Kapcsolatban élek, de már egy éve nem szexeltem

Zanza!

„Hol kezdjem a mára már rendszerszintűvé fejlett hiba kijavítását? Hét éve élek párkapcsolatban, szeretet vesz körül, gondoskodás, féltés, türelem, vélhetően minden adott lenne ahhoz, hogy az életünk rendben legyen, de mégsincs így, mert az idejét sem tudom már, mikor szeretkeztünk utoljára“ – kezdi levelét olvasónk, aki a Dívány Life coach mail címére írt nekünk, hogy elmondja: számára a szex se nem élvezetes, se nem izgalmas, de hát valamiért mégiscsak ez mozgatja a világot. Vajon mi motiválja azt, aki szükséges rosszként tekint a szexre? És hogyan fordítható vissza a folyamat, ha valaki már-már el is felejtette, milyen sokat adhat és kaphat egy igazán jó szeretkezés által?

shutterstock 51640633
Fotó: Shutterstock

A szex csak eszköz volt, egy szükséges rossz

„Általában azzal hitegetem magam, hogy nem is volt az olyan rég, de valójában – hihetetlen belegondolni – egy-két, kósza italmámorban töltött éjszaka befejezésének szánt és általában fáradtság, dekoncentráltság miatt eredménytelen együttléten kívül hamarosan pontosan egy éve lesz, hogy nem szexeltem a párommal. Rettegek, hogy egyszer csak megunja a türelmes várakozást, és elhagy, mégis bénítóan hat rám még a gondolat is, hogy meg kellene tennem. Arról már nem is beszélve, hogy mit érzek, amikor arra gondolok, heti többször is...

shutterstock 108382202
Fotó: Shutterstock

Az ok egyszerű és mégsem az. A szex eddigi életem során rendszerint valami katasztrófát eredményezett, ami miatt életem legrosszabb időszakait éltem át időről időre. Persze, tudom, nem a szex mint tevékenység ezeknek a katasztrófáknak a valós oka, de az én fejemben mégis összekapcsolódtak az élmények, rossz érzés, szégyenérzet társult hozzá, végül pedig már akkor is kellemetlenül, feszengve éreztem magam, amikor erre semmi okom nem volt, nem jártam tilosban, nem történt semmi riasztó vagy rossz dolog. Egy felelőtlenségből adódó, és egy szerencsétlen véletlenből következő abortusz; egyéjszakás alkalmak, amikor az ösztönök és a szeretetéhség parancsoltak és ez egy csodálatos kapcsolat teljes összeomlását eredményezte; egy történet, ami arról szól, hogy a fogantatásom egyáltalán nem volt kívánatos, a születésem pedig egyenesen borzasztó és fájdalmas kínlódás annak, akit én a végtelenségig szeretek és tisztelek, az édesanyámnak.

Talán ezek, talán más az oka, de a szex mindig is egy szükséges rossz volt az életemben, élveztem, de sohasem igazán felszabadultan boldogan, inkább csak eszköz volt, amit arra használtam, hogy kimutassam létező vagy épp nem létező szerelmemet és cserébe odafigyelést, törődést kapjak. Most viszont megkapom ezt a törődést enélkül is, így semmi sem kényszerít, hogy legyőzzem ezt a viszolygást, ami egyre erősebb. Nem tudom, mi a megoldás. Utálok beszélni róla, kényelmetlen, megalázó, szorongással tölt el, de tudom, hogy valaminek történnie kell, nemcsak a kapcsolatom, de saját magam lelki egészsége miatt is.”

shutterstock 109869812
Fotó: Shutterstock

Könnyen eltelhetnek hetek szex nélkül

Bár legközelebbi rokonaink, a csimpánzok rengeteget szexelnek, a genetikai programunk valahogy mégis másként működik. Hogy a társadalmi elvárások, a stressz, vagy a saját magunkkal szemben támasztott elvárások tehetnek erről, az egyénenként változik, de egy biztos: mindannyiunknak vannak ún. „rajzmentes” időszakai, ahogyan Carrie Bradshaw a szexmentességet nevezte a Szex és New Yorkban. Néhány hét simán elröppenhet úgy, hogy az embernek esze ágában sincs szexelni, a társa folyamatos elvárásai pedig csak még inkább elveszik a kedvét a szexuális aktustól. Ezek az időszakok egyrészt jönnek-mennek, másrészt idővel, tapasztalattal és megfelelő – kedves, őszinte és türelmes – kommunikációval minden egyes következő szexmentes szakaszt rövidebbé és elviselhetővé tehetnek.

Adni, kapni, összefonódni

Hallottunk már olyan nyolcvanas asszonyról, aki szakadatlanul vásárolja a potencianövelőt az urának, mert még mindig elvárása a heti három hancúr, és az sem újdonság, hogy a fizikai és mentális egészséghez hozzátartozik a szexualitás. Az ordas ribancság és a hűvös aszexualitás között van valahol egy középút, ahol a szex nem minden csoda forrása és nem is kínszenvedés – hanem pontosan az, ami: egy nagyon intenzív módja annak, hogy emberek összeköttessenek, és adhassanak, kaphassanak a másiknak, a másiktól. Érdekes megfigyelés, hogy azok az emberek, akik nehezen fogadnak el bókokat, szabadkoznak, ha ajándékot kapnak, és általában véve kevésbé nyitottak új emberekre, új élményekre és egy újfajta világnézetre, gyakran kevésbé örömteli élményként élik meg a szexet. Akik pedig imádják az ajándékokat, szeretnek a figyelem középpontjában lenni és szivacsként szívják magukba az újat, kis túlzással nimfomániások. Nyilván sarkítok, de a lényeg talán mégis érthető: mindannyiunknak az a feladatunk, hogy megtaláljuk az életünkben minden szinten jelenlévő egyensúlyt, ennek pedig hozadéka, ne pedig eszköze legyen a jó szex .

Barátkozzon össze a szexszel!

Ám addig is, én őszintén hiszek a „fake it ‘till you make it” (magyarul kb.: tettesd, amíg végül sikerül megtenned) elvben. A boldogság soha nem érkezik meg magától, ahogyan a vacsora sem lesz egyszeriben finom, és egy tölgyfa sem nő ki a hátsókertben egyik pillanatról a másikra. Onnantól kezdve, hogy elültettük egy szándék magját, kitartásra, türelemre, gyakorlásra, elhivatottságra van szükség. Első körben azt javasolnám, barátkozzon össze magával a szexszel. Éppen úgy, ahogy a kamaszok teszik, amikor felfedezik maguknak a témát. Tizenéves korunk elején a szex észrevétlenül válik számtalan döntésünk forrásává: olyan filmeket nézünk, amelyben a főhősök közötti szexuális feszültség vibrál, olyan zenéket hallgatunk, amelyek kifejezik a bennünk tomboló szenvedélyt, és persze rengeteget önkielégítünk, gondosan kidolgozott fantáziákkal körítve. Megtapasztalva, hogy mi az, amire vágyunk, mit kívánunk, és mitől lesz jó nekünk. Ha pedig ez megvolt, kimengyünk a világba, hogy megosszuk a szexuális energiáinkat másokkal. Ebbe rondít bele később a felnőttkori stressz, a kapcsolati sérelmek, és az önkép/testkép zavar – de ez nem jelenti azt, hogy nem juttathatjuk el magunkat az ismételt „szüzességhez".

„Nézesse meg a hormonjait” – tanácsolja a pszichológus

„Először is azt tanácsolnám, hogy a nőgyógyászával csináltasson egy hormonszint vizsgálatot. Sokszor a megborult hormonháztartás képes olyan tüneteket produkálni, amit mások pszichésnek gondolnak. Az élettársával pedig üljön le megbeszélni a magában felgyülemlett gondolatokat. Ha valóban szereti, meg fogja érteni, és közösen kitalálnak megoldásokat erre” – tanácsolja Tóth-Horváth Gábor pszichológus, aki szerint a félelmek és gátlások legyőzésének leghatékonyabb módja az őszinteség egy szerető társsal szemben. „Vele osztjuk meg az életünket, annak minden szegmensét, pont ezt előtte titokban tartani, szégyenként értelmezni nem okos dolog. Ha ez sem segít, a rossz élményeket a terápián is feloldhatja egy jó szakemberrel. Tartozik önmagának annyival, hogy megtanulja élvezni a szexet.”

Írjon nekünk ön is!

Magára ismert a fenti cikkben? Hasonló gondokkal küzd? Írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog Life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve.

Steiner Kristóf a fenti témán kívül örömmel válaszol külföldön új életet kezdők, spirituális útkeresők, étkezési zavarokkal küszködők vagy szexuális orientációjuk, származásuk miatt kirekesztett olvasók kérdéseire, kéréseire. A life coach csapat tagja továbbá Kuna Gábor pszichológus, tréner, család- és párterápiás tanácsadó, aki munkahellyel, munkahelyi konfliktusokkal és kudarcokkal, felnőttkori pályaválasztással és élethelyzeti döntésekkel, illetve családi krízisekkel kapcsolatban szintén szívesen válaszol. Vagy Gyulai Bencének is írhatnak, ő jogi egyetemet végzett és ügyvédi szakvizsgával rendelkezik, de várja a kérdéseket a kivándorlással, párkapcsolatokkal, hittel, kereszténységgel kapcsolatban is.

Blogmustra