#ÉLETEM

Az anyós négy főbűne

2012. július 27., péntek 20:37

Az anyós valahogy mindig sokkal problémásabb, nyilván nem véletlenül nincsenek apósviccek, miközben már a nyolcévesek is tudják, hogy "mikor jó az anyós? ha porhanyós". Hogy ennek mi lehet az oka? Az igazán érzékeny helyzetekben az anyós jelenik meg, és nem az após? Az érzékeny témák a nők kezelésében vannak? Vagy egyszerűen csak rosszabb fejek vagyunk mi, nők? Rosszabb anyósok a fiús anyák, mint a lányos anyák?

Szubjektív közvéleménykutatásomból az derült ki, a csajoknak gyakrabban van gondjuk az anyósukkal, de ezzel még nem jutunk messzire. Mert lehet, hogy ez azért van, mert a fiús anyák rivalizálnak, de lehet, hogy azért, mert a nők tényleg rosszabb fejek. Esetleg azért, mert a családi viszonylatok kezelése a nők dolga. Az anyóskonfliktusok meglepően sokszor megoldhatók, praktikus azonban férjünkkel/feleségünkkel, pasinkkal/csajunkkal hármasban nekiállni, hogy később mindenki számára világos legyen, mi hangzott el, és ne lehessen össze-vissza vetíteni.

Ha az anyósprobléma okait meg nem is fejtjük, nézzük, miért utáljuk az anyósokat.

Az anyós négy fő bűne:

1. Aláz

stockfresh 59072 elderly-female-in-an-argument-with-a-man sizeM
Fotó: Stockfresh

Az anyós, aki folyamatosan azt érezteti, hogy nem vagy elég jó az ő drága kicsi fia/lánya mellé, és élete legszebb napja lesz, amikor végre távozol az életéből. Aki beszól, mert nem vagy elég művelt, tájékozott, magasan képzett, nem keresel eleget, nem nézel ki elég jól, és folyton olyanokat mond, hogy bezzeg a Józsiék idén is világkörüli útra mentek, dehát te ezt úgysem tudod előteremteni.

Ha ön ilyen anyós: Kérem, gondolja végig a gyereke helyzetét. Ha nem lát konkrét életveszélyt, kérjük, ne folytasson háborút. Gyereke számára rendkívül felkavaró megélni azt, hogy választania kell ön és a szerelme között. Amennyiben úgy véli, a választott nem megfelelő, ezt egyszer őszintén és kulturáltan jelezze, a továbbiakban pedig törekedjen a civilizált együttélésre. Gyermeke számára az a legjobb, ha úgy érzi, ön akkor is mögötte áll és szereti, ha éppen nem értenek egyet. Ha aztán a szerencsétlen végül eltűnik a képből, a gyerek úgyis emlékezni fog rá, hogy ön már az elején megmondta. Ha viszont mégis ő lesz élete párja, akkor meg úgyis fölösleges küzdeni.

Ha önnek ilyen anyósa van: ön szarba nyúlt. A legjobb, amit tehet – feltéve, hogy tényleg élete szerelméről van szó –, hogy nagyon alaposan végiggondolja az anyós önnel kapcsolatos kifogásait, és megpróbál köztük olyat találni, ami akár konstruktív kritikának is felfogható. A szarcsaládbóljön, nemvoltgyerekszobája, nembeszélnyelveket, nemtudfőzni lista első két eleme például bukó, de a második kettőn lehet segíteni, és mindkettő nagy hasznára lehet még később bárkinek. Vegyen egy nagy levegőt, üljön le a rémmel, és mondja el neki, hogy szereti a fiát/lányát, és szeretne egy jó anyóst. Mondja el, hogy hajlandó tenni azért, hogy ezt bebizonyítsa, cserébe tiszta lapot kér. Meglepően sokszor működik.

2. Beleszól

Folyton, állandóan, kéretlenül megmondja. A legapróbb dolgokról is fontos közölnie, hogy ő hogy szokta (persze teljesen máshogy, mint te, aki rosszul tudod, hogy kéne), minden helyzetben mond valami okosat, mindig tudja a megoldást, és azonnal meg is mondja. Ő mindig tudja, mit kellett volna tenni, hogy hol rontottad el. Aki nálad is százszor jobban tudja, hogy az ő kicsi fia/lánya mit szeret, mit nem szeret.

A beleszólásos konfliktusok a gyerek születése után fokozódnak, mert az unoka aztán tényleg elég fontos ahhoz, hogy mindent meg akarjon beszélni. A (friss) anyukánál pedig semmi nem veri ki jobban a biztosítékot, mintha azt érzi, le akarják nyomni jóanyaságból.

Ha ön ilyen anyós: Mi tudjuk, hogy segíteni akar. De higgye el, rémesen idegesítő. Ha a gyerekek tudni akarnak valamit, majd megkérdezik. Ez az ő életük, már felnőttek, felelős döntéseket tudnak hozni az életükkel kapcsolatban, legyen szó a hús panírozásáról vagy az ideális gyerekszámról. Kérjük, gyakoroljon. Legközelebb, mikor kommentárja lenne, inkább számoljon tízig, és tartsa bent.

Ha önnek ilyen anyósa van: Igen, tényleg nagyon idegesítő, de jót akar. Nehéz mentális feladat, de gondoljon arra, hogy húsz-harminc év múlva az ön gyereke választ majd párt, és próbálja meg elképzelni, milyen erős késztetést érez majd arra, hogy minden lehetséges módon segítse őket élettapasztalatával. Egyébként meg a párjával együtt üljenek le anyóssal, és kedvesen, lehetőleg nem alázva, de mondják el neki, hogy mindketten felnőttek, és képesek érett döntést hozni arról, milyen recept szerint főzzék a spenótot, hogyan locsolják a virágokat, vagy hányszor egyen a gyerek egy nap. Biztosítsák arról, hogy fontos kérdésekben mindig kíváncsiak a véleményére, és örülnek a támogatásának.

3. Máshogy neveli a gyereket

Ha azt mondod, még nem kaphat a gyerek citromot, ő rávágja, hogy ugyanmár, a mi időnkben már a kéthetes gyerek is citromot kapott, ha azt mondod, igyon a gyerek vizet, ő rávágja – természetesen úgy, hogy a gyerek is hallja –, hogy az ő fia/lánya is csak a szörpöket szerette gyerekkorában. Hiába kéred meg, hogy ne tömje a gyereket édességgel, mégis tonnaszám tölti bele a cukrot meg a csokit, ha leállítod, közli a gyerekkel, hogy én adnék, de anyád nem engedi.

A máshogynevelés probléma akkor éleződik ki igazán, ha az anyós, nagymamai szerepében tündökölve a gyerek jelenlétében csinál hülyét belőlünk. Vagyis hiába mondunk nemet, azért csak odaad még egy sütit.

Ha ön ilyen anyós: Kérjük, fogadja el, hogy a szóbanforgó gyerekek nem az ön gyerekei. Bizonyára ön sem mindenben pontosan úgy nevelte saját gyerekeit, mint ahogy azt az ön anyósa tette eggyel korábban. Tartsa tiszteletben gyereke családját, és fogadja el, hogy jelenlétükben az ő szabályaik érvényesek, még akkor is, ha ön nem ért velük egyet. Érdemes azt tisztázni, hogy ha az unokák a szülők nélkül önnél vannak, az ön szabályai lépnek életbe, mintegy ez a feltétele annak, hogy ön szolgáltatba álljon. Távollétükben aztán úgyis azt csinál amit akar, legyen igazi nagymama, és kényeztesse az unokákat, ahogy a csövön kifér.

Ha önnek ilyen anyósa van: Tisztázzák vele hármasban – ez azért fontos, hogy később ne lehessen a másik háta mögött vetítetni arról, mi hangzott el –, hogy nem elfogadható, ha a gyerek előtt csinál önökből majmot. Állapodjanak meg abban, hogy ha önök nincsenek jelen, szabad a pálya, és kényeztethet, ahogy bír. Ha viszont önök is jelen vannak, az önök által lefektetett szabályok érvényesek.

4. Polipkodik

Gyerekükről le nem vált anyák körében gyakori. Ő az, aki képtelen elfogadni, hogy a gyerekének saját családja lett, aki az ön gyerekeinek nevelésében egyenrangúnak tartja magát önnel, aki elvárja a saját gyerekétől, hogy boldoggá tegye. Aki egyfolytában jelen van, mindenről tudni akar, szemrehányást tesz, ha nem szólt arról, hogy a gyerek két hete kedden nem ment úszni, megsértődik, hogy elmennek egy hosszú hétvégére, és ezért nem mennek hozzá vasárnap. Aki sokszor maga sem ismeri fel, mennyire manipulatívan próbálja meg fenntartani saját központi szerepét gyereke életében.

tk3s mgr038031

Ha ön ilyen anyós: Kérjük, értse meg végre, a gyereke felnőtt. Joga van a saját életét élni, és nem feladata az, hogy önt boldoggá tegye. Gondoljon arra, hogy az a szeretet, ami a másiknak nem esik jól, valójában önzés. Ki lehet ugyan kényszeríteni, zsarolni, ravaszkodni, sajnáltatni a több időt és figyelmet, de az ára nagy lesz: az együtt töltött idő a másiknak szenvedés lesz, amit ha csak tehet, elkerül majd. Ezzel a helyzettel nem csak menyével/vejével mérgezi meg a viszonyt, de saját gyerekével is. Senkinek nem jó, ha folyamatosan lelkiismeret-furdalást kell éreznie, mert már nem akar olyan szoros szálakkal kötődni, mint gyerekkorában.

Ha önnek ilyen anyósa van: Nehéz ügy elfogadtatni, hogy a család intim szférájának vannak olyan határai, ahová neki már nincs bejárása. Különösen akkor, ha a férje=felesége sem kezeli jól a helyzetet, és örlődik egy ilyen anya és ön között, próbálva megfelelni mindkét elvárásnak. A konfliktus igazi megoldása legtöbbször az, ha az anyós a saját gyerekével lemeccseli az eddig le nem játszott dolgokat, harmadik, bár érintett félként ön annyit tehet, hogy meghúzza a fontos határokat. Ez az anyóstípus általában nem jeleskedik a konfliktusok megbeszélésében, így biztosan önnek kell kezdeményeznie a tisztázó beszélgetéseket. Készüljön fel könnyekre, sértett ártatlanságra, felháborodott méltóságra, és legyen szilárd elveiben.

Önök szeretik az anyósukat? Vagy utálják? És miért?

Szeretik az anyósukat?

  • 3016
    Utálom
  • 2867
    Nem utálom
  • 2141
    Szeretem

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.07.27 21:04:54Lady.Bird

    "Távollétükben aztán úgyis azt csinál amit akar, legyen igazi nagymama, és kényeztesse az unokákat, ahogy a csövön kifér." - azért ilyen tanácsot még itt sem kellene adni, ha a szülő nem akarja, hogy a gyereke édességet egyen, akkor a távollétében sem kellene adni... (pláne, ha a gyerek allergiás, de a nagymama ezt nem hiszi el, és jól megeteti a gyereket a problémás étellel...) korhatáros filmeket sem kellene nézetni az unokával, amikor a nagyinál van

  • 2012.07.27 21:05:46Lady.Bird

    ja, egyébként nekem az anyósom egy tündér, de komolyan

    anyám viszont pótolja a sárkány anyóst...

  • 2012.07.27 21:48:02A Tyne folyó déli partja

    nekem anyám is beleszól(na, ha hagynám), még jó, hogy anyóssal nem rendelkezem...

  • 2012.07.27 21:48:15belekotyogok

    Mondjuk a másik oldal - az anyósra köpködő menyek - is megérnek egy posztot...

    Női fórumokon olvasgatva inkább az a benyomásom, hogy a kedves feleségek nem tudnak (akarnak) megbirkózni azzal, hogy a férjüknek van egy anyja is...

  • 2012.07.27 21:49:13rekspeiler

    Lady.Bird: egyetértek. Illetve még annyit tennék hozzá, amit minden nagyszülőre vonatkozik.
    Ezt a tanácsot így ahogy van el kell felejteni: "Távollétükben aztán úgyis azt csinál amit akar, legyen igazi nagymama, és kényeztesse az unokákat, ahogy a csövön kifér."

    Tudom, hogy nehéz megállni, de ha a gyerek megkap mindent, amit akar és a nagyszülőknek 0 tekintélye lesz mert soha nem szólnak rá, a gyerek a fejükre fog nőni és kb 6 éves korától úgy fog velük beszélni mint egy szolgával, rosszabb esetben mint egy rabszolgával vagy kapcaronggyal.

  • 2012.07.27 22:20:49plüss_Teknős

    Ezzel a nagyszülő-hadd-kényeztessen dologgal csak az a baj, hogy a jelenlétünkben és a hátunk mögött is kényeztetik, édességgel tömik a gyereket, nem tartják-tartatják be a 'szabályainkat', a napirendet - MAJD szülőként megkapjuk (visszahalljuk), hogy micsoda egy neveletlen, szófogadatlan, hisztis kis sajtkukac a gyerek. (az unokájuk).. :-/
    Mindkét nagyszülő-párostól :-S

  • 2012.07.27 22:33:30Welka

    Nem voltam különösebben jóba az anyósommal, de úgy gondoltam, ha rábízom a gyerekeim, akkor meg kell bíznom benne. És nem volt ebből semmi gond. Persze, kényeztette az unokáit - miért is tett volna másképp' -, de a fiaim simán elfogadták, hogy a nagymamánál azt is lehet csinálni, itthon meg nem.
    Igenis úgy gndolom, hogy a szülő neveli, a nagyszülő meg kényezteti a gyereket. Jó kis munkamegosztás, nem?

  • 2012.07.28 00:05:03dukeekud

    Szerintem ez az anyós probléma egy nagy marhaság, hárítás, mellébeszélés. Nem az anyóssal van probléma, hanem azzal, sokan hagyjak, hogy mások beleszóljanak az életükbe, mert meg nem nőttek fel. Normál esetben, van két felnőtt ember, akik élik a közös életüket, és ebbe mások nem szólhatnak bele. Akik szüleiktől, anyósuktól, apósuktól függenek, azok határozzak meg az életüket, azok nem felnőttek, hanem kisgyerekek, akik nem tudnak, vagy nem mernek önálló életet élni. A megoldás, hogy fel kell nőni, és felelősséget vállalni a saját életünkért, és megoldódik az "anyós probléma".

  • 2012.07.28 00:57:09Analyzer

    velemenyem szerint meglehetosen egyszeru a valasz, miert az anyos olyan, amilyen: a csaladi tuzhely koruli mindennapi teendok-dologok "fonoke" mindig is a no volt, igy ez a terulet az o territoriuma. a pasik elmentek vadaszni, haboruzgatni, vagy napszamba etc, igy oket kevesse erdekelte az ezen dologok kore epulo hiearchia, az ottthonmaradottak hiearchiaja. es ebbol adodik, hogy sokkal tobbet van gond az anyos es a meny kozott, hiszen az is no, es igy mindketto szeretne "alfa nosteny" lenni az adott territuriumon belul. termeszetesen jelen esetben a territuriumon nem kizarolag a fizikalis teruleteket kell erteni, hanem bizonyos elethelyzeteket is.

  • 2012.07.28 04:35:01petru

    Micsoda blodseg az hogy van "ajanlom", de nincs "nem ajanlom".

  • 2012.07.28 06:16:10Achilles

    Fő bűne? Hogy létezik!

  • 2012.07.28 09:47:22fehéregér

    "Nem az anyóssal van probléma, hanem azzal, sokan hagyjak, hogy mások beleszóljanak az életükbe, mert meg nem nőttek fel." - Hű, dukeekud, mintha az élet, a társas kapcsolatok ilyen pofon egyszerűen működnének. "Felnőni" egyébiránt nem csak az anyával, apával, apóssal, etc. rendelkező egyedeken múlik, sokkal inkább a szülőkön, felmenőkön, hogy hagyják-e felnőni, útjára engedni a gyereket, mert ha nem, akkor ez, bármilyen "felnőttesen" is áll hozzá az egyed, folyamatos konfliktusforrás. A szemléltetett példák szerintem teljesen életszerűek, a pechesebbek azok, akiknek nem az anyósuk, (vagy nem CSAK) hanem az anyjuk ilyen. Egy egoista anya egész életén át képes mérgezni a gyerekét, az bármennyire is felnőttnek tartja magát, egy anyával nehéz "elbánni", iszonyatos mennyiségű zsarolópotenciállal rendelkezik. Az anyósoknak is tud lenni persze bőven. Szóval hátrább az agarakkal és a lehengerlő, kioktató hangnemmel.

  • 2012.07.28 10:15:23Szederinda

    @dukeekud: ha lenne like, nyomnék erre egyet.
    @fehereger: ez csak a lenyeg, a valosag nyilvan sokkal arnyaltabb, amire reagaltal az komment volt, nem essze :)
    Egyebkent igazad van neked is, csak azon a ponton javitanalak ki, hogy a 'felnotte valas' nem ugyanaz, mint a 'felnottesen hozzaallni' kategoria. Duke az elobbirol beszelt, amely tobbek kozott tartalmazza azt a levalast is, amelyet az altalag emlitett egoista anyak maguk sem eltek at.
    Tehat igaz, hogy nem csak a gyereknek kell felnoni, hanem ha a szulok addig meg nem tettek, a gyerekuk felnotte valasaval nekik is potolniuk kell az elmaradt szakaszt. Aki peldaul a sajat idealis ferjet latja a gyerekeben, akihez az a joveveny noszemely sose fog felnoni, na az sztem ku*vara le van maradva, meg a kamaszkorat sem csinalta vegig rendesen - mert a felszin alatt nem csak a sajat idealis ferjet, hanem a sajat idealis apjat is azonositja a gyerekevel. A menyenek innen uzenem, hogy innen szep a gyozelem. A lelki levalast ezert segiti sokszor a fizikai tavolsag. Egy hely, amit anyuci sem hivogathat napi haromszor :)

  • 2012.07.28 11:08:25fehéregér

    "...amire reagaltal az komment volt, nem essze :)". jaj, köszi már azt hittem pedig, nahát.

  • 2012.07.28 11:29:39Bambano

    fehéregér: az, hogy én felnőttem, kizárólag rajtam múlt. zsarolópotenciálja pedig annak van, akinek hagynak olyat. Engem is próbálnak időnként zsarolni, de nekem van a telefonomon hívásbontás gomb. Mivel van köztünk egy megyehatár, a személyes betoppanás sem játszik. Ha ez elszaporodna, költöznék.
    Egyébként meg hamar el lehet jutni odáig, hogy te magad megérted, már te vagy a vezető a családban és ennek megfelelően kezeled a dolgokat.

  • 2012.07.28 11:31:53Bambano

    úgy látom, lenyelte a blogmotor, tehát újra:
    az anyóssal kapcsolatban a megbeszélés módszer nem működik, mert azt hiszi, hogy egyenrangú felek beszélnek, ahol neki is van beleszólási joga. a helyes módszer az, ha közlöd vele a játékszabályokat.
    az ilyet jobb minél előbb lejátszani, mert az elveszített territóriumokat később csak még nagyobb harcok árán lehet visszaszerezni.

  • 2012.07.28 12:16:52seahawks

    ez azért van mert az anyósok nők. az apósok szeretik a menyüket, mert a férfik szeretik a nőket, és az apósok szeretik a lányuk férjét is, mert a férfiak összetartanak.

    a nők nem összetartó népség, mindig féltékenek egymásra. egy anyós álatalában azt gondolja, hogy a fiához jonn nő illene, vagy a lányához nem elég menő a férj. a nők nem megértőek, hanem ragaszkodnak az elvárásaikhoz, nem a a gyerekük boldogsága a fontos. ez nagyon női tulajdonság.

  • 2012.07.28 12:33:54vagyok, aki vagyok

    Engem is bír az apósom, sőt, az anyósom anyósa is (pedig anyósom az anyósát is utálta), viszont anyósom nagyon komolyan utál, 15 év után most már én is őt (10 évig kedveltem, mert nem vettem észre, hogy a hátam mögött aláz, aztán megtudtam, most már szemtől-szemben is bunkó, tolakodó) ... minden fent említett dolog nálunk hússzoros erővel van jelen, anyósnak nincs saját élete, karrierje, csak a pici fia életét akarja élni (nálunk neki nincs diplomája, nekem van, nem mintha felvágnék vele, egyszerűen lett, de letagadni nem fogom, hogy neki jó legyen) ... mi úgy tűnik válunk, lassú víz partot mos, 3 éve megszületett a gyermekünk, azóta még inkább csak az okoskodás, áskálódás megy, a férjem pedig őrlődött, két éve elköltözött, engedtem, szeretettel látjuk, csak így van viszonylagos nyugalom (viszonylagos, mert a "barátságunk" is zavarja anyóst, de talán kisebb mértékben) ... pedig még szeretjük egymást, párszor megpróbáltuk együtt, de anyós olyankor még jobban belehúzott ... tényleg pokol ... így mi hamarosan beadjuk a válópert, mert ennek így semmi értelme ... és igen, a férjem gyenge, hogy nem bír kiállni értünk, és egy ökör is, hogy a gyerekét dobja el az anyja miatt, teheti ezt azért, mert tudja, hogy nem "veszem" el tőle, akkor látja, amikor akarja, a kényelmesebb életet választotta, nagy csalódás, így jártam ...

  • 2012.07.28 12:44:54vagyok, aki vagyok

    A rend kedvéért, az én anyám is szar anyós lett az évek alatt, miután elköltözött a férjem, anyám berágott rá, márpedig anyámnál nincs bocsánat, képtelen megérteni, hogy helyettem ne utálja, mert nekem ez így duplán rossz, nem hat semmi, így kerültem 2 tűz közé ... vagy három, ha a férjemet is belevesszük ...

  • 2012.07.28 12:48:56vagyok, aki vagyok

    na még egy - ha már "felnőtté válásról" is beszéltünk, én azt vallom, mindenki a saját anyját tegye "rendbe", és akkor nem fajul a dolog anyós vitává, én alkalmaztam, úgy gondolom felnőttem, de be kellett látnom, az én férjem viszont nem nőtt fel, anyuka bábja maradt ...
    na, kilépek, mert csak felhergelem magam :)

  • 2012.07.28 16:58:06piszter

    hát igen. nekem az anyósommal semmi gáz. apósommal inkább. de az anyám, az néha katasztrófa...

  • 2012.07.28 20:48:18Michael_sysadmin

    Egy párkapcsolatban nincs mi keresnie harmadik személynek. Sem anyósnak, sem apósnak, sem senki másnak.

    Ha valaki nem tud a szüleitől szabadulni, az még nem felnőtt.

    Egy szülő leginkább akkor segíti a gyermekét, ha elengedi a kezét, hogy saját erejéből boldoguljon.

  • 2012.07.28 21:32:21Lady.Bird

    dukeekud: " Nem az anyóssal van probléma, hanem azzal, sokan hagyjak, hogy mások beleszóljanak az életükbe"

    lenne az én anyám a te anyád vagy anyósod, rájönnél, hogy bizonyos emberek mindenképpen bele akarnak szólni a másik életébe - hiába nem hagyod...
    két választásod van: "kitagadod" az anyád/anyósod, megszakítasz minden kapcsolatot vele - vagy elviseled, hogy ilyen - nagyon nehéz... (nekem csak az anyám, férjemnek, sógornőmnek viszont az anyósa...)

  • 2012.07.28 22:24:50Mrs. Jackman

    dukeekud, abszolút egyetértek.

    seahawks, "az apósok szeretik a lányuk férjét is, mert a férfiak összetartanak." te ugye ironizálsz? általában személyiségen múlik, és nem a nemen, láttam én már ilyen apóst és tündér anyóst is.

  • 2012.07.28 22:31:15vorospanda

    Lady.Bird, csatlakozom, szintén hasonló a helyzet az anyukámmal. És nem, nem lehet vele megbeszélni, próbáltuk sokszor, mindenféle módon, finoman, könyörögve, kiabálva, de egyszerűen nem jut el hozzá semmi abból, amit mondunk. Egyszerűen nem akarja megérteni, hogy mi a gond azzal, hogy uralkodik más emberek élete felett, nem hagy felnőtt embereket dönteni a saját életükről, gyerekükről és ha nem hagyják jóvá az ő megoldását, akkor kemény érzelmi zsarolás, végső esetben az ember háta mögött mégiscsak megszervezi, amit ő akar és gondosan az utolsó pillanatban közli, hogy már ne lehessen változtatni rajta... Még egy pszichológussal is beszéltem róla, már ő sem tudott mást mondani, mint hogy szüntessük meg vele a kapcsolatot egy időre, hátha az rádöbbenti, de az sem működött eddig, semmi változás és persze ő továbbra is a szerencsétlen áldozat, aki csak jót akar és pusztán szeretetből cselekszik. Szörnyű dolog, hogy ezt kell tennem, de egyszerűen nem hagyott más megoldást, teljesen kikészített a dolgaival engem meg a férjem is, tiszta gyomorgörcsöm volt már, ha megszólalt a telefon vagy ha meglátogattuk őket és miután megszületett a baba, az még jobban felpörgette. Nem kívánom ezt a helyzetet senkinek, egy rossz anyós is meg tudja keseríteni az életet, de mikor az ember a saját szülőjétől tapasztalja a fent említett dolgokat, az nagyon elkeserítő :-(((

  • 2012.07.29 10:18:02Hupikék törpike

    belekotyogok Teljesen egyetértek veled .Elavult már az anyós vicces dolog ...Nézzük a másik oldalt . A menyek nagy része nagyon nyeregbe érzi magát , sok mindent megtesz , mert tudja , hogy a férje egy gráll lovag , aki megvédi őt , akár a saját anyjával szemben is .Függetlenül attól , hogy nincs igaza ...Én abszolúte nem szólok bele a gyerekeim családi életébe , bár voltak dolgok , pl. az unokámmal kapcsolatos dolgok , ami utólag bebizonyosodott , hogy nekem volt igazam , de közölték velem , hogy az ő gyerekük , úgy nevelik ahogy ők akarják . Hát én nyeltem egyet , és nem szóltam bele ...Azóta is hagyom őket , sosem nyomulok , ha szükség van bármikor megtalálnak , de hagyom őket élni .Esélyem úgy sincs , a fiam a feleségéhez tartozik .Az élet rendje hogy az anyjuk elé helyezik a feleségüket , ezt tudomásul kell vennem . És a mai világban talán legalább annyi meny vicc kéne , hogy szülessen , mert nagyon vérszemet kaptak .Szóval ők is megérik a pénzüket ! Ez lehet , hogy féltékenységből van , mert irigyek , hogy a férj szereti az anyját , nem csak őt ....Hát bonyolult ügy az biztos , de mindkét fél egyformán hibás , legalább annyi rossz anyós van , mint rossz meny , vej .

  • 2012.07.29 10:52:39Mrs. Jackman

    Hupikék törpike "mert nagyon vérszemet kaptak .Szóval ők is megérik a pénzüket !" - már megint megy az általánosítás. az, hogy a menyed nem éppen jó fej, nem jelenti azt, h minden meny ilyen.

  • 2012.07.29 11:40:49Pierr Kardán

    Szerintem az "anyósprobléma" nagyságrendekkel kisebb gond, mint az akár 50 éves is volt. Akkor többgenerációs családok éltek együtt, a menyét piszkálta az anyósa, az anyóst meg piszkálta a saját anyósa.

    Ma már a fiatal pár csak addig él a szülőkkel, ameddig meg nem teremtik a saját egzisztenciájukat. Ha kiröppennek, onnantól a "drága mama" tehet egy szívességet, igazából a telefon az egyetlen dolog, amibe beleszólhat.

    Persze, ha a fiatalok közül valamelyik nem tud leválni az anyjáról, akkor a mama sokáig a befolyása alatt tarthatja, de ez csak érzelmi befolyás, hol van ez a régi gazdasági befolyástól.

    Szóval anyósprobléma létezik, mert van rá igény, de bármelyik fél pár hét alatt rendezni tudja a dolgot.

  • 2012.07.29 12:15:54Gyulimali

    Pierr Kardán:
    "Szóval anyósprobléma létezik, mert van rá igény, de bármelyik fél pár hét alatt rendezni tudja a dolgot."
    Ebben igazad is van, csak pl. az unokák ezt nem biztos, hogy megértik, illetve igazán derűs lehet az a gyerekkor, amikor ugyan élnek a gyerekek nagyszülei, de mégsem lehet elmenni hozzájuk, mert ilyenek. Meg aztán ott van az is, hogy egyedül kell az ilyen párnak gyereket nevelnie, gyakorlatilag - szerencsés esetben csak - nagyszülői segítség nélkül. Az meg manapság a legegyszerűbb dolog.
    És, az pedig különösen szórakoztató, amikor a gyerek még kérdezget is, hogy miért nem lehet a nagyiékhoz menni, te meg törekszel rá, hogy olyan diplomatikus választ adjál neki, amit egyrészt fel tud már fogni, másrészt nem kell tudnia az igazságot konkrétan, mert, ha azt elmondanád, akkor te is lesülyednél az ő szintjükre, és mert elég ha a gyerek az élet szarságaival majd csak később szembesül.
    Ja, és a kedvencem, amikor a nagyszülők még a gyereknek kamuznak is, hogy mennyire szeretik.
    Összefoglalva: amit írtál, azzal egyet értek, de ez csakis addig működik, amíg nincsenek unokák. Illetve akkor is működhet, ha SOHA nem látja az unoka a nagyszüleit. Biztató életkép, mi?

  • 2012.07.29 12:42:49Heresy Hunter

    11 éve vagyok házas, nálunk az első gyerek születésekor kezdődött az ún. anyóskonfliktus (mivel játsszon a gyerek, hazudjunk-e neki vagy nem stb.). Anyósom, nyilván az ezekből fakadó alapvető sértettség miatt, egyes, teljesen ártatlannak gondolt megjegyzéseimet félreértette, és a férjemnek panaszkodott rám. Aztán persze volt, ami nálam verte ki a biztosítékot, és én is a férjemnek panaszkodtam az anyjára. Ő ezt igen hamar megelégelte, és külön-külön mindkettőnknek megmondta, hogy ha még egyszer a másikat szidjuk neki, vissza fogja mondani, amit egymásra panaszkodtunk. Ez úgy 8-9 éve volt, azóta max morgok néha magamban kicsit, gondolom, anyósom is, de alapvetően teljesen jól elvagyunk, valódi konfliktus nincs, sőt inkább kölcsönös megbecsülés. Mondjuk ehhez kellett az is, hogy tisztáztuk és elfogadtuk az alapvető szabályokat, amiket a cikkíró is említ; azzal a különbséggel, hogy ami nálunk tilos, az a nagymamánál is tilos (pl állatos csatornákon és engedélyezett DVD-ken kívüli tévénézés).

  • 2012.07.29 13:12:32el333t

    Nálunk még most van útban az első gyerek, de a problémát már átérzem.

    Anyósom még normális, de az ő és az apósom (aki jó ritka fej) szülei... minimum borzasztóak. Az apai vonalon van egy másik unokájuk, aki a kiskedvenc, az anyai vonalon meg már a párom házasságát is fúrják húsz éve. Az én apám meg utálja az orvosokat, szóval nálunk meg ő az anyós. A kérdés mintegy magától megoldódott, amikor 2000 kilométerre elköltöztünk. Két hete voltunk otthon, és muszáj volt inni a papa egészségére. Egy terhes orvosnőnek. Fogtam, kiöntöttem a pálinkát a földre.

    Nem szabad töketlennek mutatkozni, mert ha nem húzza meg az ember a határokat, soha nem tartják tiszteletben őket. A lényeg az, hogy következetesnek kell lenni. Ebben az esetben nincs kivétel, csak szabály!

  • 2012.07.29 14:38:01Rébusz

    Nagyon jó cikk, főleg a "polipkodás" ecsetelése. A valakire ráerőltetett szeretet önzés - nagyon igaz. Talán azért az anyósokkal van több probléma, mert idős korukra gyakran maradnak egyedül és nem marad nekik más, mint a gyerekeik és az unokáik és a rengeteg szabad idő. Persze ott lebeg a szemük előtt a nagymama sütije, a nyaralás a nagymamánál, tehát már csak az unokák miatt is részt kérnek a gyerekük életéből, meg akarnak felelni a nagymama szerepnek is. A nagypapák jobban lefoglalják magukat, a nagymama süt, főz, mos otthon és közben mindenfélén jártatja az eszét. Például a "gyerekeken"... De ahogy változik a magyar társadalom, ez is változni fog. Aligha lesznek a mai szülők annyira kötődőek a gyerekeikhez, mint a mostani nagyszülők. Az egyensúlyt minden családnak meg kell találnia, hogy senki nem érezze magát magányosnak de ne is legyen érzelmi zsarolás áldozata.

  • 2012.07.29 15:01:55fletwwod_mac

    Szvsz. akkor igazán súlyos a szituáció, ha a pár (lakhatási, anyagi, stb.) okból kénytelen a Kedves Mamával lakni, aki ráadásul még nyomulós, mindenbe beleszólós típus is.

    Ilyen környezetben nagyon nehéz a dolgokat normális hangnemben úgy megbeszélni, hogy azt minden érintett elfogadja és magára nézve betartandónak érezze.

    Ha végképp nem sikerül megegyezni, akkor marad a válás (ami még nagyobb veszteség a párnak. A ,,kidobottnak'' is, de mamával maradónak is, mert a válás után ritkán áll le: ,,...ugye megmondtam'' kezdetű történetek, stb.) vagy csak az ,,egészséges'' távolság segít.
    A pusztán jóindulatból mindenbe belekotyogók ellen néha a saját fegyverük bevetése hasznos: mindenről tudni és minden panaszra finoman beszólogatni.

    Persze a csatározásokhoz sok-sok türelem és kitartás szükséges.
    Amit szituációtól függetlenül fájdalmasnak tartok, az a mérhetetlenül sok elpazarolt energia. Családomért idegennel megvívok, ha kell (nekimegyek a kétajtós szekrénynek is), na de családtaggal vívni?

  • 2012.07.30 11:06:19gabcigirl

    Anyósok többsége egy közönséges boszorka - határt kell húzni nekik, különben elharapóznak:) Amúgy is szerepzavarban vannak - a gyermeke házasodásával nem egy új ember érkezik az ő családjába, hanem a gyerek családja már egy új család, önálló élettel és életvitellel. Na, ezt nem szokták sajnos megérteni...

  • 2012.07.30 13:55:16kert2009

    Addig szerettem az anyósomat, amíg 150 km-re volt.
    Már 4 éve velünk lakik, és kiszolgáltatja magát, uralkodni akar a fián, akit szerintem nem is szeret...
    Addig örüljön mindenki, amíg nincs összezárva az anyósával ;-))
    BBM

SZÓLJON HOZZÁ!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta