A legújabb városnéző séták: a pesti műhelyektől a vagány zsidókig

Zanza!

Imádunk budapesti városnéző sétákra járni. Egyrészt, mert így sokkal jobban megismerjük a várost, ahol élünk. Másrészt, mert arra a pár órára az ember úgy érezheti magát otthon is, mintha elutazott volna. Most két kedvenc, idén tavasszal indult sétánkat mutatjuk be. Az egyik az eldugott, pesti műhelyek világába kalauzol, a másik pedig a nyócker kevesek által ismert sztoriját meséli el.

Pesti műhelyek nyomában

Gondolná, hogy a Nagykörúton belül ma is mintegy kétszáz kisiparos dolgozik kapualjakban és pincékben? Kalaptól a lámpaernyőn át a kovácsoltvas melltartóig mindenfélét gyártanak. Egy új városnéző sétának köszönhetően ezekre az izgalmas helyekre nyerhetünk bebocsátást.

Ilyen például Tóth István lovaglócsizma készítő műhelye a Vámház körút 10. alatt. Ahogyan a kapunál látható útbaigazító tábla – mely elsőre inkább tűnik egy itt felejtett régi emléknek, mint működő műhely cégérének – is írja, a kapu alatt balra helyezkedik el az aprócska üzlet. Mögötte a belső udvarban pedig maga a szintén nem nagy műhely, telis-tele kaptafákkal és alapanyagokkal.

Nyolcvanezer forint, viszont a garancia sosem évül el
Nyolcvanezer forint, viszont a garancia sosem évül elFotó: mimi / Travelo

A család immáron harminc éve foglalkozik cipőkkel: eleinte női cipőket készítettek, majd a kínai tucatáruk dömpingje miatt váltani kényszerültek. Először csak férfi cipőre, majd lovaglócsizmára. A családi vállalkozás termékei igazi luxuscikkek, a legolcsóbb termékük hetvenezer forintba kerül. Luxus mivoltuk egyébként nem csak az árakban és a csizmák mellé járó élettartam-garanciában nyilvánul meg. Hanem abban is, hogy a tulaj állítása szerint az apró cipészüzlet azon kevés boltok egyike, melyet katalógusában a Budapesten járó vásárlóinak figyelmébe ajánl a Louis Vuitton.

A megrendelések pedig jönnek szép számmal: Ausztráliából és Izlandról is érkezett már rendelés hozzájuk. Van, aki eljön méretet vetetni, és van, aki a bolt honlapján található videót követve leméri a szükséges paramétereket, és ez alapján készítenek számára cipőt. Egy csizma körülbelül három-négy hét alatt készül el, a minőségi bőrt külföldről szerzik be. A külföldi vásárlók mellett persze hazai megrendelések is akadnak: Tóth Istvánék családi műhelyében készülnek például a Nemzeti Lovas Díszegység, a lovasrendőrség és a magyar öttusa-válogatott csizmái is.

Kulcsár Bence, a Nemzeti Múzeum mellett található kovácsműhely tulajdonosa
Kulcsár Bence, a Nemzeti Múzeum mellett található kovácsműhely tulajdonosaFotó: Vasvero.com

De működik szobrászműhely, és galvanizáló mester is a belvárosban. Sőt, ami a legmeglepőbb: a Nemzeti Múzeum mellett, az Olasz Kultúrintézet tőszomszédságában egy komplett kovácsműhely is üzemel. Erről, és a séta további részleteiről ide kattintva olvashat tovább.

Vagány zsidók a Józsefvárosban

Egy másik, – szintén új, és szintén Hosszúlépés szervezésű – séta a nyolcker történetéből mutat be eddig ,,kifelejtett”, ámde annál izgalmasabb helyszíneket. Városnézés kaszinóból lett zsinagógától esténként focipályaként üzemelő piacon át André Kertész mamájának kávéméréséig.

A Teleki tér "Rózsadombja"
A Teleki tér "Rózsadombja"Fotó: Sári / Travelo

Egyik kedvenc állomásunkon, a Teleki téren például megtudhattuk, hogy a zsidó családok többnyire ezen a környéken telepedtek le, így itt a vallásos élethez szükséges infrastruktúra is hamar kialakult. Egymás után nyitottak a kóser boltok és pékségek, a fűszeresek és a zsibárusok, akiknek külön helyet is kijelöltek a téren. A zsibvásár egy idő után zöldség-gyümölcs standokkal egészült ki – így indult a Teleki téri piac története, ami rövidesen a kerület emblematikus helyszínévé vált, ahol a világon mindent lehetett kapni. Erről tanúskodik egy korabeli mondás is, miszerint ,,ami a Teleki téri piacon nincs, az nem is létezik”.

A különleges bútoroktól kezdve a temérdek ruhán át rengeteg használt cikket szereztek be a zsibárusok a közelben székelő ószeresektől, majd lehengerlő szövegekkel beszélték rá vevőiket olyan tárgyakra, amiket eredetileg eszük ágában sem volt megvenni. A piac másik felén kaptak helyet az élelmiszereket áruló kereskedők, középen pedig egy hatalmas lóhússzék állt, amire a mai napig emlékeznek a környék idősebb lakói. Persze a régiek között olyan is akad, akinek a piacról egész más ugrik be: például Kocsis Sándor, az Aranycsapat legendás csatára, aki esténként ide járt rúgni a bőrt a barátaival, miután bezárt a piac. Az ő apukája volt ugyanis az őr, és beengedte őket.

A piac ma
A piac maFotó: Sári / Travelo

Amikor elkezdték elhurcolni a zsidó férfiakat, ahelyett, hogy bezárták volna a piacot, a nők a kezükbe vették az irányítást, és egészen addig vitték tovább a standokat, amíg át nem kellett őket adniuk a keresztény hadiözvegyeknek 1943-ban.

Felkeltettük érdeklődését? Itt olvashat tovább erről a sétáról.

Városnéző séták, amikről korábban írtunk

Megnéztük, hol bulizott a századforduló elitje: Százéves platánok, madárcsicsergés és szecessziós villák Mátyásföldön.

Zsidó gyárosok nyomában Óbudán: Zsinagóga, ahol egykor tévéstúdió üzemelt, kastélykert, mely most bulihely, és textilgyár, ahol ma múzeum található.

Séta mókusok közt, tarka avarban a Fiumei úton: Tarka falevelek, ugrándozó mókusok, csicsergő madarak, századfordulós gyöngyszemek a temetőben.

Pesti paloták tele sztorikkal: Az egykor Mágnásfertálynak, illetve Kis Vatikánnak nevezett városrész történetéhez hozzátartoznak az arisztokrata nők önmutogató rituáléi, a bálok dekoltázsversenyei, a cselédek cinikus feljegyzései. Történelmi séta a Nyolckerben.
 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Blogmustra