsgálat során arra jutottak, hogy tízcentinként tizenhét százalékkal emelkedett annak az esélye, hogy az alanyoknál valamilyen fajta rákos megbetegedés jelentkezzen. Ez alapján tehát a 165,1 centi magas nők jóval kevésbé veszélyeztetettek, mint 175 centi magas társaik. A legerősebb összefüggést a magasság és a rák tekintetében a melanóma, a vastagbél, a méh, a vese és a pajzsmirigy esetében mutatták ki. 

Kabat a férfiak körében is végzett kutatást, ott tízcentinként nem tizenhét, hanem csak öt százalékkal emelkedett a rák kialakulásának kockázata. Persze, sejtése van a kutatóknak, hogy a magasabbaknál miért nagyobb az esély a rákos megbetegedésekre. Egyrészt, mondja Kabat, a rák a rendellenes sejtek túlszaporodásának következtében alakul ki, így tehát azok a tényezők, amik befolyással vannak a fokozott növekedésre gyerekkorban és serdülőkorban, hatással lehetnek a rák kialakulására is. Itt is felmerül az IGF-1 szerepe, amiből a magasabb termetű emberek szervezetében többet mutattak ki, mint alacsonyabb társaiknál, és egyre többször hozzák kapcsolatba a hormont a rák kialakulásával. 

Egy másik magyarázat szerint a magasabbaknak természetszerűleg több sejtjük van, mindösszesen azért, mert nagyobbak a szerveik. Épp ezért, a nagy számok törvénye alapján náluk nagyobb az esély arra is, hogy ezek közt a sejtek közt akad mutáció – mondja Kabat. Bárhogy is, a kutató hangsúlyozta: a termetből adódó kockázat alacsony – alacsonyabb, mint a dohányzásé, a túlzásba vitt alkoholizálásé vagy a túlzott napsugárzás. Példának okáért: a dohányzás 2000 százalékkal növeli az esélyt a tüdőrák kialakulására.

10. A magasabb növésűeknél gyakrabban találnak trombózist

Egy 2011-ben publikált norvég tanulmány azt találta, hogy a 183 centi magas vagy annál magasabb férfiaknál két és félszer nagyobb eséllyel találtak vénás trombózist, mint a 173 centi vagy annál alacsonyabb férfiaknál. A mélyvénás trombózis során vérrög képződik a mélyen fekvő vénákban, leggyakrabban az alsó lábszárakban. A megemelkedett kockázat nemcsak férfiakra, hanem a magasabb nőkre is igaz, és mindkét nemnél a legnagyobb rizikófaktorként a magasságot és az elhízást jelölték meg. Sigrid Braekkan, a kutatás vezetője úgy véli, a háttérben az állhat, hogy a magasabb embereknél a vádli izmainak hosszabb távokra kell pumpálniuk a vért, aminek következtében csökkenhet a véráramlás a lábban, és ez megemeli a vérrögképződés kialakulásának esélyét.

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Blogmustra