A napokban utazott haza Budapestre jó barátom és egyben exem, Zsolti. Nem ez volt az első eset, hogy nálunk vendégeskedett: sőt, hét és fél évvel ezelőtti szakításunk esztendejében már (ismét) együtt karácsonyoztunk, mint új, alternatív család. Ha ön azt hiszi, hogy nem lett volna min egymás torkának esnünk, akkor téved: egyszerűen átláttuk, hogy ha fennakadunk a tipikus exparákon, örökre elveszítjük egymást. Ennél pedig sokkal többet jelentünk egymásnak. Miután kiposztoltam néhány közös képet a Facebook-oldalamra a tel-avivi kalandjairól, számos levél futott be hozzám, melyben azt kérdezték tőlem: ez mégis hogyan lehetséges. Hát, így. Minden társadalmi séma ellenére az exet utálni vagy közönyösen kezelni, esetleg kibeszélni a háta mögött egyáltalán nem kötelező. Íme 7 praktikus tipp arról, nekünk hogyan ment az átállás.
1. Az idő begyógyítja
A barátkozást erőltetni felesleges, ha bármelyik fél úgy érzi: a szakítást követő együtt töltött idő egyelőre több fájdalmat okoz, mint örömet. Mind ismerjük az elvonási tüneteket egy-egy nagy szerelem után: még ha az egész kapcsolat egy totális félreértés is volt, akkor sem könnyű megszokni a másik hiányát. Fontos viszont, hogy a másik végletbe se szabad belezuhanni. Egy kínosan hosszú kommunikációs szünet után az ember óhatatlanul beleeshet a kényelmesebb, „most meg már minek hívjam fel, úgyse tudunk egymásról semmit" attitűdbe.
2. Legyen vége – de tényleg
Az exekkel ápolt barátság elsőszámú alapszabálya, hogy nincs visszatáncolás. Egyrészt, mert nem fair oda-vissza rángatni a másikat, másrészt meg mert amíg az ember a „lehet, hogy mégis összeillünk" gondolatban tartja magát, soha nem lesz esélye egy új kapcsolatra. Lehet ölelkezni, nosztalgiázni, akár még utazgatni is együtt, de aki nem akarja befizetni magát egy, az élet minden területét alaposan felrázó érzelmi hullámvasútra, a szexet az exszel inkább hagyja ki.
3. Nem kell mindent mindenáron tisztázni
Az olyanok, mint a „Mondd meg őszintén, mióta tudtad, hogy meg akarsz csalni?", „Nem azért nem állt fel, mert folyton fáradt voltam, hanem mert iszonyúan meghíztál" szintén kimerítik az önkínzás fogalmát. Nyilván azért mentünk szét, mert a párkapcsolatban már nem segítettük egymást abban, hogy egyénileg és együttesen jobb emberekké válhassunk – ennyit bőven elég tudni, a szakítás részletes okaiba, a „ki a hibás?" kérdésbe belemenni, vagy felhánytorgatni százéves sztorikat nemcsak felesleges, de barátsággyilkos szokás is.
4. Szólásszabadságot!
Természetes érzés, hogy feszengeni kezd, ha volt párja a pénteki randijáról mesél, vagy ha arról értesül, hogy összeköltözik az új kedvessel. Ám mivel nem mimózák, hanem intelligens emberek vagyunk, meg kell tanulnunk higgadtan reagálni. Ahogy olyankor sem irigykedünk fennhangon, amikor egy kollégánk nyaralni megy, vagy ahogyan nem szakítjuk félbe a szüleinket társaságban, amikor egy hússzor hallott sztorival állnak elő. Új nőről/paliról hallani egyébként is olyan, mint elkezdeni zumbaórára, vagy nyelvtanfolyamra járni: eleinte elviselhetetlenül megterhelő, de az első pár alkalom után hozzászokik az agy, hogy bizony ez az új rendszer.
5. Közös programok – így is, úgy is
A „jó barátságban vagyok az exemmel" mondat gyakran csak egy frázis, ami abban merül ki, hogy a felek időről időre megejtik a kötelező találkákat a még megmaradt közös ügyek, kutyák, tárgyak miatt, és nem tépik ki egymás haját, ha összefutnak valahol. Ám a valóságban ez még önmagában nem barátság, hiszen a barátok minőségi időt töltenek együtt, és – itt jön a sarkalatos pont –bemutatják egymásnak azokat, akiket szeretnek. Bármily kellemetlen, egy ponton túl az exnek és az aktuális párunknak össze kell ismerkednie – és persze alapszabály, hogy senki sem sértegeti, piszkálja vagy szorítja sarokba a másikat.
6. Féltékenykedésnek helye nincs
Amikor összegabalyodtunk a férjemmel, az elején leszögeztem: ha megengedi magának, hogy féltékenykedjen az exemre, rengeteg szenvedést okoz majd saját magának. Megelőzve a drámákat és a jeleneteket azt is kijelentettem, hogy a volt pasim majd' hét éven át a mindennapjaim része volt, és mint ilyen, akkor is az életem egy fontos darabja marad, ha a párkapcsolat történetesen véget ért. Ezzel lehet vitatkozni, de nem érdemes – jóban lenni a párunk exével vagy épp az exünk jelenlegi párjával sokkal menőbb, mint habzó szájjal gyűlölni őt.
7. Hülyeségre nagy mosoly
Még évekkel egy párkapcsolat végét követően is időről időre szembesülünk az exünk tipikus kis hülyeségeivel, amik már a szerelem legelején vagy kellős közepén is halálra bosszantottak. Egy –szerinte – baromi menő szleng, extra órák az interneten, vagy épp teljes immunitás arra a tényre, hogy a koszos edényeket bizony valakinek mindig el kell mosni, mind ezek közé tartozhatnak. Ám ha az együtt töltött idő során sem sikerült megváltoztatni őt, most már végkép felesleges belekezdeni. Így hát jobb, ha ilyen esetekben somolyogva nyugtázzuk magunkban: van, ami sosem változik. És igen, ilyen a kettőnket összekötő szeretet is – ami sokkal fontosabb annál, mint hogy jelentéktelen dolgokon akasszuk össze a bajszainkat.
Lehet barátság ön és az exe között?
Írjon nekünk!
Segítségre, tanácsra van szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!
Steiner Kristóf például örömmel válaszol külföldön új életet kezdők, spirituális útkeresők, étkezési zavarokkal küszködők vagy szexuális orientációjuk, származásuk miatt kirekesztett olvasók kérdéseire, kéréseire. A life coach csapat tagja továbbá Kuna Gábor pszichológus, család- és párterápiás tanácsadó, az ÖNSEGÍTŐ Személyiségfejlesztő Műhely szakmai vezetője, aki szívesen válaszol munkahellyel, munkahelyi konfliktusokkal és kudarcokkal, felnőttkori pályaválasztással és élethelyzeti döntésekkel, illetve családi krízisekkel kapcsolatban is. Vagy Gyulai Bencének is írhatnak, ő jogi egyetemet végzett és ügyvédi szakvizsgával rendelkezik, de várja a kérdéseket a kivándorlással, párkapcsolatokkal, hittel, kereszténységgel kapcsolatban is.
