Túlélni a Dukan diétát, második felvonás

Zanza!

Összefoglalva az eddigieket: a születésnapomra kapott könyv kiolvasása után belevágtam az úgynevezett Dukan diétába, hogy megszabaduljak az elmúlt néhány év alatt rám szaladt 6 kg feleslegtől. Nem a magazinokban, vagy az elektronikus sajtóban fellelt – ki tudja, mennyire valódi - pozitív sztár példák győztek meg (ezekről egyébként korábban nem is hallottam), hanem a családomban előforduló konkrét esetek.

tk3s h 01569212

Anyósom és sógornőm így adtak le jó néhány kilót, emellett kifejezetten jól érzik magukat, sokat sportolnak, és végre beleférnek régi ruhadarabjaikba...

A első öt napon, az úgynevezett Nyitó szakaszban a lehetőségekhez képest tisztán fehérjét fogyasztottam, azaz húst, halat, tengeri herkentyűket és tojást rengeteg vízzel, gyógyteával, és némi light üdítővel öblítve.  Igaz, nem pénztárcakímélő módban üzemeltem, de legalább könnyedén és kellemesen szabadultam meg másfél kilótól (58,4 kg-ról 56,9 kg-ra).

A Lépegető szakasz

A következő időszak, azaz a Lépegető szakasz lényege hogy egyik nap csak fehérjét ehetek, mint a Nyitó szakaszban, másnap viszont zöldségekkel is dúsíthatom az étrendemet. Nem fogyaszthatok viszont magas keményítő tartalmú zöldségeket: krumplit, szárazbabot, lencsét, kukoricát és rízst sem. Dukan azt mondja, hogy ebben az időszakban, lassuló tempóban, de valóban mennek le a kilók... És tényleg?

Nem fogok most senkit azzal kínozni, hogy 35 napi étrendemet leírom, álljon itt az első néhány nap, a többi pedig nagyjából ugyanilyen volt.

A fogyókúrám hatodik napja hétvégére esett. Eufórikus hangulatban keltem (56,9 kg), végre ehettem ugyanis zöldségeket! Borzasztóan hiányoztak nekem, miután a normális étkezéseim nagy részét korábban ezek tették ki. Reggelire semmi mást nem is kívántam, mint paprikát, uborkát és koktélparadicsomot. Isteni volt. Ebédre is csak egy kis maradék sonkát ettem tojással, úgyis tudtam, hogy anyósoméknál nagy szülinapi vacsorát kapunk. Mivel a családi Dukan-őrület innen ered, nem is hagytak pácban. A pulykasonkás orosz uborka leves (majdnem) minden hozzávalója megengedett élelmiszer volt (a krumpli pedig könnyedén kipöckölhető), ebből duplán szedtem, másodiknak friss salátát kaptam öntet nélkül. Délelőtt végre beszereztem a zabkorpát is, innentől minden nap megettem két evőkanálnyit. Tudom, furcsán hangzik, de magában fogyasztom, és nagyon jól esik, ez biztos a szervezetem válasza a szénhidráthiányra.

tk3s mon118074

A hetedik napon megint csak fehérjét ehettem, a napom mégis nagyon jól indult 56,4 kg-mal keltem ugyanis!  Reggelire összedobtam egy rántottát (hozzá a szokásos kávé), kicsit később megindultam futni a Margit-szigetre. Igaz, hogy három hete nem voltam (két hét nyaralás, plusz a nyitó szakasz alatti visszavett terhelés), de hát fél évig mégis csak heti háromszor róttam egy-két szigetkört, ezért nagyon meglepett, hogy ennyire nem megy. Hat perc után majd' meghaltam, beiktattam egy három perces sétát, még egy ilyen etapot nyomtam, aztán nyanyatempóban lekocogtam a maradékot. Ijesztő a leépülés, de annál nagyobb a kihívás, hogy visszaküzdjem magam a korábbi félmaratonos formámra. Tízóraira ettem egy tonhal konzervet (saját lében), az ebédet pedig férjemmel közösen költöttem el egy kis étteremben. Egy szelet sovány marhát választottam, és megkértem a pincért, hogy lehetőleg olaj nélkül süssék... A szakács nyilván röhögött egyet, remélem azért nem köpött rá. Mindenesetre finom volt, és én megnyugodtam, hogy amit lehetett, megtettem.  Vacsorára lecsúszott egy doboz túró. Persze ezek mellett folyamatosan, és egyfolytában iszom. Napi kábé 2-3 liter folyadékot, nagyrészt vizet és koffein mentes teát, de lecsúszik egy-két doboz édesítőszeres üdítő is. Mentségemre legyen mondva, ezt eddig is fogyasztottam. Szeretem, és kész.

A nyolcadik nap megint csak fogyással keltem, 56,1 kg-ot mutatott a mérleg. A tendencia abszolút csökkenő, és ez nagyon feldobott. Reggelire megint egy kis pulykasonkát ettem, hozzá uborkát és paprikát, ebédre pedig egy kis túrót megint csak friss zöldségekkel. Vacsorára sütöttem egy nagyobb adag töltött tököt (a hagymát nagyon kevés víz folyamatos pótlásával párolom üvegesre, így kiküszöbölöm az olajat, erre nyomattam egy paradicsomot és paprikát, ezt kevertem össze a darált pulykahússal, kaporral és töltöttem a finoman megpárolt tökre, majd együtt vissza a sütőbe kicsit). Imádta az egész család. Megint rávettem magam a 0,5%-os tej beszerzésére. Korábban a neten tájékozódtam, hogy még létezik ilyen, de úgy tűnik csak szellem formájában, mert a boltok polcain nem találom (legalábbis a CBA, Spar, Tesco, Auchan és Kaiser's általam végigjárt boltjaiban nem). Végül megrendeltem a G-Robytól.

A kilencedik nap megint kevesebbet mutatott a mérleg: 55,9. Ezt a számot szerintem vagy két éve nem láttam... Reggel a sonka-kávé kombó után elmentem futni, de 30 perc után megint rettenetesen elfáradtam.

Szépen sétáltam tovább a szigeten, meg haza, így végül egy órás lett a sportprogram. Utána megsütöttem az előző nap vásárolt májat (pici hagymával, megborsozva, pirospaprikázva, olaj nélkül), ezt ettem ebédre és vacsira. Nagyon sok vizet ittam és két doboz kóla lájtot. Este vigyáztak a gyerekekre, így a férjemmel elmentünk egy kicsit borozgatni. Én ásványvizet ittam mindenhol, az egyik helyen pedig megosztottunk egy sonka tálat. Nagyon jól éreztem magam.

A tizedik nap reggel 55,8 kg-ot mértem. Megint fogytam, bár lassult a tempó. Persze Dukan figyelmeztet, hogy a szervezet megszokja az új étrendet, és lelassítja az anyagcserét. Erre viszont van egy jó ellenszer, úgy hívják, hogy SPORT. Így aztán megint elmentem futni, de csak a rakpartra (hogy ne tegyem ki magam megint csalódásnak) összesen 25 percet kocogtam nagyon lassan. Ez nagyon kellemes volt. A futás nekem nem jelent plusz időt a napirendemben, mert ilyenkor igazából a kutyánkat sétáltatom, akinek ennyi idő reggelente mindenképpen jár.

Az egész diéta alatt most először éreztem, hogy valami nem jó: kicsit mart a gyomrom. Valamivel több zabkorpát fogyasztottam, hátha az segít.  A férjem szerint  „gyógyszerszagú” a szám, de Dukan erre is felhívja a figyelmet. Sokat rágóztam.

Ebédre fűszeres csirkemellett grilleztem a teraszon, finom zöldsalátával körítettem, pici balzsamecettel ízesítettem.

Délután pedig megött a tej! Éljen! Rohamszerűen tört rám az édesség utáni vágy, készítettem is magamnak madártejet (édesítőszerrel). Katartikus élmény volt...

Tizenegyedik nap: 55,9 kg. Jaj. Szó volt arról a könyvben, hogy a zöldségnapok után jöhet egy kis visszaesés (fokozott vízraktározás), de akkor is kár. Elmentem megint futni, és jó hírem van: bár hikomat tempóban, de szépen lefutottam a szigetkört.

TSD 5772
Fotó: Kováts Dániel

Ez a nap kizárólag a fehérjéké: sonkát ettem reggelire, tonhalkoznervet ebédre, és megint készítettem madártejet uzsonnára-vacsorára. Szinte ölni tudnék érte. A fesztített tempótól éjjel gyakorlatilag beleájultam a kanapéba.

A tizenkettedik nap megint többet mutatott a mérleg: 56,3 kg.  Ne már, miért? Megint csak azt gondolom, a szervezetem erősen védekezik. Nem baj, előbb-utóbb csak tovább csökken a súly, csak ki kell tartani (Dukan szerint, én meg majd meglátom). A reggelim a szokás: sonka sok zöldséggel és tejeskávé. A gyerekeket átvittük anyósomékhoz, ott is ebédeltünk. A menü túrós csusza volt, én pedig kaptam egy doboz sovány túrót, amit a kertben frissen szedett zöldségekkel majszoltam be.

Este lementünk a tanyára kicsit kipofozni a házat. Én este kilenctől hajnali négyig komplett kifestettem az egyik szobát. Vacsorára megettem két, még otthon készített keménytojást (éjjel kettőkor pedig, a plafon festésének megkezdése előtt egy tonhal konzervből merítettem energiát. Biztos, ami biztos, elkezdtem multi vitamint és C vitamint szedni, aggasztott, hogy ilyen régen nem ettem gyümölcsöt.

A tizenharmadik nap reggelén nem mértem a súlyom, a tanyán ugyanis nincsen mérleg.  Kora délutánig festettem az előszobát, a konyhát, stb... Rettentően elfáradtam, ez durvább sport, mint a futás. Miután a ház tök üres, és a hűtőt sem üzemeltük be, szinte mindegy, hogy fehérje nap van... Egy kis neszkávét ittam magában. Ebédre – mikor már teljesen kipurcantunk – elmentünk egy halsütödébe.  Én kaptam egy roston sült fogasfilét magában. Estefele pedig gyakorlatilag elfelejtettünk enni, annyit dolgoztunk.  Lefekvés előtt benéztünk a helyi kiskocsmában tartott falunapi buliba, ahol három üveg ásványvízzel tök nagyot táncoltam. A fogyáson kívül lesz még egy hozadéka ennek a diétának: rájöttem, hogy úgy is lehet nagyot tombolni, ha nem iszom egy kortyot se.

Az első nehézséggel már itthon, a 14. napon kellett megbírkóznom, miután vacsorára kagylót rendeltem (okosan, ezer fokban...). Valószínűleg volt baja, mert estére egészen durva hasfájásom lett, ami komoly hasmenésbe csapott át. Másnap erős késztetést éreztem a diéta feladására és átállásra a sós krumpli-ropi (anti-dukan) gyomorkímélő üzemmódra, de gondoltam várok még, hátha javul enélkül is. Annyit kedveztem magamnak, hogy felfüggesztettem a futást, a zabkorpa adagomat duplájára emeltem, a tejből visszavettem, natúr csirkemellet majszoltam, és beszereztem probiotikumot, meg gyomorvédő gyógyteát. Még két napig tompa fájdalmat éreztem, ami harmadnapra teljesen elmúlt. Mindezek hatására a 17. nap reggelére 55,1 kilót mutatott a mérleg (ami már 3,3 kg mínusz az induláshoz képest).

Összességében

Nem folytatom az étrendem boncolgatását, lényeg, hogy igazán nem volt bonyolult betartani a szabályokat. A kilók szép lassan, dekáról-dekára olvadtak le rólam, a legtöbb reggel élmény volt a mérlegelés. Időnként pedig örömmel kaptam elő a régi ruhákat, amik  három éven keresztül nem jöttek fel rám.

53,5 kilónál viszont megállt a tendencia, és nagyon nem akart mozdulni a mérleg. Ha hihetek a Dukan könyvnek (és miért ne?), akkor valószínűleg elértem az optimális, vagyis inkább tartható testsúlyomat. Végül is, szültem két gyereket, és eltelt konkrétan 8 év azóta, hogy utoljára ötvenkettőegészvalamennyit mutatott a mérleg.... Amúgy pedig mindenki döbbenten kérdezte, hogy minek diétázom, amikor tök jól nézek ki, és hát igazuk is volt. Tényleg elértem azt a külsőt, amire vágytam. A narancsbőr gyakorlatilag eltűnt a lábamról, a karom csinos lett, a hasam is visszament a helyére. Büszkén hordok rövid sortot és ujjatlan felsőt, sőt, vettem egy nagyon szűk (szinte sztreccs) ruhát, és tényleg jól áll.

De nem csak én, a férjem is nagyon elégedett a diétámmal. Soha nem piszkált a néhány felszedett kiló miatt, de amikor lement, láttam, mennyire tetszik neki az eredmény. És bizony a szexuális életünkre igazán élénkítő hatással volt a változás...

Amiről a könyv nem beszél eleget

Az egész diétának egyetlen neuralgikus pontja van (amiről úrinő nem szívesen beszél...): a széklet hiánya. Ez egyébként az egyetlen olyan jelentős tényező, ami a könyvben szerintem nem kapott a szerepének megfelelő hangsúlyt. A gyomorrontásomat leszámítva ugyanis bő egy hónap alatt kétszer jött magától az ihlet, egyébként rá kellett segítenem. A Dukan által javasolt parafin olajat folyamatosan fogyasztottam (balzsamecettel salátaöntetnek), de ez nem hozta meg a várt hatást, úgyhogy – egy hét nihil után - egy patikában kértem tanácsot, így jutottam mályva teához. Na, az viszont óramű pontossággal múködik, ha este megittam egy csészével, reggel fél órát töltöttem a WC-n. Azért ez se túl kellemes, ezért csak 3-4 naponta éltem vele, közte viszont továbbra sem történt magától semmi. Remélem, a Megszilárdító szakaszban helyreáll a dolog, mert eddig soha nem volt problémám ezzel.

Na, de a csattanó még hátravan, hiszen csak bökte a csőrömet az ötvenkettőegészvalamennyi kilós álomsúly, ha már ilyen közel van... Adtam magamnak még maximum két hetet, és szorgalmasan folytattam a diétát, futottam majdnem minden nap 25 percet, és vártam az eredményt. Nem sanyargattam magamat, ettem rendesen, egyszerűen csak betartottam azt a néhány szabályt, ami egyébként már teljesen belém kódolódott. ÉÉÉÉS....

Jelentem, a mai napon, 40 napos Dukan diéta után sikerült! 52,7 kg-ot mutat a mérleg, ez összesen 5,7 kg fogyást jelent, ami a kiindulási testsúlyom majd' 10%-a.

És mivel ünnepeltem meg? Reggel besétáltam a zöldségeshez, és vettem magamnak egy tálca málnát...  Ezzel pedig elindítottam a harmadik, úgynevezett Megszilárdító szakaszt, amelyik Dukan szerint létfontosságú ahhoz, hogy ne jelentkezzen a jojó effektus.  Ez minden leadott kiló után 10 napot jelent, azaz most két hónapig élek az új játékszabályok szerint.

Ígérem, erről is beszámolok majd!

Blogmustra