Egy éjszakára a csúnyább nők is kapnak menő pasit

Zanza!

Elvileg tiszta sor. Gyors, érzelmek, elköteleződés, felelősség és következmények nélküli fizikai élvezet. Ennyi egy egyéjszakás kaland. Elvileg. Gyakorlatilag azonban sokkal bonyolultabb, szól szükségletekről, vágyakról, szól az önértékelésről és rengeteg érzelemről. Csak nem pont azokról az érzelmekről, amiket általában a romantikus viszonyainkhoz társítunk. Hogy miért csináljuk? És jó-e nekünk? Az egyéjszakás kalandok pszichológiája következik. 

Az evolúció és a génjeink teszik. Meg a megszokás.

Bár a hazai helyzetről nem sokat tudunk, annyit biztosan, hogy egy átlag magyar férfi élettörténetében két egyéjszakás kaland szerepel, meg azt, hogy 2006-2007-ben az olvasóink 35 százalékának volt alkalmi szexpartnere. Amerikáról komplexebb a képünk, ott a fiatal felnőttek 60-80 százalékának volt már valamilyen futó kalandja élete során, és úgy tűnik, az emberek minden generációval egyre lazábban veszik ezt a kérdést.

shutterstock 92863375

A miértre nyilván mindenkinek megvan a személyes oka (ahogy a miért nemre is), a jelenségre viszont van nyilvánvaló evolúciós magyarázat. A génjeink továbbörökítésére ugyanis többféle működőképes stratégia létezik, a férfiak esetében ezek közül az egyik az, hogy minél több helyre szórják szét a génkészletüket, hátha lesz valamelyikből életképes utód. A nők szempontjából más a helyzet, ők klasszikusan a monogám, tartós kapcsolatokban lennének érdekeltek, kivéve, ha igazán jó géneket akarnak szerezni. Úgy tűnik ugyanis, hogy a férfiak az egyéjszakás kalandjaikban kevésbé válogatósak, simán lefekszenek olyan nővel is, akit egyébként nem tartanak megfelelőnek arra, hogy járjanak is vele. Vannak tehát nők, akik az egyéjszakás kalandok során sokkal menőbb pasikat kapnak meg, mint akiket meg is tudnának tartani, azaz olyan génállományhoz jutnak hozzá, amire egyébként nem lenne esélyük. Ezt persze senki sem gondolja így át, miközben egy bárpultnak támaszkodva félrészegen flörtöl, de attól még ezek az evolúciós stratégiák a háttérből erősen befolyásolják viselkedésünket. 

Éppúgy, ahogy a génjeink irányította dopaminéhségünk is. A dopamin a szervezetünkben az a hormon, ami az újdonság, a friss ingerek felé hajt, ez kelti a vágyat az új partner iránt. Nem véletlen, hogy az új mindig máshogy, intenzívebben izgató. A kutatásokból pedig kiderül, hogy bizonyos dopaminreceptorokkal rendelkező emberek (hogy kik, az a génekben kódolt), sokkal inkább keresik a dopamint felszabadító élethelyzeteket, így rájuk az átlagnál inkább jellemző az alkalmi szex vadászata. Ahogy könnyebben megy a gyors szex azoknak a nőknek is, akiknek éppen peteérésük van. Ők tehát jobban hajlanak a kalandokra, ahogy azok is, akiknek alacsonyabb az önértékelése. Ezzel azonban nagyjából ki is fújt az épkézláb magyarázatok sora, hiába teszteltek ugyanis a kutatók több tucat személyiségvonást, alkalmi szexre hajlamos személyiségtípus nincs. Az egyetlen dolog, ami jól bejósolja még, hogy valakinek lesz-e a közeljövőben kalandja, az az, hogy csinálta-e már korábban: ha igen, valószínűbben fogja újra. 

shutterstock 120394603

Az érzelmek megúszhatatlanok

Bár rengeteg eltérő viszonyban és élethelyzetben fordulhat elő, az egyéjszakás kalandok képlete mindig hasonló: felbukkan a vonzalom, a vágytól felbolydul a hormonháztartásunk és az agyunk, jön a szex, és pillanatok alatt eljön a másnap is. Na, akkor kezdünk el agyalni. Érdekes, hogy a legtöbben azt hisszük (az emberek 78 százaléka), csak mi gondoljuk túl az egészet, hogy másoknak könnyebben megy ennek az élménynek a feldolgozása, hogy ők simán beteszik a sztorit az egynek-oké-volt fakkba. Pedig nem. 

A legtöbb emberben számos érzelmet kelt egy ilyen élmény, és ezek az érzések bizony nagyon vegyesek. A férfiak 82, míg a nők 57 százaléka általában örül, hogy megtette, de rengeteg különböző érzelem is felbukkan ilyenkor az elégedettségtől a csalódottságig, a zavaradottságtól a büszkeségig, a feszengéstől a megbánásig. Úgy tűnik, hogy akkor, ha az élmény elég jó volt, a negatív érzések háttérbe szorulnak, marad a hódítás utáni sikerélmény, meg a kielégültség. Ha azonban az embernek van állandó partnere vagy ha túlságosan kiütötte magát tudatmódosítókkal, akkor inkább a negatív érzések dominálnak. Túl részegen (vagy betepéve) egyébként gyakrabban is megyünk bele olyan helyzetekbe, amiket valójában nem akarunk. Nyilván bánjuk is másnap. 

Főleg a nők. Ők sokkal hajlamosabbak megbánni, amit tettek, és gyakran érzik magukat kihasználva egy alkalmi dugás után. Ez pedig nemcsak a nők fizikumával vagy a rájuk nehezedő társadalmi elvárásokkal magyarázható, hanem azzal is, hogy nekik ritkábban jó a szex. Általában ugyanis a pasik kevésbé szeretnek foglalkozni azzal az egyéjszakás sztorikban, hogy a nőnek is jó legyen: a nők a férfiaknál ritkábban részesülnek ilyenkor orális szexben és ritkábban is élveznek el. Egy rossz élmény után pedig csak a csalódottság, a bűntudat marad. 

Az egyéjszakás kalandoknak tehát hiába célja az érzelemmentesség, ezt a funkciót nem tudják betölteni. Ahogy következmények nélküli teljes szabadságot sem adnak, főleg, hogy amerikai kutatások szerint a fiatalok harmada nem védekezik közben. Ha ennek ellenére önt mégis elkapná a vágy egy gyors kalandra, csak arra figyeljen, hogy ne a „lenne kedve velem lefeküdni?” kérdéssel indítson egy nőnél. Nemet fognak mondani. Bezzeg a férfiak: ők nagy valószínűséggel lelkesen rábólintanak

Blogmustra