Egy ideje baromi egészségesen élek. Bár kétszer is remegve nyúltam a gyerek Túró rudija után, megkeményítettem a szívemet, és maradtam a mandula rágcsálásánál. Éppen 12 nap ja, hogy megfogadtam, egy hónapon keresztül nem eszem feldolgozott élelmiszert, kerülöm az E-betűvel kezdődő összetevőket, állományjavítókat, színezékeket és egyéb a szervezetbe nem való dolgokat. Ezzel párhuzamosan küzdök a cukor ellen, ami nem mindig egyszerű - tudom, az olvasók egy része, itt már legyint, hogy ennyi akaraterőm sincs. Valljuk be, néha tényleg nincs.
Amikor anyukámnak bevallottam az új projektet, elnézően legyintett: túlvan már a vega, paleo és egyéb korszakokon, elég edzetten kezeli a helyzetet. Rutinosan válaszol a gyanakvó kérdésemre, milyen citromlével van savanyítva a céklasaláta, és hogy vajon a szójaszószt csekkolta -e?
Helyzetemet nehezíti egy sokat sportoló kiskamasz, aki porszívóként takarítja ki a hűtő tartalmát, és hiába kapott élete első 4-5 évében csak bio-vegetáriánus ételeket, mára tipikus hamburger-hot-dog-pizza tengelyen mozog. Mentségemre szolgáljon, mindhárom itthon készül, én meg életemben nem költöttem ennyit húsra.
Végig kellett gondolnom, mit is fogok enni, talán ez volt a legnehezebb, hogy az ad hoc agyamat átállítsam a tudatos tervezésre.
A reggelt általában zöldturmixszal indítottam - az menő mostanság úgyis, ráadásul max 2 perc alatt kész, ami nem egy utolsó szempont.
Általában alma-répa az alapja a turmixnak, mellé került már brokkoli, bébispenót, banán, sütőtök és datolya is, sőt egyszer még a zellert is kipróbáltam de az nekem nem ízlett annyira. Egyszerűen bedobáltam a turmixgépbe a megtisztított zöldségeket, hozzáöntöttem egy kis vizet, és egy nem túl híg állagú italt készítettem belőle.
Amikor nem turmix volt a reggeli, akkor zabkását ettem reszelt almával vagy házi szilvalekvárral (nem, cukor nem volt benne). A kását nem főztem, csak beáztattam egy éjszakára, reggelre pont tökéletes állaga lett. Volt, hogy raktam hozzá lenmagot, máskor némi fagyasztott meggyet is.
Ha sósra vágytam, akkor tojást ettem, igaz nem rántottának, hanem keménytojásként, salátával, olívaolajjal leöntve. Szerencsére öt tyúk gondoskodik az ellátásunkról, úgyhogy határozottan kijelenthetem, hogy nem kaptak ők sem feldolgozott eledelt, igazi kapirgálósként funkcionálnak.
Kenyeret nem sütöttem, bár Limarának vannak nagyszerű receptjei, de úgy gondoltam, mivel jelenleg is lamantinként járok a világban, nem baj az, ha nem tolok be plusz szénhidrátokat habtestembe. Ehelyett a Nyersétel Akadémia lenmagkenyerét rágcsáltam, ezt viszont biztosan otthon csinálom meg legközelebb, mert ár-érték arányban nekem nem érte meg.
Lassan kapcsoló típusként egy csomót gondolkodtam, mivel helyettesítsem a kenyeret, majd rájöttem, hogy tök mindegy mivel, mert ahhoz szerezni kell feltétet is. Úgyhogy a héten drága sajtokra költöttem a pénzem, a sokak által favorizált henteshez is elzarándokoltam, de saját bevallása szerint ő is használ adalékanyagokat a felvágottakhoz, májkrémhez.
Az ebéd a Nyersétel Akadémiáról jött (6 napra fizettem 10900 forintot), főleg leves-saláta vagy leves-főétel kombót választottam, bár valójában mivel minden nyers, ezért alapvetően egy csomó zöldséget passzíroztam a szervezetembe. A vicces az, hogy a kreálmányok olyan ételek neveit viselik, amikre csak összehúzott szemmel több méterről hasonlítanak, mégis meglepően izgalmas ízeket lehet kihozni a zöldégekből. A pizzának persze köze se volt a pizzához, se a gyümölcsrizsnek a rizshez, de utóbbiról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, egyszerűen nem bírtam abbahagyni. Ráadásul nem kellenek hozzá extra nyersanyagok, megfizethetetlen maglisztek, és sosem hallott összetevők.
A vacsora a héten gyakran volt rizs alapú (a kölök ugyanis nem nyitott az én étkezésemre), ehhez készítettem egyik nap édesburgonyát (Aldi - 400 Ft), és salátát. Csináltam cukkini-sütőtök krémet is, amihez erős kontrasztként egy főtt marhanyelv is az étkezés részét képezte. Ettem halat narancsos szárzeller salátával, és bűnösen sok házilag pörkölt mandulát. Ennek alapja, hogy leakciózták a mandulát az Aldiban, (talán 3000/kg-ra), így vettem 3 zacskóval. Egy éjszakára vízben áztattam, majd beraktam a sütőbe, és kiszárítottam. A végén - kb fél óra után öntöttem rá egy kis olívaolajat, és megforgattam benne a mandulákat. Én nem eszem sót, de aki úgy szereti, bátran sózza meg, nem fog ártani neki. Sajnos túl jól sikerült, így baromi sokat voltam képes enni belőle, ahelyett, hogy tartalékolnám.
Eredmények
Az első hét minden napján fájt a fejem, de ezt nem a tisztulásnak tudom be, inkább annak, hogy hol -6 volt a hőmérséklet, hol plusz 14, és erre a szervezetem rosszul reagál. Nem lett hamvas bőröm, sőt kamaszkoromat idéző pattanások jöttek elő, viszont fogytam két kilót, és képes voltam a HC Kiskőrös- Gepárd JE meccset úgy végignézni, hogy a büfé kínálatára rá sem néztem, hanem inkább répát rágcsáltam. Mondjuk hazudnék, ha azt mondanám, ez volt a nap fénypontja, főleg úgy, hogy mérkőzés előtt kénytelen voltam a gyereknek valami szénhidrátdús élelmet biztosítani.
Ettől függetlenül úgy érzem, hogy végre nincs az a "tele van a gyomrom, meghalok" érzésem, nem rántottam magamra a Daubner süteménypultját, és kollégáim szerint nem vagyok kibírhatatlanabb, mint máskor.
