Nem a homoszexualitás nevel fertőre, hanem a szűklátókörűség

Zanza!

Pár hete meséltünk önöknek a #7NaposKihívás projektről, amelynek lényege, hogy heteroszexuális párok állnak ki a melegek mellett. A szolidaritási kampány lényege, hogy a páros egy héten át úgy viselkedik és kommunikál nyilvános közegben, ahogy azt a társadalmunk a homoszexuális pároktól elvárja. Nincs tehát spontán puszi, kézenfogva andalgás, vagy egymás becézgetése – ez ugyanis könnyen azzal járhatna, hogy valaki jogot formál magának a beszólásokra. Akik csatlakoztak, a kampány logóját állították be profilképként Facebookon az elmúlt két hét során, közülük páran pedig be is számoltak nekünk, hogyan kaptak hideget-meleget a környezetüktől.

A kihívás szellemi atyja a Coming Out könyv szerzője, Kincses Marcell szerint a résztvevőknek pszichésen megerőltető volt, hogy a nap ébren töltött óráiban folyamatosan paranoid módon figyelniük kellett magukat meg a párjukat, és az összes spontán, szeretetből feltörő érzést „szűrniük kellett” a környezetükre való tekintettel. „Az egyik vállalkozó szellemű lány elmondta, még álmodott is ezekkel a helyzetekkel, olyan frusztrált volt napközben” – mondta Marcell, amikor a kihívásban résztvevők visszajelzéseiről kérdeztem. „Tehetetlennek és haragosnak érezte magát, amiért 'szégyellnie' kell a saját érzéseit, és a párját . Nagyon várta, hogy vége legyen a 7 napnak, ugyanakkor átment neki az üzenet: ő bizony kiváltságos, amikor bármikor dönthet úgy, hogy véget mindennek - ellentérben az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transzemű és queer) közösség tagjaival, akiket mindez egy egész életen át behatárol.”

shutterstock 107113361
Fotó: Shutterstock

Megterhelőbb, mint hinné

A szerző a 7 Napos Kihívás meghirdetésekor arra kérte az olvasóit, egy „kihívásnaplóban” meséljék el az egy hét napasztalatait. „Gondoltuk, hogy furcsa lesz, amikor belevágtunk” – írja a 28 éves Beatrix. „Amúgy is nagyon sokat bújunk egymáshoz, kézen fogva sétálunk és ilyesmik. Aaron, a párom gyakran viccelte el, neki is fura volt, hogy nem nyúlhat hozzám, vagy nem becézhet.” A kihívásban résztvevők számára ugyanakkor az egyik legnagyobb kihívást a barátokkal, családdal való elszámolás jelentette. „Poénosnak szánt beszólásokkal örvendeztették meg őket, és sokan igyekeztek csaláson kapni őket, pedig igyekeztem szubjektív szabályokat adni: viselkedj úgy a pároddal, ahogyan szerinted tennéd, ha partnered veled azonos nemű lenne" - mesélte Marcell a Díványnak.

Nem meglepő, hogy olyan is akadt, aki már két nap után a kiszállás mellett döntött, mert úgy érezte, nem tud és már nem is akar magának parancsolni. Ők főként az értékes perceket sajnálták, amiket a párjukkal tölthetnek nap végén, hiszen azokban 100%-ig önmaguk akartak lenni. „Megértem a döntésüket és természetesen ez is üzenet: azt tolmácsolja, hogy nem jó nem önazonosnak lenni és jó azt tenni, amire igazán vágysz. Én tisztelem őket azért, hogy megpróbálták” – vélekedik a Coming Out könyv írója.

shutterstock 109275281

Hétköznapi homofóbia

Korábbi, a kihívásról szóló írásunkban egy szavazás is helyet kkapott, amelyben ugyan rengetegen támogatták a kezdeményezést, többszázan voltak, akik fertőként értelmezték a melegek elfogadását, és vagy félezer olvasónk érezte úgy: az érzelemnyilvánításnak nem az utcán van a helye, legyen szó heteró vagy meleg párokról. „Nem lepett meg az eredmény, hiszen én is ebben az országban élek, és tapasztalom a sokféle vélekedést a témában, de nem szeretném, hogy ez így maradjon, ezért pedig teszek is” – mondja Marcell. „A résztvevők között is volt, akinek keményen bekommenteltek, hogy mit foglalkozik azzal, hogy a buziknak hogy kell élniük, legyen az az ő bajuk! Ő pedig szembesült azzal, hogy bizony, van homofób ismerőse, akiről ez talán másképp ki sem derült volna. De sokkal többen fejezték ki a számára, hogy büszkék rá azért, hogy kiáll másokért.” Marcell számára az nyitottság felé vezető ösvényen a saját családtagjai jelentik a legnagyobb kihívást. „Cseppenként adagolom nekik a híreket akár a párkapcsolatomról, akár a könyv aktuális eseményeiről. Türelmes akarok lenni velük, hiszen nekem is évekbe telt eljutni a jelenlegi önelfogadásom szintjére, ezért nekik is joguk van ehhez a folyamathoz, bár azért gyakran szeretném, ha ez gyorsabban menne. Szeretnek, de ezzel együtt nehéz nekik mit kezdeni a párkapcsolatom valóságával.”

„Nem merem megcsókolni”

Kincsess Marcel abban a „szerencsés” helyzetben van, hogy a párja külföldön él, ezért ritkán látják egymást. „Amikor hosszú hetek után végre épp a repülőtér várójába húzom ki a bőröndömet, és már alig várom, hogy megpillantsam a szerelmemet, és a nyakába borulhassak, a torkomban dobog a szívem a boldogságtól, akkor igazán jó lenne, ha meg merném tenni, hogy összecsókolgassam, ahogyan az zsigerből jönne. De nem teszem. Jól megropogtatom, erősen átölelem, de nem csókolom meg. Fontosabb abban a pillanatban, hogy csak pozitív érzéseket érezhessek, és ne kelljen annak a kellemetlen érzését éreznem ezekben a boldog, intenzív pillanatokban, hogy valakinek körülöttünk nem tetszik, ha megcsókoljuk egymást” – vallja, és hozzáteszi: szeretne ezen változtatni, hiszen a kellemetlen érzéseket így sem ússza meg, hisz a saját boldogságának kárára foglalkozik azzal, hogy vadidegenek mit szólnak mindehhez. „De hogy ennek a sztorinak az ellenpólusát is elmeséljem: amikor hazafelé tartottam a látogatásom után, és megint a repülőtéren voltunk, ahova elkísért kedvesem, akkor az utolsó percekben mégis lopva csókot váltottunk, miután azt gondoltuk, hogy éppen senki nem látja. Amikor oldalra néztem, láttam, hogy egy lány tőlünk 8-10 méterre földbe gyökerezett lábakkal, széles mosollyal és tágra nyílt szemekkel konstatálta intimitásunkat és olyan szeretettel teli mosollyal nézett ránk, amitől igazán zavarba jöttünk. De tanulságos is volt az eset: vannak, akik nagyon pozitívan viszonyulnak a melegekhez és azt gondolják, hogy nekik is pont ugyanakkora szelet jár az élet tortájából, mint bárki másnak.”

shutterstock 125130671
Fotó: Shutterstock

Nem lehet bezárva élni!

Marcell továbbra is arra ösztönzi a környezetét, hogy ha tehetik, vállalják a kihívást, és annak is örül, hogy a Coming Out könyv egyre nagyobb visszhangot kelt. „Én is változom ennek hatására, úgy érzem, hogy a könyvön keresztül is helyet készítek a saját leendő családomnak a társadalomban, hiszen a barátaim körében, a társadalom hasznos tagjaiként szeretném élni ezután is az életem, és azt nem lehet négy fal közé zárva tenni. Az hiszem, ezt értékelik a környezetemben a leginkább, az önmagamért, és másikért való kiállást és ezzel jár egy pozitív kisugárzás, ami vonzó az embereknek. Úgy fest, igaza van, hiszen a kihívást vállalól között rengetegen akadtak, akik osztják Marcel értékrendjét. „Mindig a szívemen viseltem az LMBTQ közösségek tagjainak jogait, persze azokét is, akik egyedül néznek szembe a nagyvilág igazságtalanságaival. Liberális gondolkozásomat sokszor fogja fel a környezetem úgy, hogy idealista vagyok de nem szeretnék olyan bolygón élni, ahol a teljes egyenjogúság utópia" – írja a huszonhárom éves Leila, aki úgy gondolja: amit hetero párok nyilvánosan megtehetnek botrány nélkül, az nem lenne szabad, hogy felháborodást keltsen senkiben akkor sem, ha meleg párok teszik. „Nem a homoszexualitás a fertő, hanem a szűklátókörűség, a másik emberi lény ellen nevelés, az empátia hiánya, a felsőbbrendűsködés. Üzenném mindenkinek, hogy nyissatok embertársaitok felé. Ha lehet, szeretettel.”

Blogmustra